Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-08 / 186. szám

4 Somogyi Néplap 1987. augusztus 8., szombat A „füttyös Kazi" ton szerkezetnek a tetejét le­het csak kívülről látni, az- oldalfalat körben föld takar­ja. Az 1985. évi földmunkákat követő kétéves szünet után ez év augusztus 1-jén kez­dett neki a 200 milliméteres vízvezeték lefektetésének, valamint a gázvezeték építé­sének a Délviép. A gáz a most épülő Lonka-hegyi ve­zetékről jut el a temetőhöz. A villanyt már odavezették. A Somber eddig 8 millió 700 ezer forint értékű mun­kára kötött szerződést er­re az évre, de a többi rész­munkára is van jelentkező. Elsősorban a város építőipa­ri vállalataira számítanak. A tervek szerint ebben az év­ben 21 millió forint értékű munkának kell ekészülnie, jövőre 56 milliót, 1989-re pe­dig 22 millió forintot irá­nyoztak elő a temető kiépí­tésére. Az új temető 34 hektáros lesz, és 40—50 évig szolgálja a várost. L. R. Étterem a park közepén Míg mások a hasukat süt- tetik a napon vagy kirán­dulnak, fürödnék vagy hajó- káznak, addig a szabadtéri mozi és a Siotour üdülőhe­lyi klub között, a gyönyörű park közepén szorgos munka folyik. Kora reggeltől késő estig sürőgnek-forognak a konyhai dolgozók, a hente­sek, szakácsok, cukrászok, felszolgálók. Két évtizede már, hogy Balatonföldváron üzemel a SZOT központi ét­terme, amely ez évtől új névvel, de jórészt változat­lan céllal várja a vendége­ket. — Naponta mintegy 800- 850 főre főzünk — mondja Rózsahegyi Tibor üdülőigaz­gató — , s ebből körülbelül 200 a személyzeti létszám. 1987. január elsejétől a SZOT sPark étterem nevet vette föl. A korábbi Vörös Lobogó üdülő átalakítása, felújítása után a SZOT Park üdülőszanatórium névválto­zása eredményezte, hogy az éttermet is átkeresztelték. Hozzánk tartozik még a Park mellett a Jázmin, a Sólya és a Helyiipari üdülő, az oda beutalt vendégek is nálunk étkeznek. Az étterem harmadrészét felújították, fűtését megoldották. Itt el tudjuk látni a Park szana­tórium vendégeit a tél fo­lyamán is, amikor a ■ bete­gek négy menü között vá­laszthatnak. s. diétásnővér útmutatásai alapján főzünk. Nyáron reggel, délben és este három menü áll a ven­dégek rendelkezésére. Az étterem hatalmas üveg­falán át kilátni a gondozott parkra és a szomszédos Park üdülőre. Bent felszol­gálók sürögnek. A munka gyors, jól szervezett. S milyen az étel? A több mint egy évtizede itt dolgo­zó Szőke Lászlóné főszakács irányításával — személyes tapasztalatból is állíthatom — ízletes. Fiilöp Tiborné és Borbély Sándorné szintén nem ma kezdte a szakmát, ök fele­lősek — helyettes vezetői be­osztásban — az étterem rendjéért, a kiszolgálás szín­vonaláért. — Nyáron mi is a szak- szervezeti beutaltakat fogad­juk — mondja Gáspár Lász­lóné, a Park szálloda veze­tője —, télen pedig a sza­natórium fő profilja az ak­tív dolgozók rehabilitációja, elsősorban a fogyókúrázók, érbetegek, cukorbetegek gyógyítása. Az éttermi részben 25-30 felszolgáló dolgozik napi két műszakban — folytatja a tájékoztatást Rózsahegyi Ti­bor. — A konyha mellett üzemélő központi hús- és cukrászüzemünk Zamárdiig ellátja konyhakész húsokkal és cukrászsüteményekkel a SZOT-üdülőiket, s van még két harmadosztályú büfénk is. Egy az étteremnél, egy pedig a Park üdülőben. Úgy hiszem, ételeink minőségére nem lehet különösebb pa­nasz. Főleg, ha valaki tudja, hogy egy-egy személyre na­ponta 50 forint az étkezési normánk. Mi erre saját be­vételeinkből még ráteszünk két forintot (saját bevéte­lünk elsősorban a szabad szobák értékesítéséből van). Manapság pedig 52 forintból napi háromszori étkezést megoldani elfogadható, szín­vonalon — nem a legköny- nyebb feladat! Gyarmati László Á VÉGSŐ BÚCSÚ ÚJ SZÍNHELYÉN A teraszok már készen vannak Mivel a város temetői már jó ideje túl zsúfoltak, új helyét már a hetvenes évek végén kijelölték. Több lehetőség közül a Szigetvári utca vé­gére esett a választás. Itt egy teraszos, jól belátható temetkezési helyet lehet ki­alakítani. A választást vi­ták előzték meg,-mivel az üzemeltető szempontjából egy egyenes területen elhe­lyezkedő temető sokkal elő­nyösebb lenne a könnyebb művelés miatt. A Somber 1983-ban kapott megbízást a munkák lebo­nyolítására, miután a ver­senytárgyaláson a Mélyép- terv 130 millió forintos fő- vállalkozói árajánlatát a megbízó soknak tartotta. A Somber 105 millióért vállal­ta a lebonyolítást, ezt végül a tanács 100 millió forintos kötséggel fogadta el. így az a szokatlan helyzet állt elő, hogy a fővállalkozó nélkül folyó munkáknál a Sombert tették érdekeltté a határidő betartásában és a költségek megtakarításában. A terület rendezése 1985- ben a 'durva földmunkák el­végzésével megkezdődött. Sor került egy minimális ré­zsűvédelemre és a csapadék­elvezetésére. Az építkezés két ütemben történik majd. Az első ütem­ben ötezer sírhelyet alakíta­nak ki. Elkészülnek az öntö­zéshez szükséges vízvevő he­lyek. a szemétgyűjtők, és a tömegközlekedés megszer­vezésével biztosítják majd a temető kapcsolatát a város­sal. A ravatalozók közül egye­lőre az egyik készül el tel­jesen, a másiknak csak a vá­zát húzzák fel. Ezek az épü­leték eltérnek a megszokott formától. A kör alakú vasbe­— Fogj egy sétapálcát és légy vidám,/ Köss a nyak­kendődre csokrot komám .. . A régi időkre emlékeztető sláger szövege akár bemu­tatója is lehetne a század eleji Kaposvár egyik legis­mertebb „gigerlijének”, Gru­ber Kázmámak. Apja, a polihsztor Gru­ber János a család „vadhaj­tásának” nevezte ezt a te­hetséges, de korlátokat nem ismerő fiatalembert. Füttyművészetével már az iskolában is kitűnt, amikor a tücsökciripelés tökéletes utánzásával igazi álomba ringatta a katedránál szu­nyókáló tanár urat. Való igaz, hogy a férfiakat a nők szépsége, a nőket pedig a férfiak beszéde csábítja el. Mert a mindig jól öltözött, udvarias, minden hölgynek kezet csókoló, virágcsokorral bókoló és színészi képessé­géről ismert Kazi minden szélhámossága ellenére is kedvence volt a szebbik nemnek. A cselédlánytól a legféltettebb úri kisasszo­nyig mindenki rajongott ér­te. Egyformán otthonosan mozgott az ártatlan fehér ruhás lányok báljától kezd­ve a fényes 'megyebálokig egyaránt. Hívták parasztla­kodalmakba, úri családok­hoz és arisztokrata hölgyek estélyeire. Leánykérés, lova­glás ügy, hajnalig tartó sze­renádozás, mindegy volt ne­MASZEKTAXI RIGÁBAN A Rigába érkező idegen­nek a vasútállomásról vagy a repülőtérről kilépve rögtön szemébe tűnik, ami Moszk­vában még igen ritka: a ma­gántaxi. Az élelmes rigai maszektaxisok járgányai az államiaktól kissé távolabb várják utasaikat, akik szem­mel láthatóan nem idegen­kednek az „újtól”. Lettország és fővárosa, Ri­ga mindenekelőtt a kisvállal­kozások, az egyéni kezdemé­nyezések területén tett úttö­rő lépéseivel hívta fel magá­ra a szovjet átalakítási folya­matot nyomon követő tudó­sítók figyelmét. Elsők között kezdték meg a kísérletet a magántaxival, a legkülönfé­lébb szolgáltatási ágakban szerveződtek kisszövetkeze­tek és itt működik a Szov­jetunióban mindmáig egyet­len házasságközvetítő iroda is. A városi tanácson márci­usban szövetkezetekkel fog­lalkozó osztályt alakítottak. Itt elmondták, hogy jelenleg már 91 szolgáltató kisszövet­kezet működik Rigában és folyamatosan érkeznek az úja.bb kérelmek. Ä vállalkozások alapvetően lakossági szolgáltatásokra jöttek létre: közétkeztetésre, lakáskarbantartásra, bútor­felújításra, használt tévéké­szülékek újrafelhasználására váltottak ki engedélyt, de alakultak sporttal foglalkozó szövetkezetek is. Az igények azonban meghaladják a lehe­tőségeket, és még egyszer ennyi vállalkozás is megélne a városban. Az egyik legsikeresebb tár­saság a Rigas Motors nevű taxiszövetkezet, amely a vá­rosi autóklub hathatós támo­gatásával jött lére. Eddig kétszáz rigai autótulajdonos dolgozik náluk a rendes munkaideje után. Vagyis fő­állású maszektaxisok nincse­nek. A belépéshez több ajánló­ra, legalább hároméves ve­zetői gyakorlatra és alapos elméleti felkészültségre van szükség. A vállalkozás élén öt főállású — nyugdíjas — szövetkezeti tag áll, akiknek fizetését a tagság adja össze, a bevételek után leadott szá­zalék formájában. A sofőrök terv szerint dolgoznak, ami azt jelenti, hogy egy hónap­ban fejenként 400 rubelt kell termelniük. Ebből 350 marad a maszektaxis zsebében, amiből maga fedezi a költ­ségeit, a fennmaradó 50 ru­bel ■ pedig a szövetkezetek kasszájába vándorol a közös kiadásokra. A tagok 60 százaléka mun­kás, 23 százalékuk pedig fő­állásban is sofőrként dolgo­zik. A Rigas Motors kocsi­jai állami díjszabás szerint dogoznak, kivéve a vidéki fu­varokat, amikor is a kilomé­terenkénti 20 helyett 30 ko­pek a viteldíj. Taxióráik még nincsenek, ezért egye­lőre a kilométeróra alapján számítják ki a díjat. Az ötszáz tagra tervezett szövetkezetben alapkövetel­ki. Füttyművészetét olyan tökélyre fejlesztette, hogy kulturális műsorokon külön számként szerepelt. Tisztességes bejegyzett foglalkozása nem volt. hol újságírónak, hol pénzügyi tiszviselőnek, hol pedig mű­vésznek adta ki magát. Ott volt minden fontosabb ese­ményen. Előénekes volt a templomban s az elsők kö­zött vgzett a sportrendezvé­nyeken. Ö vitte a szűzmári­ás zászlót az úrnapi körme­neteken és ő volt az, aki a háborút éltető táblát végig­hordozta a városon 1914- ben. Bár katona sohasem volt, háborús élményeit olyan átéléssel adta elő, hogy azt bármelyik frontharcos megirigyelhette volna. Az már csak természetes, hogy a donneri korcsolyapá­lya avatásán is övé volt a főszerep 1905-ben. A Köny- nyűlovasság induló hangjai mellett korcsolyázott körül a pályán. Egy égő fáklyát és egy virágcsokrot kellett ma­gával vinnie, és adott jelre a virágcsokrot a hölgykoszo­rú közé dobnia. Hogyan, ho­gyan sem, de Kazi akkor végzetesen tévedett. Az el­ső tiszteletkor után annyira elbűvölte az egyik lány szép­sége, hogy a virágcsokor he­lyett a fáklyát dobta a kö­zönség sorai közé. Meg is gyulladt a tribün, le is égett. Meghalsz, Kazi, ha így folytatod, üres marad a csizmaszár, figyelmeztették barátai. Nem hallgatott sen­kire, folytatta bohém életét. Egy álmot dédelgetett magá­ban, hogy kiváló tehetségé­re előbb-utóbb felfigyel majd egy cirkusz és magá­val viszi. Egyszer aztán tényleg üres maradt a csizmaszár. A tü­dőbaj vitte el 1924-ben, negyvenegy éves korában. Emlékét már csak egy szür­ke gránitoszlop őrzi a Kele­ti temetőben. Lévai József sincs elég gomba rintért kínálták. A fehérrépa csomója 10—15—20 forint volt. A zeller csomóját 2, a petrezselyemzöldet 2,50—3 forintért adták. A fokhagy­ma — minőségtől függően — 5—8—10 forint volt darabon­ként. Árultak savanyítani va­ló apró hagymát, húszért ki­lóját, a krumplit 12—15 tö­ménynek tartják a kulturált kiszolgálást, az utasok meg­nyerését. Szigorúan büntetik azokat, akik - nem dolgoznak eleget, vagyis nem teljesítik a kirótt normákat: előbb fi­gyelmeztetés. majd a szövet­kezetből való kizárás követ­kezik, ami egyet jelent a magántaxis karrier végével. Tervezik szolgáltatásaik bő­vítését is, például rendszeres fuvarokat vállalnak intézmé­nyeknél és utánfutóval vál­lalják kisebb áruk szállítá­sát is. Szó van arról, hogy ál­lami segítséggel próbálják megoldani a tagok alkatrész- ellátását. Rigában egyébként már megalakult a piásodik taxi­szövetkezet is Express néven. Az új vállakózás emelt vi­teldíjjal dolgozik, kilométe­renként 30 kopekért, de a kiszolgálás magasabb színvo­nalát hirdetik; ők állítólag udvariasabbak és autóikban például zenét is lehet hall­gatni. Az Express emellett a reggeli csúcsidőben besegít a helyi postának az újságok terjesztésében, ami állandó biztos jövedemet jelent a ta­goknak. Dorogi Sándor rintért. Kevés volt az ubor­ka, a kovászolni valót 10—15 forintért, a nagyobbakat hú­szért kínálták. Sikere volt a zöld húsú cukordinnyének, kilónként 20—25-ért, a görögdinnyét 17—18 forintért adták. Ke­vés volt a gyümölcs, így el­kelt az apró alma 13-ért, a körte 12-ért. a vaj körte 25- ért, némely Éva-alma húsz­ért. Az őszibarack hamvas­szép kilójáért 55—60—65 fo­rintot is elkértek, mégis vet­ték. A tököt 8—12 forintért árulták. Megjelent a sava­nyítani jó, nem erős cse­resznyepaprika. apró hagy­mával éltévé az igazi: kiló­ja 45 forint volt. ..Erősebb” társát kilónként 35-ért vagy darabonként hatvan fillérért árulták. A fejtenivaló zöld­bab kilója húsz. a gesztenve- bab félliterje ugyancsak húsz forint volt. Paprikában nem volt hi­ány, az ára azonban borsos volt, húsz és harminc forint között változott kilónként. Akadt köztük gyönyörű, hú­sos, de árultak félig rothad­tál is, lecsónak még jó lesz felkiáltással. A paradicsom ára sem lelkesítette a vá­sárlókat, 16—22 forintot kér­tek érte kilónként. Azt gondolná az ember, eső után sok lesz a virág. Alig volt szép csokor, a kó- kadt fejű, bánatos dáliák közt felüdülés volt egy-egy színes csokrot találni. K. A. KAPOSVÁRI TÖRTÉNETEK Eső után Piaci körkép Sokféle áru és nagyon sok árus színesítette a kaposvári hetipiacot tegnap. Délelőtt tíz órára mégis már csak emléke volt a tojásnak, ezt 2,30—2,60 forintos áron ad­ták darabonként. Sok volt a baromfi: az élő csirke párja 200—240, a vágott tyúk da- darbja 140—150, . a kacsa 200. Halat most sem lehetett kapni, s a fedett piac aszta­lain .továbbra Is kevés a gomba. Félkilónyi apró var­gányát kínáltak 250 fo­rintént, volt szabadon termő csiperke, egypohárnyi húsz forintért, mezei szegfűgom­ba literenként 14—20-ért, galamb és rókagomba ki­lónként 60—70 forintért. Mintha javult volna az el­látás a káposztafélékből. A kel 15—20, a fejes káposzta 12—15, karfiol 40, a karalá­bé darabja 8—10 forint volt. A tetszetős és jó minőségű vegyes zöldséget 10—15 fo-

Next

/
Thumbnails
Contents