Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-18 / 194. szám

1987. augusztus 18., kedd Somogyi Néplap 5 Ha elszakad a húr Hangszerek hang nélkül Kicsorbult öreg hangszer, nyöszörgő hangok. Ez bizony már a végét járja. Sok-sok munka, s nagy türelem kell hozzá, hogy valaha még meg­szólaljon. — A jó hangszer hosszú évekig hű barát, nem ritkák az olyan zongorák, amelyek egy emberöltőt is végigmu­zsikálnak. Ehhez természete­sen megfelelő gondoskodás­ra, kezelésre van szükség, hiszen a hangszer kényes, a legkisebb gorombaságra is érzékenyen reagál, s többé hiába próbáljuk előcsalogat­ni belőle tudását. A harmo­nikát például „gyermekko­rában” hosszú hónapokig pihentetni kell; nem szabad nagy igénybevételnek kiten­ni, be kell járatni, mint egy gépkocsit. Később sem árt azonban az óvatosság, mert hamar letörik a sípja, a rossz minőségű anyag pedig hamar elfárad, s kész a baj — mondja Porga István ka­posvári hangszerjavító, a ré­gi szakma egyik utolsó kép­viselője. A mester maga is számos hangszeren játszik; kilenc­éves . volt, amikor az első hangszer, az azóta is ked­velt harmonika a kezébe került. A zene varázsától többé nem tudott szabadulni. — Sokféle hangszeren ját­szom, de nem tartom magam igazán tehetségesnek, ezért inkább a javításnak szente­lem életem. Munkám egyéb­ként is megköveteli a zene­ismeretet, mert nagy szé­gyen volna, ha a megjaví­tott hangszert még kipró­bálni sem tudnám. Hétvége­ken egy fúvós- és tánczene­karban játszom, de minden hangszerből, ami a kezembe kerül, igyekszem valami hangot kihozni — vallja Porga István, akinek házi gyűjteményében szinte min­denféle hangszer található. Zsörtölődik is miatta a fele­sége. — Gyakran mondogatja, miért nem adok már el be­lőlük, de nincs szívem meg­válni egyiktől sem. Inkább újakat vásárolok, örülök, ha valami érdekes vagy régi darabot hoznak be javításra. Itt van például ez a kerá­mia dob, nem sokat láttam még belőle — mondja, míg az alaposan összetört hang­szer darabjait mutatja. Mellette egy gitár fekszik, húrjai ernyedten lógnak. Régóta ott porosodik már a polcon. Hiába, sok a meg­rendelő, várni kell a mun­kákra. — A javítások mellett hangolással is foglalkozom, a legtöbbször zongorával van dolgom, ezek javításához házhoz is kimegyek. Gitárt, hegedűt ritkán hoznak csak a műhelyembe; hiszen mi­lyen zenész az, aki még eze­ket sem tudja újra hangolni. A fiatalok gyakran jönnek elektromos hangszereikkel, ma ezek a divatosak. Ez vi­szont a szakmára is vissza­veti árnyékát. Nincs utánpót­lás. A hagyományos, klasz- szikus- hangszereket ha kéz­be is veszik a gyerekek, a muzsikáláson túl a javításra már nem vállalkoznak. • Időigényes babramunka ez, s talán fantáziát is kevesen látnak benne, pedig megvan ennek is a maga szépsége. A zenéhez hozzá tartozik a hangszerek szeretete, „beteg­ségeik” orvoslása is — mond­ja Porga István, aki több mint tíz éve jár be So- mogymeggyesről kaposvári műhelyébe, hogy eleget te­gyen a zenebarátok kíván­ságainak. — A hangszer értékétől és használat fokától függ, hogy mennyi garanciát adok. Ze­nészeknek, akik naponta használják a hangszert, ter­mészetes, hogy kevesebb időre vállalom a felelőssé­get, mint az olyan alkalmi zenészeknél, akik néha ve­szik csak elő a hangszert. Számukra három-négy év is lehet biztosíték. Gyakran vállalok munkát kulturális intézményektől is, bárkinél, ahol gond van a hangszerrel. Szerencsés embernek vall­ja 'magát, mert azzal