Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-18 / 220. szám

1987. szeptember 18., péntek Somogyi Néplap 5 DEMOKRÁCIA ÉS MEZŐGAZDASÁG Francia képviselők Somogybán „Szemmel láthatóan nem nyomorognak...” A parlament külügyi bizottságának meghívására a francia nemzetgyűlés külügyi bizottságának négytagú küldöttsége tar­tózkodik hazánkban. Tegnap Pierre Godefroy-nak, a bizottság tagjának vezetésével Somogyba látogatott a delegáció, amelyben Pierre Godefroy az RPR-t, a De Gaulle-ista pártot, Gérard Bordu a Francia Kommunista Pártot, Jean Laborde a Francia Szocialista Pártot képviseli. A megyei tanács székha­zában Brandtmüller István általános elnökhelyettes, Papp Já­nos, a városi tanács elnöke és dr. Novák Ferenc megyei nép­fronttitkár fogadta a vendégeket. Szívélyes hangulat, köz­vetlenség és hallatlan érdek­lődés jellemezte a találkozót, s az egész nap programját. Brandtmüller István — bár utalt megyénk fejlődésének történelmi előzményeire — tájékoztatójában a jelent ál­lította a középpontba. Arról beszélt, ami " napjainkban meghatározza a somogyi em­berek életkörülményeit, gon­dolkodásmódját, cselekvő­készségét. A társadalmi hely­zet felvázolása után — amellyel összefüggésben nem hallgatta el a lakosság szá­mának csökkenését, az el­öregedést, az alacsony szüle­tési számot sem — fejlődő városainkról beszélt, s a ter­melőágazatok — köztük az idegenforgalom — fejlődésé­ről, gondjairól. A tanácsok tevékenységével kapcsolat­ban kiemelt társadalmi prog­ramjainkról, azaz a lakos­ság életkörülményeinek ja­vításáról festett átfogó ké­pet, majd a tanácsrendszer felépítéséről, az önálló pénz­ügyi gazdálkodás módszerei­ről tájékoztatta a francia képviselőket. E témakörnél — felszólítás nélkül — pár­beszéd alakult ki, s rendkí­vül nagy érdeklődést mutat­tak a vendégek. A kisközsé­gek (társközségek) bemuta­tása után — ahonnan „ki­veszett” az értelmiség — Godefroy azt mondta: „Ahol több állat van, mint ember, ott nálunk sincs ta­nács ..., de ha minket utá­noztak, nem jó úton jár­tak ...” A „reakciós jobbol­dal képviselője” (ő nevezte így magát némi iróniával) azonban gyorsan hozzátette: „Minél kevésbé adminisztrál­ják a kisközségek lakóit, an­nál boldogabbak!’’. S aztán záporoztak a kérdések: mi­lyen a viszony a párt és a népfront között? Mi a sze­repük a póttanácstagoknak és -képviselőknek? Hogy is van ez az új választási rendszer Magyarországon? Csak a kommunistákat le­het választani? És kiket je­löl a népfront? S amikor kiderült, hogy ha nem büntetett előéletű, akkor minden állampolgár választható, s a jelölés mód­szere mennyire demokrati­kus, a küldöttség egyik tag­ja azt mondta: „Már sok mindent hallottunk országuk­ról (ott ültek a Parlament­ben az országgyűlés első napján és más tájékoztató­kat is hallottak), most kezd igazán izgalmas lenni ez a magyarországi látogatás ...” Papp János a magyar— francia kapcsolatokból — 1901-től — kiindulva mutat­ta be a megyeszékhely fej­lődéstörténetét. Utalt a szo­cialista iparteremtés kezdeti időszakára, a lakosság szá­mának rohamos növekedésé­re. Bemutatta Kaposvár ok­tatási és közművelődési, mű­vészeti intézményhálózatát, s jogos büszkeséggel emlí­tette meg, hogy a város 25 000 lakásának kétharmada a felszabadulás után épült. A városrekonstrukció ismerte­tésével zárta tájékoztatóját, s ehhez kapcsolódott a rövid séta, amelynek keretében megtekintették a Képcsarnok Bernáth-termét, az agyagipa­rosok Dorottya fogadóbeli be­mutatótermét, a városi ta­nács nagytermét s a Rippl- Rónai-emlékmúzeumot. Délután Szentgáloskérre, a Béke Tsz-ibe látogatott a de­legáció dr. Győri Józsefnek, a