Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-23 / 224. szám

2 Somogyi Néplap 1987. szeptember 23., szerda * ■ A negyedik szakasz Tegnap folytatódott az eu­rópai biztonság és együtt­működés kérdéseivel foglal­kozó bécsi utótalálkozó. A ta­valy Novemberben nyílt kon­ferenciának ez a negyedik tárgyalási szakasza, amely­nek — hangoztatták a szó­nokok az első, nyilvános ülé­sén — az utolsónak kellene lennie: kívánatos, hogy az év végére tartalmas záródoku­mentummal befejezzék a munkát. Egyértelműen ezen a véle­ményen vannak és azonnali, gyakorlati haladást sürget­nek a szocialista országok. Jurij Kaslev nagykövet, a szovjet küldöttség vezetője a sajtó előtt hangoztatta: a nemzetközi helyzet legújabb fejleményei, a szovjet—ame­rikai fegyverzetkorlátozási megállapodás, a csúcstalálko­zó fényében még idén be le­het fejezni a bécsi találko­zót. A sikerhez a szovjet vé­lemény szerint az alábbiakra van szükség: A politikai szándékra, amely, mint hangoztatják, va­lamennyi érdekelt félnél megvan, arra, hogy (nyugati részről) feladják a szélsősé­ges, „mindent vagy semmit” álláspontot és realista szel­lemben közelítsék meg a kérdéseket, a záródokumen­tum szerkesztési munkájá­nak ésszerű megszervezé­sére. A semleges és el nem köte­lezett országok, amelyek képviselői a résztvevők meg­bízásából a szerkesztési mun­kát összehangolják, a tervek szerint október közepén be­terjesztik szöveg-javaslatai­kat. Addig lenne szükség a kölcsönös kompromisszu­mok kialakítására, hogy ne kelljen azután mindent újra kezdeni, hangoztatta Kaslev. A Szovjetunió egyébként nem vár a találkozó végéig, hanem folyamatosan oldja meg a nyitott kérdéseket, mondotta. Az emberi jogok­ról szólva felhívta a figyel­met arra, hogy az elmúlt idő­szakban mintegy 50, úgyne­vezett nem-hivatalos csopor­tosulás kapott országában működési engedélyt, külön­böző területeken. Ez év első 9 hónapjában mintegy 20 000 személy kapott kiutazási en­gedélyt, köztük zsidó, német és egyéb nemzetiségűek — ami sokszorosa a múlt év hasonló időszakában adott engedélyeknek. A Szovjet­uniót mindig élesen bíráló „Helsinki föderáció az embe­ri jogokért” nevű szervezet népes küldöttsége hamarosan látogatást tesz a Szovjetunió­ban, ahol találkozik ügyé­szekkel, az útlevélhivatal képviselőivel is. Helmut Schäfer, az NSZK külügyi államminisztere is szólt ar­ról, hogy jó előjelek közepet­te folytatódik a találkozó és kiemelte az NSZK szerepét a szovjet—amerikai megál­lapodás létrejöttében. Bonn képviselője méltatta a kap­csolatok gyakorlatias fejlődé­sét országa és a kelet-euró­HUSÁK BELGRÁDBAN A hivatalos baráti látoga­táson Belgrádiban tartózko­dó Gustáv Húsok., a cseh­szlovák KP KB főtitkára teg­nap délelőtt Basko Krunics- csal, a JKSZ KB-elnökség elnökével a két párt együtt­működésének további erősí­téséről, valamint a nemzet­közi kommunista és mun­kásmozgalom időszerű kér­déseiről tárgyalt. Lazar Mojszov és Gustáv Husák Gustáv Husák délután újabb megbeszélést tartott Lazar Mojszovval, a jugosz­láv áUameLnökség elnöké­vel és részt vett az új, hosz- szú távú jugoszláv—csehszlo­vák gazdasági és tudoimá- nyos-műszáki együttműkö­dési szerződés aláírásán. pai államok között és síkra- szállt azért, hogy a találko­zón kiegyensúlyozottan fog­lalkozzanak valamennyi kér­déssel, így a kereskedelem és gazdasági kapcsolatok fon­tos ügyével is. A miniszter javasolta, hogy 1990-ben, Bonnban rendezzenek össz­európai tanácskozást a gaz­dasági kapcsolatokról. (Szo­cialista országok korábban Prágát javasolták e konfe­rencia helyszínéül.) William Friis-Moeller, dán nagykövet, aki az EGK-áila- mok nevében szólt, ugyan­csak méltatta a megválto­zott nemzetközi légkört és azt mondta, „fordulat” tör­tént az európai folyamatban. Hozzátette azonban, hogy szerinte az emberi jogok te­rületén az „új gondolkodás” a találkozón a Kelet részéről még „nem tapasztalható”. Ennél polémikusabb han­got ütött meg David Mellor, brit külügyi államminiszter, aki nem hagyott kétséget afelől: amennyiben a Nyugat nem látja teljesítettnek el­várását az emberi jogok és kapcsolatok területén, nem fog beleegyezni a haladásba a találkozó más .kérdéseiben lsem. A találkozó döntő szaka­szába lépett, hangoztatta Rudolf Torovsky nagykövet, az osztrák küldöttség veze­tője, hozzátéve: rugalmas, kötetlen munkaformákra van szükség, hogy megoldhassák a problémákat és megállapít­hassák, milyen területeken van egyetértés. A tanácskozások mától is­mét javarészt bizottságokban folytatódnak. Lebontják a börtönt Hétfőn, több mint egy hó­nappal Rudolf Hess volt náci vezető halála után, megkezd­ték a spandaui börtön le­bontását. Az épület helyére' a tervek szerint bevásárló- és szabadidőközpontot építe­nek a Nyugat-Berlinben ál­lomásozó brit katonák ré­szére. A spandaui börtön lebon- táisára a Nyugat-Berlin fö­lött felügyeleti jogot gyakor­ló négy nagyhatalom egyön­tetű határozata alapján ke­rül sor. Rudolf Hess, aki augusz­tus 17-én lett öngyilkos, a börtön utolsó lakója volt. 1966 óta egyedül töltötte ott életfogytiglani büntetését. A lebontással megbízott nyugat-berlini társaság mun­kásai hidraulikus emelők se­gítségével kiemelték helyéről a börtön bejáratát. BUDÁPEST-BÉCS Szomszédolás Burgenlandi séta a legutóbbi 'kormányfői találkozó keretében Sokan néztük nagy élve­zettel azt a tévéműsort, amelynek címe: „Szomszédo­lás”. Barátságos volt és nem annyira a versengés uralko­dott benne, mint a résztve­vők együttes igyekezete. Biz­ton állíthatjuk, még több nézője-szurkolója van annak a „szomszédolásnak”, amely­ben a magas rangú magyar és osztrák vezetők vesznek részt, ha ennék természete­sen más is a tartalma. Ta­valy a magyar miniszterel­nök látogatott a határos Bur­genlandiba, most Franz Vra­nitzky kancellárit várjuk Bu­dapestre. A sort úgy két év­tizeddel ezelőtt egy néppárti, konzervatív kormányfőjük kezdte el, és az azóta történ­tekkel kapcsolatosan több híres nevet sorolhatnánk föl. Sokszor hallotta azóta már az olvasó e mondatot: a ma­gyar—osztrák együttműkö­dés a különböző társadalmi rendszerű államok közötti jó viszony példájául szolgálhat — de mi van e formula mö­gött? Egyebek között az, hogy kiderült, az ideológiai különbségeknek mind keve­sebb jelentőségű (akadályo­zó szerepük) van az álla­mok, a vállalatok, az embe­rék ismerkédésének-együtt- működésémiek fejlesztésé­ben. No de ezek még mindig csak általánosságok. Ha ilyen magas szintű látogatá­sokra ikerül isor, elsősorban a gazdaságra gondolunk: ez a problémakör mindkettőnk szemében az egyes számot viseli. Ausztria második leg­nagyobb tőkés partnerünk, mi több, a legnevezetesebb ás: erről tanúskodnak a szép budapesti szállodák, és éppen most került szóiba a bős-nagymarosi erőmű épí­tésének meggyorsítása, mely­nek során a vízlépcsőt oszt­rák vállalkozók építik. Ke­reskedelmi cserénk is vi­szonylag széles körű ... csak éppen szeretnénk egyet s mást változtatni raj-ta, ami­re immár évek óita kevés si­kerrel bíztatgaitj'.ufc a másik felet. Léteznek bennünket sújtó beviteli korlátozások, a kí­vánatosnál több nyersanya­got és félkészárut vásárolnak tőlünk és túl kevés készárut, gópféleséget — arányosain kevesebbet, mint például az NSZK, pedig ott a Rajna környékén . sem kisebbek az igényék. (Mindehhez most hozzájött az amerikai köve­telés, hogy Bécs ne szállít­son szocialista országoknak olyan, az Egyesült Államok­ból származó technológiát, amely rajta van a COCOM- lástán — különben ő sem kap belőle. Márpedig az oszt­rák gazdaság mai, gondok­kal tűzdelt helyzetében na­gyon is rászorul a tengeren­túli elektronikára. Szóval a két kormányfőnék — mind­kettő feltétlenül nagy meg­értéssel szemléli a másik ne­hézségeit — lesz miről ta­nácskoznia Budapesten. Évek óta dicsérjük a tu­rizmus jelentőségét, mint aiz emberi kapcsolatok és a de­vizaforgalom egyik bevált formáját. A be nem avatot­tak szemében azonban úgy tűnhet, hogy a mérleg egy­oldalú, sokkal több osztrák érkezik hozzánk, mint amennyi magyar utazik oda, A valóság nem egészen ilyen: ha az egymás orszá­gában eltöltött éjszakákat számoljuk, csaknem egyen­súlyban vagyunk. Budapest és Bécs szép fo­kozatosan megismeri egymás festészetét, szobrászatét, tör­ténelemkutatási eredménye­it, műszaki kísérleteit. Ez szükséges, folytatandó, bőví­tendő. De átt-ott már meg­jelennek olyan _alkciók is, amelyek túllépnek: ezen (pél­dául a művészek fellépteté­sén itt és ott is magasabb szintre emelkedve átmennek a valódi közös cselekvésbe. I lyen volt az a schal labung i kiállítás, amelyen együttesen mutattuk be Mátyás király korszakának 'magyar és oszt­rák emlékeit. A soksizáz éves közös történeti múlt itt po­zitív oldalaival jelentkezett, az ilyesmire más példák is vannak, és még sokkal több a lehetőség. A nemzetközi színtéren két szempontból kísérik figye­lemmel a magyar—osztrák viszonyt. Bgyrész a fent em­lített — gazdasági, kulturá­lis, emberi — együttműkö­dés példás, konfliktusmen­tes lebonyolítását illeti, kül­földi elismerés, másrészt fon­tos, hogy különböző konfe­renciáikon milyen mértékben tudnak együttműködni a Ke­let és a Nyugat országai, ■ezen bélül mi és e szomszé­dunk. Ausztria eléggé nem dicsérhető érdeme a múlt másfél évtizedben, hogy semleges voltát, jó külföldi kapcsolatait felhasználva si­keres .szerepet játszott kü­lönböző viták elsimításánál, kompromisszumos javasla­tok megfogalmazásával. Bécs — amely egyébként is szá­mos találkozó hagyományos színhelye — változatlanul él ezzel, a módszerrel, és Ma­gyarországban ehhez jó part­nerre talál. Az európai biz­tonsági és együttműködési ér­tekezleten (a most folyó utó- íalálíkozón) eddig hét olyan javaslat került asztalra, amelynek Magyarország és Ausztria társszerzői. A magyar—osztrák kap­csolatok tehát jók, ígérete­sek. Vallóban előnyös hely­zetben ülnek asztalhoz Grósz Károly és Franz Vranitzky. Tatár Imre Letartóztatták a kolumbiai nagykövet merénylőit Forró öböl Forróvá vált a Perzsa (Arab)-öböl vize. A szó szo­ros és az átvitt értelemben egyaránt. Az Egyesült Álla­mok, Nagy-Britannia és Franciaország flotta-de­monstrációjához az utóbbi napokban Olaszország is csatlakozott aknaszedőhajók­kal, sőt Belgium és Hollan­dia is képviselteti magát az öbölben. A térséghez földraj­zilag nem tartozó államok­nak immár legalább nyolc­van hadihajója cirkál itt, s akkor még nem is említet­tük az öbölmenti országok, így elsősorban Irán flottáját. Tucatszám érkeznek a fel­vételek az öbölben manőve­rező hadihajókról. Van kö­zöttük néhány valóban mű­vészi fotó is: a párolgó, több mint harminc fokos víz köd­páráján át homályos hajó­sziluettek. A jelentések sze­rint egyes napszakokban elő­fordul, hogy a látótávolság 50—60 méterre csökken. Ké­zenfekvő a veszély, a vélet­len — fogalmazzuk úgy, vét­len — incidens kockázata. A Jarett nevű amerikai hadihajó, amelynek fedélze­téről felszállt helikopter Bahrein partjainál tüzet nyitott egy állítólag aknákat telepítő iráni hajóra. Hétfőn este az ENSZ New York-i székházában is felfor­rósodott a hangulat annak a hírnek kapcsán, hogy egy amerikai helikopter tüzet nyitott egy iráni hajóra. A Pentagon sietett indokolni a súlyos incidenst, miszerint az iráni kis hajó aknákat tele­pített Bahrein partjánál, olyan körzetben, ahol az Egyesült Államok flottájá­nak védelme alatt kőolaj­szállító hajók szoktak hor­gonyt vetni. A Pentagon szó­vivője elismerte, hogy ugyan sötét éjszaka volt, de a heli­kopter különleges berendezé­sei segítségével „meggyőződ­tek’’ az aknatelepítésről. Irán viszont hivatalos hír- ügynöksége útján cáfolta a hírt, mondván, a hajó élel­miszert szállított, amikor amerikai rakétatalálat érte. Az eset ismételten bizonyí­totta, hogy mennyire súlyos veszélyeket hordoz magában az öböl militarizálása. Se- vardnadze szovjet külügymi­niszter újságíróknak adott nyilatkozatában megerősí­tette a Szovjetunió állás­pontját: minden nem térség­beli ország vonja ki hadiha­jóit az öbölből, hiszen ezek jelenléte mind bonyolultab­bá teszi az amúgy is válsá­gos helyzetet. A szovjet kül­ügyminiszter Ali Akbar Ve- lajati iráni kollégájával ta­lálkozván azt is kifejtette, hogy Irak és Irán háborúját egyes nyugati államok öböl­beli katonai jelenlétük pél­dátlan méretű fokozására használták ki. Ezzel jelentő­sen megnehezítik az ENSZ Biztonsági Tanácsa tűzszüne- ti határozatának végrehaj­tását, amelyet pedig ők ma­guk is jóváhagytak. így gyengítik Pérez de .Cuellar főtitkár közvetítő erőfeszí­téseinek hatékonyságát. O. L. Gy. Rámában letartóztatták azt a három személyt, aki janu­árban súlyosan megsebesítet­te Kolumbia budapesti nagy­követét. Bár a merénylőket — egy argentin származású párt és egy olasz férfit — néhány nappal ezelőtt vették őrizetbe, a hírt csak kedden közölték az olasz tájékozta­tási eszközök. Carlos Alberto Chicchiarel- Ht és Moreno Stortinit a kincstárügyi minisztérium társadalombiztosítási inté­zetében fogták el, ahol a két férfi alkalmazásban állt. Norma Suzanna Lazzatit (Chicchiarelli élettársát) sa­ját lakásán vették őrizetbe. Az ügyben illetékes Nitto Palma államügyész-helyet- tes — aki a letartóztatási pa­rancsokat kiadta — elmond­ta a sajtónak, hogy a három személyt annak idején nem­zetközi kábítószercsempész- szervezetek bérelték fel Ko­lumbia budapesti nagyköve­tének, Enrique Parejo Gon- zaleznek meggyilkolására. Parejo Gonzalez korábban hazája igazságügyi miniszte­re volt és hatékony küzdel­met vívott a különböző ká­bítószercsempész bandák el­len. Minisztersége idején tar­tóztatták le az egyik leehír hedtebb bandafőnököt, Her­nandez Boterot. akit kérőbb kiadtak az Egyesült Álla­moknak. Mint ismeretes, a nagykö­vetet január 13-án sebesítet- ték meg merénylői, nem messze a budapesti ko­lumbiai nagykövetség épüle­tétől. A magyar rendőrség vizsgálati anyagát később el­juttatták az oiasz igazság­ügyi illetékésekhez, akik újabb tényekkel, adatokkal egészítették ki a nyomozás eredményeit. A három merénylő „szer­vezeti hovatartozásáról” még nincsenek pontos informáci­ók. Annyi vált csak ismere­tessé, hogy a letartóztatottak lakásának átkutatásakor a rendőrség számos dokumen­tumot, naplót és nagy meny- nyiségű propagandaanyagot talált. A januári merényié: utáni napon egy bogotai rá­dió szerkesztőségébe ismeret- len személy telefonált, aki közölte: a „Hernandez Bote- ro csoport” vállalja magára az akciót. Nitto Palma áílamügyész az MTI római tudósítójának kérdésére válaszolva el­mondta: a magyar rendőrsé­get dicséret illeti, mivel nagyszerűen működött közre a merénylet hátterének ki­vizsgálásában. Az állam- ügyész elégedetten nyugtázta a magyar hatóságok „gon­dos” munkáját, amely meg­határozó volt a nyomozás folyamán.

Next

/
Thumbnails
Contents