Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-01 / 180. szám

Somogyi Néplap 1987. augusztus 1., szombat GYERMEKEKNEK KUTYAVÉLEMÉNY C'sakazértis úgy ülök. mint a gyerekek. .. No, nézzük, ki botorkál az utcán ebben a hőségben! Szóláncfüzér káiinibélyegiilleték Júliusi kirándulás A szóláncfüzér nyelv já­ték. összetett szavaikat kell úgy egymásba fűzni, hogy az első összetett szó máso­dik tagja és a második ösz- szetett szó első tagja azo­nos. Például: hálókocsi, ko­csikerék, kerékpár = háiló- kocsikerékpór. Az alábbi példák nyomán indulhat a játék. Kj tud több szólánc- füzért készíteni? öngyilkosgalóca hadinagypéntek hattyúfehérkenyér házápapucshőseincér u tá nfuitóh omok tenger anyajegyszedőigép gy amn övén yvédőn ő bükkfáié j ken d ő t al on cházmagykeres ked ő gyümöLcsihúshiagy ókedd szemüveglencsefőzel ék hí mes’-t ojáss zénfej törés térdkal ácstésztaszűrő családiaágf űrészgépszer el 5 tetőfed őcserépvirágkertész — Maiguk maradjanak itt, Feri bácsi, én meg elme­gyek a mátsik lesre — mond­ta a vadászmester és lelép­kedett a létrán; mi meg Andrissal elhelyezkedtünk. Előivettem a Szukut, bedör­zsöltük kezünket, arcunkat, mert muzsikáltak körülöt­tünk a szúnyogok. Még húsz méterre sem tá­volodott el tőlünk a vadász- mester, amikor megállt a ré­ten, és a mutatóujjával „V” betűt formált, aztán a bú­zatábla közepe felé mutoga­tott. A lehajtó fűzfaágak le­velei között láttam a bakot; az is észrevette a vadászt. Mozdulatlanul figyelt né­hány pillanatig, aztán han­gos bau-bau riasztással — nagyiokait ugorva — elsza­ladt. Amíg én a hangosan riasztó bakot kisértem táv­csövemmel, Andris a le­sünktől északra elterülő bú­zatáblát nézegette, és hal­kan sorolta a látottakat: — A magas, sötét lombú fa előtt a búzában fekszik egy szarvas. Mozgatja a fü­lét, és a fejét is forgatja. A szarvastól ötven méterre jobbra, az erdő szélén, a csalán' közül most lépett ki egy hatos agancsű bak; az agancs ágai szinte világíta­nák, olyan fehérek. — A szellő éppen a bak felé mozog, ezért figyel mozdulatlanul — mondtam halkan. — A távolság elég nagy, mégis megérezhette a szagunkat, ezért nem moz­dul az erdő széléről1. Nyugaton a Lombos fák közé lassan leereszkedett a nap. Ekkor szólalt meg a Mindegyik kérdés alatt egy könyveimet lát az olva­só. A válasz tehát a könyv­ben található meg. A köny­vek új kiadásúak, megvásá­rolhatók a könyvárusnál és a boltokban. Nemcsak a ti­zenévesek, hanem a felnőt­tek is elolvashatják bárme­lyiket. * * * — Történelmünk folya­mán miikor volt fizetőeszköz az obudus, a dénár, a tallér, a forint, a dukát és a kraj­cár? FUX Kornél: Magyar pénzérmék és papírpénzek. (Tankönyvkiadó) * * * — Miiyen típusú mérge­zést okoznák egyes gomba­búzában a fürjkakas: pdty- pallatty. A tyúk felelgetett neki: vá-vő, prübrü-prübrü. Távolabbról hallatszott a haris hangja is: két-két, két- kés. Messzebb az erdőiben kakukk kiabálta, a saját ne­vét, a közelben szajkó riasz­tott. Kilenc óra után a sámso­ni rét fölött megjelent a hold piros korongja, és fél óráig homályosabb lett a táj. A szomszéd lesről vil- Lanylámpával jelzett a va­dászmester; ez azt jelentet­te, hogy elindult. Mi is le­lépjed tünk a létrán, és egy darabig a belvíz miatt ala­csonyra nőtt búzában, majd a még le nem kaszált réten ballagtunk az autóhoz. Az erdőszéli úton kerülgetni kellett a víztócsákat; az akácos között száraz volt az út, mert homokos a talaj. Az erdészháznál átültünk A játék lényege: minde­gyik játékosnak a kezdő­ponttól 50 métert kell vé- giiglabdáznia (földhöz ütö- getve, föl-földobva, fejen táncoltatva, földobás buk­fenccel és így tovább). Az 50 méteres táv nincs előre kimérve, így hát mindegyik játékosnak magának kell azit a szemmértékével kije­lölnie. Elindul