Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-25 / 199. szám

1987. augusztus 25., kedd Somogyi Néplap 5 tanácskozás A NUKLEÁRIS MEDICINÁRÓL Az atomenergia legemberibb felhasználása A nukleáris medicina — vagy ahogyan talán ismer­tebb: az izotópdiagnosztika — a II. világháborút követő években alakult ki az or­vostudomány új ágaként mint analitikus szakma. S talán az sem elhanyagolható tény, hogy az atomenergia békés célú felhasználásának ez az alkalmazási módja a leghumánusabb, az embert leginkább közvetlenül is szol­gáló. E tudomány terület alap­jait pedig a Nobel-díjas He- vesy György vetette meg. A szóban forgó szakma legki­válóbb képviselői augusztus 24—28. között fővárosunkban találkoznak a kőbányai vá­sárvárosban, az európai nuk­leáris medicinái kongresszu­son. A tanácskozásra — amelyhez a legkorszerűbb eszközöket bemutató kiállítás is csatlakozik — majdnem háromezer résztvevő érkezett a világ 38 országából: nem­csak földrészünkről, hanem az Amerikai Egyesült Álla­mokból, Ausztráliából, In­diából, Japánból és még Brazíliából is. Ez a budapesti kongresz- szus több szempontból is je­lentős. Egyrészt mert az egy­mással rivalizáló két euró­pai, nukleáris medicinával foglalkozó szakembereket tö­mörítő társaság itt egyesül, másfelől: várhatóan több je­lentős tudományos eredmény bejelentésére is sor kerül. Budapesten lesz az európai premierje annak az új, szív­izomhoz kötődő vegyületnek, amellyel az orvosok — lé­nyegesen olcsóbb anyag fel- használásával — képet nyer­hetnek a szívizom vérátfo­lyásának regionális elosztá­sáról. Mindezek után sokakban joggal merül föl a kérdés: vajon a magyar betegeknek lesz-e kézzel fogható hasz­nuk abból, hogy ezt a nagy jelentőségű nemzetközi tudo­mányos fórumot hazánkban rendezik? „Természetesen a magyar betegek profitálni fognak abból, hogy ezt a nukleáris medicina kérdés­körét taglaló kongresszust hazánkban rendezik — mondta dr. Csernay László professzor, a szervező bizott­ság, valamint a találkozót rendező egyik európai nuk­leáris medicinatársaság elnö­ke —, mivel ezen az össze­jövetelen módja lesz a nuk­leáris medicinával foglalko­zó szakembereknek, orvosok­nak, fizikusoknak, gyógysze­részeknek, matematikusok­nak, asszisztenseknek, hogy megismerkedjenek a legmo­dernebb eszközökkel és vé­leményt is cserélhetnék kül­földi kollégáikkal. Azaz meg­ismerhetik azt a szakmai színvonalat, ahová munká­juk során majd el kell jut­niuk. Ugyanis ez rendkívüli jelentőségű a betegellátás színvonala szempontjából.” Igaz ugyan, hogy napja­inkban a magyar nukleáris medicinái laboratóriumok fölszereltsége valamiveil el­marad az európai átlagtól — viszont a szocialista országok között igen előkelő a he­lyünk e területen —, azon­ban anyagi lehetőségeinket is figyelembe véve nem lehet panaszra ókunk. Ez minde­nekelőtt a Gamma Művek­nek köszönhető, ahol csak­nem negyedszázada készül­nek az orvosi nukleáris mű­szerek, s ezek, ha nem is a csúcstechnikát képviselik, mindenesetre jó követő fej­lesztés eredményei. S a be­tegellátást — persze nem közvetlen módon —, de az is befolyásolja, hogy az emlí­tett hazai üzemből a külön­böző rendű és rangú szakem­berek, a vállalat vezetői, és művezetői, szakmunkásai is közvetlen közelről láthatják a világszínvonalú berendezé­séket, eszközöket a kongresz- szushoz kapcsolódó kiállítá­son. Persze lehet az a világ leg­korszerűbb orvosi műszere is akár, ha valaki sugárzó anyaggal kerül kapcsolatba, óhatatlan, félelem ébred benne az alkalmazott eljá­rással szemben. Csernay pro­fesszor szerint azonban a betegek félelme alaptalan a nukleáris medicinával szem­ben, ugyanis azok a radio­aktív anyagmennyiségek, amelyek egy-egy vizsgálat során a betegek szervezeté­be kerülnek, nagyságrendileg alatta maradnak annak a su­gárdózisnak, amely bármi­lyen károsodást előidézne az ember szervezetében. Ezért ezeket a vizsgálati módszere­ket, ha szükségesek, minden károsodás nélkül alkalmazni lehet a beteg érdekében. Ezekkel a nukleáris medici­nái metódusokkal szinte va­lamennyi orvosi klinikai szakágban találkozni lehet. Kétségtelen azonban, hogy a nukleáris medicina nyújtotta lehetőségekkel nem minde­nütt élnek egyformán. Ma­napság három szakmai terü­let emelhető ki, ahol a nuk­leáris medicina kiemelkedő szerepet játszik: a kardioló­gia, elsősorban a koszorús- érbetegségek diagnózisa; az ideggyógyászatban a külön­böző agyi területek véráram­lásának mérése és képpé formálása valamint az im- imunoszcintigráfia. Ez utóbbi a szervezetben levő onkoló­giai elváltozások korai diag­nosztizálását és lehet, hogy hamarosan a terápiáját is le­hetővé teszi. Csávás M. Tanévnyitó értekei let A képzés minősége a meghatározó Növelni kell a fakultáció lehetőségét Egésznapos értekezleten vettek .részt tegnap a megye oktatási intézményeinek ve­zetői a kaposvári Latinca Sándor Művelődési Központ­ban. Ez egyben azt is jelen­ti, hogy a pedagógusok szá­mára megkezdődött a tanév. Évek óta értekezleten talál­koznak megyénkben a veze­tő óvónők, az általános és középiskolai igazgatók, hogy értékeljék az elmúlt tanév eredményeit, számba vegyék az előttük álló iskolai év fel­adatait. A megjelenteket dr. Ba­lassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese köszöntötte, majd emlékeztetett arra, hogy az intézményi vezetők már előzőleg kézhez kaptak egy írásos anyagot, amely beszámol a múlt tanévben bevezetett új oktatási tör­vény első tapasztalatairól. Ezt követően dr. Sótonyi Sándor, a megyei tanács mű­velődési osztályának vezetője adott általános tájékoztatást. Fölvetette azt a kérdést, vajon történt-e előrelépés a múlt tanévben, hozott-e kéz­zelfogható eredményeket az új oktatási törvény. A vá­lasz: igen. Ám hangsúlyozta, hogy a vártnál kisebb a fej­lődés. Nem sikerül például jelentősen előrelépni az in­tézményi demokrácia és ön- tevékenység terén. Pedig nem elég központilag elren­delni ezt, még akkor sem, ha a régen várt változtatásokra szükség volt. Dr. Sótonyi Sándor figyel­meztetett arra, hogy olyan időket élünk, amikor az ok­tatás „kirakatban” van. Nagy szükség van az őszinteségre és nyíltságra, és szükség van az eredmények reális érté­kelésére is. Az oktatásban legjelentő­sebb szerepe van az általá­nos iskolának, hiszen a la­kosság legnagyobb része eb­ben az iskolatípusban szerzi meg műveltségét. Megyénk statisztikai mutatói nagyon sok tekintetben aggasztó ké­pet mutatnak. Például osz­tályismétlésre a tanulók 3 százalékát utasítják országo­san, megyénkben pedig ez a szám eléri a 3,6 százalékot. Nem állunk kedvezőbben az általános iskolát végzettek számát tekintve sem. Tizen­négy éves korára a beiratko­zottaknak csak 84,6 százalé­ka szerzi meg az általános iskolai végbizonyítványt. Eddig a kérdés általában úgy vetődött föl, hogy a gaz­daság fejlődése határozza meg a képzés minőségét. Nyáron — őszi zene Mintha milliárd húr zan- dülne, kezdene finom mu­zsikába, ha föltámad a szél. A Fertő melódiája lágy, simogató, mint a roppant zöld koszorúval körülfogott tó vize, és eny­hén szomorkás, mint a vi­dék száz mondája, legen­dája. A nádrengeteg a víztü­körre borul. Az iszap las­san, a céltudatos pusztítók körültekintő nyugalmával nyomul előre, hogy laigáz- za a vizet... A természet sajátos ősi világa hervad, haldoklik itt. Sok száz éves gyönyörű haldoklás. A Fertő zsongó tavasszal, izzó nyáron is az ősz 'hangulatát árasztja. Zenéje, meséje őszi zene, őszi legenda. Nyugodt, ma­gányos madarai egy-egy dekadens képe az elégiá­nak, mely láthatatlan so­raival, ritmusával, rímei­vel maga a művészi tökély, de — gyanítom — mind­örökre megíratlan marad. Álmos vizet háborgat a sajka, mögöttünk most mintha még magasabbra nyújtózna a nád a távolo­dó part mentén talán már be is esteledett. Esőfelhők fenyegetik a Fertőt, meg­borzong, elkomorodik a zöld rengeteg. Villám ciká­zik, zápor zuhog, felerősö­dik a nádi zene, fortisszi- mót vezényel a természet, csak a víz tagadja meg az engedelmességet. A víz lel­ke továbbra is p'ianót dik­tál. Nincs az a szenvedély, amely felkorbácsolná, har­sogásra bírná ezeket a hul­lámokat ... Aztán — mint­ha belefáradna a hiábavaló erőlködésbe — elül a vi­har. Szétfoszlik az esőfel­hő, napfény zuhog a tájra. Előbukkan nádtetejű ka­lyibáival, csónakjaival, ég­re meredő csupasz árbocai­val a vízi telep. Gyerekek szaladnak elő a fedezékből, szapora léptük kopog a deszkamólón: Búcsúznak a tótól, holnapi, holnaputáni viszontlátásig. Rocsók in­dulnak Fertőrákos felé, ho­mály ereszkedik a nádas­ra. Szeretlek, Fertő! Szülő­tájam, a Hanság ükanyja vagy te. Búcsúzom, de sok­szor szeretnélek még látni. Zöld allén indulunk a part felé, s egyszer csak valami borzongató, szűkölő hang hallatszik. Sirály? Vagy egy szörnyszülött zokog a sűrűben — félig ember, fé­lig hüllő —, Hány Istók siratja a fertői tündért, Jó­kai sosem volt királykis­asszonyát? Szapudi András Napjainkra azonban ez már megfordult: most a képzés minősége határozza meg gazdasági fejlődésünket. Az oktatás és nevelés minőségé­nek javítása mellett fokozot­tan kell figyelni a tehetségek gondozására, a tantervi és nevelési célkitűzések betar­tására. Külön szólt dr. Sóto­nyi Sándor arról, hogy mi­lyen nagy szerepe van az utóbbin belül az egészséges életmódra nevelésnek, vala­mint a sportolásnak. (Az út­törő-olimpia legutóbbi ered­ményeit elemezve itt is visz- szaesést állapíthatunk meg.) Tovább kell növelni az is­kolában a fakultáció lehető­ségét, valamint a számítás- technikai eszközök bevezeté­sét. A megye művelődésének irányítói tisztában vannak azzal, hogy a pedagógusok munkakörülményei, bérezése általában nem megfelelő. Ezt hangsúlyozta a második na­pirendi pont előadója, Páré Irén, a pedagógus-szakszer­vezet megyei titkára is, aki az új oktatási év küszöbén a megye minden pedagógusá­nak cselekvő támogatását kérte a feladatok elvégzésé­hez. A közös tanévértékelő után délután intézménytípusok sze­rint csekciókban vitatták meg a vezetők a munkaterü­letükre tartozó kérdéseket, problémákat. V. I. TV-NÉZÖ KÉRNI SZABAD Emlékszem, annak idején, amikor fekete-fehér tévékép­ernyőkön először megjelent az üttök kérték ... című mű­sor szignálja után Tamási Eszter, milyen elégedetten dőltünk hátra formatervezet­len foteljeinkben. Akár­mennyire is kényelmetlenül ültünk, megfeledkeztünk ró­la, hiszen nagy örömmel nyugtázhattuk: a demokra­tizmus már olyan fokot ért el a televíziózásban is, hogy egyenesen a nézők állíthat­ják össze a műsort. Termé­szetesen csakhamar óriási népszerűségnek örvendett a kezdeményezés, titkon mindenki arra a pillanatra várt, amikor majd ő is kér­het valamit a Tévétől. Az elmúlt évtizedben azon­ban olyan sok minden meg­változott, átalakult, sikeres­nek ígérkező indulások bi­zonytalanodtak el, s amúgy is össze-vissza gyűrűztek az események, hogy előbb- utóbb a demokratikus mű­sorszerkesztésben is változ­tatások látszottak szükséges­nek. Űj gyakorlat alakult ki. Egy-egy iparág, szolgáltató szféra dolgozóit kicsiny ri­portokban mutatják be, ez­által két légy csapatik egy­szerre tévés szemszögből, ne­vezetesen: megismerszik va­lamelyest az egy-egy terme­lési ág tevékenysége, és sok­kal emberszabásúbb a kérés is, ha személyesen mondják. Ezzel egy újfajta fejtörő­játékot is elindítottak — tudtukon kívül — a szer­kesztők. A játék a követke­zőképpen zajlik: megjelenik a riportalany, s elmondja, hogy már harminc éve dol­gozik a gyárban, nagyon jók a munkakörülmények, sok­kal többet termelnek ma, mint harmincöt évvel ez­előtt, s valószínű, hogy ő, a megkérdezett már innen is megy nyugdíjba. Az egész .beszélgetés tulaj­donképpen közömbös, hiszen az egyetlen végső kérdés föl- vezetésén iparkodik csak a riporter; nem érdekli, hogy emberünk mi módon érzi magát a gyárban, hanem csak az, hogy mit kér majd a Televíziótól. S ezt előre eltalálni remek nézői szóra­kozás.. A műsor nem is tartogat más meglepetést, hiszen cso­dálatos módon a stáb min­dig kifogja azokat az embe­reket, hkik nagy-nagy öröm­mel dolgoznak, nem cserél­nek- állást nagyobb fizeté­sért. Cswpa-csupa magát jól érző munkás, akinek már csak az hiányzik életéből, hogy láthassa a brigáddal együtt — merthogy tévézni is közösen szoktak, annyira jó a hangulat a gyáron be­lül — mpndjuk a Markos— Nádas duót. Nincs nehéz dolgunk a vezetők nyilatkozataival sem. Ök is elismerve a ne- ' kézségeket, még kívánsága­ikban is dolgozóikra gondol­nak, hogy valami olyat kér­jenek, ami tetszik vezető­nek, beosztottnak egyaránt. Az Önök kérték ... tehát mára afféle szolgáltatás lett, amely má r-már súrolja a szociális kedvezmény ha­tárát. Nem is lenne rossz ta­lán, ha az alacsonynyugdíja- noknak e műsorban előjoga­ik lennének. Például minden évben kérhetnének valami általuk kedvelt műsorszámot, ezzel jobban éreznék, hogy törődnek velük, számítanak rájuk. Kérni azonban így is sza­bad. (Hal)adni pedig mu­száj ... Varga István Útra kel a csapat — Két éve ünnepeltük a klub alapításának huszon­ötödik évfordulóját. A váro­si tanácstól egy zászlót kap­tunk ajándékba, s erre a vá­rosi pártbizottság képviselői kötöttek szalagot. A sporthi­vatal pedig huszonötezer fo­rintot adott ajándékba. Az igazi elismerés azonban az az öröm, ha a klub tagjai él­ményekkel elégedetten tér­nek haza egy-egy túráról s dicsérik a szervezést — mondja Jancsi József, a ka­posvári Zselic Természetjáró , Egyesület ügyvezető elnöke. A kétszázötven tag nagy része már nyugdíjas, többsé­gük a gyengébb nemet kép­viseli. — Ez talán nem is olyan furcsa, ha meggondoljuk, hogy az egyesület nemcsak a természetjárást, a túrázást tűzte ki célul, hanem leg­alább olyan fontosnak érzi a iközösségformálást, azt, hogy az idős, magukramaradt em­berekkel foglalkozzon. A legtöbben nem is a kirándu­lások kedvéért járnak el hozzánk, hanem hogy bará­tokat szerezzenek. Természe­tesen vannak nálunk fiatalok is. Évente több ünnepsé­get is rendezünk; hagyomá­nya van például az Erzsébet- és Katalin-bálnak, s az igé­nyeknek megfelelően alakít­juk a programot. Sosem sza­bad elfelejtenünk, hogy a Cserkesz zeneszerző Aszlán Daurov zenéje nemcsak szűkebb hazájában, Karacsaj-Cserkesz Autonóm Területen hangzik fel gyak­ran, hanem a Szovjetunió nagyvárosainak koncert­termeiben is. Aszlán Daurov elvégezte a moszkvai Csaj­kovszkij konzervatóriumot, megismerkedett a világ zene- irodalmának legnagysze­rűbb alkotásaival, s így job­ban megértette és értékelte népének zenei hagyománya­it. Mesterei között találjuk Aram Hacsaturjánt, Tyihon Hrennyikovot, Rogyion Scsedrint. Ma már Aszlán Daurov keze alatt nő fel a cserkesz zeneiskolában az if­jú nemzedék. A tanítás mel­lett kutatja és gyűjti is szü­lőifödje zenei emlékeit. A közelmúltban Sztavro- polban Aszlán Daurov veze­tésével megalakult a Szov­jetunió zeneszerző szövetsé­gének helyi részlege. Habez falu öregeinek kó­rusa mindig nagy sikert arat. A képen: próba Aszlán Da­urov részvételével. tagság nagy része idős em­ber, így a túrákat is az ő ké­pességükhöz kell szabnunk. Futni már nemigen tudunk, de szívesen gyalogolunk, sé­tálunk. Legutóbb a Kecel- hegyre ballagtunk ki; arra még kevesen jártak közü­lünk. A tokaji parkerdőbe, a Gyertyánosba szinte minden évben szervezünk kirándu­lást. Az évi programot a tagság állítja össze. Midenki el­mondja igényeit, majd Piros Ferencné elnök vezetésével összegzik a javaslatokat. Évente ötven—hatvan túrát szerveznek, többségük gyalo­gos, vannak azonban világ­járó és honismereti kirándu­lások is. Ez utóbbiakhoz az egyesület buszt bérel, s az utat a nyugdíjasok zsebéhez mérten kedvezményesen kí­nálja. Jártak már a Szovjet­unióban és Olaszországban, bebarangolták Csehszlovákia egyes tájait. A honismereti túrákon hazánk legszebb vi­dékeire is eljutunk. A leg­népszerűbbek a fürdőtúrák. S előtte nem hiányozhat az or­vosi tanácsadás sem. Az egyesület havonta kétszer tart klubfoglalkozást előadá­sokkal, dia- és filmvetítések- keL — Kedvcsinálóként, mi­előtt útra kelünk, gyakran vetítünk filmeket azokról a helyekről, ahová a következő túrát szervezzük. Minden év­ben többször is ellátogatunk Budapestre. A tagok maguk döntenek, melyik kirándulásra mennek, egy-egy alkalommal negyve­nen, ötvenen. — Az egyesületnek bárki tagja lehet. Minden évben jönnek új tagok, elnjenni azonban ritkán szoktak. Jól érezzük magunkat együtt; olyanok vagyunk, mint egy nagy család, s talán ez a leg­fontosabb. Az idős emberek­nek szükségük van közösség­re, ahol foglalkoznak, törőd­nek velük. S ahol ők is ér­zik: szükség van rájuk. H. É.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents