Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-13 / 190. szám
2 Somogyi Néplap 1987. augusztus 13., csütörtök A svéd fővárosban több napon át randalíroztak szélsőséges fiatalok. A képen: a rendőrség a rendteremt^g céljából kutyákat is bevetett a Stockholm belvárosi luxuskirakatokat bezúzó, autókat megrongáló fiatalok ellen (Telefoto — AP—MTI—KS) Dél-afrikai bányászok sztrájkja Őrizetbe vették a szakszervezet 86 aktivistáját Rozsdásodó rakéták árnyékában? Megalakult az új portugál kormány Lisszabonban szerdán hivatalosan közzétették Ani- bal Cavaco Silva új kormányának összetételét. A kormányfő Mario Soares köz- társasági elnökkel ismertette a kabinet névsorát. A jobbközép irányzatú Szociáldemokrata Párt tagjaiból álló kormány hétfőn lép hivatalba. Az 1976-os alkotmány hivatalba lépése óta most első ízben alakult „egyszínű” többségi kormány Portugáliában. Az új kabinetben a hadügyminiszter Eurico de Meló, a külügyminiszter pedig Joao de Deus Pinheiro lett. Lengyel—NDK honvédelmi miniszteri találkozó Szerdán munkatalálkozót tartott Lengyelországban Florian' Siwicki lengyel nemzetvédelmi miniszter és Heinz Kessler, az NDK nemzetvédelmi minisztere. A megbeszélésen áttekintették a két ország hadseregei közötti együttműködés tapasztalatait, valamint az együttműködés fejlesztésének lehetőségeit. A két miniszter megvitatta á nemzetközi élet aktuális kérdéseit is. A dél-afrikai rendőrség szerdán őrizetbe vette az ország történetének legnagyobb és leghosszabb sztrájkját szervező bányász szakszervezet 86 aktivistáját. Mint Cyril Ramaphosa, a Bányászok Országos Szövetségének (NUM) főtitkára közölte, a Johannesburgtól J60 kilométernyire délnyugatra levő Klerksdorpban őrizetbe vették az — éppen ülésező — szakszervezeti vezetőséget. Egyes jelentések 300—400 őrizetbe vett személyről adtak hírt, de ezt Ramaphosa nem erősítette meg. A NUM szóvivőjének közlése szerint kedden este egy aranybánya biztonsági emberei őrizetbe vettek 16 bányászt, akik egy szakszervezeti gyűlésen vettek részt. A szóvivő úgy nyilatkozott, hogy a munkabeszüntetési akció általában fegyelmezetten folyik, bár a szakszervezet és a munkáltatók több helyütt kölcsönösen megféNépgazdasági célokat szolgáló újabb földalatti atomrobbantást hajtottak végre szerdán reggel a Szovjetunióban. A Jakutiában — moszkvai idő szerint 5 óra 30 perókor — végrehajtott robbantás hatóereje nem haladta meg a 20 kilotonná,t. A Jakut ASZSZK területén ez volt a harmadik, a szibériai kőolaj- és földgázlelőhelyek feltérképezése és kiaknázása érdekében végzett nukleáris robbantás- Az atomrobibantás energiájával nagy területeken mesterséges repedéseket hoznak létre a föld mélyebb rétegeiben, így segítve elő a földben rej- '5 földgáz és kőolaj mozgását, Tudományos kutatások megállapították, hogy ezen a területen több százmillió tonna kiaknázható szénhidlemlítési kísérletekkel vádolják egymást. A sztrájkolok és a sztrájtörők összecsapásaiban eddig legalább 23 személy megsebesült, sőt a bányatulajdonosok állítása szerint egy sztrájktörőt kedden meggyilkoltak. Szerdán egyébként a bányászok akcióját támogatásáról biztosította az ország legnagyobb legális apartheid-ellenes szervezete, az Egyesült Demokratikus Front (UDF). A betiltott Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) Lusaká- ban kiadott nyilatkozatában üdvözölte a sztrájkot, megállapítva, hogy a munkabeszüntetés jelentős erőpróba a fajüldöző hatóságok és a feketék szakszervezete között. ragén rejtőzik a mélyben. A szovjet robbantási moratórium februári felfüggesztése óta a szerda reggeli volt a 15. kísérleti földalatti nukleáris robbantás. Legutóbb augusztus 2-án hajtottak végre két katonai célú atomrobbantást a szemi- palatyinszki kísérleti telepen és északon, a sarkkörön túl fekvő Novaja Zemlja-szi- geten. A katonai kísérletek azonban csak az összes kísérletnek kevesebb, mint felét teszik ki: szám szerint hat katonai célú robbantást végeztek február óta. Mint a szovjet vezetés többször is hangoztatta, a Szovjetunió csak az elengedhetetlenül szükséges kísérleteket hajtja végre és nem fogja 'követni az amerikai katonai robbantási programot. „A genfi szovjet—amerikai tárgyalások döntő szakaszba érkeztek. Reméljük, hogy minél előbb aláírják a közép-hatótávolságú rakéták felszámolását rögzítő egyezményt” — jelentette ki a minap Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter. A szabaddemokrata politikus a Német Szövetségi Köztársaság érdekeire hivatkozva külön is hangsúlyozta: „Akarjuk az amerikai— szovjet megállapodást, és mindent meg is teszünk érte.” Genscher valóban ígéretes állásfoglalásának csupán egyetlen bökkenője akad: meg sem említi, hogy Nyu- gat-Németországban 72 közepes hatótávolságú Pershing—1A rakéta irányul kelet-európai célpontokra (az NDK-ra, Lengyelországra, Csehszlovákiára és Magyar- országra), s ezeknek birtokosa a Bundeswehr. E rakétákról pedig Bonn nem akar lemondani, hiszen velük — legalábbis közvetett módon — atomhatalomnak tekintheti magát. Igaz ugyan, hogy a rakétákhoz tartozó robbanótöltetekkel az Egyesült Államok rendelkezik, de Bonn a „kettős kulcs” igézetében igényt támaszthat arra, hogy beleszóljon e rakéták felhasználásába, s így lényegében a NATO atamstratégiájába. Amiről Genscher óvakodott említést tenni, azt megtette helyette a bonni kormány szóvivője. Válaszul Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter genfi állás- foglalására (valljon színt az NSZK, igényt tart-e atomhatalmi szerepre), Norbert Schäfer szóvivő meglehetősen foghagyrőí jelentette ki: „A Szovjetunió jól tudja, hogy az NSZK nem atomhatalom, és nem is .akar az lenni. Az atomsorompó-szer- ződés aláírójaként viszont igényt tart arra, hogy az atom,hatalmak, köztük a Szovjetunió, e szerződés rendelkezéseivel összhangban eleget tegyenek atom'eszere- lésre vállalt kötelezettségeiknek.” E kioktatás után a szóvivő így folytatta: ..Ami a német Pershing—1A amerikai robbanótölteteit illeti, azokkkal kizárólag az Egyesült Államok rendelkezik. A robba- nótöltetekről- Genfben vallott amerikai álláspontot támogatja minden szövetséges, beleértve Bonnt is . . . A szövetségi kormány felhívja a Szovjetuniót, hogy ne gördítsen tovább mesterséges akadályokat a tárgyalások útjába.” Ez a vádaskodó retorika persze arra szolgál csupán, hogy eltakarja Bonn felelősségét a szovjet—amerikai tárgyalások esetleges kudarcáért. Egymásra mutogat a közvélemény előtt Bonn és Washington. Bonnban azt mondják, hogy Genfben kétoldalú tárgyalások folynak, s e tárgyalások napirendjén nem szerepelnek a robbanófejek, csak a szovjet és az amerikai hordozóeszközök, Washington pedig azt mondja, más ország fegyvereiről, vagy azok részéről ő nem állapodhat megBonn és Washington ösz- szejátszik persze, s abban is. hoigy a Persimg—1A rakéták ügyét — bár azok közép-hatótávolságú eszközök — a hagyományos ei ők csökkentését célzó tárgyalások keretébe utalják, azaz lehetőség szerint egy rókáról két bőrt nyúzzanak le. Ezt persze nem hivatalos javaslatként vetette fel a szövetségi kormány, csupán a bonni külügyminisztériumhoz közismerten közelálló General- Anzeiger hasábjain: leszerelik a vitatott Pershingeket — helyezte kilátásba —, ha a Szovjetunió is leszerel az NDK-ban és Csehszlovákiában hadrendben tartott harcászati (rövidtávú) rakétákat. Moszkva elutasította az átlátszó alkut: két különböző fegyverfajtáról van szó — mutatott rá. Dőreség volna azt feltételezni, hogy a genfi megállapodásban érdekelt Egyesült Államoknak nézeteltérései volnának e kérdésben bonni szövetségesével. A szempontokat Bonn és Washington gondosan egyeztette. Wörner nyugatnémet hadügyminiszter a közelmúltban eleve biztosította amerikai kollégája, Caspar Weinberger egyetértését, majd Frank Carluc- ci, Reagan elnök nemzetbiztonsági tanácsadója adta áldását egy hete a nyugatnémet elképzelésekre. Ez a hivatalos kincstári érvelés láthatóan kevéssé győzte meg a nyugatnémet közvéleményt, hiszen mind az NSZK-ban, mind külföldön egyre inkább Bonnt látják a genfi megállapodás fő kerékkötőjének. Az ellenzéki pártok ismételten felszólították a kormányt, haeyjon fel az akadékoskodással, mondjon le a rakétákról. Viták dúlnak a kormánykoalíción belül is, a CDU—CSU és az FDP között. Genscher külügyminiszter említett nyilatkozatában igyekezett a közvélemény aggodalmaira reagálni, de az üdülő Kohl kancellár távol-létében mégsem öntött tiszta vizet a pohárba. A jobboldali kereszténydemokrata • politikusok kényszeredetten magyarázkodnak. Egyrészt lekicsinylik a Szovjetunió nemleges válaszát, másrészt azt bizonygatják, hogy Moszkvának „nem is érdemes ragaszkodnia a Pershing—1A rakéták leszereléséhez, hiszen azok néhány éven belül amúgy is elavulnak, berozsdásodnak, s” a kérdés önmagától megoldódik". Ha így, lenne, akkor persze azt is kérdezhetnénk, akkor miért oly fontosak Bonn-nak ezek a rozsdásodó rakéták? Ha katonailag csekély értékűek, politikai zsarolásra is alkalmatlanok. A Stern őszintén megírta: még 1985-ben eldöntötték, hogy 1991-től korszerűbbekkel váltják fel ezeket a fegyvereket. Bonn is, az érdekelt Martin Marietta és Messerschmidt—Bölkow Blohm cég is tulajdonképpen ezt a jövendő fegyverüzletet védi, amikor igyekszik „átmenteni” a rozsdás rakétákat. Karsten Voigt, a nyugatnémet szociáldemokraták ismert leszerelési szakértője „felelőtlenségnek" nevezte Genscher taktikázását. A közvéleménynek — mondta — joga van megtudnia, hogy a kormányzat valóban akarja-e a közepes hatótávolságú rakéták felszámolásáról kötendő egyezményt, vagy sem. Mindenesetre az SPD parlamenti csoportja bejelentette, hogy ha Bonn nem hagy fel az akadékoskodással, a szociáldemokraták kérni fog- 'ják, hogy még a nyári szünet alatt tartson rendkívüli ülést a szövetségi gyűlés, és számolja fel a „leszerelési blokádot”Szerdán (augusztus 12-én) még a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung is arra figyelmeztet, hogy a kormánynak számolnia kell a közvélemény egyre erősödő nyomásával, hiszen álláspontja tarthatatlan. „Ha egy rakétát a robbanótöltet avat fegyverré, akkor a Bundeswehr Pershing—1A rakétája amerikai fegyver, hiszen ámen kai ellenőrzés alatt áll. A Szovjetunió azt akarja, hogy minden közepes hatótávolságú amerikai fegyvert vonjanak be a kettős nullamegoldásba. Akkor pedig miért köti az ebet a karóhoz a szövetségi ko-mány a 72 Pershing—1A ügyében? . . A kormánynak csak azt a tanácsot adhatjuk, hogy ne ragaszkodjék esy technikailag és polit’kailag egyaránt vesztett ügyhöz” — tette hozzá. S ehhez aligha kell bármit hozzáfűzni. Legfeljebb annyit: az NSZK-t an- nak'deién a nagvhata'mak közösen tiltották el atomfegyverek birtoklásától. Bochkor Jenő [ Szerdai esti kommentár A NYOLCAK A brazil fővárosban tanácskoztak a Nyolcak — a Cőntadora és a limai csoportok — tagállamainak külügyminiszterei. A képen: csoportkép a résztvevőkkel, jobbról a negyedik Jósé Sarney brazil elnök Kezdetben mindenki tudta, hogy a tízek — később már a tizenkettők — fogalmán a Közös Piacot kell érteni. Azután lassan megtanultuk, hogy a hetvenhetek a fejlődő országokat jelentik, a hatok pedig azokat, akik általános enyhülésért tesznek erőfeszítéseket. Most újabb számnévvel, azaz csoporttal kell megbarátkozniuk a külpolitika iránt érdeklődőknek: a nyolcakkal. Ők már eddig sem voltak ismeretlenek az újságolvasók előtt, legföljebb Contadora-csoportként és az őket támogató limai csoportként emlegette őket a világsajtó. Mostanáig főként a közép-amerikai válság megoldására született különböző béketervek révén szerepeltek a nemzetközi politikai élet színpadán. Legfrissebb elképzeléseik azonban már túlnőnek ezen a kereten. Argentína, Brazília, Kolumbia, Mexikó, Panama, Peru, Venezuela és Uruguay külügyminiszterei 'elhatározták, hogy ezentúl minden évben csúcstalálkozóra gyűlnek ösz- sze a nyolcak államfői. Az első ilyen esemény idén novemberben lesz Mexikóban, a következő házigazdájaként pedig Uruguayi tünteti föl a Brasíliából származó hírügynökségi tudósítás. A napirendről csak annyit lehet tudni, amennyi a külügyminiszterek tárgyalásairól kiadott közleményben (Telefoto — AP—MTI—KS) szerepel: a külföldi adósságok problémája mellett a térség gazdasági fejlődésének kérdései állnak majd a megbeszélések homlokterében. Természetesen nem kizárt, hogy egyéb, politikai jellegű témákra is jut majd idő, például a közép-amerikai béketerv végrehajtásával kapcsolatos ügyekre. A tanácskozás érdekességét az adja, hogy első ízben „felejtik el” a latin-amerikai országok meghívni az Egyesült Államokat egy hasonló jelentőségű és témakörű csúcsértekezletre. Ez annak a jele, hogy a Reagan-admi- nisztráció minden erőfeszítése ellenére — vagy talán részben ennek is köszönhetően — egyre nő a latin-amerikai összetartozás és függetlenség érzése. Lassan új értelmet kezd nyerni az „Amerika az amerikaiaké,, szállóige és már-már a „Latin- Amerika a latin-amerikaiaké” változatban is szárnyra kap. A latin-amerikai öntudat kialakulásában persze kiemelkedő szerepet játszik a gazdasági együttműködés erősítése. Hiszen amíg szinte a térség összes állama Washington segélyező kedvétől függ, hiába a politikai szándék, nem lehet szó igazi önállóságról. Az első lépések mindenesetre megtörténtek. A folytatás többesélyes — de nem reménytelen. H. G. A tizenötöt is elérheti a München melletti repülőgép-szerencsétlenség halálos áldozatainak száma. A kis sportrepülő egy útmenti gyorsbüfére és egy autóbuszra zuhant. A képen: a szerencsétlenség színhelye (Telefoto — AP—MTI—KS) Népgazdasági célokat szolgált Nukleáris robbantás Jakutiában