hát az első játé­kos, aki mondjuk fején' tán­coltatja a Labdát, és miután úgy véli, hogy megvan az 50 méteres távolság, megáll fajták, és milyen károsodást a környezetünkben élő fér­gek, ízeltlábúak, kétéltűek, hüllők? GALAMBOSI BERTA­LAN : Mérgező növények és egyéb, emberre veszélyes kerti „károsítok”. (Mezőgaz­dasági Könyvkiadó) » * * — Milyen nagyok, mit esznek és milyen életmó­dot folytatnak a tenger nagytestű élőlényei? Tengeri állatok. (Búvár Zsebkönyv. Móra Kiadó) * * * — Mi az oka annak, hogy Lüise és Loitte, a két iker- kislány sohasem látta és nem is ismerte egymást ? ERICH KÄSTNER: A két Lotti. (Móra Kiadó) a mi autónkba. Hazáig két­szer is el kellett mondanom a fürj életrajzát, hogy a tyúkalkatúak családjába tar­tozik, és ezek között is az egyetlen költöző madár, áp- riilás-májusiba'n érkezik és szeptemberben távozik. Rej­tőzködő életmódot folytat, ritkán kerül a szem elé, a földön keresgél, gyom-mag­vakkal táplálkozik, a csibék viszont sok rovart és csigát elpusztítanak. Fészkét a nö­vényzet közé kis gödrökbe, talajmélyedésekbe rakja. Fé­szekalja 8—16 tojás. A ki­kelt csibék azonnal követik anyjukat, vagyis fészekha- gyók. Évenként kétszer is költ, mégsem tud elszapo­rodni, mert igen sok ellen­sége van. De ezt Andris már nem hallotta, mert elaludt... töt, hogy a zsineg segítsé­gével mérjék le a távolsá­got. A pontosság azt is meg- - kívánja, hogy méterrúd, esetleg összehajtható mérő­eszköz is legyen náluk. Az elért eredményt jegyezzék fel! Ezután indul a követ­kező játékos, aki föl-föl- dobálja a labdát. Ő akár már irányt is választhat, hogy ne befolyásolja az elő­ző teljesítmény. Ez így megy tovább egé­szen addig, amikor már az utolsó játékos is lefutotta a maga távját. Következzék hiát az eredményhirdetés! Az abszolút győztes az, aki pontosain az ötvenedik mé­ter végpontján állt meg. Ha ilyen nincs, akkor azé a já­tékosé az első hely, aki cen­timéterekben mérve a leg­közelebb állt a végcéltól. o □ A 0 o o o □ A 0 0 o o □ A A 0 o o □ |o A £ o □ Logika A vízszintes sorokban az ábrák bizonyos logikai sor­rendben követik egymást — kettő kivételével. Mondjá­tok meg, melyik két ábra bontja meg a logikai sor­rendet! (A helyes válasz a 15. ol­dalon.) Pátkai Tivadar Harangvirág szűk a csizmám tág a rét ingem szoknyám csupa kék s ha villámokat vet az ég: barangolok köszöntőm a bolond nyarat kengyelfutó legyen bú és harag!-----------------------------------­S zítkárok A termésizetkedvelő embe­rek között is csak kevesen ismerik ezt a nevében is kü­lönleges rovarcsoportot. A lepkék egyik családját hív­ják így. Ezek külső megje­lenésükben. a hártyásszár- nyúakat utánozzák. A jelen­séget, a biológiában mimik­rinek nevezzük. Megtévesz­tésig hasonlítanak a fullán- kos darazsakra, de termé­szetesen ártalmatlan rova­rok. Üvegszerúen áttetsző szár­nyukon az erezet sötétebb. Pikkelyek csak a szegélye­ken és az elülső szárny kö­zépfoltjában találhatók. A potrohúkon és lábaikon levő színes gyűrűk a darazsak piros vagy sárgás riasztó .színeihez hasonlóak. Legbiz­tosabban a csápjuk árulja el, hogy itt valójában lepké­vel van dolgunk. Csápjuk a darazsakénál jóval hosz- szabb: eléri a testhosszúság leiét. Rágószájszervük nincs. Hernyóik a növények bel­sejében rágnak, ezért rejtett életmódot folytatnak. Báb­juk mozgékony. 