Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-31 / 204. szám
1987. augusztus 31., hétfő Somogyi Néplap 3 KATONAFIATALOK HARCHELYZETBEN azonban ismeri, milyenek voltak akár csak néhány éve is a tábori körülmények, tudja, hogy jelentős vívmány ez, csakúgy mint a mosógépekkel, centrifugákkal fölszerelt „szolgáltató” sátor. A konyhán babgulyás és sült csirke készült, s mint elmondták, a nagyobb fizikai terheléshez igazított nyersanyagnormákkal dolgoznak. A műszaki telephelyen látott technikai bemutató a szólás ellentétét példázta: olykor az is arany, ami nem fénylik. A fiatal, aki a lézer vagy számítástechnika csodáival fölszerelt berendezéseket kezeli, olyan műszaki igényességet és pontosságot sajátít el, amely bizonnyal kamatozik majd, mikor visz- szatér polgári foglalkozásához. A nap különleges élménye- volt a gyakorlat, amelyen a katonák harci helyzetben adtak számot felkészültségükről. Több száz ember és több tucat harci jármű tevékenységét összehangolni rendkívül bonyolult feladat. Mint a gyakorlatot irányító Gyuricza Béla vezérőrnagy, a magasabb egység parancs^ nóka elmondta, az alakulat tisztjei három nap alatt kovácsoltak a fiatalokból harci helyzetben is helytállni képes közösséget. Egymást követték a tűzcsapások, miközben a szimulált ellenség napalmbombával is támadott. Emberek és gépek rendkívüli erőpróbája volt ez, amely harci kiképzési célokat szolgált, ám olyan, a mindennapokban sem nélkülözhető vonásokat is erősített, mint egymásért érzett felelősség vagy a nehézségek vállalni tudása. A sikeres gyakorlatot követően mondta Sárosi Attila. áknavetős őrveaető: — Taten a meleg és a por okozta fizikai megterhelésnél is nagyobb az idegi. Ilyenkor ezer dologra kell figyélni, s lehetőleg nem szabad hibázná. Alegységünknél egyébként mindennap értékelik a munkát, s a legjobbak kis emléklapot kapnak. Három ilyenért 7 map szabadság jár. — Háromszoros kiváló üteg vagyunk, így presztízskérdés is volt számunkra, hogy ismét bizonyítsunk — mondta Veres János ütegparancsnok, aki egyébként csurgód, s akit felesége és a kislánya mellől szólított el a szolgálat. — Az olykor 16 —18 órás munka mellett ez a távoliét a legnehezebb a hivatásos tiszti pályán. Ami jó, hogy oldottabb, bajtár- siasább tett a hadsereg. Azzal a felismeréssel függ ez össze, hogy egymásra utaltak vagyunk. Az embereim nélkül egyetlen feladatomat sem tudnám megoldani. Töibb tiszt elmondta, hogy a táibor ideje alatt nem volt fenyítés. Itt minden nap ad téttel járó feladatot, s ez szinte magától értetődővé teszi a fegyelmet. Ennek kapcsán mondta búcsúzóul Gyuricza Béla vezérőrnagy: — A 18 hónap alatt a hadsereg sajátos lehetőségeit kihasználva olyan fiatalokat igyekszünk nevelni, akik leszerelésük után többet tudnak adni a társadalomnak Az emberek készek a cselekvésre, ha el tudjuk velük fogadtatni, amit akarunk. Bíró Ferenc Vátár Szlovéniában Üzlet és remény A Mura mentén egyre több már az ősz jele. Nemcsak a folyót érző füzesek színe lett fakó, hanem egyre több az érett termés is. A folyóvölgy termékeny síkság és a völgyet szegélyező hegyoldalakon gondozottak a szőlőskertek. Amit a föld megtermett, azt nemcsak bemutatják, hanem kínálják is a radgóniai vásáron. Ez a szlovén kisváros itt a jugoszláv—osztrák határon évek óta fontos helyet foglal el a magyar—jugoszláv határmenti árucserében is. Sok egyéb mellett bizonyíték erre, hogy a rad- gónai őszi vásáron magyar napot is rendeznek. A vásáron mindig jelen vannak a magyar kiállítók: Vas és Zala megye élelmiszeripari üzemei, kereskedelmi vállalatai, köztük Somogy és Zala megye élelmiszer-ellátásában egyaránt érdekelt Balaton Fűszért. A szabad területen meglepően sok az idén a mezőgazdasági erő- és munkagép, valamint a feldolgozóeszközök és a kertekben jól használható kistraktor, a hozzá tartozó felszerelésekkel. Bent a tárgyalótermekben pénteken arról folyt a szó, hogy a határmenti árucsere révén mit lehet a másik országban forgalmazni. Üzletet éppen úgy lehet itt kötni, mint hosszú távú kapcsolatot építeni. A magyar nap megnyitóján ezt a kapcsolatépítő szerepet hangsúlyozta dr. Borisz Prvec, a Szlovén Szocialista Köztársaság Végrehajtó nak cserélni. Az év eddig eltelt időszaka azt bizonyítja, nehezebb árut találni, mint a korábbi években, s ha megvan, a kiviteli vagy behozatali engedély megszerzése sem könnyű. Az árucserekereskedelem gyakorlatából nézve nehéz megítélni és megérteni néhány intézkedést. Csak egy példa erre: a Balaton Fűszért a tópart nyári ellátásának javítására és biztonságossá tételére évek óta jelentős mennyiségű jugoszláv sört importál. Az idén 100 vagonnal vásárolt, a behozatali engedélyt azonban a szezon végéig nem kapta meg. Hasonló példa más is akad. Ezek természetesen napi gondok és semmiképpen nem befolyásolhatják a kapcsolatépítést, a hosszú távú együttműködést, amelyre a készség sok pél- cjáját lehet tapasztalni itt a Mura mentén. Az ABC Po- murka például a Balaton Fű- szértnek hosszú távú együttműködést ajánlott olajtök termelésére. A jugoszláv fél nemcsak a magot biztosítaná, hanem a technológiát is és termékkel fizetne érte előre, akár már az idén. Venne ezenkívül babot, mustármagot, cirokot akár kétezer tonnát, és élelmiszert kínál helyette. A muraszombati ABC Pomurka igazgatója, Vavpotic Drago jó kereskedő: az üzlet határait meglehetősen szélesen vonja meg és- a magyar kereskedelmi vállalattal kialakult jó kapcsolatra épít. Mindazt, amit elmondott Dévényi ZoltánTanácsának elnökhelyettese is.A megnyitót követően pedig a magyar külkereskedelmi vállalatok, valamint három szlovén cég — a Mercator Univerzal, az ABC Pomurka és az Emona — 930 ezer dollára határmenti árucsere-szerződést írt alá. Ha ez valóra válik, akkor az idén is összesen másfélmillió dollár értékű áru cserél gazdát a határ két oldalán. A tényhez hozzátartozik: a 930 ezer dolláros keretszerződés kevesebb, mint amennyit a korábbi években ilyen alkalmakkor aláírtak. Megvalósulásában azonban még így is sokan kételkednek. Ez ugyanis attól függ, hogy a forgalomban érdekelt cégek megtalálják-e azokat a cikkeket, amelyeket előnyösen ki tudnak, a Balaton Fűszért igazgatójának, még csak lehetőség: sok egyeztetés, tárgyalás után dől majd el, hogy mi valósul meg belőle. Hogy lesz-e egyáltalán üzlet? A vásáron aláírt szerződések bármennyire látványosak is, nem az üzlet kezdetet jelentik. Az, hogy sikerül-e megállapodni, nem a feldíszített asztal mellett, hanem a kopott irodákban dől el, ahol kemény érdekegyeztetés előz meg minden döntést. A vásár azonban mégis alkalom, amely nemcsak befejezhet egy folyamatot, hanem újakat is elindíthat. Mérni lehet azt is, hogy mennyit ér az az áru, amelyet kínálni tudunk. Dr. Kercza Imre Somogy, Tolna és Zala párt- és tanácsi vezetőit, valamint a fiatalok honvédelmi nevelésében részt vállaló társadalmi szerveinek képviselőit látta vendégül pénteken a néphadsereg egyik — Bakony hegyei között táborozó — gépesített alakulata. A vendégek megismerhették a katonák élet- és munkakörülményeit, megtekinthették annak a harci feladatnak a végrehajtását, amely része a szovjet hadsereg , egységeivel sorra kerülő jelentős harcászati gyakorlatra való felkészülésnek. Csornai Ferenc ezredes, a magasabbegység parancsnokának politikai helyettese, aki a vendégek közt köszöntötte Tanai Imrét, a megyei pártbizottság titkárát is, a program kezdetén arról a nyitási folyamatról szólt, amelynek során valós képet szeretnének adni a néphadsereg életéről. — Megmutatjuk egyebek közt, hogyan gondoskodunk a katonákról tábori feltételek között. S bár a körülmények sokat fejlődtek az elmúlt években, nem próbáljuk azt a látszatot kelteni, hogy a katonai szolgálat kényelmes dolog. Nem is lehet az, hiszen a katona kényelmesen nem tudná ellátni feladatát. Szeretnénk egy kicsit eldicsekedni katonafia- ' táljainkkal is. Azzal, hogy ez a néha sommásan megítélt korosztály igenis képes a helytállásra, valódi közösséggé formálható, ha értelmes feladatot kap, ha jól irányítják. A vendégek bármelyik tiszttel vagy sorkatonával beszélgethettek, bármelyik sátorba betérhettek. Azaz nemcsak a „kirakatot” mutatták meg, nyíltan szántól adtak gondjaikról is, s a látottak ettől még elismerésre méltóbbakká váltak. A táborváros kavicsos utakkal, klub- és fürdősátrakkal, büféikkel, nem is szólva a műszaki ellátó bázisról vagy a szobányi homok terepasztalról, mindössze három nap alatt készült el. — Itt is vannak izzasztó feladatok, az egész mégis érdekesebb, változatosabb, mint a laktanyai élet — mondja Csástyu Béla honvéd. — Marad-e szabad idő? — Hogyne, s ilyenkor a tábor sok jó programot kínál. A legkedveltebb a videó. Tegnap este például a Cápa—4-et láttuk. György Péter, az alakulat KISZ-tiitkára mutatta meg az egyik alegység kultúrsát- rát és a KISZ-büfét. — Ezt a büfét a hadtáppal közösen működtetjük, s osztozunk .a hasznon. Ebből van pénze a KISZ-nek, amit egyebek között a klubfölszerelés gazdagítására fordítunk. Végigkalauzoltak a kitűnően — műtövei, speciális mentőberendezésékkel — fölszerelt egészségügyi bázison, s láthattuk a tábori fürdőt, amelyet heti két-három alkalommal vehetnek igénybe a katonák. 450 ember másfél óra alatt csák alapos szervezéssel tisztálkodhat, s nincs mód pancsolásra. Aki Nemzetközi tanácskozás A falusiak egészségéről # Földünk lakosságának többsége falvaikban él, igen változatos körülmények között. Hiszen akad falusi ember, akinek csaknem városi színvonalú az életmódja, míg másik az éhezéssel és a járványos betegséggel küszködnek. Természetesen így problémáik sem azonosak. Az iparilag fejlett országokban a gondok zöme a gyors fejlődésből fakad — például a különféle munkafolyamatok gépesítésének előretörése szinte minden területen vagy a széles körű kemizálás —, a kedvezőtlenebb adottságú térségek lakóinak viszont szembe kell nézniük az elmaradottság tényeivel: az egészséges ivóvíz hiányával, a csatornázási, illetve a szennyvíztisztítási, egyszóval a különböző infrastrukturális elégtelenségekkel. Mindezek számos egészség- ügyi kérdést is fölvetnek. Ezzel a témakörrel foglalkozott a Nemzetközi Mezőgazdasági és Faluegészségügyi Társaság X. világkongresszusa, amelyet a Pécsi Orvostudományi Egyetemen tartottak augusztus 27—30. között. A tegnap befejeződött tanácskozásra öt földrészről több mint másfélszáz szakember érkezett, s négy szekcióban tizenegy témakörben tárgyalta meg a faluegészségügyben elért eredményeket, cserélte ki tapasztalataikat az „Egészséget mindenkinek kétezerre” — az Egészségügyi Világszervezet által meghirdetett — program célkitűzéseinek szellemében. A kongresszus résztvevői a fenti jelszóból kiindulva egyebek között megvitatták és elemezték a falusi lakosság egészségügyi alap- és sürgősségi ellátásának kérdéskörét, beszélnek az állatokról az emberre terjedő betegségekről éppúgy, mint a falusi emberek élet- és munkakörülményeinek változásairól, illetve ezek egészséges kialakításának lehetőségeiről. Több előadás hangzott el az egészséges életmód kapcsán a táplálkozási szokásokról és ezek formál- hatóságáról, a különböző betegségek megelőzéséről, valamint a munkavédelemről és a mezőgazdasági dolgozók üzemegészségügyi ellátásáról. Ezenkívül a fórumon a szakemberek kiemelten foglalkoztak az anya- és gyermekegészségüggyel, különös tekintettel a fejlesztés és a társadalmi összefogás kérdéseire. Az egészséges ivóvíz hiá nya nemcsak a fejlődő országokban gond, hanem néhol még a fejlettekben is. Ugyanakkor a táplálkozási szokásokat is úgy kellene megváltoztatni, hogy azok például sokkal sószegényebbek legyenek; igaz, vannak olyan hatalmas térségei is földünknek, ahol az éhínséget kell mindenekelőtt felszámolni. Míg egyes országokban kifejezetten jó az alapellátás és megfelelőek a betegségek megelőzésének esélyei, máshol éppen a szükséges védőoltások beadása vagy más megbetegedések alapvető orvosi ellátása okoz gondot, mégpedig olykor nem is kicsit. A hazai faluegészségügyi helyzetről elmondható, hogy Magyarországon ezt a kérdést a felszabadulás után mindig központi témaként kezelték. Ennek ellenére azonban még ma is érezhető különbség van a falusi és a városi egészségügyi ellátás között. A falusi ellátásban levő hátrányok csökkentése érdekében tovább kívánják javítani a falun dolgozó orvosok szakmai képzettségét, technikai felszereltségét —, hogy szakszerűbb ellátást kaphassanak a betegek addig is, míg adott esetben a kellő szakirányú ellátásban nem részesülhetnek vagy míg a mentők meg nem érkeznek.
