Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-04 / 208. szám

4 Somogyi Néplap 1987. szeptember 4., péntek „Ke/e" itt telel Szarvasmarha- és juhtenyésztési napok JÓ UTAT KELL VÁLASZTANI! Négynapos szakmai tanácskozás kezdődött és kiállítás nyílt tegnap az Agrártudományi Egyetem Kaposvári Állattenyésztési Karának, dénesmajori központjában. Nyolcvan kiállító érezte fontosnak, hogy állatainak bemutatása mellett szót váltson a holnap szarvasmarha- és juhtartásáról, az ágazat jövőjéről. szakkör szombaton lesz. reggeli után. Akkor elindu­lunk, aztán mig tart a .jó­kedv, az érdeklődés, ismer­kedünk a farengeteg és a madárvilág csodáival. Har­minc gyerek jöifc velem. S en­nél is többen jöttek a július végi természetbarát-tábor­ba; ott is én irányítottam a gyermekek első rácsodálko- zását a körülöttünk levő élővilágra. Farkas Tibor természetvé­delmi őr, így sokszor hoz­nak hozzá madarakat, sé­rült állatokat. Szívesen gondozza őket. Ebben a mesztegnyői ..állatmegőrző­ben'’ járt már őz, vaddisz­nó, többféle ragadozó, nyá- rilúd. — Az emberek kevéssé is­merik és védik a madara­kat. Hoztak hozzám már egerészölyvet is azzal, hogy sérült sas, de szerencsére nem bántották. Igaz, jó he­lyen kapisgáltak, mert tény­leg van a környéken költő rétisas. Figyeltem meg már fekete gólyát is, és sokféle ritka madarat. Feladatom­nak érzem, hogy megértes­sem az emberekkel és ide­jekorán elhitessem a gyere­kekkel, hogy nekünk, ma­gyaroknak ez az egyik leg­Tennivalók az almáskertekben szebb nemzeti vagyonunk. . . Tettre kész, bátor, pró­bálkozó. Erről a vele eltöl­tött beszélgetésen kívül az is meggyőzött, hogy augusz­tus 20-án éppen a munká­jáért megkapta a Kiváló társadalmi munkás kitünte­tést. Farkas Tibortól nehéz el­köszönni. Kiskutyákat mu­tat, s úgy beszél róluk, olyan kedvességgel, mint egy gyermek. Felelősségér­zetét azonban sok-sok fel­nőtt megirigyelhetné. ötszáz szakember és ér­deklődő előtt Vágó József, az Agroinform Agrárinfor­mációs Vállalat igazgatója nyitotta meg tegnap délelőtt a rangos kaposvári mező- gazdasági eseményt. Elmond­ta, hogy sok nehézséggel kell megküzdeni; a csökkenő ál­latlétszám, az exportpiac szűkülése, a dráguló gazdál­kodás és takarmányelőállítás a termelői kedv megfogyat­kozásához vezetett. Kevés olyan gazdaság akad, amely nem busás nyereségért tart szarvasmarhát vagy birkát. Mégis vállalják, hogy az ága­zat jövőjéért munkálkodja­nak, mert remélik, hogy a becsületes munka, az állatok­kal való törődés, a racioná­lis gazdálkodás és az együtt­működés feloldja a kedvsze- gettséget és eredményekhez vezet. A megnyitóban elhangzott; kapcsolódni kell a mezőgaz­daságnak is a kibontakozás programjához, az állattartás esetében is a gazdaságossá­got állítva a középpontba. Még mielőtt képzeletbeli sétára hívnánk az olvasót a dénesmajori kiállításon, el kell mondani, hogy az idei szarvasmarha- és juhtenyész­tési napok kilenc gazdája re­mek, érdeklődésre igényt tartó bemutatót szervezett. Az ország nyolcvan kiállító­ja a legértékesebb hús- és tejjellegű marháit, valamint a legszebb juhokat hozta el. A pontozásos verseny díjki­osztása csak ma délután lesz. ám megtudtuk, hogy több somogyi kiállító szerepelt si­kerrel. Hogy tetszik a kiállítás, milyenek az állatok a gaz­dálkodó szemével — erről a hedrehelyi termelőszövetke­zet főállattenyésztőjét. Mo­nok Tibort kérdeztük: — A mi húsmarhánkat a zsűri soványnak találta, így néhány ponttal lemaradtunk a dobogóról — mondja a fiatal szakember. — Terme­lőszövetkezetünk visszatért a hagyományos legeltető tar­táshoz, csak a növendékeket tartjuk istállóban. Adottsá­gaink olyanok, hogy hizla­lással a tsz-nek nem érné meg foglalkozni, így háztáji­ban helyezzük el a bikákat. A jövő szerintünk az ilyen olcsóbb, extenzívebb tartásé. A „luxusistálló”, építése nem térülne meg. — Hallottuk, hogy Nógrád megyében a Széchenyi Tsz körülbelül ugyanezzel a faj­tával három-négyezer forin­tos nyereséget hoz. Önök ép- penhogy nem nyereségtele- nek. Hogyan lehet ez? — A nógrádiaknak mások a termelői adottságaik. Jobb a gyepük, sokkal nagyobb az állományuk. Mi időközben váltottunk tejről hústerme­lésre, s ez is gondot okozott. Ésszerű gazdálkodással van jövője a szarvasmarhatar­tásnak. Amíg a marhák és a bir­kák mustrája tartott, a KSZKV, a Boscoop Taurina pavilonjában már a korsze­rű állattartás főltételeit^so- dálhattuk meg. Egy órakor közös sajtótájékoztatón is­mertették, hogy a Boscoop és a Szekszárdi Állattenyésztési Vállalat Top Genetik néven új vállalkozást hozott létre éppen a korszerű fajtate­nyészet lehetőségeinek bőví­tésére. Délután szekcióülések kez­dődtek, este a szakemberta­lálkozónak adott otthont a Kaposvári Állattenyésztési Kar. Baráttá avatás a természetben Az idén egy kicsit koráb­ban indultak útnak a gó­lyák, hogy átrepüljék a tengert. Keleviz fölött azonban még tegnap is körözött egy piros csőrű. hosszú lábú madár, mintha csak nem akarná itthagyni a faluját. Röptében is bánat volt. — Bizony, szomorú, mert keresi a kicsinyét. Értesül tem a szakállas fiatalem­bertől a jóra fordult eset további részleteiről. — Egy hete a szárnyalásokat pró­bálgató késői kisgólyák kö­zül az egyik leesett, és meg­sérült a szárnya. A keleví- ziek találtak rá, s most én vettem pártfogásomba. A gólyamama még néhány na­pig biztosan itt köröz, de aztán ő is útra kel. „Kele" pedig itt telel . . . Gondozójánál a legjobb helyen van. Farkas Tibor ugyanis hivatásos madárba­rát. Az Országos Madártani Egyesület tagja, a Hazafias Népfront természetvédelmi szövetségének a helyi veze­tője. Gyerekkora óta mada­rász. — Édesapám erdész, így nem is eshetett messze fá­jától az a bizonyos alma. Korán megismerkedtem a természettel, s hamar meg tanultam; a természet jóba­rát, ha mi is barátként vi­selkedünk. Az erdőjárások­nál is jobban szerettem, ha a lyiesztegnyő környéki ta­vakhoz mentünk. Ott szin­te vízi koszorúként öleli a tájat a környék tizenkét halastava. Legelső madárba­rátaim a récék lettek. Gye­rekként meg tudtam mutat­ni, melyik a tőkés- melyik a barát- és a fütyülő-, me­lyik a csörgőréce. A víz nemcsak hobbi, ba­rát lett Farkas Tibor szá­mára, hanem megélhetésé­nek forrása is. — Olyan szakmát akar­tam tanulni, amely a mada­rakkal és a vízzel kapcso­latos. így kerültem Barcs­ra a vízügyi szakközépis­kolába. Nekem égy a mun­ka és a szórakozás: a Bala- tonnagybereki Állami Gaz­daság vízügyese vagyok.. — Fiatal még, s máris gyakorlott madarász. — Szívesen foglalkozom a kicsikkel, és van némi gya­korlatom. Itt Mesztegnyőn természetbarát-szakkört ve­zetek. Amikor a szakköri megbeszélést tartottuk, hogy melyik teremben, mikor le­gyen, akkor azt feleltem a pedagógusoknak és a gyere­keknek, a természetbarát­Az alma- és a körtefák to­vábbi permetezését az egyes fajták érési ideje határozza meg, mert a gyümölcs szedé­sének megkezdése után nö­vényvédő szerrel már nem kezelhetjük a fákat. A szep­temberben érő fajtákat csak a 7 nap várakozási idejű Unifosz 50 EC 0.1 vagy a 14 nap várakozási idejű Bi-58 EC 0,1 százalékos oldatával permetezhetjük a még folya­matosan rajzó kaliforniai pajzstetűlárvák, az elhúzódó fejlődésű almamoly, eseten­ként a keleti gyümölcsmoly - lárva kártétele, a lombosfa- fehérmoly, illetve a telelő tojásrakását megkezdő gyü- mölcsfa-takácsatkák ellen. A harmatképződés kedvező feltételeket teremt az almu­NOVÉNYVÉDELEM és körtefavarasodás folyama­tos fertőzésének, ezért az ok­tóberben érő fajták védelmé­nél a rovarölő szerhez feltét­lenül keverjünk, vagy Zineb 0.2—0.3 vagy Dithane M-45 0,2, vagy a , Polyram Combi 0,2 százalékos gombaölő szert is (e szerek egyúttal védel­met nyújtanak a moníliu gyümölcsrothasztó kártétele ellen). Permetezéskor feltét­lenül figyelembe kell venni, hogy a felhasználható gom­baölő szerek várakozási ideje 25—30 nap. A gyümölcsöt ne szedjük nedvesen, harmatosán, illet­ve úgy, hogy a tűző naptól erősen fölmelegedett. Huza­mosabb ideig csak teljesen egészséges, sérülés nélküli kocsánnyal együtt szedett- termés tárolható. A sérült, beteg gyümölcsöket válogatás után — elfogyasztásukig vagy más felhasználásukig — tartsuk elkülönítve. A kali­forniai pajzstetű őstény egyedei egy ideig a lesze­dett almán életben marad­nak, sőt. utódokat is s.- >nek, ezért célszerű — a vés- iyes kártevő terjedésének meg­akadályozása végett — a fer­tőzött (lázfoltos) gyümölcsök kiválogatása és azonnali fel- használása. Ne feledkezzünk meg a már leszüretelt nyári alma és körtefák védelméről sem. A meleg, nyári idő hatására erős őszibarack! iszthurmul- fertőzések alakultak ki me­gyénkben. A kórokozó a fer­tőzött rügyekben telel át. ezért már most érdemes fel­készülni a fák téli és télvégi metszésének gondos végre*- hajtására. A fertőzés tovább­terjedésének megakadályo­zására fontos, hogy leperme­tezzük a már leszüretelt őszi­barackfákat a Thiovit 0.3 vagy a Karathane FN-57 0.07 —0.1 százalékos oldatával. 3. Ö pediig, mint az igazi tisz­telendő urak, szép, érces hangon mondja, hogy „do­minus vobiscum”, a tanító úr pedig, mint olyan sok­szor életében, most is azt feleli, hogy „et cum spiritu tuo”; és a ministránsok ... négy fiú fehér csipkés ingben, a vállukon piros, aranysze­gélyű gallér... az én fiam, a Jóska kedvéért... boldog- ságos szűzanyám, ugye, nem álmodom, ez az én fiam itt, az én egyetlen Jóskám mond­ja a nagymisét most a sze- nyéri templomban ... szűz anya, mennyei patrónánk, köszönöm, hogy közbenjár­tál érte!; emlékszel?, amikor még kisfiú volt, egyszer el­vittem az andocsi búcsúba; odatérdeltünk eléd, gyönyö­rű andocsi Máriám és esde- kelve kértünk, könyörögj érettünk; én nem magamért rimánkodtam, csakis ezért a gyerekért, mert véznácska volt, egészségtelen színű, at­tól rettegtem, nem éri meg a íegénykort; oltalmadba aján­lottam, és te meghallgattad egy szegény asszony kérését; szűz anya, Mária, akit a po­gány török elől Kalocsáról Somogyba menekítettek az angyalok, az andocsi szép csillagvirág, meghallgattál! attól a naptól kezdve az én fiam egyre ritkábban bete­gedett meg; mert addig min­den ősszel, ha megérkezett a ködös, locspocsos idő, rátá­madt az a borzasztó szamár­köhögés, és elborította a láz szegénykémet. Sokszor egész éjszaka mellette voltam, és cseréltem rajta a vizes boro­gatást, meg a zsíros ruhát; jaj, a zsíros ruhát nagyon nem szerette, kapálózott, si- valkodott, ha a mellére rak­tam. Szegény kisfiam .. . hogy sivalkodott... most meg . .. ki hitte volna akkor, hogy ilyen szép, derék legény vá­lik majd belőle, ilyen szép, sudár pap! Istenem, mennyit búsult miatta az apja is: mi lesz ebből a fiúból, uram te­remtőm, mondogatta kétség- beesetten. mit csinálunk ve­le?! Mert a nagyobbik, a Gyuri, mint a vasgyúró, olyan erős. egészséges volt. Teljesen az apjára ütött, lát­szott az már gyerekkorában is. Majd kicsattant... Öt nem kellett óvni a böjti sze­lektől, a novemberi ködtől őt csak a saját merészségétől, vérmes verekedős természe­tétől féltettem A mi Gyu­rink már gyerekkorában sem félt semmitől: se a sötétség­től, se az égiháborútól. mond­hattunk neki lidércet. kram­puszt, vasorrú bábát, az csak nevetett, azt mondom, ben­ne volt már akkor is a vir­tus. Benne élt. Ha fölhergel­ték a pajtásai, hogy ezt vagy azt a bolondságot nem meri megtenni, máris ugrott, és csakazértis . . . Istenem, mennyit aggódtam, sírtam miatta, ha esti harangszóra nem ért haza (de sokszor nem ért haza!), olyankor úgy elfogott a rettegés, hogy resz­ketett kezem-lábam, lelki szemeimmel már összetörve, vérbe fagyva láttam; uram, én nem tudom kiverni a fe­jemből, hogy az a gyerek ki­vagyiságból lett hősi halott: hősködött, ahelyett, hogy meghúzta volna magát vala­mi védett helyen; biztos, hogy a fronton sem bírt a virtuskodó természetével és kiállt a gyilkos golyók elé hetykén, kidüllesztett mellel (ahogy mindig is járt), és nem gondolt arra, hogy mi lesz majd szerencsétlen szü­leivel. ha megkapják a bor­zasztó hírt: elesett... Uram. az a nap életem legsötétebb napja volt, azt hittem, nem élem túl; és lám, ugyaneb­ben az évben életem legfé­nyesebb napjával is megaján­dékoztál, mert a mai napnál. Jóska fiam újmiséjének a napjánál szebbet, fényeseb­bet én sose lássak! Áldott légy 1917-es esztendő! A ministráns megrázza a csengőt, a hívek térdre bo­rulnak. Most következik az a pillanat, amelyre szinte egész életében készült. (Folytatjuk.) JOGI SZAKÉRTŐNK IKJA A vég­rendeleti öröklés A Magyar Népköztársaság alkotmánya biztosítja az öröklési jogot. A Ptk. alap­ján az ember halálával ha­gyatéka mint egész száll az örökösre. (598. 8) Örökölni törvényes örökléssel vagy végintézkedéssel lehet. Ha nincs végintézkedés, a tör­vény az öröklés sorrendjé­nek megállapításával az örökhagyó feltételezett aka­ratát kívánja pótolni. A jog szerint ez az egyenesági és bizonyos körben az oldalági rokonokra, illetőleg a házas­társra terjed ki. A végintézkedés szabadsá­gát, a vagyonnal halál ese­tére való szabad rendelke­zést minden szocialista állam öröklési joga elismeri. Az örökhagyó halála esetére bármilyen vagyonáról bárki­nek a javára rendelkezhet. A végintézkedés lehet egy­oldalú (végrendelet) és két­oldalú (öröklési szerződés, halál esetére szóló ajándéko­zás) jogügylet. A Polgári tör­vénykönyv értelmében -a végrendelet lehet közvégren'- delet, írásbeli magánvégren­delet és szóbeli végrendelet. Ez utóbbi azonban csrfk a jogszabály által külön meg­határozott esetekben érvé­nyes. A végrendelet minimális feltétele és az okirat végren­deleti jellegének megállapí­tásához legalább annyi szük­séges, hogy külsőleg az örökhagyótól származó ként készüljön és halálesetre szó­ló olyan nyilatkozatot tartal­mazzon, amelyből a végren­deleti minőség kitetszik. E két feltétel bármelyikének hiányában végrendeletről nem lehet szó. A végrendelet a legszemé­lyesebb nyilatkozatok közé tartozik, ezért csak szemé­lyesen lehet tenni. Az örök­lés feltétele az érvényes vég­rendelet mellett természete­sen az, hogy az örökös túl­élje az örökhagyót. A végrendelet fajai közül a közvégrendeletet közjegy­ző vagy bíróság előtt lehet tenni. A jogszabály meghatá­rozza azokat a személyeket, akik érvényesen csak köz- végrendelettel végrendelkez­hetnek. A végrendeletet te­vők testi vagy szellemi fo­gyatékossága miatt öröklési jogunk a végintézkedést i- gorú formaságokhoz köti, egyes végintézkedési fajtá­kat kizárja. így a korlátozót, tan cselekvőképes személyek akik olvasásra vagy nevük aláírására képtelen állapot­ban vannak, az írásbeli ma­gánvégrendelet alkotásából ki vannak zárva, ezek a sze­mélyek csak közvégrendele­tet és — ha a feltételek fennállnak — szóbeli vég­rendeletet tehetnek. A végintézkedés leggyak­rabban előforduló formája az írásbeli magánvégrende­let. Ennek három formája ismert, a saját kezűleg írt. az idegen kézzel vagy író­géppel írt és a közjegyzőnél letett magánvégrendelet, A végrendelkező által egész terjedelmében saját ke­zűleg írt és aláírt végrende­let, ha az a minimális kel­lékekkel rendelkezik, érvé­nyes. Ez a végrendeleti for­ma a gyakorlatban jól be­vált, az örökhagyó szabad végakaratának legcélszerűbb kifejezési formája. (Folytatjuk.) Dr. Sebestyén Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents