Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-22 / 223. szám
1987. szeptember 22., kedd Somogyi Néplap 5 mostohagyerek _______________TV-NÉZÓ_______________ K ét este Komlóssal Csiszta, a Svájci rendszámú autó kavarja előttünk a port, a Csisztafürdőre vezető út mellett a fák levelei színtelen-szürkék a rájuk rakódott portól. Jó lenne, ha kövesút vezetne a fürdőre. De amíg Csiszta nem fejlődik, nincs értelme a szilárd, burkolatú útnak. Sok szó esik arról, hogy a Balaton tehermentesítésére a háttérközségek vállalkozhatnak leginkább. Csisztafürdő mindössze hat kilométernyire van Fonyódtól, a fenyvesi kisvasút állomása kétszáz méternyire van a fürdő kapujától. Jóval többen keresnék föl a termálmedencéket, mint amennyien megtehetik: a Köjál 264-re korlátozta a napi vendégek számát, ennél többen nem látogathatják egyszerre a fürdőt. A lengyeltóti tanács pályázatot nyújtott be az idegen- forgalmi alaphoz, s ebben a fürdő fejlesztéséhez, bővítéséhez kért támogatást. A pályázatot elutasították, az indok: Csiszta nem frekventált üdülőövezet, anyagi támogatást ezért nem adhatnak. — örülünk annak, hogy Csiszta, ha nem is nyereséges vállalkozás, de legalább el tudja tartani magát — mondja Bodor József, a fürdő vezetője. — Tavaly hétszázezer forint volt a bevételünk, ez szinte az utolsó fillérig elment a karbantartásra, a medencék felújítására, az alkalmazottak fizetésére. A fürdő jelenlegi arculata a nyolcvanas évek elején alakult ki, azóta csak apróbb létesítmények készültek. Padok, asztalok kerültek az árnyas fák alá, büfé épült, parkosítottak. A fürdő kapacitása 1100 liter víz percenként, kihasználni azonban ezt a teljesítményt nem tudják. 440 liternyi vizet használnak fel percenként, a bezárt ka17. — Az előibfo azt mondta — vált élénkabbé Simon hangja —, hogy a szabadságharcról megjegyzett egyet-mást. Nézze! — emelte fel a Jó- kai-kötetet. — Ez a regény is a szabadságharcról szól. — Kinyitotta a könyvet, lapozgatott benne. — Ha érdekli, felolvasok belőle néhány részletet. Mielőtt azonban olvasni kezdett, röviden elmondta a regény cselekményét, bemutatta cellatársának a Barad- lay-fivéreket: Ödönt, Richárdot és Jenőt. Majd a Buda ostromáról szóló fejezet egyik epizódját olvasta fel. .........Mikor iott ‘szembenállt a közelgő ellenféllel, végig- villámlott Richárd lelkén: pu előtt pedig sokszor félszáz ember is várakozik arra, hogy bejuthasson a medencékhez. A nyolcvanegyedik évét taposó Simon Antal tizennyolcadik éve jár Lepsényből Csisztára. Esküszik a negyvenkét fokos termálvíz gyógyító hatására, mint mondja, a víz nemcsak a reumáját szüntette meg, hanem hatásos volt az ideggyulladásra is. — Sokféle történetet beszélhetnék el, mert bizony megestek itt csodaszámba menő dolgok is — mondja. — Az, aki nem hisz a termálvíz erejében, csak mosolyog, s legyint ezekre a történetekre, pedig a fürdő népszerűségét éppen ez a hit tartja fenn. Csisztára törzsvendégek járnak, híre szájról szájra terjed, messze földről is ellátogatnak ide az emberek. Szavait a parkolóban sorakozó külföldi rendszámú autók igazolják. S mintegy végszóra, egy magas, öltönyös fiatalember, aki Új Zéland- ból érkezett. Gr,eg Davison üzleti vállalkozásról tárgyalt a nagybereki Állami Gazdameg kell itt fialni! S a villámfénynél egy perc ezredrésze alatt elbúcsúzott mindattól, amivel tlelke tele volt: a győzelmi örömtől, ,a szép menyasszonytól ott a zárdában, s az alvó ellenféltől, kinek tett fogadását nem tudja beváltani ........................ . .. A íharmadik teraszon, mely fejük fölött uralgott, egy közeledő szuronysor villogása látszott meg ................. ... Az újon érkező honvédcsapat keresztülugrált a mellvédeken, s a meredélyen alá, mint a hógörgeteg az ellenfélre, egy perc alatt ösz- szegomolyodott vele, b ionnan lesodorták egymást egész az alsó kerítésig, ahol a mindem oldalról körülfogott osztrák csapat, llegyőzve, elnyomva, megadta magát. Az a búzavirágszín egyenruhás \alak, ki tnint mentőangyal repült alá p füves meredélyen Richárdhoz: Barad- lay Ödön. Ott iaztáp egymás karjába omlanak.” — Szép — bólintott Zsirka József. — De vajon igaz-e? Maga elhiszi, hogy voltak ilyen rendes emberek, mint ezek a Baradlayak? —- Elhiszem — mondta határozottan a káplán. — És most is vannak. Zsirka keserűen felnevetett. — Hol?! Magyarországon? — Magyarországon. — Például kicsoda? Ságban, ott hallotta hírét a fürdőnek. Kísérőjével ellátogatott hát ide, s máris újabb ötlete támadt. — Magyarországon — én úgy látom — a jó turizmus alapja a Balaton, a kaszinó, a vadászat, a lovaglás és a termálfürdő. Ennek a fürdőnek az adottságai kiválóak, úgy gondolom érdemes tőkét befektetni a fejlesztésébe. Az az elképzelésem, hogy módot találok arra: kooperációs alapon anyagi erőkkel részt veszek a bővítésében. Pár hónap múlva ismét Magyar- országra látogatok, s akkor részletes tárgyalásokat is folytathatunk a nagyközség vezetőivel. Davison úr nem az első olyan külföldi üzletember, aki tőkével is támogatná Csisztafürdő fejlesztését. A lengyeltóti tanács nem zárkózik el attól, hogy a fürdő bővítéséhez külföldi erőt is igénybe vegyen. A föltételeket azonban a gyógyulni vágyó emberek érdeke diktálja, s minden üzleti vállalkozást ennek lehet csak alárendelni. — Például Latinka Sándor. — Az más... — mondta Zsirka József átszellemült arccal. — öt áldja meg az Isten! Ha van. — Van — mondta Simon József. — Hát akkor áldja meg Latinkát, azt mondom. — Na látja, Zsirka ... — Mondom: Latinka más. — Miért más? ö is egy ember. — Jól van, no... — legyintett idegesen Zsirka —, belátom, igaza van. Latinka olyan ember. És ne vegye hízelgésnek... Maga is, tisztelendő úr. — Ugyan, Zsirka — pirult él a káplán. — Mit tettem én? Semmit... — Jól van ... Erről ne beszéljünk többet — nézett félre zavartan Zsirka. — Bár én mégis azt mondom, hogy ez a Jókai túlságosan szépen írja le a háborút. Vagy talán a szabadságharc más volt, mint a többi háború? Már ne vessen meg tudatlanságomért, de én nem ilyennek ismertem meg a frontot... Nagyapám is harcolt a szabadságharciban és élete végéig emlegette. És ő is valahogy úgy beszélt róla, mint Jókai. Pedig, mint mondtam, csak egy cseléd volt a Siófok melletti Törekipusztán. De harcot Ozorá- nál, később a Noszlopy Gáspár mellett. Egészen a bukásig csatázott. És mindig Októberi tv-műsorok Életutak címmel 17 részes szovjet filmsorozat indul októberben a Magyar Televízióban. A történelem nagy korszakát, a század első évtizedeitől az 50-es évekig tartó időszakot felölelő filmet a NOSZF 70. évfordulója alkalmából tűzi műsorra a televízió. A novemberi évfordulóra, valamint ezt meglőzően, az októberi Szovjet Kultúra Napjai idején számos más új televíziós produkciót, valamint a baráti ország irodalmát és zeneművészetét reprezentáló műsort kínál a nézőknek a televízió programja. A jeles szovjet-orosz drámaíró, Arbuzov műveiből, a Tányából készült tévéjátékot október 7-én sugározzák. A „szovjet Nóra” történetét, az önmagát kereső, munkájáért és szerelméért áldozatokra is képes modern nő sorsát Havasi Péter rendezte képernyőre. Októberben mutatják be Osztrovszkij Farkasok és bárányok című drámájának tévéváltozatát. Horvai István rendezésében, valamint Sat- rov Így győzni fogunk című művének tévéadaptációját, Félix László rendezésében. A Szovjet Kultúra Napjai idején folytatódik a világhírű szovjet rendező, Abuladze sorozata: október 10-én a Nyakék kedvesemnek, október 24-én a Könyörgés, október 31-én pedig A kívánság fája című filmjét sugározzák. Október 17-én, szombaton egésznapos programban ismerkedhetnék meg a nézők a szovjet televízió munkájával, adásaival. A