Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-30 / 230. szám
1987. szeptember 30., szerda Somogyi Néplap 5 Versenyhelyzet kell Munkák és mundérok Ha az utóbbi hónapokban nem oLvastam és hallottam százszor, hát egyszer sem: „bizony, elvesztette ez és ez a szakma, hivatás a becsületét, sürgősen vissza kellene szerezni” ... Nyilatkozzék ezt a pedagógusok, az egészség- ügyiek, a vasutasok, a szakmunkások, a suszterek, a postások, a rendőrök, a színészek, az írók, s talán a kondások nevében is. Mindannyiunk nevében. S mi megadón bólogatunk, mert tényleg: vissza kellene adni a munkák és mundérok becsületét, mert ha nem tesz- szük, akkor rájuk ragad a becsület ellentétének a jelzője. De hát lehetséges? Lehetséges, hogy az egész ország szinte valamennyi szakmája, foglalkozása, hivatása hasonló gondokkal küzd? Ha oikkem hangját „harcosra és optimistára” venném, most elverhetném a port a sok elhamarkodottan általánosító, pesszimista nyilatkozón., mert ugye, azért vagyunk még néhány százan, ezren, akik úgy érezzük, hogy a mi munkánk és mundérunk becses, becsületes is! De én nem akarom elfedni a bajt. Amiről a sűrűn hallható-olvasható nyilatkozatok szólnak, komoly bajt jelez. Nem is annyira a körülményekben, inkább a bennünk rejlő bajt. Egy pszichózist jelez, amely — ha kollektív méretekben hatalmasodik el — szinte megállíthatatlan. Baj van a társadalmi munkamegosztással, a közös értékrend normáival, ha szinte minden felsorolható foglalkozás képviselői úgy érezhetik — s ismétlem, joggal —, hogy gyengült egy-egy szakma rangja, társadalmi megbecsülése. Tudom, furcsa világban, melléküzemágak, gmk-k, vgmk-k, pjt-k, kisszövetkezetek, szerződéses üzletek, butikok, külföldi munkavállalások világában élünk. E pillanatban is háttér-rádiómból a reformról ömlik a szó, amely — mint mondják — áldozatokkal jár, de lassan úgy tetszik: minden réteg, minden szakma úgy érzi, máris áldozatává vált e politikai-társadalmi-gazdasági átrendeződésnek, már nemcsak a kisiparosok, a feltalálók panaszkodnak, hanem a gyánigazgatók, téeszelnö- kök, sőt a miniszterek is. Pedig hát, valljuk meg, abszurd helyzet: mégiscsak lehetetlen, hogy egyetlen szakma, egyetlen réteg se legyen elégedett pillanatnyi anyagi és erkölcsi megbecsülésével. A publicistának viszonylag könnyű a dolga, ha diagnózist ad: ami megtörtént, az megtörtént. De mi legyen a kúra? Itt, sajnos, megint csak közhelyekre számíthatunk. Hiszen olyan megújulásra volna szükség minden hivatás, foglalkozás, munka területén, amely az egyénre épül, s ugyanakkor amelyet a vezetés (minden szinten!) támogat és érvényesít. Hogy a jó cipésznek, látszerésznek, utcaseprőnek, szemétszállítónak, szerelőnek, kovácsnak, szabónak, költőnek, muzsikusnak, vasutasnak, mérnöknek orvosnak, tanárnak érdemes legyen valóban jól dolgozni. Ehhez azonban versenyhelyzet kell. Ki kel! rekeszteni — akár a munkából is — a rosszakat: a lustákat, a lelkiismeretleneket, a tehetségteleneket. S tegyük hozzá: ki kell rekeszteni a rossz munkaerőket az igazgatók, osztályvezetők, titkárok, miniszterek, közfunkciót viselők közül is. Vagyis a szakmák és mundérok becsületét csak a folymatosan ellenőrzött