foglal­kozhat, amit szeret. — A munkám a hobbim — így búcsúzik. Horváth Éva NYÁR A DALMÁT TENGERPARTON AZ ADRIA ÉKKÖVEI A nyár a tengerparton nyár igazán. Előttünk a ha­talmas víz messzeségbe ve­sző valószínűtlen kék — ten­gerkék! — végtelenje és fö­löttünk felhőtlen az ég. Nya­ralók serege szállja meg a strandokat, ezernyi ezer napimádó fürdik a fény­ben ... Hét napot töltöttem Split és Dubrovnik között a tengerparton, a magasba szökkenő vad hegyek lábá­nál. Elbűvölő vidék! A parti sziklák, kis tengeröblökkel, a víz kékjében úszó szigetek, fehér házaikkal az apró fal­vak — az Adria ékkövei... A „Hét kastély öblé”-n túl a hegyláncok lankássá szelí­dülnek; a két hegy közti szűk völgy a Közép-Adria kapuja. Legendák földje. Hő­si mondák, vad harcok em­lékét őrzik a régi krónikák. S a „poljicei köztársaság” év­századokig fennálló különös intézményét. A Mosort meg­kerülő Cetina, a kis hegyi folyó délebbre, Omisnál éri el a tengert. Aztán közelebb kúszik a víz a hegyekhez; szűkebb a parti sáv. Brela már a tarlott homlokú Bio­kovo ■ tövébe épült. A ma- karskai tengerpart legfes- tőibb szakasza ez. Kempin­gek sora az öblöknél, fenyő­fás hegyek rejtekében. Egész a deltáig, ahol a Neretva vi­ze — Kardeljevónál — a tengerbe vegyül. Baska Vo- da, Tucepi, Podgora, Drve- nik, s tovább Podaca, Brist, Gradac... A kardeljevói riviéra egyik gyöngyszeme Brist — fél­úton Split és Dubrovnik kö­zött. A suhanó autón érkező turista azonban észre sem veszi. A Biokovo és Rilic lá­bánál fenyőkkel tarkított sziklák alatt kígyózó autóút épphogy érinti; a sztráda mellé — és azon túl — csak néhány új, vasbeton vázú ház merészkedik. Brist az úttól lejjebb, a tengerpartra épült, a hegység legalsó szikláira. Kövekre kő! Faragott félmázsás, mázsás terméskövekből rakott cik- lopszfalak — mint a görög ősmondák, történelem előtti kor küklopszainak művei. Falak és házfalak ... Tal­palatnyi területen emeletes, néhol kétemeletes házak, amelyek arccal — kőkeretes, reneszánsz stílusú ablakaik­kal — szinte mindig a ten­ger felé tekintenek. Az udvar (a hegy) felől azonban több­nyire alacsonyföldszintesek. Az épületek alatt ciszter­nák, hogy összegyűjtsék a hegyekről télen, tavasszal lezúduló, de nyáron kincset érő vizet. A ciklopszfalak, a kertek szeszélyes vonalú kő­rakásai is hasonló célt szol­Szovjet filmújdonságok a hazai mozikban A szellemi megújulás lég­körében született szovjet film­alkotások legjavát a magyar nézők is láthatják a közeli hetekben, hónapokban. E fil­mek az utóbbi esztendőben bejárták a világ számos vá­rosát, díjakat nyertek rangos nemzetközi seregszemléken, s nemcsak a kritikusok, a szakmai közvélemény, de a szélesebb nézőtábor elisme­rését is kivívták. A beszámolók, recenziók élén szerepelt a grúz rende­ző, Tengiz Abuladze világhí­ressé lett filmje, a Vezeklés. A művet már megelőzte híre: egyike volt azoknak a doboz­ban tartott filmeknek, ame­lyek most kerülnek a mozik vetítővásznaira. A Vezeklést úgy tartják számon, mint a személyi kultusznak és ma­gának Sztálinnak első mély­reható, kemény hangvételű bírálatát a szovjet filmmű­vészetben. Nem kevésbé értékes és érdekes alkotás Konsztantyin Lopusanszkij munkája, A ha­lott ember levelei. A film egy atomkatasztrófa utáni világban játszódik; színhelye az a föld alattti bunker, ahol a néhány túlélő — dacolva a külvilág kényszerével — az élet újraindításán fáradozik. Aleksgej German filmren­dező neve sem ismeretlen a hazai filmbarátok