Szovjet Televízió Napján egyebek között válogatás látható majd az ottani népszerű műsorokból és magazinokból: a moszkvai és a budapesti stúdiókban beszélgetés hangzik el ismert szovjet szerkesztőkkel és művészekkel, továbbá az ottani televízió műhelyeiben készült ifjúsági és természetfilméket, rajzfilmeket vetítenek. E na- ,pon este sugározzák Tolsztoj: Kreutzer szonátájának tévéváltozatát, Zsurzs Éva rendezésében, valamint a nagysikerű szovjet rockoperát, a Juno és Avoszt. A november 7-i ünnepi televíziós műsorban mutatják be Élő forradalom címmel az MTV és a MOVI dokumentumai ilm-stúd ió j ának koprodukciójában készült filmet. felragyogott az arca, ha á szabadságharcról mesélhetett, mintha nem is életveszélyben, hanem valami bol- dogsáhos vígasságban töltötte volna akkor az időt. 17 éves volt, amikor Jellasics bán Siófokon járt. A szere- zsánok valamelyik portáról elhajtottak két bivalyt, és az utcán bámészkodó legényre — nagyapámra — ráparancsoltak, hogy hajtsa a jószágot! Nagyapám elhajtotta őket a Sióig, bele a folyóba. Tudta, hogy onnan nem lehet kikönyörögni őket. Nem is jöttek ki. Nógathatta őket az egész Jellasics-ánmádia. Nagyapámat elővették, szidták cefetül, megfenyegették, hogy deresre húzzák, agyonütik, lékaszabolják, de aztán csak elkergették! A bivalyok meg álltak a tovább a vízben, a fejüket is csak ritkán mozdították. A szerezsánok végül megúnták a hiábavaló várakozást, nógatást, káromkodva otthagyták őket. A hűvös éjszaka leple alatt aztán elindult a két bivaly a Sió mentén nagyapámmal a nyomukban. Meg sem álltak Ozoráig. Ezért a sokszor elmesélt történetért nagyapámat a pusztaiak „ozorai hős’Vnek csúfolták . .. Persze csak a háta mögött. — Jó történet — jegyezte meg Simon. — Jókai biztosan megírná egy beszély- ben... (Folytatjuk.) A műsorszerkesztésnek nemcsak gyengéi, de erényei is vannak. Ahogy összeáll egy hét televíziós műsora, abban óhatatlanul felfedezhetjük a „műsorcsinálók” törekvését. Az elmúlt hetek egyikének férjgyilkos asszonyait tettük szóvá — nemcsak mi —, most viszont jó érzékkel nyúltak televíziós kollégáink a kalapba, hogy kihúzzák Komlós János nevét ... A múlt hét monstre televíziós közvetítésekben számolt be az utóbbi idők legjelentősebb belpolitikai eseményéről, az Országgyűlés- t ről. Volt, hogy már reggel a képernyő előtt ültünk. (Ezt csak az tehette meg, akit nem szólított el a munka.) A megnyitó, majd a pénzügy- miniszteri referátumról helyszíni közvetítésben számolt be a televízió: jelezve az események kiemelkedő fontosságát. Ugyan már véget ért az Országgyűlés pénteken, de még a hét végére is jutott a képernyőre abból, ami az elhangzottakból kiemelésre érdemes. Megszülettek az első kommentárok is, van 'bőséges alap, amiről beszélni lehet. És köziben, két estén a televízió megidézte Komlós Jánost, a konferansziét. Ügy érzem, nem a születésnapi évforduló volt igazában az az alkalom, amii miatt most képernyőre került sok felidézett pillanata, hanem az a felfokozott politikai érdeklődés, ami hazánkban az elmúlt napokban megnyilvánult.. Komlós — ha élne — a parlamenti vitasorozat után az első- konferanszát bizonyára az Országgyűlésről mondaná el. De hát — tíz év után is — még az öreg filmek sem avultak el, amelyek alakját idézték. Tíz évvel ezelőtt is — Az órákon a gyerekekkel folytatott véleménycserék tapasztalatai alapján mondhatom, hogy tanulóink ismerik, figyelemmel kísérik a Szovjetunióban zajló átalakulási folyamatokat és szurkolnak azok sikeréért — mondta Varga Sándor, a Kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium igazgatója. A nevelői folyosó falán emléklap hirdeti, hogy 1983 április 4-e óta működik a Magyar—szovjet Baráti Társaság tagcsoportja a gimnáziumban. Ügyvezető elnöke Mészáros Zoltán orosz szakos tanár. — Szervezetünk legfőbb