Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-20 / 196. szám
ARCOK, ÉLETEK 10 Somogyi Néplap _____________________ 1987. augusztus 20., csütörtök Á Himnuszra született Nos, Ka igaz, tudományos alapossággal akkor sem bizonyítható, hogy Horváth Aladár nyugdíjas tanácsi tisztviselő azért viseli a megszokottnál sokkal inkább szívén országa s mindenkori szőkébb hazája múltbéli és eljövendő sorsát, mert életének első pillanatai a fentiek szerint alakulltak. Fogadjuk el érdekes véletlennek a tisztességben megőszült bogiári lokálpatrióta világrajötte s későbbi sorsa közötti párhuzamot. Az idén május 13-án megalakított boglártéllgi. honismereti kör etBöké'1557- ■beiT"^ részben őriként vállalt, részben kényszerből elviselt tizenöt évi nyugha- tatlanság után — állapodott meg mai lakóhelyén. — A háborús években álltam munkába: a Vallásszén komplett. Ezt nem is tagadtam, és minden papírra, ami kicsit is sárga volt, rögtön rávetettem magam, minden tárgyra, ami egy kicsit lis réginek látszott, azonnal rátettem a kezem. De nem vittem a régiségkereskedőhöz, és az egy dés autók tulajdonosainak sem adtam el. így aztán a mindennapi munkában megismertem a mai települést és lakóit, a gyűjtögetés közben pedig a régit és a régieket. Fölfedezéseit hosszan lehetne sorolni. Ő kutatta ki, hogy Schulek Frigyes, a budapesti Mátyás-templom új- jáépítője, a Halászbástya tervezője életének utolsó éveit Lellón töltötte. Sok dokumentumot őriz a bogiári lengyel és francia menekültek életéről, s ha szükség volt rá, a dokumentumokat a köz rendelkezésére bocsátotta. Nagyrészt neki köszönhető, hogy megmenekült a feledéstől a mártírhalált halt újságírók bog- lárlellei emlékoszlopa. S újabb kutatásai, tervei is megszá ml álhatat tanok. — Most, hogy , van honismereti kör, remélem, meggyorsul, a munka. Komoly, ütőképes csapat ez. Egyelőre körülbelü két tucat lelkes, rendszeresen dolgozó boglárlellei polgárra számíthatunk, de reméljük, hogy alkalmi segítőnk sok száz vagy ezer is lesz. Sajnos, néha még előfordul, hogy kotnyeleskedő, fölöslegesen buzgólkodó, akadékoskodó alaknak néznek bennünket. Meglehet, néha meg is zavarjuk az állóvizet. De hát ez a dolgunk, ez a kötelességünk. Menteni, amit menteni kell, s építeni, szépíteni a várost, a magunk módján. Kezdetben még a fiam és a két lányom is csak mosolygott rajtam s összesúgtak: apu egy kicsit dilis. Ma már sokszor kapok tőlük ' régi kacatokat ajándékba. — Ezek szerint lesz folytatója a családban a munkának? — Kirepültek mind, egyikük sem boglárleLlei már. De ez nem családi hagyományként örökölhető dolog. Majd ha eljön az ideje, lesz, akinek itt átadjam minden irományom, minden tárgyam, ami fontos. Gyűjteményem nem magánvagyon. Nem tulajdonosa vagyok, csupán őrzője. Nyaranta lassabban halad a munkával. Ilyenkor egy üdülőben dolgozik. Kevés a nyugdíja, s nagyon nagy szüksége van a pénzre. Havonta több száz forint értékű bélyeget ragaszt azokra a levelekre, amelyeket helytörténeti kutatási ügyekben küld el az ország és a világ távoli tájaira sokakhoz, akiktől bármiféle támpontot. dokumentumot, visszaemlékezést ’ várhat a régi Boglárlelléről. Magam is tucatnyi levelét őrzöm. Mindenről azonnal tudósít, még akkor is, ha tudja: nem tölthető meg az újság naponta városi híreivel, gondjaival, örömeivel, hiszen sokszor egy egész megye is nehezen fér el nyolc oldalon. Azonnal fölismerem a címzést. Az öregek még megtanultak kézzel írni. Kicsit szálkás, mindig olvasható betűk ... Ali bácsi írt... ír. Remélem, még sokáig. Luthár Péter helyeztek át a Művelődési Minisztérium leilei üdülőjét igazgatni. — Itt a tanácson lettem üdülőhelyi előadó és „majd — az Ali — megcsinálja”. Azaz mindenes. Először Ali, később Ali bácsi. Tűzoltóparancsnok, emháeszvezető, népi ellenőr... És egy kicsit nyugodt meg boldog. Mint volt levéltáros ahogy betettem ide a lábam, azonnal elkezdtem gyűjteni. A hátam mögött hamar összesúgtak, de akik szerettek, azok szembe is megmondták, hogy nem vagyok egéRégi munkakönyvét lapozgatok, törékennyé vált lapjain egy teljes élet pár soros megfogalmazása. Szücs Béla molnár első munkaadója a sárkeresztúri Schaaf József volt. Rangosnak számító nagy malom volt az, ahol a fiatal molnárlegény dolgozott, s mint ahogy a munkakönyv is rögzíti, a fizetség egyezmény szerint történt. Az iparos és segédje közötti viszony abban az időben szabad egyezkedés tárgya volt. ínséges idők jártak: az első világháború után örült az ember, ha munkája volt, Sárkeresztúron sem volt könnyű az élet. Szűcs Bélára akkor szakadt rá a magas ég, amikor a malomtulajdonos meghalt. A bérlő, aki kivette az özvegytől a malmot, herdálta a pénzt, bért nem fizetett, s végül az alkalmazottakat is szélnek eresztette. Munkát keresve került Szűcs Béla Mernyére. Ott alapított családot; hét gyereket nevelt föl, köztük Leventét, aki már kisgyerek korában többet volt a malomban, mint otthon. Hozta-vitte az ebédet apjának, leste a forgó gépeket, két kézzel markolt a finom lisztbe, s ugyanazt az örömet érezte, mint az öreg molnárok, amikor a kenyérnek való csendes si- mogatással érintve tenyerét a fakádba pergett. Molnárnak lenni hivatás volt, s biztosíték a megélhetésre. Gazdag ugyan sosem lett a Szűcs család, akkoriban azt mondták, a somogyi molnárok olyan szegények, hogy még levegőért is a szomszéd faluba mennek. A mondás alapja, hogy a mer- nyei, mint annyi más malom akkoriban, fatüzeléses szívógázzal üzemelt. Sokszor azonban semmilyen noszogatásra nem volt hajlandó megindulni, ilyenkor, mást tenni nem lehetett, fuvarost fogadtak, aki a légtartállyal a legközelebbi malomba — Mocsoládra, Gamásra — hajtott levegőért. Szűcs Levente apja természetét örökölte; az iskola befejezése után segédnek állt a malomba. Százhúsz forint fizetséget kapott, s azt mondja, a lelkét is kihajtották ezért a pénzért. Szakmunkásvizsgát tett, s apja irányításával tanulta a mesterség fortélyait. 1960-ban a kaposvári nagymalomba került. Kevés volt a molnár, kellett a segítség. Azután hogy-hogy nem, itt ragadt; huszonhete- dik éve utazik Mernyéről Kaposvárra mindennap. A beosztása: koptató. Ha délelőtti műszakban dolgozik, három órakor kel, alig érzi a kávé ízét, s az acélos fényű hajnalokon emberrel is alig találkozik az utcán. — A koptatás a gabona előkészítése az őrlésre. Ez az egyik legfontosabb művelet — mondja. — Malomra csak tiszta búza kerülhet. Bennem mélyen gyökeret vert nagyapám tanítása: fiam, ha egy malomra szemetet engedsz, szemét jön le róla. Talán megmosolyognak, ha azt mondom, létfontosságúnak tartom az üzemünket, de mi adjuk az emberiség kenyerét. Szűcs Levente nem mond elhamarkodott véleményt sosem a lisztről; előbb megtapintja, ízleli, megszagolja. — Sosem álmodtam másról, csak a malomról — beszélt tovább —, pedig majdnem a halálomat hozta. Tizenkilenc éves voltam, amikor a hajtómű felcsavarta a bal karomat. Az örvösök nem hitték, hogy megmaradok. Két ujjam odalett, hat hónapig voltam kórházban, aztán, lám, mégis megvagyok. Becsülnek a munkahelyemen, elismernek, megkaptam a Munka Érdemrend bronz fokozatát is. Két fiam van: a nagyobbik, ifjabb Szűcs Levente, szintén molnár lesz. A csöndes, szőke kislegény apja mellett dolgozik a nyáron. Szeptembertől a székes- fehérvári szakközépiskolában tanul; ő már a modern nagyüzemek lelkét, a gépeket tanulmányozza. — Ügy gondolom, ha egy családban hagyománya van valamilyen mesterségnek, megszakítani nem szabad — mondja az ifjabb Levente. — Ezért választottam ezt a hivatást. Egyszer, ha majd nekem is lesz családom, én is arra nevelem a gyerekem, hogy folytassa a megkezdett utat. S az már az ötödik generáció lesz! Talán akkor már számítógépek irányítják a malmokban az őrlést, és emberek helyett robotok dolgoznak. Ki tudja? Ám kenyérre, lisztre akkor is szükség lesz... Klie Ágnes — Nővérem esküszák rá: a magyar Himnusz hangjaira születtem 1924. június 29-én Budapesten, amikor megérkezett az olasz király különvonata. Apám, aki vasúti tiszt volt, nem tehette le a pályaudvari szolgálatot, anyám a közelében akart lenni, s a ceremónia közben megszült engem. Ötödik gyerek vagyok, s ha egyáltalán hall valamit egy újszülött, akkor én életemben először azt hallottam: Bálsors akit régen rtép ... Nővérem így mondja. Talán igaz. TISZTA BÚZA AZ ORSZÁG HÁZ A dolgozó nép államhatalmának kifejezője ez a múlt századvég magyar építészetének nagyszerű épületóriása. VÍZSZINTES: 1. 1885 októberétől 1904 nyaráig építették az Országházat, amelynek építési költsége 37 millió arany korona volt és összterülete 17 745,45 m2. Ki tervezte az épületet? 11. Az Országház számos festményének készítője. 13. Zenére lejtő. 14. Érme. 16. Néma érv! 17. Ultrarövidhullám. 19. Mesterséges nemzetközi nyelv. 20. Zakó egynemű betűi. 21. Tóth Árpád, verse. 23. Vörösmarty itt írta legszebb bordalát. 25. Még lejjebb. 26. Légzőszerv. 27. Csoés Közoktatásügyi Minisztériumban voltam díjnok. A háború után engem is elért a bélistázás, majd a dolgok fölül vizsgálata s visszavételem következett. Ezután „fertőződtem meg” igazán, mert részt vettem a levéltárak újjáalakításában. Azt a munkát szerettem, mégis abbahagytam, mert abban az időben az ember nemigen válogathatott, ott kellett dolgoznia, ahova küldték. Engem tanfolyamra küldtek, majd egyszer csak azt vettem észre, hogy Budapest anyakönyvi felügyelője vagyok a Belügyminisztérium alkalmazásában. Később ugyanez Vácott. Még később ... Miképpen is fogalmazzak? Talán legjobb lesz úgy, ahogy szoktam, egyszerűen. Szóval egyszerűen kirúgtak. — Biz akkor történt... — Nem engedte befejezni a .mondatot. — Akkor. Nem kérem, én nem tévedtem meg. Sőt még túlkapásaim sem voltak. Viszont akkor felejtettem el befogni a számat, amikor már túl voltunk az úgynevezett eseményeken. És akkor kirúgtak. De nem bántam. Leltére a feleségét követte, akit a nagymarosi mű- vésztelep vezetői posztjáról mót bont. 29. . .. kódex, magyar nyelvemlék a XV. századból. 30. Görög betű. 31. A létezés alapfeltétele. 33. öreg bácsi. 34, A „C-dúr” ötödik hangja. 35. Neves. 36. .. Ben. 38. Lengyel gépkocsijelzés. 39. Újra elmond. 42. Színész volt (... Imre). 44. Neves norvég matematikus (Niels Heinrich 1802—29). 45. Benzin féle. 47. Idejében kijut. 49. Kiismerhetetlen. 51. Knock out. 52. Rászokik. 55. A kripton vegyjele. 56. Hímző része! 57. Tölt. 59. Kesernyés üdítőital. 61. Ellenérték. 62. Indiai légitársaság. 63. Bontó. 64. Más néven: lŰj-Gudnea. 67. Részben kinyit! 68. Határozórag. 70. Etiópia autonóm területe a Vörös-tengernél. 73. 1948 óta az Országházban osztják ki a legmagasabb állami kitüntetéseket, többek kgzött ezt. FÜGGŐLEGES: 1. A hadművelet tudománya. 2. Magyarországon először az Országházban alkalmaztak ilyen fűtést. 3. Kiejtett betű, 4. Női becenév. 5. Ibsen- mű. 6. D. L. H. 7. Igavonó álla.t. 8. Minisztertanács. 9. Az olasz rádió névjele. 10. Olimpiai bajnok japán tornász. 11. A lutécium vegyjele. 12. Pillér. 15. Állóvíz. 18. Ruhaakasztó. 22. Holland úszónő (Kok). 23. Kárpitozott karosszék. 24. Odébbnyom. 25. Szülő. 27. Bérbe vesz. 28. Lócsemege. 31. Irodalmár. 32. Az Országház szobrainak anyaga. 35. Borszívó. 37. Ünnepi öltözék. 38. Világcsatorna. 40. Friss. 41. Bakonyi hegy. 43. Igazgató — közvetlen modorban. 46. A panasz szava. 47. Valamicskét ért hozzá. 48. A „Víg özvegy” egyik főszereplője. 50. Vad. 51. Milliós könyvállománnyal rendelkezik az Országgyűlési . . . 53. Magyar film címe. 54. A hajnal előjele az ég alján. 58. 8. Morze-hangok. 60. Szép fekvésű. 65. Portéka. 66. Pest megyei város. 69. Személyes névmás. 71. Tájékoztatási Hivatal. 72. Tojás — németül. F. I. Beküldendő: a vízszintes 1., 11. 73. és a függőleges 2., 32. és 51. számú sor megfejtése. Beküldési határidő: 1987. augusztus 26. Kérjük, hogy a megfejtést levelezőlapon küldjék be, és írják rá: Keresztrejtvény. Múlt heti rejtvényünk meg. fejtése: Atalanta, Tamerlano. Arianna, Partenope, Berenice, Rinaldo, Ariodante, Rode- linda. Könyvutalványt nyertek: Krémer Antal, Kanász Im- réné Kaposvár, Döbrentey László, Perneczky Ferenc Siófok.