versenyhelyzet állíthatja vissza. Ne áltassuk magunkat: ez nem más, mint maga a működőképes demokrácia. Hogy ne csak képviselőt, de orvost, susztert, szerelőt is választhassunk szabadon, s a gyöngébb, lustább, tehetségtelenebb ne élhessen vissza monopolhelyzetével. A szakmák közötti hierarchiát mindig az élet alakítja. A sebészorvos munkája mindig többet fog érni az anyagmozgatóénál. Csak a rossz sebészorvos és a jó anyagmozgató viszonya nincs tisztázva egyelőre. Hogy a rossz miniszter és a jó utcaseprő viszonyáról ne is beszéljünk. De ennek tisztázásához nyilvános megméretés kell. Vagyis: demokrácia. Szentmihályi Szabó Péter Legtöbbünknek íéle.tm költözik a szívébe, ha meghallja ezt a szót: rák. A szív és érrendszer elváltozásai után még ma is ebben a betegségben halnak meg a legtöbben. Pedig már régóta nem törvényszerű. Az orvostudomány fejlődése révén a rosszindulatú daganatok nagy részét, idejében fölismerve, már eredményesen tudják kezelni. Különösen igaz ez a nők egyik .leggyakoribb betegségére, a méhnyakrákra. A megye négy onkológiai gondozójába bárki bekopogtathat, s kérheti az ellenőrző vizsgálatok elvégzését. A tapasztalatok szerint egyre többen élnek a ,lehetőséggel. A négy gondozót a múlt évben 39 051-en keresték föl. A mai álláspont szerint mindenkinek a félévenkénti szűrővizsgálatát javasolják. Tévedés, hogy csak idős emberek szevedhetnek ebben a kórban, mégis sokan későn vagy egyáltalán nem döbbennek rá arra, hogy a gyógyulás záloga a megelőzés, a korai felismerés. Még mindig vannak, akik félelemből vagy hanyagságból egyáltalán nem jelentkeznek vizsgálatra. Kovács Lászlóné a gondozó régi betege: — A vizsgálat egyáltalán nem fájdalmas, gyors, és utána csak nyugodtabb az ember. Attól1, hogy nem veszek tudomást a bajról, még FÉLÉVENKÉNT ELLENŐRZÉS beteg lehetek, s ez minél később derül ki, annál veszélyesebb. Dr. Győrfy Károly adjunktustól azt is megtudtuk, hogy szűrővizsgálatok gazdasági haszna óriási. A legtöbb daganatos betegség korai állapotában egyszerű műtéttel gyorsan gyógyítható, s a beteg hamarosan teljes értékű emberként térhet vissza munkahelyére. A rendszeres gondozás a műtétek, a gyógyszeres kezelések után mindig ajánlatos, ezért az egészséges emberek szűrővizsgálata mellett a betegek gyógykezelése, gondozása is az onkológiai hálózat feladata. Rendszeresen járnak a gondozóba a nagyvállalatok, üzemek dolgozói. Az állomás munkatársai a nagyobb falvakba, településekre is kimennek, hogy a várostól távol élők se legyenek hátrányos helyzetben. — A falvakban komolyabban veszik a szűrővizsgálatokat, a városiak hajlamosabbak egészségük elhanyagolására. Pedig a daganatos betegségeknél a legkisebb gyanús jel észlelésekor orvoshoz kell fordulni. A nőknek különösen ajánlott a rendszeres emlő- és nőgyógyászati vizsgálat. — Az emlő vizsgálata otthon is elvégezhető. A vizsgálathoz szükséges rajzos útmutatóval 1971 óta rendszeresen ellátjuk a lakosságot. Ehhez, és a további megelőzéshez, a gyógyuláshoz szívesen adunk tanácsot minden érdeklődőnek és rászorulónak. Rendszeresen tartunk felivilágosító előadásokat is. S bárki jön hozzánk, szívesen válaszolunk kérdéseire, hiszen a harcot a rák ellen csak együtt vívhatjuk meg — vallja az adjunktus. H. <5. A rák ellen a holnapért A muzsika öröme Fúvószene dallamai szűrődnek ki az ablakon. Egy kis szünet, s újra fölcsendül Brahms V. magyar tánca. A kaposvári Tóth Lajos Általános Iskola előtt öröm megállni. Az iskola fúvószenekara próbál Bogáthy József zenetanár irányításával, aki rázfúvósokat tanít, kamarazenét oktat a zeneiskolában és a Kaposvári Szimfonikusok első kürtöse. Munkáját a Szocialista Kultúráért kitüntetéssel jutalmazták. — Hat éve alakult a zenekar. Kezdetben a Rákóczi iskola kamarazenei csoportjával együtt dolgoztunk. 1984 őszétől már önállóan tevékenykedünk, s tanuljuk Mozart, Brahms, J. Barnes és a magyar zeneszerzők kompozícióit. A művek között sok az átirat, mivel gyermekekből álló fúvószenekarnak keveset írnak. Repertoárunk mégis széles, az indulóktól a dixileandig szinte mindent játszunk. Fellépéseinken ügyelünk arra, hogy a komolyzene és a könnyebb műfaj mindig arányban álljon. — Megalakulásuk óta milyen események jelentettek sikert tanítványainak? — Évente 20—25 alkalom-' mai lépünk közönség elé. Sokat szereplünk iskolai és vállalati rendezvényeken, s minden felvonuláson muzsikálunk. Nyaranta megfordulunk a fonyódligeti úttörőtáborban; ez egyszerre üdülés és zenei képzés. Az idén mi képviseltük Somogy megyét Zánkán az úttörőzenekarok országos fesztiválján. Csurgóról az úttörőzenekarok megyei találkozójáról a vándorserleget a mi együttesünk hozta el, s négy év alatt kétszer kaptunk aranyokleveles minősítést. — Terveik? — A fúvószenekar iskola- közelsége miatt szerencsére nincs utánpótlási gondunk. Szakmai munkánk eredményességét pedig a Liszt Ferenc zeneiskola vezetősége szavatolja. Szeretnénk megtartani elért eredményeinket, s minél több tanulót (Tudósítónktól.) A Szakszervezetek Megyei Tanácsa, a Latinca Sándor Művelődési Központ. az SZMT központi könyvtára az állami és társadalmi szervek támogatásával — a hagyományoknak megfelelően — az idei őszön is meghirdette a szocialista és ifjúsági brigádok Somogyi tükör elnevezésű művelődési mozgalmát, azzal a céllal, hogy a folyamatos felkészülés tartalmas programot jelentsen egész évben a munkahelyi közösségek művelődésére és segítséget adjon kulturális vállalásaik teljesítéséhez Időszerű bel- és külpolitikai kérdések, a szakszervezet és a KISZ tevékenysége. vaiamint irodalmi és történelmi ismeretek adják megnyerni a fúvósmuzsikának. Továbbra is ápoljuk kapcsolatainkat hasonló korosztályú és tudású együttesekkel. A fúvósok közül bizonyára sok kisdiák zenei pályán folytatja majd tanulmányait. Kodály szavai szerint: ..Nem lehet egészen boldog ember, akinek nem öröm a zene. Erre az örömre azonban tanítani kell az emberiséget, mert magától nem jut el odáig.” Lőrincz Sándor a Somogyi tükör témaköreit. Így többek közt szó lesz Gárdonyi Géza munkásságáról és az 1848-as forradalom és szabadságharcról is. Már megkapta 128 somogyi brigád az első — talán nem nehéz feladatot: „Ha felszólalhattunk volna az Országgyűlésen ...” címmel kell leírniuk véleményüket a stabilizáció programjáról és az új adózási rendszerről. A beérkezett feladatlapokat havonta értékelik és jutalmazzák a meghirdető szervek. A területi döntőket márciusban Kaposváron. Siófokon és Nagyatádon rendezik meg. Ezen a brigádok képviseletében háromtagú csapatok vesznek részt. A megyei döntőn a tíz legeredményesebb csapat verseng majd az értékes díjakért. Újra Somogyi tükör Átváltozás Szörnyű csapás ért a tavasszal. Csapás? Tragédia. Tízévi házasság után rájöttem, hogy nem szeretem a feleségemet. No. meg ö sem szeret engem. Mert ha szeretne, mivel várná haza a családjáért éjjel-nappal gé- emkázó férjét? No mivel? Mit tudom én, de semmiképp nem azzal a színeha- gyott, gusztustalan hálóingével. Mert csak azt látom belőle, meg a kócos haját. Este tizenegy óra, mire hazaérek. Föl sem kel az ágyból, csak kiszól a dunna alól: „Ott a kajád a tűzhelyen, melegítsd meg!” Aztán amikor hozzá bújna az ember, akkor meg „hagyj békén, szúrsz! Külön- benis fáradt vagyok . . . Adj ötszáz forintot, mert a Józsikának szétment a cipője!” Házasság ez? Csoda, ha a felesége szuszogását hallgatva a gépiró Jucikéra gondol az ember? Mert ö is géem- kázik . . . Elég volt, elválok tőle. Randa, házsártos vénasszony lett. Ha én ezt sejtem tíz évvel ezelőtt, dehogy vettem volna feleségül. De hát ki láthat a jövőbe? Még alig múltam negyvenéves. Jóképű, jól kereső, alapjában véve fiatal ember vagyok. Igaz, néha szúr a szívem, de ez manapság még nem betegség. Kortünet. Annyit beszélnek az egészséges életről, hát itt az ideje, hogy új életet kezdjek — nélküle. Elhatároztam, hogy még a nyáron elmegyek vele üdülni, hiszen ő kapta a beutalót, aztán az ősszel beadom a válókeresetet. El is mentünk a Balatonra. Már a készülődésnél feltűnt, hogy ismeretlen ruhákat szed ki a szekrényből. Igaz, két éve nem nyitottam ki a szekrényajtót. Nem volt rá időm. Egészen jól mutatott, ahogy felöltözött. Különösen a hálóinghez képest. Mondhatni csinos volt. Még a haját is kibodorította. Dunna se volt rajta. Nem is olyan öreg. mint este az ágyban. Hmm .. . Míg a fiamnak felfújtam az úszógumit, ök Lenkével, a kislányunkkal előre mentek a strandra. Sebaj — gondoltam —, hadd menjenek, legalább jól körülnézhetek a; üdülőben, hátha találok valakit, akivel érdemes megismerkedni. Találtam is, nem is egyet. Sok ott a csinos nő. Amint nézelődtem a strandon, egyszer csak látom ám, hogy a zuhany alatt kelleti magát egy észveszejtőén csinos nő. Éppen háttal állt; megfigyelhettem, anélkül hogy ö észrevett volna. Micsoda formás lábak, szép, hosszú nyak . . . No meg az a ringó csípő! Egy életem, egy halálom, odamentem hozzá, és megkérdeztem: — Segíthetek, hölgyem? — Persze — mondta ö, és megfordult. — Légy szíves, add ide a szappant! Igen, a feleségem volt, teljes életnagyságban. Hát nem tragédia ez? Egy perc alatt beleszerettem a saját feleségembe. Állítólag ő is belém. És mit gondolnak, mit csinálunk reggeltől estig? Beszélgetünk. Egészen jól el lehet vele beszélgetni. Nem is gondoltam volna. Igaz, három éve nem beszélgettünk. Mióta géemkázom, csak éjszaka találkoztunk. Biz isten, sokkal csinosabb meg okosabb, mint a gépíró Juci. De jó, hogy még nem adtam be a válópert! Elváltam volna tőle anélkül, hogy tudnám, milyen asszony is valójában az én feleségem. T. Ágoston Lá^