1—2 cm nagyságú. Április végétől nyár derekáig találkozha­tunk velük az erdőben, réte­ken, de még a kertekben is. Mintegy harminc fajuk él hazánkban. Magyarországon először Somogy megyéből került elő az égerfa-darázs- szitkár. A megyében a csa­lád számos faja megtalál­ható. lipótmiezőgazdász Mese a szürke kismadárról Egy kérdés — egy könyv Tóth Ferenc Jé a szemmértéked? és megkéri a két játékveze­Erdőn, mezőn hire járt: versmondó verseny lesz a kerek erdő közepében, a ke­retet vár tövében. De nem akármilyen verseny ám! Csak madarak lehetnek a résztvevői, mert a szép vers: varázslat, olyan mint amikor a legszebb madár szárnyra kap. Milyen volna az, ha a vaksi vakond eről­ködne a pacsirta mellett?! Ráadásul mindenkinek a sa­ját versét kellett mondania. Aztán aki a legszebbet és a legszebben mondja, telje­sül három kívánsága — ígérte a kereki Mohamanó a hírvivő fecskéknek. Jöttek is csapatostul a madarak, és persze, mind­egyik első akart lenni. En, én! — gyújtogatták a nya­kukat. De a zöldsapkás Ma­nó csendre intette őket. Az­után sorsot húztak: ki mondja elsőként, második­ként, harmadikként... Hű, sokan voltak ám! Mert nemcsak a dalpatakkal pá­lyázó sármányok meg a fu­volás pirók, de a röptűkben is trillázó pacsirták meg az ünneplőbe öltözött, csengő hangú billegetők, posztáták, füzikék és légykapók is el­jöttek. Aztán ott voltak még a szószátyár cinegék: ősz­apó meg a függőcinke, nem is beszélve a kenderikéről, a csízről meg a tengelicéről.. . — Hármat kappan a va­rázspálcám, itt a kerek kő sarkán, a legszebb vers hal­latára — mondta a Moha­manó, s intett a pacsirtá­nak: kezdheti. Hát, a pacsir­ta felszállt, s már röptében rákezdte. Aztán megállt fent, a felhők alatt, és olyan, de olyan szépen cif­rázta, hogy még a kereki vár kövei is meglágyultak tőle. Ám a varázsvessző mozdulatlan maradt. S így ment ez álló nap, hiába éne­keltek szebbnél szebben a madarak, egyiküket sem hir­dette ki győztesként varázs- vesszőjével Mohamanó. Egyetlen egyszer moccant csak a varázsvessző, amikor a fecskék — mint eleven hangjegyek — rátelepedtek a távíróoszlopok között fe­szülő kottavonalakra ... Ha­nem, amikor elkezdtek fi- cserékelni, megint mozdu­latlanná vált. Végül már csak egy jelentéktelen külse­jű~ szürke kismadár várt a sorára. — Haljuk, mit tudsz! — mondta Mohamanó, de iga­zában már nem is figyelt, mert nagyon elfáradt. — Nem tudok verset — mondta félénken a kisma­dár, és a hangja ugyan­olyan színtelen volt, mint a ruhája. — Verset nem tu­dok, de éppen ,ma fejtettem meg a titkot. Tudom, hogy mitől szép a százszorszép! Erre már fölkapta a fejét Mohamanó, és kezdték nyúj­togatni nyakukat a reményt vesztett madarak is. — Szerintem a százszor­szép — mondta a szürke kismadár — a sok-sok ró­zsaszínkoronás sziromtól meg attól a varázsgyűszűt mintázó arany fészektől szép, amit a szirmok körtánca köszönt reggelenként a har­mat igazgyöngyeivel. Egy szuszra mondta el mindezt a kismadár, és hát urafia, a hangja megteli lágy zengéssel, s az égi lét­rán lefelé sétáló Nap is megállt egy pillanatra. A varázsvessző pedig hármat koppantott a kerek kövön. . — Tyű, hogy micsoda? Hogy ez a kis szürke? A madarak csalásra gya­nakodtak, és lármázni kezd­tek. A cinkék még akkor is mondták: mit nem még, mit nem még, amikor a Moha­manó csendet intett a pálcá­jával. — Mi az első kívánságod? — akarta kérdezni, de nem tehette, mert a szürke kis­madár kihasználta a zűrza­vart, és eltűnt a lombok kö­zött. Hát így történt. Aki nem hiszi, járjon utána, kérdezze meg a zöldsapkás Mohama­nótól a kereki vár tövében. Vallató Géza P / A R 0 M B A N K A B A R / A T L / A P 0 S B A M B A B / A L N A K A S Z A P 0 S T A O o 0 o 0 o 0 o ÍRÓ A bal oldali tábla ötbetűs szavaiból — egy-cgy betű megváltoztatásával — képezzetek új, értelmes szavakat, és írjátok be őket a jobb oldali tábla megfelelő sorába! A meg­változtatott betű mindig a körrel megjelölt mezőbe kerül. Helyes megoldás esetén a körökbe került betűk felülről le­felé olvasva egy magyar író nevét adják eredményül. Ki az író. (A megoldást ellenőrizhetitek a 15. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents