Somogyi Néplap, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-11 / 162. szám
1987. július 11., szombat Somogyi Néplap 3 Egységes követelmények alapján javíthatja munkáját az építőipar A legkisebb és legújabb tsz-ben Diákok szövetkeztek A megyei pártbizottság 1979-ben hozott határozatot az építőipar helyzetéről és feladatairól. A határozat egy felfutó ágban lévő építési kereslet és egy viszonylagos kapacitáshiány időszakában született. Ezért állította a tennivalók középpontjába a teljesítőképesség növelését és a műszaki fejlesztést. Július 2-i ülésén ismét értékelte a testület az építési ágazat helyzetét. Ezt indokolta, hogy az 1979-es határozat megszületése óta nyolc év telt el. Ez alatt az idő alatt a megye építőiparában számos eredmény született. Ezek közül hármat külön is érdemes kiemelni: az egyik azi, hogy a mélyépítésben lényegében megszűnt a kapacitáshiány, a másik, hogy sikerült teljesíteni a kiemelt" társadalmi-gazdasági programokat, s ebben az építőiparnak is döntő szerepe volt. Végül jelentős eredmény az is, hogy a piaci verseny erősödésének hatására több területen visszaszorultak a monopolisztikus törekvések: ez bizonyos létesítményeknél már jó hatással volt az árakra, a minőségre és a határidők tartására. Kritikus helyzetben aSÁÉV és a Ianép Az eredmények ellenére az építőipart jellemző korábbi gondok sok tekintetben újratermelődtek, egyes területeken pedig súlyosabbá is váltak. Ma ellentmondásos a helyzet: a mélyépítés iránt például csökkent a kereslet, s bizonyos területeken már kapacitástöbblet van. A magasépítésben a kapacitáshiány és a felesleg egyaránt jelen van. A fő gondot az okozza, hogy a két legnagyobb magasépítő — a SÁÉV és a Tanép — válságba került, termelésük jelentősen csökkent. A SÁÉV az 1986-os évet zárta veszteséggel, a Tanép pedig 1981 óta már az ötödiket. A kieső termelést nem sikerült pótolni: a beruházók — a barcsi körzetet kivéve — a megye szinte valamennyi térségében kapacitáshiány- nyail küzdenek. Az is gond, hogy a tanácsi tervező és beruházó vállalatok munkája nem fejlődött kielégítően. A némi javulás ellenére sok a jogos panasz a műszaki tervek minőségére, a határidők betartására, illetve a beruházói érdekek egyértelmű képviseletére vonatkozóan. Kritikus a helyzet — különösen Kaposváron — a telepszerű több szintes lakásépítésben. A kivitelezők eddiig többnyire jogosan hivatkoztak a területelőkészítés elhúzódására, ma — miután a tanácsok építésre alkalmas területeket alakítottak ki — a tervezési és ár- .vitáik erősödtek fel, s az építési munkákat most ezek késleltetik. Kaposváron a lakásépítési igényekhez képest abszolút értelemben is kapacitáshiány van. A helyzet megváltoztatása, a lakásépítés teljesítése érdekében nem kaposvári székhelyű építési szervezetek munkába állítására is szükség van. A megyében sokáig hiány volt falazóanyagokból. A hagyományos téglákból ma már eladási problémák vannak, az új hőtechnikai szabványnak megfelelő viszont hiánycikk. Ennek beszerzése tetemes szállítási többletköltséget jelent az építkezőknek. A fejlesztési források csökkenése sok helyen nehezíti a gépek és berendezések műszaki állagának szinten tartását, nem szólva arról, hogy akadályozza az elengedhetetlenül szükséges szerkezetátalakítást is. Az 1979-ben született pártbizottsági határozat követelményként állította az építési igényekhez való rugalmas alkalmazkodást, a munkafegyelem és a szervezettség javítását, az indokolatlan áremelkedések megakadályozását, a minőségi munkát, a határidők betartását és aiz együttműködés fejlesztését. Ezeken a területeken — vállalatonként eltérő mértékben — csak részeredmények születtek. Önállóan, felelősséggel Az ellentmondásos helyzet kialakulásához vezető objektív okok ismeretén kívül fontos a szubjektív tényezők kritikus és önkritikus feltárása is. Ezek a saját munkánk fogyatékosságaira, a párt- és állami szervek irányító, szervező és ellenőrző tevékenységére, illetve az építőipari szervezetekre vonatkoznak. A megyei pártbizottság, amikor július 2-án ismét vizsgálta az építőipar helyzetét, a szubjektív okok közül az első helyre tette azt, hogy. nem sikerült egységet kialakítani az ágazat helyzetének és a tennivalóknak a megítélésében. Ez azzal járt, hogy a döntések indokolatlanul elhúzódtak, s még akkor is folyt a vita a műszaki tervekről, a technológiákról, az építési területekről, amikor már régen a kivitelezésre kellett volna összpontosítani. A másik ilyen tényező, hogy gyakran összekeverednek a megyei, a területi, illetve a helyi szintre tartozó döntések. Ez nehezítette, esetenként lehetetlenné tette a felelősség elhatárolását, leszerelte a helyi kezdeményezést és hivatkozási alap volt az intézkedések halogatására. Gyakorlattá vált a beruházásokban részt vevők „egymásra mutogatása” és — a megoldás keresése helyett — a külső, objektív tényezők bírálata. Helyenként bizonytalanságot is tapasztalni lehetett az intézkedések helyességének, a szigorúbb követelmények érvényesítésének megítélésében. Nem mindenhol járt eredménnyel az első számú vezetők cseréje. A Tanépnál és a SÁÉV-nál nem tudott reális kibontakozási programot kidolgozni, egységet teremteni az új vezetés. Ez további veszteségekhez és újabb vezetőcserékkel járt. A vezetői példamutatás hiánya, a túlzott gmk-munka is bomlasztotta a belső egységet és a munkafegyelmet. Tapasztalatok bizonyítják azt is, hogy az ésszerű, előrevivő kompromisszumok keresése helyett nemegyszer a döntésre jogosultak cselekvését a saját érdekek túlzott előtérbe állítása és az együttműködést gátló tényezők felnagyítása határozta meg. A gondok vázlatos felsorolásából is egyértelműen következik a kivezető út: mindenki és minden szervezet először is a saját portáján tegyen rendet, végezze el becsülettel a saját munkáját. Ennek elősegítésére reális és egységes követelményeket kell támasztani és érvényesíteni a beruházásokban részt vevő minden szervezettel szemben. Arra is szükség van, hogy a konkrét döntéseket azok hozzák, akiknek abban hatáskörük van és akiknek a döntéseikért a felelősséget is viselniük kell. A másik ilyen, hogy a kapacitások biztosítása ezentúl a beruházók, illetve megbízásukból a lebonyolító vállalatok feladata legyen. Ez vonatkozik még megyén kívüli kapacitások igénybevételére is. A harmadik, amiben szemléletváltoztatásra is szükség van az, hogy tovább bővüljön és váljon általánossá a munkák versenyeztetése. Azok a tervezők, lebonyolítók és kivitelezők kapják a megbízásokat, akik a legkedvezőbb ajánlatokat teszik. Az elbírálásnál nem lehet kizárólagos szempont az alacsonyabb ár — a határidőt, a kivitelezési technológiát is figyelembe kell venni és azt is, hogy a beruházónak melyik szervezet iránt nagyobb a bizalma. Alapvető annak elfogadtatása és érvényesítése, hogy a beruházó igényeihez kell igazodnia a többi szervezetnek. így válhat a beruházó az egész folyamat főszereplőjévé. Közös a cél A beruházóktól azt várjuk, hogy pontosan tegyenek eleget feladataiknak, időben, körültekintően, a demokratikus fórumok bevonásával hozzák meg döntéseiket. Tegyék rendszeressé a konzultációt a műszaki tervező, a lebonyolító és kivitelező szervezetekkel. Tartsák be és kérjék számon következetesen a szerződéses kötelezettségek teljesítését. A kivitelezőkkel elsősorban a vállalkozáspolitikában, a gazdálkodásban és a műszaki fejlesztésben kell előbbre lépni. Fontos a vállalkozáspolitika, a generálelv és a fővállalkozások körének bővítése. Követelmény velük szemben a fizetőképes kereslethez való gyorsabb és rugalmasabb alkalmazkodás. A munka minőségének javítása, az átfutási idők lerövidítése az útja a szavahihetőség helyreállításának. A gazdálkodás alapvető követelménye a jövedelmező, nyereséges termelés. Központi kérdés a költség- gazdálkodás javítása, a pazarlás megszüntetése, a munkahelyi rend és fegyelem megszilárdítása. Sok helyen indokolatlanul nagy létszámú az alkalmazotti apparátus. ösztönző erő lehet a belső mechanizmus fejlesztése, az egyéni és csoportérdekeltség megteremtése. A műszaki fejlesztés kulcsfontosságú: a szűkös lehetőségek ellenére a jó elképzelések megvalósításához a nehezebb körülmények között is lehet partnereket találni, forrásokat szerezni. Az elképzelésekből azonban sok helyen hiány volt, s a belső tartalékok, az együttműködés és a központi programok lehetőségeinek kihasználása nemegyszer ezért bukott meg. A kilábalás útja A két vállalat helyzete ma is kritikus. A SÁÉV új vezetésére vár a feladat, hogy teremtse meg a vállalat stabilitását, lépjen előre a szervezetkorszerűsítésben, a belső érdekeltség kiépítésében, állítsa helyre hitelét, dolgozói bizalmát, s minél előbb a korrektség, a megbízhatóság legyen a jellemző partnereivel való kapcsolatára. A Tanéppel szemben lassan lejár a türelmi idő. A nyereséges gazdálkodás, a gondokból való kilábalás érdekében a vállalat vezetésének határozottabban kell intézkednie. Változtatni kell a műszaki tervezővé Halatok szemléletén és gyakorlatán is: a realitásokat figyelembe véve ésszerűbben hangolják ösz- sze a városképi, technológiai és gazdaságossági szempontokat. A tervezés és a megvalósítás időszakában tegyék rendszeressé a kapcsolatukat a kivitelezővel és a megbízóval egyaránt. A lebonyolítók határozottabban és következetesebben képviseljék megbízóik érdekeit. Javítsák az árelemző munkát, s tegyék szigorúbbá, rendszeresebbé a műszaki ellenőrzést és átvételeket. A megyei pártbizottság elemzése és feladatmeghatározása eligazítást nyújt a gyakorlatban a végrehajtó munkához. Most mindenekelőtt a kialakult helyzet megítélésében és a tennivalókban kell egységre jutni. Dr. Sarudi Csaba a megyei pártbizottság titkára A traktort is újdonsült gazdáihoz méretezték. A kaszálógép sem nagyobb a kezelőjénél. Ebben a termelőszövetkezetben minden apró léptékű. A hat hektár szántóhoz mindössze fél hektár gyep társul. A legfontosabb ágazatban, az állattenyésztésben sem tartanak száznál több hízót, tizenötnél több juhot. Tagot is csak hatvanat számlálnak, de az egész megye felfigyelt gazdálkodásukra. Somogy legkisebb és egyben legújabb termelőszövetkezetében jártunk. A héten hir vatalosan is bejelentették, hogy Barcson megalakult a Vörös Csillag iskolaszövetkezet. Az ünnepélyes eseményen képviseltette magát a megyei tanács és a téeszek területi szövetsége is. Az alig tizennégy esztendős elnök, Szőcsényi Gábor