Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-19 / 195. szám
1987. augusztus 19., szerda Somogyi Néplap 3 Olcsó elcséggcl, gazdaságosan IGÉNYES A VEVŐ - DE A TERMELŐ IS „A termelés differenciáltan, elsősorban az exportképesség növelését szem előtt tartva fejlődjön." (Az MSZMP Központi Bizottságának július 2-i állásfoglalásából.) — Nálunk a marhahizlalás exportorientált ágazat: a hízómarhák 93 százaléka külföldre kerül, legtöbb kisebb súlyú bikát a -Szovjetunióba és Szaúd-Arábiába, nagyobb súlyú hízott állatot Libanonba és Egyiptomba szállítunk. Augusztusra például 188, szeptemberre 329 állatot ajánlottunk fel megvételre külföldi partnereinknek, akik egytől egyig igényesek és egyre igényesebbek, nem tesznek minőségi engedményeket, inkább fokozzák a követelményeket • az áruval szemben. Naprakész és pontos információ kell, hogy ott maradhassunk a jó piacokon. Anyagilag érdekeltek vagyunk az exportban, csupán felárként tekintélyes pénzhez jutunk. Hogy a külföldi partner megvegye a marháinkat, alaposan elő kell készíteni az árut. Ebben a „vásárban” ugyanis kizárólag szubjektív megítélés alapján dönt a vevő, s a tőlünk küldött szállítmányban alig akad olyan egyed, amelyik nem kap kiváló minősítést. Ez abból is következik, hogy mi is igényesek vagyunk mindenkivel szemben, akinek köze van a marhahizlaláshoz. A Balatonnagybereki Állami Gazdaság termelési igazgatója, Dákai Tibor így mutatja be a húsmarhaágazat jelentőségét az értéktermelésben. A beszélgetésbe bekapcsolódik Tóth Imre üzem- gazdasági osztályvezető és Dunai Imre takarmányozási vezető is. Szó esik az előzményekről, az útkeresésről, az eredményes hizlalás elengedhetetlen feltételeiről, azokról a követelményekről, amelyeknek a pozíció megtartása végett meg kell felelnünk. — Évente 3000—3300 hízómarhát értékesítünk, s ilyen tételnél már a kilónkénti 5 fillér megtakarítás is sokat jelent. Most például aztösz- szegezhettük, hogy a legutóbbi tél másfél millió forinttal többe került a tervezettnél: még májusban is szénát, silót ettek a szarvasmarhák, fűteni kellett, mindez 6500 állattal számolva alaposan megnövelte a költségeket. 1975-től 1977-ig veszteséges volt a gazdaságban a marhahizlalás, azt követően azonban — egy év kivételével — nyereséget hozott, legtöbbet, 18,5 millió forintot 1985-ben. Az elmúlt tizenkét év alatt 175-ről 1800- ra nőtt az év végi záróállomány. Most több mint 2000 húsmarhát hizlalnak a kívánt súlyra, s az idei teljes ágazati eredményterv 16 millió forint. — Legföljebb 20—25 százalékban befolyásolhatja rint költséggel 25 tonna silótakarmányt takarítanak be, akkor ennek az eleségnek minden 100 kilója 84 forintba kerül — ugyanilyen költ- ségfelhasználás mellett a 35 tonnás átlagtermés már 60 forintra csökkenti 100 kiló siló árát. Szénánál, kukoricánál hasonló a helyzet. — Tavaly a sáripusztai kerületben próbálkoztunk a kettős vetéssel, s elégedettek vagyunk: a silókukorica és a cirok jól fizetett egységnyi területen. Ekkora hízóállománynak — hogy végül exportminőségű árut állíthassunk elő — nagyon sok gazdaságunk az ágazati haszon mértékének alakulását, a többi a külső körülményektől, jobbára az ipari eredetű anyagok árától, minőségétől, hozzáférhetőségétől függ. Itt van mindjárt az alapanyag, ami bizonyos kiszolgáltatottságot föltételez, ugyanis a hízónak való egy részét vásárlás útján szerezzük be... — S hogy a hízó exportképes legyen, ahhoz az alapanyagnak is kifogástalannak kell lennie — mondja a termelési igazgató. — Tegnap jártam partnereinknél — mert vannak törzspartnereink, ahonnan százszámra hozzuk az állatokat —, s „fölhajtottam” több mint hatszáz hízónak valót. A Kiskőrösi Állami Gazdaság húshasznú teheneinek választott borjaiból például rendszeresen vásárolunk. Az ágazat összes költségeiből mintegy 70 százalékkal a takarmány részesedik, s ebből következik, hogy az olcsóbb eleségen, a tömegtakarmányon alapuló, abraktakarékos etetés célravezető a jövedelmezőség szempontjából, s itt kapcsolódik a témához o takarmánytermesztés eredményessége. Gyors kalkuláció a számológépen: ha egy hektárról 21 ezer foés jó takarmány kell. Siló- kukoricából évente 15 500, szénából 950, abrakból 2030, úgynevezett Toppantott kukoricából, amit a fölhasználás helyén tárolunk, erjesztünk, 554 tonnára van szükség, alomszalmára pedig — aminek egy részét állami gazdaságokból, téeszekből szerzünk be — 700—900 tonnára. Ez az a tényező, amellyel a gazdaság „saját hatáskörében” hathat az ágazat jövedelmezőségére, ilyen a tartási körülmények alakítása, a hatékonyság emberi oldalról való befolyásolása is. Az állatlétszám az elmúlt években a piac igényének megfelelően' növekedett — élő állatra, illetve negyedelt marhára megnőtt a kereslet —, az állatokat 430 kilós súlyig kötetlen tartásban hizlalják, csak azután kötik le. A gépesítettség magas színvonalú. Miután a sertéstartást a gazdaság megszüntette, teleprekonstrukciókkal épületeket, technológiákat alakítottak át, rendeztek be a szarvasmarháknak. Tavaly — tízmillió forintos költséggel — kétszáz hektárnyi legelőt hoztak létre olyan ősgyepen, ahol korábban hiányzott a vízrendezés. Hernesz Ferenc Nem kezdeményeket, fejlődési lehetőséget várnak Számolnak a főkönyvelők A legtöbb hazai vállalatnál már nem az első próbaszámítást készítik a tervezett új adórendszerrel kapcsolatban. Egyelőre meglehetősen bizonytalanok ezek a számítások, hiszen a rendszer még nem kristályosodott ki, a tervek szinte napról napra változnak. Hlavnya András, a Délsomogyi Mezőgazdasági Kombinát közgazdasági igazgatója: — Számításaink szerint az általunk vásárolt ipari termékek árának csökkenése huszonkilencmillió forinttal csökkenti termelési költségeinket, a termelési adó elmaradása 11 millió forintot hoz nekünk. Rontó tényező viszont, hogy a bérbruttósítás miatt 16 millióval növekednek a kiadásaink, a bankkamatok várható emelése hárommillió forintot vesz el tőlünk, a különféle támogatások megszűnése miatt huszonötmillió forinttal leszünk szegényebbek, így mindent összevetve negyvennégymillió forintot veszítünk az új szabályozó- rendszer miatt, az egyenleg tehát mínusz négymillió. Másfél milliárd forintos termelési értékünkhöz viszonyítva a négymillió nem sok, ezt könnyen „lenyeljük”. Az ipari termékek tervbe vett árcsökkenését azonban félő, hogy „kivédik” az illetékesek: sok cég még az idén igyekszik jelentős áremeléseket elérni, hogy a csökkenés után az idei szinten maradjon. A másik gondunk, hogy mai ismereteink szerint 14,9 aranykoronás gyenge földjeink után jövőre már nem kapunk árkiegészítést, mert a limitet alacsonyabban állapítják meg 14 koronánál. Ez számunkra ötvenmillió forint veszteséget okoz. Félünk attól is, hogy megkezdett sertés- és marhatartási beruházásaink is jelentősen emelik a befizetendő- ket az új körülmények kö-*J zött, holott mi ezekbe még akkor vágtunk bele, amikor kedvezményeket ígértek nekünk a fejlesztés fejében. Nem folytatom tovább, akárhogy is számoltunk: sokszor tízmillió forint veszteséget mutatott a végső adat. — Megbocsásson: az önök érdeke most az, hogy mind kedvezőtlenebb jövőt jósolva „puhítsák’ ‘a döntés majdani meghozóit. — Lehet, hogy így látszik, de mégsem csináltunk hamis számításokat. Alapvető érdé* künk, hogy tisztán lássuk helyzetünket. Nem hiszem, hogy bármiféle külön köny- nyítésre számíthatnánk, dőreség volna ilyesmire vágyni. Számításaink a lehető legpontosabbak, már ameny- nyire a kiforratlan információk alapján azok lehetnek. Magunknak sem szabad hazudnunk, hiszen hiába is tennénk ... Attól tartunk leginkább, hogy a továbbfejlődésre nem lesz elég a pénzünk, azaz épp arra, amire az egész országnak legnagyobb szüksége volna. A Kaposvári Villamossági Gyár gazdasági igazgatóhelyettese, Földesi József: — A tervezett adórendszer egyszerűbb lesz a mainál, de korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek lennie kellene. Mi a második próba- számítást végeztük el. Eszerint a hozzánk érkező alapanyagok árváltozásaiból és a mi termékeink árcsökkenéséből ötvenmillió forint kiesés származik, ugyanakkor a számunkra kedvező szabályozóváltozások csak negyvenhatmillió többletet adnak. Ugyanolyan drágán fogunk alapanyagot venni, mint eddig, viszont a mi termékeink ára esik. Hozzáteszem: az adórendszer változásairól viszonylag sokat tudunk, az árrendszerről ezzel szemben igen keveset. A próbaszámítás bizonytalansága egy ekkora változás esetén részben természetes, de néha úgy érezzük: több információt is kaphatnánk. A kedvezőtlen változások kivédése nemigen sikerülhet. Ördögi kör ez: fejlesztenünk kellene ahhoz, hogy nyereségesebbek legyünk, de épp a fejlesztésre fordítható ösz- szeg nem növekszik a próbaszámítás szerint. Mi nagy anyaghányaddal dolgozunk, ugyanakkor ki vagyunk szolgáltatva az alapanyag-szállítóknak, tehát még az anyaggal való takarékoskodás lehetősége is beszűkül. Hiába akarnánk mi, mondjuk, vékonyabb anyagból elkészíteni egy terméket, mert tudjuk, hogy a vékonyabb is tökéletesen megfelelne, ha a szállítónk csak vastagot hajlandó adni ... Ez persze az adórendszer változásától függetlenül is létező gond, de a változás miatt még sokkal égetőbbé válik, mint amennyire manapság égető. — Tehát mi a kiút? — Az áremelés volna, de nem hiszem, hogy az új rendszernek az a célja, hogy meggyorsítsa az inflációt. Magunk is „sportszerűtlen” dolognak tartjuk az árak meglepetésszerű emelgeté- sét, de ha rákényszerülünk ... Földesi Józseftől is megkérdeztem: lehetséges-e. hogy ők is kissé jobban panaszkodnak, mint amennyire kellene? Ezen a kérdésen ő is mosolygott, miképpen atá- di kollégája. Nem olyan időket élünk, hogy sírással eredményt lehetne elérni. Szigorú számsorok alapján az 1986-os mérlegadatokkal végezték el a próbaszámítást, nem is tudtak volna csalni. Számolásuk a tisztább képhez, a változások hatásának előrejelzéséhez kell, és ahhoz, hogy keressék az alkalmazkodás lehetőségét vagy jelezzék a nem kívánt hatásokat. Luthár Péter TAKARÉKOSAN, GYORSABBAN Mindenki ügyel a minőségre A Kaposvári Cukorgyár pártvezetősége nem véletlenül jelölte meg az egyik legfontosabb feladatnak a gazdaságpolitikai agitáció növelését, s kérte, hogy az alapszervezetek segítsék a fegyelmet megkövetelő vezetők munkáját. Ezt még kiegészítették azzal, hogy mindenhol szélesítsék a gazdasági pártmegbízatások körét, fi az eddiginél jobban ellenőrizzék azt is, miként hajtják yégre. Hartai Imre, a cukor,gyári pártvezetőség titkára elégedett azzal, hogy a négy alapszervezet százhuszonöt tagja közül körülbelül a kétharmadának van gazdaságpolitikai pártmegbízatása. — Mostanában sokkal többet foglalkozunk a gazdaságpolitikai feladatokkal, mint azelőtt. Ahhoz, hogy a cukorgyár talpon tudjon maradni: dolgozni kell. A gyár tavaly fennállása óta a legkevesebb cukorrépát dolgozta fel, s ezért nehéz a helyzetük. A partnerekkel való szorosabb kapcsolat révén néhány cukorgyár segítségével az idén már sokkal jobbak a kilátások. A három megyében 6100 hektár a termőterület, ezenkívül Sarkad. Mezőihegyes, Petőháza küld cukorrépát Kaposvárra, fgy várhatóan meglesz a 270— 300 ezer tonna cukorrépa. Az biztos, hogy a cukorgyáriak az idén a karácsonyt, a szilvesztert is bent töltik. fiatalokkal erősítik meg az alapszervezetet. A tavály és az idén fölvett húsz új tag elegendő időt kapott arra, hogy megismerje a jogait és a kötelességeit. Ez azért is fontos, mert az új tagok hetvenöt százaléka fiatal, a felét KISZ-ajánlással vették föl. Legtöbben azt a feladatot kapták, hogy a KISZ- ben tevékenyikedjenek tovább, érjék el, hogy a fiatalok minél jobban segítsék a gyár gazdaságpolitikai feladatainak megoldását. Két párttitkárral is beszélgettem. Megerősítették, hogy sokat tesznek a megfelelő politikai légkör megteremtéséért, a gazdálkodást akadályozó tényezők feltárásáért. A balmazújvárosi Vörös Csillag Mgtsz is bekapcsolódott az idén a szu- perintenzív kukorica 'termesztési rendszerbe. 150 hektáron nagyobb áüománysűrűséggel. több tápanyaggal és folyamatos öntözéssel tér mesztik a kukoricát. Így hektáronként akár 50 mázsával is meghaladhatják az elmúlt három év termésátlagát. A ku korica folyamatos öntözéséhez nagy teljesítményű, önjáró berendezést alkalmaznak, amely a természetes csapadék eloszlását utánozva, programozhatóan öntözi a táblákat. Képünkön: a szórófej ellenőrzése. — Most arra fordítjuk a legnagyobb figyelmet, bogy alaposan fölkészüljünk .a kampányra. A gyár párt vezetősége megtárgyalja, hogyan állunk a karbantartással. A főmérnök úgy nyilatkozott előzetesen, hogy szeptember 1-re mindennel készen leszünk. Ez azért is megnyugtató, mert ötvenöt dolgozóval kevesebben vannak, olyan szakmákban van hiány, mint a műszerész, a lakatos. Miután áttértünk a 3 csoportos — 3 műszakos munkarendre a 4 csoportosról, a dolgozók most kapják ki a nekik járó szabadnapokat, így hetente négy napot dolgoznak. Üj a gyárban és talán a cukoriparban is, hogy rövidebb idő alatt, kevesebb dolgozóval, persze nagyobb tempóban, szervezettebben végezzük el a karbantartást. Emellett tíz százalékkal kisebb lesz a költsége, mint tavaly vélt. Máshol úgyis nagyobb áldozatot vállalunk, hiszen a répáért többet fizetünk az idén. Jó hatása van annak, hogy becsületes, rendesen dolgozó Kiss Rudolf technológiai csoportvezető a 3. sz. alap- szervezet titkára. Négy üzemrészben — nyersgyár, keverő, cukoroldal, mokkaüzemrész — dolgozik a hozzájuk tartozó 43 párttag— Nálunk most a karbantartás minőségére figyelünk a legjobban. Azt várjuk a kommunistáktól, hogy ehhez minden támogatást megadjanak a gazdasági vezetőknek. Pártmegbízatásuk révén mindenért felelősséget éreznek, társaikat is arra ösztönzik, hagy a legjobb tudásuk szerint végezzék el azt, amit rájuk bíztak. Somogyi Alajosné gondnok a 4. sz. pártalapszervezet titkára,. — Hozzánk tartozik az igazgatótól a gondnokig minden alkalmazott és vezető. A 21 kommunista mindegyikének van pártmegbízatása, hiszen nagyban tőlük függ az elképzelések megvalósulása. Taggyűléseinken ez egyébként is rendszeresen téma. Lajos Géza
