Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-14 / 216. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LÁPJA Tllll. évfolyam, 216. szám Ara: 1,80 Ft 1987. szeptember 14., hétfő Dalra Csehák Judit hívogató Csehszlovákiai tárgyalásai Sevardnadze Washingtonba utazott Jubilál a -Hungaroton, tize­dik alkalommal rendezte meg a hanglemezheteket. A gyűj­tők örömére újabb újdonsá­gok kerülnék a korongra itt­hon és külföldön egyaránt. Sokan úgy jutottak el a zene birodalmába, hogy kedvtelés­ből énekeltek: egészen kis gyermek korukban, majd a diákévek alatt, és később is dalra fakadtak társaságban. Nem is tudom, mikor hallot­tam utoljára jóízűen énekelni fiatalokat, idősebbeket. La­kodalmakba ritkán járok, de annál többször megfordulok egyéb közösségi rendezvénye­ken, s csak furcsállani tu­dom, hogy a beszélgetést nem váltja föl a közös éneklés. A nyáron több táborban megfordultam. Fiatalok, diá­kok között jártam, és sehol sem hallottam esti nótázga- tást. A közös éneklés mintha már csak az idősebbek emlé­kezetében élne. Este a videót kapcsolták be, igazán remek filmekről gondoskodtak a fia­talok szórakoztatására, mű­velődésére. Mások félrevo- nultan beszélgettek; voltak, akik a kártyaparti csatájá­nak izgalmát választották. És közben szólt a rádió, a mag­nó ... Azt hiszem, a korábbi for­maságok is hozzájárultak, hogy veszítsen varázsából a közös éneklés. Ezen azonban könnyen lehet segíteni. J)e csak úgy, hogy ne vesszen el minden, maradjon meg a jó. Az ember énekhangjára vi­gyázni kell. A közös éneklés varázsa az is, hogy mindenki eldalol­hatja a nótáját, nemcsak a csiszolt hangú kórista, ha­nem az is, aki „hamiská­san” énekel. Az idősebbek közös össze­jövetelein is megfogyatkozott a nótázgatás, alig csúszik ki a torkukon a hang, de szól a pince előtt a magnó és unos-untalan ugyanazt a sza­lagot hallom. A kor sláge­reit, azok közül is a leg­gy «^ígébbeket. A diákok az iskolában — vegyük csupán a nyolc évig tartó általános iskolai okta­tást — sok-sok népdallal megismerkednek, ezeket meg is tanulják. A nyáron talál­koztam egy érettségi előtt álló szakközépiskolással, aki­nek a birtokában négyszáz népdal van. Óvónőnek ké­szül. A sikeres felvételihez ennyi népdalnak az ismerete szükséges — magyarázta. Te­hát tanulnak a fiatalok éne­kelni, ám az énekórán kívül ritkán csendül föl a nóta. Keresem az okát. Mert fon­tosnak tartom, hogy megta­láljuk, hiszen — hiszem — a népdal zenei anyanyel­vűnk. Megfeledkeztünk vol­na ennek ápolásáról? Nem mondhatjuk, hiszen — és most csak Somogyról beszé­lek — a kórusmozgalom szé­pen fejlődő ága a művelő­désnek, a szabadidő tartal­mas eltöltésének. Fiatalok, felnőttek sokasága énekel rendszeresen, időt áldozva a próbákra, a szereplésekre. Szépen szólnak az általános iskolai kórusok, a középisko­lai és felnőttegyüttesek, és mégis: hiányoljuk a közös éneklést ott, ahol és amikor az emberek kisebb csopor­tokban összejönnek. Arra a sok-sok kóristásra vár a feladat, hogy környe­zetében is elhintse a közös éneklés örömének magvát. De szorgalmazhatják azok a szervezők is, akikre közössé­gek vannak bízva. Ápoljuk az eddiginél jobban zenei anyanyelvűnket! Horányi Barna Csehák Juditot, a Minisztertanács elnökhelyettesét Prágában fogadta Lubomir Strougal, csehszlovák miniszterelnök (Telefotó: Pl—MTI—KS) tőségeit, különös tekintettel a gyógyszergyártásra. A magyar miniszterelnök­helyettes csehszlovákiai tar­tózkodása során ellátogatott Pozsonyba, ahol pénteken fogadta őt Peter Colot ka, a CSKP KB Elnökségének tagja, szlovák kormányfő. Csehák Judit szombaton Miroslav Válek szlovák kul­turális miniszterrel folyta­tott tárgyalásokat a kultu­rális együttműködés idősze­rű kérdéseiről, különös te­kintettel a kultúra gazdasá­gi vonatkozásaira. Washingtonba utazott va­sárnap délelőtt Eduard Se­vardnadze, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió külügy­minisztere. Sevardnadze amerikai kol­légájával, George Shultz-cal fog tárgyalni, s kedden ta­lálkozik Reagan elnökkel is. A szovjet külügyminiszter részt vesz az ENSZ közgyű­lésének 42. ülésszakán, majd hivatalos látogatásra Brazí­liába, Argentínába és Uruguayba utazik. Az amerikai sajtó vasár­nap igen terjedelmes elem­zésekben foglalkozik a tár­gyalások lehetőségeivel, esé­lyeivel. A legtöbb kommen­tár arra a következtetésre jut, hogy a megbeszélésen megállapodásra lehet jutni a közepes és rövidebb hatótá­volságú rakéták felszámolá­sáról szóló szerződés még vitatott kérdéseiről, s ezzel elő lehet készíteni Mihail Gorbacsov és Ronald Rea- gen csúcstalálkozóját. A jég, a fagy „megvámolta“ a szőlőt Csehák Judit, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács elnök- helyettese szombaton befe­jezte Csehszlovákiában tett kétnapos baráti munkaláto- gatását. Csehák Judit prágai tar­tózkodása során tárgyaláso­kat folytatott vendéglátójá­val, Matej Lúcan miniszter­elnök-helyettessel. A talál­kozón megelégedéssel 'álla­pították, meg, hogy dinami­kusan fejlődnek a két or­szág'kulturális, oktatási és egészségügyi kapcsolatai. A mi nis ztereln ök-h elyet tes ek megvitatták az együttműkö­dés további fejlesztésének konkrét lépéseit is. A ma­gyar miniszterelnök-helyet­test pénteken fogadta Lubo- tnir Strougal, a CSKP KB Elnökségének tagja, kor­mányfő. Csehák Judit Prá­gában találkozott Karel Hoffmann,nal, a CSKP KB Elnökségének tagjával, a KB titkárával is, akivel megvitatták a csehszlovák— magyar együttműködés el­mélyítésének további lehe­Késett a szüretkezdés nél a korábbi jégverés in-” dokoltá a korai szüretet A termés betakarítása a tava­lyinál több mint két héttel később kezdődött, s az iga­zi nagy szürettel, az oportó, a rizlingszilváni szedésével , csak a múlt hét végén „raj­tolhattak”. — Mindig a Csabagyön­gye az első szőlőfajta, amit behoznak a gépek. Ez a bogiári muskotály egyik langyos meleggel, harag nél­küli szemlélődéssel. Ajándék már minden perc, amelyben az ember nem kíván sokat. A felvillanó arcokat, moso­lyokat elraktározza, hogy az elkövetkezendő havas világ­ba fényeket derítsen. Elmú­lik lassan bántottság, harag, s helyét nem a magára ma­radt akarat foglalja el. Tudom, lesz még idő, ami­kor már csak a szigorú, hi­deg tél lesz öröm, s\ mint évre év, évszakra évszak jön. a változó természetben ma­ga az ember is megváltozik. Körforgás ez; kinek így, ki­nek úgy. A felnövekvés, a sejtek változásának útja, párhuzamosan haladva az örök idővel. Tél után újra eljön majd a tavasz, s rá, még századokig a nyár, s új­ra ősz, és újra tél. Lesznek majd virágok, madarak, s a búcsú íze sem keserít, hiszen tavaszra nyár, nyárra ősz következik. Klie Agnes alapanyaga, amit borszőlő­ként dolgozunk fel — mond­ta Vincze Miklós, a kombi­nát termelési ágazatvezető­je. — A boglárlellei téesz és saját kerületünk most is ennek a termését adta első­ként, s jöttek a rakomá­nyok az Agárdi Mezőgazda- sági Kombinátból is. Augusz­tus 29-én kaptuk az irsai- olivér idei első termését, s ezzel az illatos, korai fajtá­val sorra jelentkeztek a szakcsoportok is. Fonyódról. Dénesmaj őrből, Rádpusztá- ról, Belencséről. Ezeknek a tagjai jobbára szombaton és vasárnap szüretelnek. Azóta nincs megállás a feldolgozóban. Szeptember 8-án a szőlőskertek király­nője következett, majd be­állt a sorba az oportó, a saszla, illetve most a riz­lingszilváni is. Az időjárás megviselte az ültetvényeket. Fagy, jég, szárazság sújtot­ta, majd túl sok esőt kap­tak. A termés mennyisége nem dönt meg rekordokat. Vajon a minőséggel elége­dett-e a szakember? — Az eddig feldolgozott, többnyire jégverte Csaba­gyöngye 17 fokos, vagyis magán viseli az elemi csa­pás nyomait. »Az irasaiolivér egészséges, aránylag kielé­gítő cukorfokkal ..vizsgá­zott”. A kombinát az idén 1200 hektárról szüretel, meg­közelítőleg ekkora területről, hozzák hozzánk a termést a Viticoop taggazdaságai is. A közélet Látogatás elhalasztása Kölcsönös megállapodás­sal későbbre halasztották Né­meth Károlynak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa elnökének, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaságba tervezett látogatását. Marjai József Moszkvában Marjai József, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, hazánk állandó KGST-képvi- selője szombaton Moszkvába érkezett, ahol részt vesz a KGST Végrehajtó Bizottsá­gának 124. ülésszakán. KNDK-beli műszaki­tudományos küldöttség látogatása A Műszaki és Természet- tudományi Egyesületek Szö­vetségének meghívására szeptember 1-je és 13-a kö­zött látogatást tett hazánk­ban a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság Ipari és Műszaki Egyesületek Szövet­ségének delegációja Pyon Jong Ryob alelnök vezetésé­vel. Tóth Jánossal, a MTESZ főtitkárával megvitatták a két szervezet együttműködé­sének eddigi — hároméves — tapasztalatait és a közös munka további lehetőségeit. Megállapították, hogy ered­ményesen fejlődnek a két szövetség és egyesületei kö­zötti kapcsolatok. Meghatá­rozták az elkövetkezendő időszak közös tevékenységé­nek főbb területeit is. A KNDK-küldöttség meg­ismerkedett hazánk több tu­dományos, kulturális, ipari és mezőgazdasági intézmé­nyével és üzemével. A küldöttség vasárnap el­utazott hazánkból. Két és fél héttel ezelőtt kezdődött az idei szőlőter­més fogadása és feldolgo­zása a Balatonboglári Me­zőgazdasági Kombinátban. A Viticoop taggazdaságai közül a boglárlellei Balaton Gyöngye Termelőszövetke- zetbőil érkezett az első szál­lítmány, majd a kombinát lengyeltóti kerületéből hoz­ták a Csabagyöngyét, arnely­• Ahogy lassan össze­gyűlnek az évek s ter­helik mind jobban az életet, észrevétlenül alakul­nak áí a szokások is. Vala­mikor évszakom a nyár volt — ragyogásával, hevével ki­töltötte az életemet. Tüze égetett, s nem okozott fáj­dalmat, a szikrázó reggelek­től a sokáig hamvadó alko­nyaiig minden percét külön élveztem. Később fárasztani kezdett az enyhülés nélküli, vad áradás, szeíidebb akarattal szelídebb tájat kerestem.* Fölfedeztem hát a tavasz színeit, az ezerféle zöld ezer­féle rejtett meséit, a magá­ra ébredő föld jó illatát, a levegőt, amely kristálytisz­tán ölelte át az erdőt. Vala­melyest föltámadó szívvel és reménykedőbb lélekkel él­tem át ezeket a hónavokat, egy látszólagos téli álomból talán látszólagos újjászüle- ■ tésként. Tudtam persze, hogy az ilyen reinkarnációkban mindig elveszít valamit az YSZAIK ember, de az is igaz, hogy valami újat fölfedez. Ez a másvalami lehet egy öntu­datlan szépség, egy eltűnő pillanat, egy elfutó gondo­lat, ami után nem is nyúl az ember, nem is bánja, hogy elillant, hiszen tudja, lesz idő, amikor újra villan, s megmarad. A feltöltődés ide­jévé vált hát számomra a tavasz, egyféle bölcs beletö­rődéssé, amely segíti elvi­selni a harsány nyarat. Aztán eljött az idő, amikor a világ születését boldog be­letörődéssel vettem már csak tudomásul, csillogó-tüzes magakelletését egy lélegzet­tel éltem át, szívem és lel­kem az őszben vált igazán lélegzővé. Lágy fényekkel nyugtat most ősz, s a nap melege már nem éget. Me­leg kis szellők, s mérgesen sikoltó szelek, fákról lepergő, rozsdás falevelek között mégsem a szomorúság a mérvadó. A csöndesebbé vált akaratok nem belenyugvást és nem megtorpanást ígér­nek, csak csendesebb napo­kat. örömét annak a létnek, amelyért külön harcokban külön megszenvedtem. Az ősz egy kicsit olyan, mint amikor lassú fordulással be­csukódik egy hatalmas, fá­ból faragott kapu, kopogta­tójára hajnalonként nyirkos köd tapad, rozsdásodó vas­kulcs fordul el egyszer a zárban, de úgy, hogy egy­szer csattanva újra kitárja az ember előtt. Őszi napok peregnek most,

Next

/
Thumbnails
Contents