érthető lámpalázzal készült első beszámolójára. Űjra és újra felolvasta magának a „jelentését”. Míg készülődött, addig Lendvai Gézától, a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet pártbizottságának titkárától hallhattunk az alakulás előzményeiről. — A diákszövetkezetet nem mi találtuk ki. Országos hírnevet szerezve már működik hasonló Zalában, Nagylengyelen. Két évvel ezelőtt mi is akartunk hasonlót életre hívni, hogy zöldséget termeltetve a gyerekek bekapcsolódhassanak a város ellátásába. Aztán elvetettük a gondolatot, mert egy szövetkezet '"nem attól lesz közösség, hogy csak kapálnak. A termelőszövetkezetek kongresszusán dr. Pallér Endre, az elnökünk is részt vett. Ott is hallhatott a nagylengyelnek sikeréről. Megkerestük a gimnáziumot és a két általános iskolát. Ajánlottuk a lehetőséget. Végül az egyes számú általános iskolával állapodtunk meg a diákszövetkezet megalakításában. Nem gondoltuk, hogy ekkora sikere lesz. — A tízperces szünetekben beszélgettünk osztálytársaimmal a lehetőségről — mondta az ifjú elnök. — Száz diák jelentkezett szülei engedélyével. Az osztályfőnökök javaslatára a hatvan legjobb lehetett ott az alakuló tagértekezleten, ahol megválasztottuk a jelölő és a szavazatszedő bizottságot. Nálunk szigorú rendnek kell lennie. Az alapszabályzatban is benne van, ha valaki egy egész osztályzatot ront, azt ki kell zárni. — És zártatok ki már valakit? — Természetesen, de nem a tanulás miatt. Az egyik fiú nem jött be a majorba ügyeletesnek. Felnőtt tagjaink, az elnökhelyettes meg az intéző bizottságba beválasztott tanár néni akart még egy lehetőséget adni számára, de mi mind a hat- vanan a kizárás mellett szavaztunk. Dr. Pallér Endre, a nagy szövetkezet elnöke elmondta, hogy csaknem kétmillió forintba került az alapítás. A Barcs határát jelző tábla mellett, a Malom-dombon ' a szocialista brigádok segítségével felújítottak a diákoknak egy majorrészt. Segített a megyei tanács mezőgazdasági osztálya, a Teszöv, a Kahyb, az ISV-rendszer, a húskombinát és az általános iskola is. A csütörtöki látogatás során Sótonyi Sándor, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője örvendetes hírrel szolgált. Ök százötvenezer forintot adnak az új gazdaságnak eszközvásárlásra. „Dotáció” tehát bőven van, csupán a lehetőségekkel kell élni. — Mindennap lesz két ügyeletesünk a majorban, aki ellátja az állatokat. Ilyenkor nyáron meg ősszel dologidőben akit csak lehet, mozgósítunk a betakarításhoz. Tisztes bért, óránként 15 forintot fizetünk. Jól dolgozó tagjaink egy hónapban 6—700 forintot is hazavihetnek. Tervezzük, hogy lovat tártunk meg talán lovasiskolát is nyitunk — hallottuk a megye legfiatalabb elnökétől, Szőcsényi Gábortól. Beck János, az iskola igazgatója büszke gyerekeire. — Bízunk abban, hogy nyereséges vállalkozás lesz az övék. Nekünk mindenesetre már az. Az oktatáshoz, a fakultációhoz, a munkára neveléshez szorosan kapcsolódva végezhetik dolgukat. A tagok közül többen készülnek a mező- gazdasági szakmák valamelyikére. Az elnök is. Egyelőre a mezőgazdasági szakközépiskolai felvételre tanul. Az alapítók közül bizonyára sokan térnek majd vissza Barcsra agrármérnökként, technikusiként, szakmunkásként. Nagy Jenő A HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁJA Mi jellemezte július első teljes hetét? Több jelentős gazdaság- és társadalompolitikai esemény, rekkenő nyár és ezzel összefüggésben a tetőző balatoni idegenforgalom. A Központi Bizottság múlt heti állásfoglalása nem csupán a különböző szintű és összetételű HIVATALOS FÓRUMOKON jelentette a fő témát. Magánbeszélgetésekben, a köznapi életben is a társadalmi érdeklődés homlokterébe került a gazdasági kibontakozás programja, s az ehhez kapcsolódó, a gazdasági, a társadalmi élet egészét érintő reform. Az egybeesés akkor még nem volt előre látható, amikor a megyei tanács végrehajtó bizottsága elkészítette első féléves feladattervét, és döntött arról, hogy melyik ülésén milyen témáról tárgyal. Most a megyei tanács a héten tartott ülésének vitájában jól felismerhető volt a pártdokumentum szelleme, amikor a testület a munkaerőpiaccal összefüggésben a pályaválasztás tapasztalatairól, a fiatalok képzésének feladatairól tanácskozott. Mint többek között megállapították, ma a megyében minden negyedik munkavállalónak van középfokú végzettsége. A reform, a szerkezetváltás szükségszerűen megkívánja, hogy ez az arány javuljon. A július jó feltételt teremtett a mezőgazdaság nagy munkájához, az ámításhoz. A hét végére szinte mindenütt befejezték az őszi árpa aratását és általában kedvezőbb eredménnyel, mint amelyet terveztek. Amennyire . örvendetes tény ez, annyira FOKOZÓDÓ AGGODALMAT kelt szakmai körökben az elmúlt napok kánikulája, féltik a kenyérnek való búza termését; a szemek mostani, végső fejlődéséhez mér- sékéltebb meleg kellene. Naponta nézik, vizsgálják a termelésirányítók a táblákat, mérik a víztartalmat, a szemek súlyát, hagy a lehető legalkalmasabb időt válaszszák ki a kezdéshez. Mivel ez többségében a jövő héten várható, jó néhány helyen — mint például Ho- mokszentgyörgyön — befejezve az árpát, a repce betakarításához kezdtek a kombájnok. Tart a málna-, a megigyszüret, másodszor kaszálják és hordják kazlakba a pillangós takarmányokat. Csütörtök délután ezt a munkát is megtekintette a nagybajomi Lenin Termelőszövetkezetben az az NDK-BÓL ÉRKEZETT szakemberküldöttség, mely a Kaposvári Szarvasmarha- tenyésztő Közös Vállalat vendégeként tartózkodik megyénkben. Mivel elsősorban állattenyésztésünk módszereit tanulmányozzák, a szaktelepek meglátogatása mellett a takarmányozás gyakorlatával, a betakarítás technológiájával is ismerkednek. A hét krónikájához tartozik, hogy a hazánkban pihenő Jegor Ligacsov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára fölkereste a Balatonboglári Mezőgazdasági Kombinátot, ahol elsősorban az üdítőitalok gyártásáról, a kapcsolatok bővítéséről folytatott beszélgetést. A szovjet gépgyártási miniszter is a megye vendége vOlt a héten, ő a Kaposgép vezérigazgatójával tárgyalt a kooperációs kapcsolatok szélesítéséről. Nemzetközi jellegű az a köziek edéspedagógiai NYÁRI AKADÉMIA, melyet a héten Kaposváron tartottak. A kétévenként sorra kerülő nemzetközi rendezvény fő feladata, hogy a szakemberék gondolatokat cseréljenek a tanulóifjúság közlekedésre való neveléséről. A gyermekbalesetek csökkentése az országhatároktól független, egyetemes érdek, és a törekvésék ellenére sajnos még mindig túl sok az ilyen jellegű tragikus hír. Kivált ilyenkor, szünidőben, amikor nyaralnak, táboroznak, üdülnek és általában fékezhetetle- nebbek a gyerekék. Jó né- hányan közülük munkára is vállaikoznák: a Balatont védő tábor lakói a partot tisztítják, Csurgón pedig építőtábor nyílt a héten: kétszáz diák a tornacsarnok építésénél, az öregek napközi otthonának felújításánál és a parkok rendbe tételénél működik közre. Vörös Márta :
