Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-18 / 220. szám
AZ MSZMP SOMOGY HEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP3A XLIII. évfolyam, 220. szám Ára: 1,80 Pt ________1987. szeptember 18., péntek Folytatta tanácskozását az Országgyűlés Csütörtökön délelőtt a Parlamentben folytatta munkáját az Országgyűlés őszi ülésszaka. A padsorokban helyet foglalt Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, az MSZMP főtitkára és Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke. Az elnöklő Sarlós István bejelentette: valamennyi képviselő megkapta a jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint a terv- és költségvetési bizottság ülésén megtárgyalt javaslatok jegyzékét. Az ebben szereplő - az általános forgalmi adóról és a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslatok tárgyában benyújtott - indítványokkal a javaslatot tevő képviselők, a bizottság és a kormány egyetértenek. Az előterjesztés tartalmaz két olyan indítványt is, amelyet a bizottságok elvetettek, de a képviselők továbbra is fenntartják javaslatukat. Ezenkívül az Országgyűlés elnökének további két képviselő jelezte: élni kivan azzal a jogával, hogy az általa benyújtott javaslatot a parlament megtárgyalja. Ezután a kormány munkaprogram-tervezete fölötti vitában Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter szólalt fel. A mezőgazdaságban is szükség van szerkezetváltásra A mezőgazdaság munka- programja — amely szervesen kapcsolódik a kormányéhoz — az ágazat eredményeire épül. Ugyanakkor számot vet azokkal a külső és belső folyamatokkal is, amelyek kedvezőtlenül hatottak az élelmiszertermelésre — mondotta a miniszter, majd így folytatta: — A verseny éleződése a külpiacon, a több éve tartó aszály, a szakmai munka hiányosságai, a gazdálkodás feltételeinek szigorodása felszínre hozták a gyengeségeket. Ugyanakkor a mezőgazdaság dolgozói számára fontos és biztató, hogy munkájukra, az ágazat termékeire nagyobb szükség van most, mint valaha. További, ám a mainál gazdaságosabb, magas minőségi követelményeknek megfelelő, dinamikus és szelektív termelésnövekedést vár tőlük a társadalom. — Törekvéseinkből kitűnik, hogy ez a program a minőség programja. A mező- gazdaságban is szükség van szerkezetváltásra. A tömeg- termelés mellett egyre in-, kább arra törekszünk, hogy földjeinkről minél nagyobb értéket takarítsunk be. Adottságainkat és piaci lehetőségeinket kihasználva növeljük a jó minőségű vetőmagvak exportját, a húskivitel mellett fokozzuk a nagy értékű tenyészállatok eladását. Kiemelkedő programunk a hazai fehérjetakarmány termelésének és feldolgozásának megteremtése, az import csökkentése. Tovább növeljük az exportképes, úgynevezett kis cikkek előállítását. Az állattenyésztésben, de különösen a hústermelésben igen jelentős minőségi változást kívánunk megvalósítani. Az élelmiszerprogramban is el kell érni új termékek, új gyártási módok bevezetésével, a választék, a csomagolás korszerűsítésével a szerkezetváltást. Jelentős feladatok várnak a háztáji és a kistermelésre is. A kistermelés változatlanul a nagyüzem integráns része. Olyan sikeres ötvözete a két szektor közötti munkamegosztásnak, amelyre másutt nincsen példa. A háztáji gazdaság termelése ma már megközelíti az évi száz- milliárd forintot, a lakosság csaknem fele érdekelt benne, a falun élő munkások mellékjövedelmének többsége is ebből származik. Gyors ütemben fejlesztjük a mezőgazdasági nagyüzemek ipari szolgáltató tevékenységét is. Ez a munka 170 ezer embernek nyújt megélhetést, az ipari termelés mintegy 8, az élelmiszeripar 20, az építőipar, teljesítményének 15—20 százalékátadja, s a termelés összértéke meghaladja az évi 115 milliárd forintot. Elsősorban a gazdaságilag elmaradott térségek mezőgazdasági üzemeinek fejlesztésénél szánunk nagy szerepet e tevékenységnek. Ez azért is fontos, mert az országnak főleg azon térségeiben alacsony színvonalú a mezőgazdasági termelés — s egyben a kelleténél több a foglalkoztatok —, ahol az ipar teljesítménye is elmarad a követelményektől. Ebből a szempontból is egymásra utalt a két nagy ágazat: az iparpolitikától is nagyban függ a mezőgazdaság sorsa. Mi egyáltalán nem tekintjük hibának, ha egyre több termelő- szövetkezetünkben képvisel nagyobb arányt a kiegészítő tevékenység, mint a hagyományos gazdálkodás. Az igények kielégítése mindhárom piacon