célja, hogy reális kép alakuljon ki a tanulókban a Szovjetunióról. Minden évben szervezünk kirándulásokat Moszkvába és Lenin- grádba. Az ott vásárolt nép- művészeti és hásználati tárgyakból, festményekből, könyvekből a gimnázium kiállítótermében bemutatót rendeztünk. Itt kapnak helyet azok a fényképek is, melyeket tanulóink készítettek a Szovjetunióban. Az intézmény 1300 tanulójának nagy része levelez szovjet fiatallal. A tőlük kapott információk is nagy szerepet játszottak abban, hogy a „Ki tud többet Szovjetunióról?” országos vetélkedőt több fordulós háziverseny keretében kellett lebonyolítanunk, olyan sok volt a jelentkező. A ma tanuló- ifjúságának már távoli történelem a második világháború időszaka, ezért is fontos a Somogy megye felszabadításáról rendezett kiállítás, amely hozzájárul az árnyaltabb korkép kialakításához, közelebb hozza a könyvekben leírtakat. látta azt, ami ma is szemet szúr. A második estén ismételték meg azt a jelenetet, amikor a konferanszié a pötyögő kisgyerekkel beszélget. A babakocsit — nem tudom, megfigyelték-e — milyen óvatosan, féltőn mozgatta, a hanghordozása milyen kedves volt. ■ Ki volt a babakocsiban? Hát mi. A mi — Komlósnál pedig egyet jelentett a szocializmussal. Így politizált ő. Nem szeretem, ha jelenségről beszélnék. Sokan úgy fogalmaztak: a Komlós-jelenség. Értem is, meg nem is. Amennyire dicsérő, any- nyira elrugaszkodó is a valóságtól. Komlós Komlós volt és az ma is — bizonyította a Marton Frigyes által szer- kesztett-rendezett emlékeztető műsor. Pályatársak' villantották föl a példakép alakját, arcának megannyi vonását. Legendás szerkesztő volt — vélekedett egyik (Illyés Gyula verseit ő közölte elsőiként a Népszabadságban hosszú idő után), Sas József a konferanszié mély gondolatiságát emelte ki, más a harcos publicistát méltatta benne. Mí ellen perelt kiváltképp Komlós? Ha lehet azt mondani egy konferansziéról, hogy kinyilváníthatja gyűlöletét, akkor gyűlölte — igen, gyűlölte — a butaságot, minden fontos ügy hát- ramozdítóját. Nemcsak gyűlölni tudott, féltve szeretni is. És jól mérte föl saját pályáját. — Tévedtem, tévelyegtem, buktam is — ezt most még tudom — jegyezte meg egyik konferanszában az öregedés kínos feledékenységét frics- ikázva. Komlós nem lett nagy öregje a magyar kabarénak, a publicisztikának, korán elment. Nagy felnőtt volt. — Hogyah készülnek a nagy októberi szocialista forradalom hetvenedik évfordulójának megünneplésére? — A közgazdasági szakközépiskolával közösen szervezünk ünnepséget, amelyet a városi sportcsarnokban szeretnénk megrendezni. A két intézmény jó kapcsolatára építve közös vetélkedőket szervezünk a gyerekeknek. Az októberi forradalom eszméinek érzelmi és értelmi elfogadtatásában nagy szerepe van a gimnázium irodalmi színpadának is. Mint azt dr. Klujber László igazgató- helyettestől megtudtuk, nemcsak most, a kerek évforduló kapcsán törekedtek erre. — A gyerekek szívesen szavaltak Majakovszkijt, játszottak Gorkijt vagy Soloho- vo>t. Ügy érzem, megtalálták bennük azt, ami hozzájuk is szól. Majakovszkij forradalmi lendülete, Gorkij és So- lohov empátiája, Ajtmatov realizmusa is van annyira szuggesztív, mint Ginsberg dekadenciája. A hetvenedik évfordulóra Csehov Medvéjével készülünk. — Értelemre ható reális történelemszemléletet próbálunk a gyerekekben kialakítani — veszi át a szót Pellion Jenő, az intézmény párttitkára. — A legalkalmasabb színtere, ennek az osztályfőnöki és a történelemóra. Az utóbbi keretében is minden osztályban megemlékezünk az októberi forradalomról, hiszen még az ókori események is szolgáltatnák logikai alapot ahhoz, hogy a tizen- hetes problémák történelmi tapasztalatának birtokában magyarázzuk őket. Balázs Andoi Klie Ágnes Horányi Barna Kirándulások a Szovjetunióba r Értelemre ható történelemszemlélet
