Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-05 / 183. szám
Somogyi Néplap 1987. augusztus 5., szerda 5 A Balaton-part egészségügyi helyzete Ái üdülőorvo nem üdülő ötvös Nincs irigylésre méltó helyzetben nyaranta a Bala- ton-parti egészségügy. A létesítményeik olykor a megszokott betegforgalom három- négyszeresét látják, el, alig több dolgozóival, mint a téli időszakban. — A legnagyobb gondunk az üdülőorvosi szolgálat megszervezése — mondta dr. Kecskeméti József siófoki városi főorvos. — Már évek óta nem hivatalosan, szinte kizárólag személyes ismeretségeknek köszönhetően sikerül megoldanunk e gondunkat. A nyaranta munkát vállaló üdülő- orvosaink évi szabadságuk terhére töltenek 2—3 hetet vagy egy hónapot a Balatonnál ... havsi négyezer forintért! Az egész év során foglalkoztatott helyi körzeti orvosaink havi háromezer forint úgynevezett üdülőorvosi díjat kapnak, ezért látják el a többszörös betegforgalmat A mai napig nem tudtuk elénni, hogy hivatalosan kirendeljenek hozzánk orvosokat olyan területről, ahol nyaranta csökken a betegforgalom. Nekünk például nagyon megfelelne, ha. szakvizsga előtt álló drvoso- kat a kötelező körzeti orvosi gyakorlat keretében küldené- nek a Balaton partjára. Üigy hiszem, ezzel mindenki jól járna. E legégetőbb probléma ellenére minden évben sikerül elfogadható színvonalon megoldani a Balaton déli partján található települések orvosi ellátását. Kiemelt körzeti rendelő működik Siófokon, Balatonszárszón, Boglárlellén és Fonyódon, ezek mellett Balatonfötdvá- ron is megszervezték az éjszakai ügyeletet. Jónak mondható a déli part men- töezolgálati rendszere is, hi- saem> Siófokom, Balatonsze- mesem és Fonyódon található mentőállomás. A betegek a gyógyszeréket 15 .gyógyszer- tárban válthatják ki, melyek nagy része 8—20 óráig van nyitva, s körzetenkénti beosztásban hét végén, illetve éjszakánként is ügyeletet tartanak. A somogyi Balaton-part üdülőorvosi ellátásáért 1984-ig Balatonvilágostól Boglárleliéig a siófoki, Fonyódtól Balatonszentgyörgyig a marcali városi főorvos volt a felelős. E sorból három éve vált ki Boglárlelle, miután várossá válásával együtt városi főorvosa lett, aki Boglárlelle egészségügyét szervezi, Nemcsak a szerencsének köszönhető, hogy a déli Ba- laton-parton évek óta nem fordult elő nagyobb szabású járvány, fertőzés, ételmérgezés. Ez a siófoki és a marcali közegészségügyi járványügyi szolgálat hatékony munkáját is dicséri. A két szervezet 32 dolgozója nyaranta több mint 6300 egységet ellenőriz. Az üdülési idény járványügyi szempontból legveszélyeztetettebb időszaka a július és az augusztus. Nem egyenletes viszont a zsúfoltság megoszlása : Boglárlel létől nyugatra lényegesen kisebb,, mint keletre. Siófok sajátos helyzeténél fogva viszonylag könnyebben megbirkózik külső segítség nélkül is a feladatokkal, de a többi településen szükség van a külső orvosokra. A továbblépés érdekében például Boglárlellén szintén meg kell alakítani egy önálló közegészségügyi járványügyi szolgálatot. A déli Balaton-part egészségügyi ellátása — ha olykor félmegoldásokkal is — kielégíti az alapvető és legszükségesebb igényeket, ugyanakkor az előbbre lépéshez további tennivalókra van szükség. Cy. L. Befejezés előtt a SZOT• • l.i 1 n Hajdúszoboszlón megkezdődött a SZOT—Me- dosz üdülő műszaki átadása. A Kelet-magyarországi Állami Építőipari Vállalat fővállalkozásban épült 211 ágyas létesítményt a tervek szerint augusztus elején helyezik üzembe. Az ötszintes, impozáns épületet — amely a berendezésével együtt 155 millió forintba kerüt — a Keletterv tervei alapján készítették. Király vagy csizmadia volt Andersen apja? Kinek a gyermeke volt Hans Christian Andersen, a világhírű dán meseíró, aki 112 évvel ezelőtt, 1875. augusztus 6-án halt meg, de akinek meséi ma is bestsellerek az egész világon? Az Akadémiai Kiadó 1970- ben megjelent világirodalmi lexikonában ez áll Andersenről: „Korán elhunyt apja művelt, felvilágosult szellemű csizmadia volt, az anyja parasztlány ... Gyermekkorát hűség jellemezte. A ferencesek menhelyén kosztolták, Odenseben, a kisváros öregjei, betegei, elmebetegei között... Még gyermekként dolgozni kényszerült egy szövődében, majd egy dohánygyárban.” Ezután váratlan, fordulattal így folytatódik az életrajz: „1822-től 1829-ig a slagensei kollégiumban tanult és érettségizett”. A világirodalmi lexikonban közölt életrajz Andersen saját-írásán alapul. Hamarosan azonban világszenzációt kelthet egy Dániában októberben megjelenő könyv, amely azt bizonyítja, hogy mindaz, amit Andersen gyermekkoráról mondott, merő kitalálás. A könyv szerzője, Jens Jorgensen a slagensei kollégium igazgatója, azé a középiskoláé, amelyben annak idején Andersen érettségizett. Jorgensen szerint a nagy dán író VIII. Christian dán király és egy arisztokrata leány, Elise Ahlefeldt Lajir- vig gyermeke volt. Amikor Andersen született, Christian még csak trónörökös volt, ám a szerelmesek nem házasodhattak össze, mert Cbristiannak politikai okokból más feleséget szántak. Jens Jorgensen számos közvetett bizonyítókot gyűjtött össze állításának igazolására. Az egyik bizonyíték egy bárónő, Marie Kjier vallomása. Ö közeli barátnője volt a 17 éves Elise Ahlefeldt Laurvignak, aki 1805- ben állapotos volt. A feljegyzésekből kiderül, hogy az az asszony, aki az eddig közölt Andersen-életrajzok szerint az író anyja volt, a bárónőnél dolgozott. Andersen egyébként 1805. április 2-án született, két hónappal azután, hogy állítólagos szülei házasságot kötöttek. Apja akkor 22, anyja pedig 40 éves volt. A slagensei kollégium igazgatója kikutatta, hogy Andersent kora gyermekkorától kezdve támogatta a királyi család, ötéves kora óta rendszeresen látogatta az odensei királyi kastélyt, ahol Frederikkel, Christian király fiával játszott. Később annak ellenére, hogy semmi színészi tehetséget nem mutatott fel, három éven át alkalmazták a Koppenhágai Királyi Színiházban. Jorgensen leveleket is talált abból az időből, amelyben Andersen a slagensei kollégium tanulója volt. E levelekben a város lakói csodálkoznak Christian király gyakori látogatásai miatt. A slagensei kollégiumban történő beiratkozásnál születési bizonyítványt kellett felmutatni. Andersennek azonban em volt ilyen okmánya. Egyetlen létező születési bizonyítványát 1823-ban állították ki, amikor az író már 17 éves volt. Az okiratot nem a lelkipásztor, hanem egy rendőrtisztviselő írta alá. Jorgensen hamarosan megjelenő könyve nyilván heves vitákat fog kiváltani az irodalmi világban. Maga Andersen azt írta, hogy A rút kis kacsa című meséje saját magáról szól. Jorgensen állítása szerint a mese tanulsága az, hogy nem számít, ha kacsafészekben születik valaki, amennyiben hattyútojásból kel ki. Sokszoknyában a popszakmában Veresegyháztól a világhírig? Lassan egy esztendeje, hogy a veresegyházi asszony- kórus — 40 és 70 év közötti tisztes családanyák — a Z’Zi Laborral berobbant a hazai popszakmába. A találkozást nem a véletlen szülte, a zenekar új hangzást és szokatlan ötleteket keresve gondolt arra, hogy egy nép- dalkórussal lépjen színpadra. A Magyar Rádió a sok aranyéremmel kitüntetett, a rádióban is gyakorta hallható veresegyházi asszonyokat javasolta. A faluban meglepetéssel fogadták ugyan a Z’Zd jelentkezését, de nem utasították el. így történt, hogy a kórus a próbáin nemcsak a népzenei repertoárt gyakorolta, hanem például az átütő sikert hozó Rolling Stones-szám paródiáját is. A művelődési házban, a kórus próbájának helyszínén, üres termet találok, illetve csupán Kardos István kórusvezetőt. — Közbejött egy váratlan fotózás — mentegetőzik. — Busszal jönnek, már egy órája meg kellett volna érkezniük. Amíg üldögélek a veres- egyházi művelődési ház halijában a bejáratot figyelve, minden ajtónyitáskor arra várok, hogy hímzett zsebkendőjüket lobogtatva, vidám énekszóval belejtenek az asszonyok. Se kendő, se énekszó, se aprózó táncléptek. Este. fél hét tájban hatalmas bőrönd jelenik meg az ajtóban, utána egy fáradt asszony, újabb Minőségi megfelelő bőrönd, újabb táska, újabb asszony. Fáradtak, éhesek, elgyötörtek. Reggel hétkor indultak Pestre a fényképezésre, ott voltak a Corvin szomszédságában, de nemhogy néhány apróbb ajándé-' lkot vehettek volna, még enni sem tudtak egész nap. Elgyötörtek, és enyhén szólva nem fogadják lelkesedéssel a hírt, hogy újra be kell öltözniük. Ennek ellenére elindulnak, és az ifjúsági ház egyik termében hozzákezdenek az átváltozáshoz. A bőröndökből ropogósra keményített, gondosan összehajtogatott kellékek kerülnek elő. Számolom, hány alsószok- ’ nya kerül egy asszonyra, a hatodiknál föladom. — Szerették azelőtt a popzenét? — kockáztatom meg az igen sablonos kérdést. — Jaj, dehogyis — kiabálják kórusban, majd egymás szavába . vágva. — Ha meg' hallottam, már tekertem is tovább a rádió gombját..., 'ha meg a tévében láttam, még a szobából is kifordultam ... Ügy sértette a fülemet, hogy még... — És mosit? — Ez is jó zene — válaszolják. — Hangosabb. Ezt a nagy hangerőt máig se szoktuk meg igazán, de hát a popzenét így hallgatják. El sem hittem, hogy ilyen jó,, meg kellett próbálni. Szeretjük most már ezt a zenét is. Csak ne lenne olyan' fárasztó ! — Mit szól a család? — Tetszik nekik, meg fcgiszkök is ránk. A munka pedig megvár otthon, az sajnos nem szalad el. — Profik — mondja az együttes vezetője, Janicsák István. — Pedig nálunk nem mindennapi a hajtás. Hat órát buszozni például Nyíregyházára, és hajnalra hazaérni, nem semmiség. Olykor hetente többször is. Bírják az iramot, nincs semmi gond a színpadon, pedig nagyon oda kell figyelni. Rövid próba következik, inkább csak a fotós kedvéért. Lobog a hímzett zsebkendő, fejhangon szól a dal. Jócákán elmúlt este ki- tonc, gyorsan búcsúzunk és indulunk haza. Némelyik asszony, aki közel lakik, az utcai ruháját rakja a bőröndbe. Elmenőben még látom, hogy egyikük söprűt fog, és takarítani kezdi a termet. Móza Katalin Sajnos meg kell állapítanom magamról, hogy kimondottan íróasztal-ember vagyok, akinek még annyi kézügyessége sincs, hogy egy szöget beverjen a falba. Szerencsére azonban akad megfelelő számú szakember. Egyik jobb, mint a másik. Erre a félfedezésre hétvégi házam építésénél jöttem rá. Az egész az alap betonozásánál kezdődött. — Nézze, uram — mondta a mester. — Az én csapatom négy emberből áll. Mindegyikük rlagyon ért ahhoz a munkához, melyet éppen végzünk. Az összhang teljes közöttünk. Ha az egyik befejezi, a másik azonnal folytatja. Jelszavunk: Minőségi munka — megfelelő fizetség! Még aznap közölték velem, hogy mit neveznek ők megfelelő fizetségnek: — Kétezer márka, uram, természetesen készpénzben — bökte ki a brigádvezető. Három óra múlva kész is volt az alap. — Ezt bombával sem lehetne felrobbantani — mondták. — Alighogy elmegyünk, nyugodtan falazhat. Jóllehet én rettenetesen kíváncsi voltam erre, ■ mégis inkább úgy döntöttem, várok egy hetet. Reméltem ugyanis, hogy. addigra megköt a beton. Egy hét után egy zsaludeszkát óvatosan levettem, természetesen azonnal leomlott egy kis darab az alapról, egy kráter- szerű lyuk keletkezett a helyén. Ezért inkább szakemberre bíztam ezt a munkát is. Hívtam egy kőművest. Neki először azonban a félig széthullott alapot kellett újra elkészítenie a falazáshoz — természetesen megfelelő pluszpénzért. i A falak felhúzása után újabb szakembert kellett hívnom, aki meglepetéssel állapította meg, hogy egyik tégla jobban kiáll, mint a másik. munkáért fizetség — Ki falazott itt? — kérdezte. — Egy kőműves — válaszoltam bizonytalanul. — Na, ha ő kőműves volt — felelte —, akkor én a római pápa vagyok. Ilyen ferde falat még nem láttam. Azt sem tudom, hogyan lehet ezt majd kiegyenesíteni. Sajnos uram, ez önnek többe fog kerülni, mint ameny- nyiben megegyeztünk. Mit tehettem, el kellett fogadnom az ajánlatát, így újra duplán fizettem. A következő szakember, a vízvezeték-szer elő, ugyancsak bosszúsan fogott munkához. — Uram, ebben a lakásban nincs egy hely, ahol valami derékszögben lenne. Hogyan helyezzem el a csöveket, ha minden ferde és görbe. így valószínűleg jóval többe kerül majd, mint amire számított. Nem sokáig habozott, kimondta az összeget: 500 márka. így nagy nehezen elkészült a hétvégi házam, a bukszám azonban teljesen kiürült, még kölcsönt is föl kellett vennem. Kétévi nyugalom után azonban reménytelenül eldugult a szennyvízlefolyó. Űjra szakembert hívtam. Az a vízvezeték-szerelő jött el, aki korábban az egész rendszert készítette. Miután megállapította, hol a baj, órákon keresztül szidta azt az embert, aki ilyen munkát végzett. Mikor, elmondtam, hogy ö volt az, először csak hallgatott, majd így szólt: — És mondja, mennyit fizetett akkor mindezért? Mikor megmondtam az összeget, nevetett és legyintett egyet: — Ugyan, uram, ilyen éhbérért csak nem gondolja, hogy minőségi munkát lehel végezni. Nézze„ egy valamirevaló szakember jelszava csak az lehet: Minőségi munka — megfelelő fizetség. Klaus Lettke Fordította: Szabó Béla