azonos feladatokat ró ránk. Tudomásul kell végre vennünk, hogy a három piac nem jelenthet háromféle minőséget. Az exportorientált fejlesztés kedvezően hat a hazai élelmiszerellátás színvonalára is, s a hazai piacra nagy szükségünk van, mert a megtermelt élelmiszerek 70 százalékát itthon értékesítjük. Szocialista országokba irányuló élelmiszerexportunk jövőjét hosszú távú egyezményekkel kívánjuk megalapozni, hiszen az e piacon eladott élelmiszerekért nélkülözhetetlen energiahordozókat és nyersanyagokat vásárolhatunk. A konvertibilis elszámolású piacon is bővítenünk kell' a kivitelt, célúi tűzve a külkereskedelmi aktívum erőteljes növelését. A jövőben nemcsak élelmiszert szeretnénk eladni, hanem komplett termelési rendszereket, korszerű technológiákat. Az eddiginél jóval nagyobb arányban kívánunk bekapcsolódni egyes országok mezőgazdasági fejlesztési programjaiba. A program megvalósításának feltételeiről szólva Váncsa Jenő elmondta: ha a fejlesztésre fordítható pénzt ésszerűen használják fel, ha itt is érvényesül a szelektivitás s ha számolunk a háztáji termelőeszközökkel is, akkor nem kevés a fejlesztés forrása. A jövőben is biztosítani szeretnénk a nagyüzemek számára az élenjáró technikát. A közgazdasági környezet hatását értékelve a miniszter kiemelte, hogy az új adórendszer segíti a valós értékítélet kialakítását. A fő cél a jövedelemtermelő képesség fokozása, s miközben az adó- és árreform általános céljai a mezőgazdaságban is érvényesülnek majd, figyelembe Veszik az ágazat sajátosságait. Az agrárolló nyitását szeretnék megállítani, az értékarányos árak kialakítása mellett az is cél, hogy biztosítható legyen az árak „együttmozgása”. A jövőben a termelői árakban elsősorban a minőséget fizetjük meg — hangsúlyozta Váncsa Jenő, majd a személyi jövedelemadóról is szólt. — A személyi jövedelem- adóban elismerjük a háztáji termelés sajátos helyzetét. Ez nem valamiféle megkülönböztetett kedvezmény, csupán a kistermelésben levő anyagi befektetések, a termelési és piaci kockázat és a szabadidőben végzett fokozott munka elismerése. Erősíti azt a bizalmat, amely a kistermelők széles táborában hosszú ideje megvan az agrárpolitika iránt. — A mezőgazdasági termelés stabilizálására törekszünk, igyekszünk fokozni a rugalmasságot és az alkalmazkodóképességet. Fenntartjuk a fejlesztési támogatást az üzemi termelés szerkezetét sok évre meghatározó feladatoknál, például a nagyüzemi állattartásnál, a meliorációnál, az öntözésnél, az ültetvény-telepítésnél. Ugyanakkor a termelési támogatások fokozatos leépítését tervezzük. A kedvezőtlen termőhelyű üzemeknek is javítaniuk kell gazdálkodásukat, jövedelmezőségüket, a racionális gazdálkodás megteremtésével mindenütt pótolni kell a csökkenő állami támogatást. A miniszter fontos feladatnak nevezte az irányítás és a vállalati szervezet korszerűsítését. A mezőgazda- sági nagyüzemek fejlődése, továbbra is meghatározó marad, de szükség van a vállalkozási formák gazdagítására, a szövetkezeti tagok, a dolgozók vagyoni érdekeltségének erősítése. Űj szervezeti formákat kell találni a kedvezőtlen adottságú gazdaságok számára, hogy működésük egyszerűbb és hatékonyabb legyen. — Elengedhetetlen a kisebb munkakollektívák, szocialista brigádok belső érdekeltségének, önelszámolásának megteremtése. Erre alkalmassá kívánjuk tenni a keresetszabályozást is. Szervezeti korszerűsítést, a feladatok átcsoportosítását, a a hatáskörök csökkentését tervezzük a minisztériumban is. Szét kívánjuk választani a hatósági munkát a 'különféle szolgáltató tevékenységtől, s ezzel egyidejűleg erőteljesen csökkentjük a hatósági előírások számát. Üj típusú kapcsolatot szeretnénk kiépíteni a minisztérium és a termelőüzemek között. Váncsa Jenő azzal zárta beszédét: a párt ma is irányt mutató agrárpolitikája, a sok százezer téesztag, háztáji gazda, állami gazdasági és élelmiszeripari dolgozó alkotóereje biztosíték arra, hogy az ágazat dolgozói végrehajtják a megújhodásból, a kormány munkaprogramjából rájuk háruló feladatokat. Devcsics Miklós (Nógrád m., 1. vik.), a Nógrád Megyei Tanács elnöke szerint a munkaprogramban szereplő elgondolások megvalósításához több feltétel egyidejű megteremtésére van szükség. Mindenekelőtt arra, hogy a program egésze és a gyaikorlati végrehajtása egyértelmű politikai támogatást kapjon. Elengedhetetlen az is, hogy a lakosság többségét megnyerjék a program megvalósításához. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a sajátos térségi problémák megoldásában, az elmaradottság felszámolásában — természetesen saját erejükhöz mérten,— a megyéknek is kezdeményezőbbeknek kell lenniük. Bíró Miklós (Szabolcs-Szat- már m., 11. vk.), a Magyar Optikai Művek mátészalkai gyáregységének igazgatója kiemelte: mélyreható viták után az ipari vezetés rendszerszemléletű, a fejlesztéseket és visszafejlesztéseket meghatározó, ezek konzek(Folytatás a 2. oldalon) PARLAMENTI TUDÓSÍTÓNK JELENTI Nagy visszhangot keltett somogyi felszólalás Rendkívüli sikere volt a Tisztelt Házban Pásztohy András szerda délutáni felszólalásának. A somogyi képviselőt a szünetben percenként megállították a Parlament folyosóján gratuláló képviselő társai. „Fején találtad, öcsém, a szöget!” — mondta Szabó István, a Politikai Bizottság tagja, a TOT elnöke. S hasonló szívélyes elismeréssel nyugtázta a hallottakat 'Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter is. Bonyolult ösz- szefüggésláncolattal kell persze számolni, ha megvalósulna a javaslat, mely szerint a mezőgazdasági cikkek felvásárlói ára a termelésben tartott gyengébb minőségű földek jövedelmezőségéhez igazodjon. Tény viszont, hogy fölöslegessé válna az elvonások és támogatások mai szövevénye. Egyebek közt egy sor gyönge termőhelyi adottságú somogyi téesz is képessé válna az önfenntartásra, a fejlesztésre. A parlamenti bizottságok vitái kimondatlanul bár, mégis több ponton ugyanazt a kérdést sugallták. Megvan-e ma az a reformszellem, az a nekibuzdulás, amely annak idején elősegítette a 68-as reformlépések kezdeti sikerét. Erről kérdeztük Bognár József akadémikust, a parlament terv- és költségvetési bizottságának elnökét, a Világgazdasági Kutatóintézet főigazgatóját. — A reformok tömegtámogatása ma nagyobb, mint 1968-ban volt. Jól érzékelem ezt a különféle fórumokon, például mikor az MTESZ ülésein veszek részt. A 60- as években inkább csak a kormányzati szervek érzékelték a változások szükségességét, a közvéleménynek magyarázni kellett a mechanizmust. Ma nem egyszer inkább a társadalom sürgeti a változásokat. Az emberek bíznak a reformban, viszont nincsenek tisztában a kény- szerűségekkel, amelyek között a kormánynak döntenie kell. Mindenki elmondja például, hogy az adóreformon belül milyen kedvezményt kér, nem tudja viszont megmondani, hogy ha valameny- nyi ilyen kívánság teljesülne, hogyan volna fönntartható a költségvetés egyensúlya. Ma sok, egymásnak ellentmondó érdek érvényesülését kell biztosítani. Például azt, hogy az ipar fejlődni tudjon. Ehhez egyebek közt import, fejlesztés és érdekeltség, végsősoron sok pénz kell. Érthető, hogy ma csak a legígéretesebb ágazatok fejlesztésére jut. — Ma egyszerre igény a szerkezetváltás és az egyensúly megszilárdítása. Nem ellentmondó követelmény ez? — Nem lehet az, hiszen fönnáll mindkettő kényszere Tény, hogy ha akkor kezdtük volna a szelektív fejlesztést, amikor bekövetkeztek a világgazdasági változások, jobb helyzetben cselekedhettünk volna. Mi akkor még javában dotáltuk a rosszul dolgozó vállalatokat, s ez sok, részben külföldről fölvett pénzt fölemésztett. A mostam reformok egyik kulcskérdése épp a túlzott költségvetési beavatkozás megszüntetése, a szocialista piaci viszonyok fejlesztése. Ezáltal növekedhet a jól dolgozó vállalatok mozgástere, s világossá válik az is, hogy ki ad és ki kap. Csak a gazdasági élet törvényszerűségeit érvényesítve alkalmazkodhatunk a feltételek világméretű átrendeződéséhez. Mindez rendkívül összetett féladat. Több képviselő megvallotta, e kérdésekben elmélyedve gyakran érezték úgy, hogy laikusként a szempontok áttekinthetetlen dzsungelébe kerültek. — Lexikonnyi anyagmeny- nyiséget tanulmányoztam át- felkészülésem során — mondta Paál Lászlóné képviselő. — Mégis inkább csak érzem, hogy szükség van a kormányprogramban meghatározott változásokra. Háromgyerekes családanyaként könnyebb volt azonosulnom azokkal a gondokkal, amelyekről választóim beszéltek. Meggyőződésem például, hogy a nagycsaládos szülők zöme nem luxuscélokért, hanem a család megélhetése érdekében vállal pluszmunkát. Most nem volt lehetőség arra, hogy az adóreformot szociális és bérreform tegye teljessé. Jövőbeli képviselői munkámban azt szeretném szorgalmazni, hogy mielőbb tegyük meg ezeket a lépéseket is. Bíró Ferenc \
