Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-13 / 190. szám

1987. augusztus 13., csütörtök Somogyi Néplap 5 Megbecsülik a tehetségeket Szép eredmények, önként vállalt erőfeszítéssel Magasabbra a mércét! Gyógy-idegenforgalmunk A Balaton-part nekik el­sősorban nem a gondtalan örömök, a nyaralás színhe­lyéül szolgál. Mintegy nyolc­van középiskolás a megye különböző gimnáziumaiból és szakközépiskoláiból erő­feszítéseket tett azért, hogy bekerüljön a megyei műve­lődési központ támogatásá­val működő balatonfenyvesi tehetséggondozó táborba. A múlt héten a magyar és tör­ténelem iránt érdeklődők töltöttek itt egy hetet, hétfő­től a matematika-fizika ked­velői kezdték meg munká­jukat. A tábor munkarendje a kívülállóknak szigorúnak tetszik. Reggel fél hétkor ébresztő, majd a szemle és a reggeli után több kisebb csoportban megkezdődik az intenzív,- közös munka. Egy félórás szünettel ebédig tart a foglalkozás. Délután pihe­nés — amit többen a házi- feladat megoldására hasz­nálnak fel, merít itt az is van! —, azután szabadfog­lalkozás. Kilenc órakor ka­puzárás, fél tizenegykor vil­lanyoltás. • Kamaszfiúk, kamaszlá­nyok. Mi ösztönözi őket ar­ra, hogy a szünidő derekán vállalják az iskolai évnél erőteljesebb igénybevételt? Perák Ibolya Nagyatádról, az egészségügyi szakközép­iskolából érkezett. Most lesz negyedikes, először van a táborban. — Szeretnék továbbta­nulni, és főleg a fizikatu­dásomat igyekszem gyarapí­tani. Talán gyógyszerész le­szek ... Ezt még nem tudom biztosan. * — Mit vársz a -tábortól? — Több ismeret birtokába szeretnék jutni, mint ameny- nyit az iskolai órák nyújta­nak. Handó János és Fajszi Bulcsú a kaposvári Táncsics gimnázium tanulói ugyan­csak negyedikesek. Már ta­valy is voltak a táborban. — Szerintem azért jó itt, mert átvehetjük az egész évben tanultakat, és mate­matikából olyan témával is foglalkozhatunk, ami az is­kolai anyagba nem fért be­le. Az együttes feladatmeg­oldásoknál derül ki, hogy ki milyen szinten sajátította el a szaktárgyat, azonkívül az egyedi problémák megoldá­sára is jut idő. Hasznos ez a tábor. Aki akar, tanulhat. János az ELTE progra­mozó szakára készül, és nem sajnálja szabadidejét nyáron is „iskolapadban” tölteni. A kilenc órai kapuzárás miatt dohog egy kicsit, de az a véleménye, hogy egy-két nap múlva úgyis engednek a szigorúságból, hiszen tavaly sem volt ez másképp. És Beiskolázási támogatás a nagycsaládosoknak Az új iskolai évre való felkészülés jelentős terheket ró a nagycsaládosokra, a gyermeküket egyedül neve­lőkre, amin a szülők mun­káltatói igyekeznek könnyí­teni. A vállalati jóléti és kulturális alapból a legtöbb helyütt az idén is támogat­ják -a Leginkább rászoruló szülőket gyermekük beisko­lázásában. Erre a célra az idén a tavalyinál általában nagyobb összegeket fordíta­nak, annak ellenére, hogy a szociális kiadásaik fedezeté­ül szolgáló pénzügyi forrá­saik nem bővültek. A ren­delkezésükre álló összegeket most a korábbiaknál diffe­renciáltabban igyekeznek szétosztani, hogy valóban azoknak a terheit könnyít­sék, akik nehezebb helyzet­ben vannak. Ezért a felsőbb szakszervezeti szervek egyre inkább . az üzemi, szűkebb munkahelyi szakszervezeti testületekre bízzák a segé­lyek odaítélésében a döntést, mert ők jobban ismerik közvetlen munkatársaik anyagi, családi helyzetét. A legtöbb vállalatnál már a kedvezményes tanszervá­sárt megelőzően kifizették a beiskolázási segélyeket. A támogatások összege válto­zó, aszerint, hogy milyenek a vállalat anyagi lehetőségei, de általában 500 forintnál kevesebbet nemigen adnak egy-egy családnak. Ahol há­rom vagy töhb gyermek van, ott nem ritkán 2000—3000 forinttal is hozzájárulnak á tanévkezdéshez szükséges kiadásokhoz. '> A segély összegének meg­állapításánál az iskolába me­nő gyermekek száma mellett most már a legtöbb helyütt azt is figyelembe veszik, hogy mennyi a család egy főre jutó átlagjövedelme, s eszerint is differenciálnak. Van, ahol nem készpénzt, hanem vásárlási utalványt adnak a családoknak. — Inkább a fizika miatt vagyok itt. Kár, hogy ebből a tárgyiból nincs tiszta cso­port. A matekosokkal együtt dolgozunk. Tavaly csak .öten voltunk, most 25-en veszünk részt a foglalkozásokon. Jó volna egész nap fizikázni! Az ELTE fizika szakára készül, és szabad idejében társával a gömbvillám, vala­mint a csillagászat problé­máiról vitatkoznak. Knapp Ottó, a nagyatádi gimnázium matematika-fi­zika szakos tanára már a kezdettől, hét év óta vezeti a tábort. — Mi sarkallja arra, hogy évről évre elvállalja ezt a feladatot? — Egy pedagógusnak az mindig jó, ha más gyerekek­kel is találkozik, itt a me­gye krémje gyűlik össze, így magasabb színvonalon ok­tathatunk, mint az átlagos napi munka alkalmával. — Találkozott már kiug­ró tehetségű tanulóval? — Igen. Tavaly táborunk lakója volt Beke Tibor nagy­atádi gimnazista, aki az idén egy hatfős magyar ősa­pa ttal részt vett a kubai — Havannáiban megrendezett — matekolimpián. A hat résztvevőből öt — köztük Beke is — ezüstérmet szer­zett. A jövő évben ösztön­díjjal az USA-ban folytatja majd tanulmányait. Többen vannak, akik részt vettek és helyezést értek el az Arany Dániel országos matematikai versenyen is. A táborlakók egyharmada lány. Ők főleg közgazdasági szakközépisko­lában tanulnak. — A megye legkiválóbb matematika-fizika szakos ta­nárai közül többen évek óta visszajárnak — mondja Gu­lyás Mihály, a megyei mű­velődési osztály középiskolai csoportvezetője. — Ez a leg­eredményesebben működő tehetséggondozó táborunk. Másfélszeres túljelentkezés alapján válogathattuk ki a résztvevőket. A jövőben — igény szerint — tervezzük egy, csak fizikával foglalko­zó csoport beindítását is. A gyerekeknek csupán a nyers­anyagnormát — 300 forintot kell fizetniük, a többi költ­ség bennünket terhel. — Tudnak-e róla, hogy más megyék is szerveznek ilyen jellegű táborokat? — Igen. A különbség az, hogy ott három-négy ezer forintot kell fizetni a rész­vételért. A megye tehát sokat áldoz azért, hogy a jövő szakem­bereinek utánpótlását bizto­sítsa. Várnai Agnes Külföldről is sok vendéget vonz a Dunántúl egyik legszebb termálfürdője, a Büki gyógy­fürdő Ha valahol Magyarorszá­gon valaki leszúr egy botot a földbe, ott feltör a gyógy­víz — így tartja a közhit. Ez pedig — mint mondani szok­ták — „majdnem stimmel”. Annyi különbséggel, hogy nem minden feltörő víz tar­talmaz gyógyító anyagokat, nem .is szólva arról, hogy igencsak hosszúnak kell len­nie annak a bizonyos bot­nak. A fentiekhez azt is hozzá szokták fűzni: ahol ilyen sok a gyógyvíz, csak elhatározás kellene hozzá, s annyi beteg embert láthatnánk el, akko­ra gyógy-idegenforgalmat bonyolíthatnánk le, hogy az­zal talán megoldódnának gazdasági gondjaink. Ami megint csak részben igaz: valóban sok a beteg ember — elsősorban mozgásszervi bajokkal küszködő — Euró­pában, sőt más földrészeken is. S gyógyvízkészletünk ele- ' gendő lenne mégannyi bél­és külföldi ember egészségé­nek helyreállításához. „Csak” éppen van még né­hány feltétel, amely nélkül nincs — vagy mint nálunk, alig van — gyógy-idegen- forgalom. Mert a víz mellett egész sor egyébre is szükség van. Mindenekelőtt gyógy-- szállókra, ahol lakhatnak a betegek a kezelés ideje alatt. Aztán orvosokra, közülük is specialistákra, akik a gyó­gyászat legújabb eredménye­it tudják alkalmazni, de be­szélnek egy-két idegen nyel­vet is, hiszen aligha lehet megkívánni minden hozzánk jövő külföldi betegtől, hogy néhány heti kezelés-gyógyu­lás érdekében megtanulják nyelvünket. S még akkor nem is szól­tunk a rengeteg műszaki fel­tételről, amelyek között nem utolsó helyet foglal el a gyógyvizek agresszivitása. Ez pedig annyit jelent, hogy kü­lönleges cső- és berendezés­rendszer szükségelteik a va­sat is egy-kettőre „elrágó” gyógyvizek vezetéséhez. Ha pedig mindez együtt van — s bár tényleg együtt lenne! — szó eshet arról,ami éppúgy kell a gyógy-idegen- forgalomhoz mint köztudo­másúlag a háborúhoz: pénz, pénz és pénz. Amiből mife­lénk mostanában nem vala­mi sok van. Készült az 1970-es években egy ENSZ-tanulmány a ma­gyarországi gyógy- és ter­málvizekről, s ebben a ha­zai és külföldi szakemberek 161 települést minősítettek termáltelepülésnek, ezek kö­zül 118-at javasoltak fejlesz­tésre. Ám a számok egyre csökkentek: nemzetközi és országos jelentőségűnek vagy azzá fejleszthetőnek 34 he­lyiséget tartottak és csak 18- at olyannak, amelynek van gyógyjellege és idegenforgal­mi vonzereje is. Már annak is lassanként húsz esztendeje, hogy a kor­mány határozatot hozott a gyógy-idegenforgalom fej­lesztéséről s ennek kereté­ben gyógyszállók építéséről. A végrehajtás — mint oly sok más területen — kissé .elhúzódott. A hévízi Ther­mal Szálló 1976-ban, a mar­gitszigeti hasonló nevű hotel 1979-ben nyitotta meg ka­puit. Aztán jött a sokszor emle­getett osztrák hitelkonstruk­ció, amelynek keretében jó néhány szálloda épült, köz­tük a gyógy-idegenforgalom céljára a hévízi Ayua és a sárvári Thermal. A tárgyalá­sok tovább folytatódtak kü­lönböző tőkeerős vállalatok­kal — és olyan országokkal, ahol sok a mozgásszervi be­teg. így épült fel svéd segít­séggel a büki Thermal Rumen Belcsev £EMEN YS EP RŐK Fölvettem a tornacipőmet, és az öreg Szpiró után a te­tőre másztam. — A kéményseprés — filo­zofált az öreg Szpiró, aki ízületi gyulladása miatt csak nehezen tudott mozogni — nem kismiska. A kémény- seprés, öcsém, filozófia! — Aha — válaszolom, és vigyázok, hogy ne nézzek le­felé. — A kéményt szeretni kell, olyan gyöngéden kell vele bánni, mint a nőkkel! — Aha — makogom, és be­leakadok a tető peremébe. — Add csak idei... Nos, tehát az ember fogja a kot­rót. Idáig világos, ugye? Ez­után leengedjük a golyót. Vi­lágos? Szépen, lassan. Ereszt­jük, eresztjük, míg hirtelen azt érezzük, hogy tovább már nem lehet. — Értem, bólogatok. — Majd másfél métert fel­felé húzzuk; világos? — Felhúzom. — Es elkezdjük forgatni. De erősen ám, hogy elborít­son bennünket a korom. Szé­pen összekormozzuk magun­kat, ha majd találkozunk az utcán egy menyecskével, meg tudjon érinteni bennün­ket, hogy szerencséje legyen. Világos? , — Értem — bólogatok. — Amikor szépen kiszed­tünk mindent a kéményből, lemászunk, zsebre vágjuk a borravalót, és minden jót kí­vánunk a házigazdának a tiszta kéményhez. Világos? — Értem. — S csak ezután tesszük vissza a kéménylyuk fedelét. — Szpiró bácsi, én itt nem értek valamit — mondom. — Ha nincs a helyén a fedél, akkor csupa korom lesz a szoba! — Fején találtad a szöget, öcsém! Fiatal vagy még, nem vagy tisztában ezekkel a dolgokkal. Ha csak egyszerű­en kitisztítod a kéményt, és távozol, a házigazdák látják, hogy megint jól szelei a kályha, s két-három nap múl­va már azt sem tudják, hogy a világon vagy. Ha viszont annak a rendje-módja sze­rint végzed el a munkát, ak­kor nem fognak elfelejteni! Egész életükben emlékezni fognak rád, és még az uno­kákat is veled fogják ijeszt­getni ... Hiszen azért él az ember, hogy nyomot hagyjon maga után. Vagy legalábbis egy kis emléket. Fordította: Adamecz Kálmán Szálló. Valamennyi gyógy­szállót a Danubius vállalat üzemelteti, ezt kimondottan erre a célra alapították, de azóta egyéb szállodákat is nyitott. S a legkevésbé sem rek­lámcélzattal, de azt kell mondani, bár ez üzemeltetne minden, gyógy-idegenforga­lom fogadására alkalmas he­lyet. Vagy egy másik, har­madik vállalat. Ugyanis je­lenleg — s éppen most re­mélhető, hogy nem sokáig — rengeteg gazdája van a gyógy-idegenforgalomnak. összesen 147 fekvőbeteg- gyógyintézmény működik az országban, ezek közül hat fogad — nemzetközi egyez­mények alapján — külföldi betegeket is. Itt az „is”-en van a hangsúly, mert az arány igen kedvező — a ha­zaiak javára. Például: a bu­dapesti ORFI-ban 1427 ágy közül 25, Harkányban 27Ó ágyból 14, Sopronban 360 ágy­ból 20 szolgál gyógy-idegen- forgalmi célokat. Ez tehát lehet jelentős az itt gyógyuló külföldiek szá­mára, de semmiképpen nem az a magyar idegenforgalom­nak, ezen belül a gyógy-ide- genforgalomnak. Sokkal szá­mottevőbb az, hogy az uta­zási irodák évente mintegy 1700 beteget hoznak Magyar- országra, ami hozzávetőleg 1,2 millió dollár bevételt je­lent. A mostani betegek jórészt saját költségükön gyógyíttat- ják magukat, hazájukban legföljebb költségeik egy ré­szét térítik meg. Több or­szágban a parlamentnek kell jóváhagynia, hová mehetnek az ottani betegek és külföl­dön mennyi hozzájárulást le­het ehhez fizetni. Magyaror­szág jelenleg még nem sze­repel a törvényhozásilag en­gedélyezett országok között. Fontos feltétel, hogy a gyógyítás és az elhelyezés­ellátás érje el a nyugat-eu­rópai országokban szokásos színvonalat. Ez ma még csak a gyógyüdülő-szállókban van meg. És még egy feltétel: különleges képzettségű szak­embergárda, egyformán ma­gas szintű orvosi és közgaz­dasági tudással, de az is ajánlatos, hogy — legalább az igazgatók — a műszaki kérdésekhez is értsenek a megfelelő üzemeltetés érde­kében. Ma még nincs orvos­közgazdász képzés, de — ta­lán a mérnök-közgazdászok példájára — várható, hogy lesz. Addig azonban — és ez az „addig” aligha kevesebb né­hány .évtizednél — leszúr­hatjuk ugyan botjainkat és fel is tör a meleg víz (ami természetesen nem mindig és mindenütt jelent egyben gyógyvizet is), de ettől egy­magától még nem lendül fel a gyógy-idegenforgalom. Tenni kell érte — és költeni is. Várkonyi Endre Salgótarján központjában rendezik a XVII. szabadtéri or­szágos szoborkiállítást. Az idén 34 művész 60 alkotása lát­ható a rangos tárlaton, amely augusztus 31-ig tekinthető meg. A képen Hercegh Klára: öcsi című szobra persze itt a foci meg a Ba­laton! Az országos középiskolai tanulmányi versenyen ta­valy fizikából a 14. helyen végzett Fajszi Bulcsú telje­sítményéért miniszteri di­cséretben részesült. és hiánybetegségei

Next

/
Thumbnails
Contents