megyei tanács osztályveze­tőjének kíséretében. Ott vár­ta francia vendégeinket dr. Horn Péter, az Agrártudo­mányi Egyetem Állattenyész­tési Karának dékánja, aki Pásztohy András tsz-elnök- kel, képviselőcsoportunk ve­zetőjével ellentétben „átme­neti szabadságot” kapott a parlamenti ülésről. Hársházi József főkönyvelő adott könnyen áttekinthető képet a gazdaság életútjától; Bognár Kálmán főmezőgazdász tér­képen mutatta be a határt, s a növénytermesztés sikereiről beszélt; Vonyó Katalin, a szarvasmarha-ágazat veze­tője — aki egyben a falu elöljárója is — az állatte­nyésztés tapasztalatairól tá­jékoztatta a vendégeket. Pa­rázs kérdés-feleletek vita alakult ki, s mindenki meg­döbbent, hogy a külügyi bi­zottság delegációvezetője mi­lyen hallatlan szakértelem­mel érdeklődik nemcsak a tejhozamról, a zsírtartalom­ról, hanem arról is, hogy folyik-e rendszeres tejelem­zés, milyen módszerrel, s milyen tejárak vannak? Kér­déseit és szakértő vélemény- alkotását nehéz volna felso­rolni. (Kiderült: eredeti fog­lalkozása mezőgazdasági új­ságíró, s a nyolcadiké) cik­lusban képviselő.) A vendégek ezután megte­kintették a szarvasmarha­telepet, elismeréssel nyilat­koztak a tsz eredményeiről, 5160 literes fejési átlagáról, majd Budai József portájára látogattak, a jól menő ház­táji gazdaság megtekintésé­re. S amikor már a tehénis­tállót, a sertésólakat is meg­tekintették (3 szarvasmarha, 20 hízó, 8 malac, anyakoca!), meglepetés várt rájuk. A gazda terített asztallal várta őket, nem is akármilyennel. „Szemmel láthatóan nem nyomorognak” — mondta egyikük, — Már nem is merem kérdezni, hogyan élnek... — így az egyik vendég. — Nézzék — mondta Ma­riska néni, a ház asszonya: — Amikor 40 holdunk volt, akkor is jól éltünk; amikor a tsz tagjai voltunk, akkor is. Most nyugdíjasok va­gyunk ... Most is. Aki sze­ret dolgozni, az mindig jól élt ebben az országban. Aki nem, az ne is éljen jól... Szokatlan volt, de a tol­mács még he sem fejezte a mondatot, felcsattant a taps... A küldöttség késő délután az egyetem állattenyésztési karára látogatott. Dr. Horn Péter az intézmény oktató- nevelő munkájáról, még in­kább kutatási eredményeik­ről, munkájukról tájékoztat­ta őket. Diaképeken mutat­ták be a kar életét, tevé­kenységét; megtekintettek néhány kísérleti bázist, majd fehér asztal mellett folytat­ták az eszmecserét tudo­mányról, közéletről, a kép­viselők munkájáról, a jövő­ről. Francia vendégeink a késő esti órákban fejezték be so­mogyi látogatásukat. A történeti festészet Kovácsa KÖNYVESPOLC Madarász Viktor, Székely Bertalan neve ismerősen cseng a fülünkben, XIX. szá­zadi történeti festészet ki­emelkedő alakjainak számos képe él az emlékezetünkben. Ám volt ennek a kornak egy Kovácsa is, akinek a mun­kássága feledésbe merült, éppen ezért jelentős feltáró munkát végzett Ludányi Gabriella, akinek Kovács Mihályról szóló albumát a Képzőművészeti Kiadó je­lentette meg. A nemzeti festészet kiala­kulását a történeti témák feldolgozása segítette, vitte előre a már túlhaladott aka­démiai szemléletben gyöke­rezve, épp ez vált korlátjá­vá művészetüknek. Kovács Mihály gyerekfej­jel gondolta el, hogy „ha pap leszek, akkor már pingálni is fogok tudni”. Gimnáziumi tanára, Daróczi Bálint fedez­te föl benne a kivételes te­hetséget, s szerzett is olyan mecénást Orczy László sze­mélyében — Orczy Lőrinc költőnek a leszármazottja —, aki támogatni tudta művészi pályáján. A magyar történeti festé­szet iskolája egész Európa volt, ahol a tehetséges fia­talok tanultak. Kovács elő­ször Bécsben, majd Velencé­ben és Rómában sajátította el a mesterségbeli tudást. Különösen Róma volt rá nagy hatással, itt gyökerese­dett meg benne, hogy a tör­téneti festészetnek szenteli életét. (A híres Uffizi és a Pitti képtár Firenzében több művét őrzi.) Az album képei igazolják, hogy érdemes volt vissza­nyúlni festészetéhez. Külö­nösen szépek arcképei, ecset­je nyomán ismerhetünk rá Deák Ferencre, önarcképei közül a Kossuth-kalapos a legsikerültebb. Botond és Ti­nódi mereven beállított alak­ja néz ránk vásznáról, de szívesen festett enteriőröket is. Közülük a velencei Szt. Márk templom belsejét áb­rázoló fogja meg leginkább a nézőt. Történeti témájú ké­pei közül a Mohácsi temetés­re figyelhetünk föl, de ked­vét lelte az allegorikus ala­kok megfestésében is. Euró­pai utazásai során a múzeu­mokban a legkiválóbb mes­terek műveit tanulmányozta és másolta. Több másolata maradt fönn id. Markó Ká­roly, Velazquez műveiről. A szép album méllé került könyvespolcomra Szelényi Károly újabb fotóalbuma, már csak azért is, mert ez Kovács „Rómáját”, Egert mutatja be. A színes képek élményteli utazást ígérnek az album lapozgatójának. Dobó István, Gárdonyi váro­sa . történelmi emlékekben gazdag műemlékei között az album segítségével is szíve­sen sétálunk, s megismerked" hetünk új értékeivel. Az eg­riek nem feledkeztek meg Kovács Mihályról sem, szá­mos művét őrzik. Horányi Barna HÉTVÉGI tájoló Rangos képzőművészeti eseménynek ad otthont a hét végén Kaposvár: hol­nap délelőtt tizenegy órakor a Somogyi Képtárban Pusz­tai Ferenc művelődési mi­niszterhelyettes nyitja meg a VI. dunántúli tárlatot. Ezután a Kaposvári Galé­riában Bükkösdi László, a Televízió rendezője ajánlja a közönség figyelmébe az előző tárlat nagydíjasának, Valkó Lászlónak egyéni fel­állítását. Fél egykor a So­mogy Megyei Múzeum nagytermében dr. Balassa Tibor, a megyei tanács el­nökihelyettese adja át a VI. dunántúli tárlat díjait. A rendezvényen közreműködik a Tóth Lajos Általános Is­kola kisdoboskórusa, vala­mint a Tinctoris Régizene- együttes. A Kilián György Városi Művelődési Központban ma este hét órától Spirál-bál lesz, holnap három órától pedig tinidélutánt szervez­nek. Vasárnap reggel kilenc órakor a honismereti találko­zó keretében megnyitják a mesztegnyői honismereti és természetvédelmi tábor idei anyagából összeállított mód­szertani kiállítást. Délután három órakor a középisko­lás gyerekek kerékpárklub­jának alakuló ülésére kerül sor. Vasárnap tíz órától falu­napot szerveznek Kiskor­pádon. A színes program­ban játszóház, sportvetélke­dők és diszkó szórakoztatja a résztvevőket Holnap este hét órakor a balatonújlaki művelődési házban kórushangverseny várja a zenekedvelőket. A műsorban a verőcei — ju­goszláv — Rodoljub vegyes­kórus és tamburazenekar, a balatonkeresztúri Bárdos Lajos Női Kórus és a sző- csénypusztai asszonykórus lép pódiumra. Barcson a művelődési központban vasárnap este nyolc órától a Spirál együt­tes zenéjére ifjúsági tánc­esten szórakozhatnak a fia­talok. A Dráva Múzeum te­tőgalériájában a Színdbád — Latinovits Zoltán című, fo­tókiállítás, a földszintjén, be­dig Győri Vilmos Tövijko- szorús portrék című «'»tó­kiállítása látható. Lakócsán a délszláv nem­zetiségi tájház várja az ér­deklődőket. A kaposvári helyőrségi klubiban holnap délelőtt tíz órakor gyermekmatiné lesz; az Óz, a csodák csodája cí­mű nagysikerű amerikai fil­met vetítik. Hétfőn a marcali helyőr­ségi művelődési otthonban délután három órakor nyit­ják meg A dolgozó népet szolgálom című gyermek­raj zpály ázat kiállítását. Szintén hétfőn lesz Kapos­váron a városi művelődési központban — este hét óra­kor — Sándor György hu- moralista estje. A műsor címe: Mágiarakás — cir­kusszal, szertartással ízesí­tett, konszolidált botrány két részben. A XXIX. somogyi orvosnapok Siófokon AZ ÖREGKOR BETEGSÉGEIRŐL A rosszindulatú nyirokda­ganatok felismerése, kezelé­se és az ezekkel kapcsolatos orvosi tennivalók, valamint az öregkori megbetegedések jelentik azt a két fő téma­kört, amelyről tegnap kez­dődött orvosi tanácskozás Siófokon. A 43. sz. Állami Építőipari Vállalat üdülőjé­ben gyűltek össze a szakem­berek, hogy részt vegyenek a szombatig tartó szakmai fó­rumon. A XXIX. alkalom­mal megrendezett somogyi orvosnapok eseménysoroza­táért a Pécsi Akadémiai Bi­zottság klinikai kutatási szakbizottságának Somogy megyei szekciója, a MAOTE Somogy megyei szervezeté­vel együtt felelős. A csütör­tök délelőtti ünnepélyes meg­nyitón megjelent Tóth János, a megyei pártbizottság tit­kára és dr. Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyette­se. Dr. Kopa János, a tudomá­nyos bizottság elnöke rövi­den így foglalta össze a ta­nácskozás célját, lényegét: — A somogyi orvosnapok rendezvényei az első idő­szakban kizárólag a megye orvostársadalmának szakmai továbbképzését, tapasztalat­cseréjét szolgálták, a téma­kör azonban az utóbbi évek­ben bővült. Az idén például a Dunántúl többi megyeszék­helyéről is érkeztek kollé­gák, így a továbbképző fó­rum igen színvonalas szak­mai tanácskozássá vált. Ne­ves orvosok számolnak be kutatási eredményeikről, a bejegyzett előadások száma eléri a százat. A rosszindu­latú nyirokdaganatokkal kapcsolatos tapasztalatokról dr. Kelényi Gábor profesz- szor (Pécs, kórbonctani in­tézet) és dr. István Lajos professzor (Szombathely) tart előadást. Dr. Vértes László (Budapest, István kórház) a tanácskozás másik fő témakörével, az öregkor betegségeivel foglalkozik. A mintegy kétszáz orvos, gyógyszerész idei fóruma a megyénkben tevékenykedő orvosok munkáját is repre­zentálja; képet kapunk So­mogy egészségügyi helyzeté ről, és később megyeszerte hasznosíthatók lesznek az itt hallottak. Dr. István Lajos Változá­sok a malignus lymphomák felismerésében és kezelésé­ben címmel tegnap tartott előadást. Szólt a rosszindu­latú nyirokdaganatok felis­merésében, osztályozásában és kezelésében bekövetke­zett alapvető változásokról, amelyeknek eredményeként jelentősen javult a betegek életkilátása. Áttekintette a körzeti orvosi rendelések és a szakrendelések, valamint a kórházi osztályok együtt­működésének tapasztalatait is az ilyen betegek ellátásá­ban. Ismertette az újabb diagnosztikai lehetőségeket, s utalt a hagyományos mód­szerek (panaszok meghallga­tása, fizikális vizsgálatok) fontosságára is. A betegek gyógyítása nagymértékben függ attól — hangsúlyozta —, hogy mikor ismerik fel a betegséget és mikor kezdik meg a kezelést. A gyógyulás­hoz a kezelés szakszerűsége mellett szükséges a gyógy­szerek és gyógyeljárások fo­lyamatos alkalmazása, vala­mint orvos és a beteg jó kap­csolata, s a beteg gyógyulni akarása is. A siófoki orvosnapok mai tanácskozásán az öregkor be­tegségei témakörét tekintik át. Bevezetésként dr. Vértes László ad helyzetjelentést A gerontológia jelene és jövője címmel, majd a felszólalók az idős szívben bekövetke­zett anatómiai és funkcioná­lis változásokról, az angina pectorisról, az infarktusról, a gyógyszerek mellékhatásai­ról, az idős betegek sürgős műtéti előkészítéséről és az érzéstelenítés tapasztalatai­ról, illetve betegellátás prob­lémáiról, valamint a gyako­ri időskori megbetegedések megjelenési formáiról tarta­nak előadásokat. A háromnapos konferencia holnap a szabadon választott orvosi témák ismertetésével és vitájával zárul. Gy. L.

Next

/
Thumbnails
Contents