blőtt: a múlt esztendőben megújult Filmművész-szövetség egyik vezetője. Magyarországon ta­valy novemberben mutatták be Ellenőrzés az utakon cí­mű munkáját, amely több mint tíz esztendeig pihent vetítetlenül a filmgyári pol­cokon. Most új produkcióját, a 30-as években játszódó iro­nikus hangvételű Barátom, Ivan Lapsin-t is láthatják a magyar nézők. Rövidesen a mozikba kerül Elem Klimov Búcsúzás című alkotása, amelyet Valentyin Raszputyin nálunk is megje­lent kisregénye, az Isten ve­led, Matyóra nyomán forga- ‘ tott. A film középpontjában egy szigetre épült kis falu sorsa áll, illetve az a konf­liktushelyzet, amikor a víz­tározó építése miatt kiürítés­re ítélik a települést. A tör­ténet érzékenyen boncolja a szülőföldhöz vajó ragaszko­dás kérdésést csakúgy, mint a gyakorta meggondolatlan, a környezetvédelemmel, öko­lógiai egyensúllyal nem törő­dő ipartelepítés problemati­káját. TV-NÉZŐ Egy alulról jövő kezdeményezés Nagyon komoly és fontos filmeket láthattunk a héten a televízióiban'. Drámai meg­közelítésű alkotási izgulhat­tunk végig arról, milyen ve­szélyeiket -rejt az újonnan kerekedett betegség, az AIDS. Archív alkotással adóztak a szerkesztők Elvis Presley emlékének, aki a napokban lenne hatvanéves. Láttunk egy hetvenes évek­beli sztárt, John Travoltát, szóval panaszra nincs külö­nösebb okunk. A legnagyobb szenzációt azonban mégis egy rövid ri­portfilm okozta a héten, amely arról tudósította az országos, hogy rásizerveztek alaposan a kongresszusi köz­pontban zajló agykutatók nemzetközi konferenciájára. Arról1 van szó ugyanis, hogy szépen gyülekeztek már a résztvevők, komolyabbnál komolyabb tudósok, nagy fel­készültségű szakemberek, akik megtisztelték hazánkat személyes részvételükkel, s egyszer csak föltűntek nem agykutató külsejű emberek is. Ny utakkal, galambokkal, kártyákkal. Ez utóbbiak foglalkozásuk­ra nézve bűvészek voltak, szakmájukban szintén elis­mert (tekintélyek, s a nem­zetközi bűvésztalálkozó feltől érdeklőditek. A televízió rögvest meg­látta, hogy valami nincs rendjén, s a történtek után nézett. Azt hihetnénk, hogy fö­löslegesen fáradoztak a szer­kesztőik , a riporterek, mert ilyen esetben megszokhattuk már, s illene nekik is tudni­uk: mindenféle magyaráza­tokat kaphatnak, csak fele­lőst nem találnak. Most azonban csoda tör­tént. A stábnak sikerült fel­göngyölítenie (csaknem) az ügyet. A szálak egy bizonyos árushoz vezettek, aki az áll­taikért előtt szokta volt árulni a képeslapokat, nap­táraikat. Kézenfekvő megol­dásként maradt, hogy mikro­fon elé álljon a kereskedő és vallja be ország-világ előtt: mi késztette arra, hogy az agykutatók nemzetközi fóru­mával egyidőben bűvészeket invitáljon a kongresszusi központba. Legnagyobb sajnálatunkra azonban ,nem tudhattuk meg a titkot-, mert esős idő lévén emberünk, a felelős nem pa­kolt ki az állatkert elé, hi­szen tapasztalata alapján nyilván rájött már: ilyenkor csekély a forgalom, vállal­kozása nem nyereséges. Ebből is láthatjuk, hogy nagyon használható ember­ről van szó, aki pontosam tisztában van azzal, hogy a veszteséges üzletet azonnal föl kell számolni. yalamikori népművelés ko­romból tisztán emlékszem arra, milyen nehéz egy in­tézményi rendezvényt is megszervezni; ezt nemzetkö­zi szinten pedig el sem me­rem képzelni, annyi bonyo­dalommal járhat. S tessék, akkor itt van egy képeslap­árus ember, aki a legjobb bűvészeket hozza el a világ­ból Magyarországra ... Ér­demes lenne megvárni, míg eláll az eső, s emberünk az álilatkert előtt újra elfoglal­ja régi helyét. Űjabb fel­adatokkal kellene megbízni, csak most már nagyobb kö­rültekintéssel. Az eset óta azonban nem hagy nyugodni egy gondolat: ki döntötte el, hogy az agy­kutatóké lese mégis a köz­pont, nem pedig a bűvésze­ké? Csak remélni tudom, hogy nem túlságosan haragí­tottuk magunkra az idese- neglett s csalódottan, dolguk végezetilenül (távozni kény­szerülő bűvészeket. Hátha még szükség lesz rájuk... Varga István Tanesiköz­és iskolabútor-ellátás Szélesehb taneszköz-vá- naklasztékot és a hagyomá­nyosak mellett több új tí­pusú iskolabútort kínált vá­sárlóinak, elssőomban az ok­tatási intézményeknek — a háromezernél is több általá­nos iskolának és az ötszáz középiskoláinak — az idén gálnak: ne mossa el eső a drága termőtalajt. S ahol egy tenyérnyi hely van, már fü­ge-, babér- vagy olajfa zöl- dell. Sziklák repedéseiből szőlőinda kapaszkodik a fa­lak fölé. Citrusbokrokon vi­rág parázslik zöld levelek közt; az öles kőfalak mögül az utcára hajolva leander il­latozik. A régi házakon vaskos fa­szárnyú s boltíves kapuk. Hajdani építészet napjainkig élő emlékei... Maroknyi múlt — tűnt századok kö­déből. S közéjük simulva a jelen színei. Brist valamikor istenháta- mögötti kis halászfalu volt; ma is csak mintegy három­száz lelket számláló telepü­lés. A sziklás hegyoldalon Jellegzetes dalmáciai építke­zés verejtékes munkával terem­tett kertekben termelt zöld­ség, gyümölcs és természete­sen az olajfaligetek termése tette lehetővé a megélhetést. Templomot még a múlt szá­zad végén a püspök építte­tett, iskolát a falu közössé­ge; van egy vendéglője, ABC-jellegű boltja; az albán határról ide vándorolt Aí. ldriz kis kávézót — a cég­tábla szerint cukrászdát — nyitott. S ha megemlítem az út menti büfét, amiről leg­följebb a helybeli tud és csak az autós vesz észre, fel is soroltam közintézményeit. Kurucz Ferenc (Folytatjuk.) az Országos Tanszerellátó Vállalat (Tanért). A meg­rendelt termékek döntő több­sége már az iskolákba ke­rült. A hetvenféle óvodai, nyolc - százféle általános iskolai és háromszázféle középiskolai taneszközt, valamint az öt­ven különböző audiovizuális technikai berendezést a vál­lalat három budapesti és hat vidéki 'boltján kívül a Tanért központjában működő cso­magküldő szolgálat is forgal­mazta. Kiugróan sikeresnek bizo­nyulták a műsoros videoka­zettáik, közöttük például a Velünk élő történelem és a Születésünk titkai című tévé- programok. A Tanért eljuttatta az is­koláknak az új vidóműsoro- kat bemutató Televideo II. című füzetét is. A friss fej­lesztésű „Játssz velem!” ok­tatójátékot — tanulói mani­pulációs essfeözt — minden korosztály egyaránt jól hasz­nálhatja. Bekapcsolódik a vállalat a videó-oktatási rendszerek (vidor) gyártáséiba is, az is­koláknak modulokból épí­tett, bővíthető, .zárt láncú tévérendszert is ajánl, teljes bútorzattal és technikával. Tavaly négyezer táblát, hét és fél ezer padot, 45 ezer tanulóasztalt és 100 ezer szé­ket szállított a Tanért a tan­intézeteiknek. Az új tanév előkészítése­kor jelentős mennyiségű im­port anyag hiányzott, példá­ul a tálblafesték, a bútorlap, a laminátos faforgácslap és a káirpttozó-habanyagoik. Be­hozatalukat csak az elmúlt hetekben sikerült megoldani, így azokat a megrendelése­két, amelyek még június vé­gén is érkeztek, csak a III. negyedévben tudják teljesí­teni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents