Somogyi Néplap, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-06 / 157. szám

— AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIII. évfolyam, 157. szám Ára: 1,80 Ft 1987. július 6., hétfő A PROGRAMOK PROGRAMJA A programok programjá­nak nevezhető a párt Köz­ponti Bizottságának július 2-iki állásfoglalása, hiszen valóságos programsoroza­tot indít majd el — hallot­tuk szombaton este a tele­vízió Hírháttér című műso­rában, amikor Németh Mik­lóssal, a Központi Bizottság titkáréval beszélgetett a tv riportere. Találó a megfogalmazás, hiszen legalább 6 fontosabb programot foglal magában a pártdokumentum. Az első és a legszembetűnőbb talán az adóreform, amely — ezt úgyszólván már minden fel­nőtt magyar állampolgár tudja — a vállalati, illetve a lakossági jövedelemszabá­lyozás alapvető eszköze. (Az előbbire szolgál az általá­nos forgalmiadó, az utóbbi­ra pedig a sokat emlegetett személyi jövedelemadó.) Azt is milliók tanulták meg az elmúlt hónapok társadalmi vitái során, hogy az adóre­form árreformmal párosul, hiszen változnak a termelői árak, ha pedig azok változ­nak, a fogyasztói árak sem maradhatnak érintetlenül. Eddig még csak két nagy reformot, programot emlí­tettünk. A harmadikként szólunk a bérreformról, amelyre — amint a szombat esti tv-beszélgetésből is ki­derült — ma nincs pén­zünk. Nincs, mert a bérre- fom a kereseti arányok olyan széthúzását jelentené, hogy a társadalmilag hasz­nosabb, értékesebb alkotó­munka sokkal nagyobb megbecsülésben részesül­jön, mint idáig. De ha nincs is erre pénzünk, akkor is fel kell készülni, hogy már az anyagi lehetőségek első, szerényebb javulását is fel tudjuk használni e több év­tizede esedékes lépéssoro­zat bevezetésére. Negyedikként szólunk a szociálpolitika reformjáról, idézve az állásfoglalás fél mondatát: a gyermekneve­lésben ........stabilizálni, majd n övelni kell az állami rész­vétel arányát”. Itt említjük meg a nyugdíjrendszer re­formját is, amely az elmúlt hónapok társadalmi vitái során nagy visszhangot kel­tett. Nem tértünk ki még az ipar szerkezetátalakítási programjára, pedig — jel­lemző a téma súlyára, fon­tosságára — a gazdasági­társadalmi kibontakozás egyik legfontosabb feltéte­lének tekintik. Ha már itt tartunk, bizakodással írhat­juk le, hogy az Országgyű­lés ipari bizottságának a napokban megtartott ülésén már nemcsak arról szóltak részletesen, hogy milyen iparágakat kell fejleszteni, hanem — a korábbi évek gyakorlatától eltérően — már arról is, méghozzá konkrétan, hogy milyen ter­mékek gyártását kell abba­hagyni. Öt programról beszéltünk idáig — fontossági sorrend nélkül. Ezt követően te­szünk említést a politikai intézményrendszer fejlesz­téséről. Ez magában foglal­ja a párt vezető szerepének korszerűsítését, a párt és az állam közötti pontosabb munkamegosztást, az érdek- képviseleti szervezetek bő­vülő szerepkörét, s annak intézményes biztosítékát, hogy valóban kibontakozhat a gazdasági alkotmányos­ság. Értve ez utóbbi alatt, hogy az állam nem szólhat bele derűre-borúra a válla­latok életébe, s spersze a vállalatok is betartják a reájuk vonatkozó játéksza­bályokat. Már az előbbi sorokból is kiviláglik, hogy ezúttal nemcsak a gazdasági teen­dők megfogalmazásáról, ha­nem a gazdaságirányítás és a politikai intézményrend­szer együttes reformjáról van szó. Egy olyan doku­mentumról, amely hosszú évekre előretekintve felvá­zolja a párt, a kormány, az érdekképviseleti fórumok, a gazdálkodó szervezetek, az állampolgárok legfontosabb teendőit, ezért a nemzeti program rangjára emelke­dik. A program nem kelt ben­nünk illúziókat. Nem titkol­ja, hogy a sikerhez vezető út nehéz lesz, a kibontako­záshoz szükséges... „forrá­sok biztosítása a közületi és a lakossági fogyasztás kor­látozásával jár”. Különösen az első három-négy évet je­lentő stabilizációs szakasz jelent majd próbatételt. Európa, sőt a világ szá­mos nemzete átélt már ilyen éveket. Az utóbbi hónapok­ban gyakran emlegették például a svédeket, mond­ván: még ők is nehéz hely­zetbe kerültek 1973 után. Pedig vagy 170 éve nem háborúztak már, a világ egyik legmagasabb életszín­vonalát érték el, s mégis: az ő iparuk termelési szer­kezete is korszerűtlennek bizonyult, csökkent a gaz­daság teljesítőképessége, ki­éleződtek a társadalmi fe­szültségek. Ám miután fel­ismerték a gondok, bajok forrását, néhány nehéz esz­tendő alatt, kemény elhatá­rozással úrrá tudtak lenni nehézségeiken. Ha a svédeknek sikerült, miért ne lennének jók a mi esélyeink is? Hiszen az idős vagy idősödő emberek a megmondhatói: volt már magyar gazdasági csoda is, 1946-ban, a forint megszü­letése idején. Vesztett há­ború után, romos országban kellett rendbe tenni a zilált gazdaságot, s elértük a nagy célt. Milliók akarták. Most, az összehasonlítha­tatlanul erősebb gazdaság birtokában, a szocialista né­pek nagy családjában sok­kal jobbak az esélyeink. Ezért bízvást felidézhetjük az egykori jelszót: Lesz ma­gyar újjászületés! Magyar László Küldöttségek érkezése az NDK-ból A koreai néppel vállalt nemzetközi szolidaritási hó­nap alkalmából a Hazafias Népfront és a Magyar Szo­lidaritási Bizottság meghí­vására szombaton küldöttsé­gek érkeztek a Koreai De­mokratikus Köztársaságból. A Haza Üjraegyesításéért Küzdő Demokratikus Front küldöttségét Rju Ho Dzun főtitkár, a Legfelsőbb Népi Gyűlés Állandó Bizottságá­nak tagja vezeti. A Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság afro-ázsiai szolidaritá­si bizottsága delegációjának vezetője Dzong Dong Uk elnökhelyettes. Vihar tombolt Somogybán Víz borítja a vetéseket a zselici lankákon Megszakadt az áram- és telefonszolgáltatás Hazánkba érkezett Jegor Ligacsov Jegor Ligacsov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP közpon­ti Bizottságának meghívásá­ra szombaton rövid pihe­nésre hazánkba érkezett. Budapestre érkezik a spanyol király Németh Károlynak, az El­nöki Tanács elnökének meg­hívására július 6-án hivata­los látogatásra hazánkba ér­kezik I. János Károly, Spa­nyolország királya. Befejezte Vihar tombolt pénteken délután Somogybán, jelentős károkat okozva a közleke­désben, a hírközlésben és az áramszolgáltatásban. Mos­dóson néhány perccel fél négy után eredt meg az eső, s nem sokkal később már jég hullott, vihar döntötte a veteményest. A Rákóczi ut­cában Gál Gyula éppen ha­zaért Taszárról, amikor ki­tört az égiháború. — Kint maradt egy mérő­henger az ablakban. Nézze meg, ötvenhárom millimé­tert mutat. Az a kis fa az udvaron úgy meghajlott, hogy majdnem a földön fe­küdt. Délelőtt karóztam föl. Ma vasárnap van, de még mindig látszanak a vihar nyomai. Beázott az egész ház. Újra kell festeni min­dernd ... Gálék szomszédságában a tüdőgyógyintézetben dolgo­zók vakolták kalákában az egyik házat. A „pallér”, Bé­kéit István akkor délután Hajmáson íjárt. Remek két versenynap a ritmikus sportgimnasztikai IBV-n Bajcseva meghódította Kaposvárt — Pál Erika az első érmesünk látogatását az IDF küldöttsége Befejezte látogatását az Iz­raeli Demokratikus Front küldöttsége, amely Űzi Burs- tein első titkár vezetésével június 30 és július 4 között a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa meghívására tett látogatást hazánkban. Az izraeli' küldöttséget fo­gadta Pozsgay Imre, a HNF OT főtitkára és Lakatos Er­nő, az MSZMP KB agitációs és propaganda osztályának vezetője. ritja a vetéseket Dombóvár és Kaposvár között. Jádi János, a . hajmási községi elöljáró huszonnégy éve nem étit át akkora zuhatagot, mint most. — A Kossuth utcából Kis­bank Józsi bácsit majdnem ki kellett lakaltatni, mert féltünk, hagy összedől a há­za. A majorba ki sem jut­hattunk. Kistótvárosban az istállókat .lepte el a víz, az állatokat mentettük. Iszap- tenger borított mindent. Hu­szonnégy óráig nem volt -villanyunk. Telefonálni- sem tudtunk. , CSserénfára kellett átmennem, hogy szólhassak a Dédásznak. Pénteken délután jelentős késéssel érkezett meg Kapos­várra a szombathelyi gyors. A vonatvezető elmondta, hogy Kapospulánál csak lé­pésben tudtak jönni, mert majdnem elmosta a töltést az eső. Pécsen kocsisorok álltak a hönqpölygő áradat miatt. A kaposvári tűzoltók aznap este Kaposváron és Csornában szívatták a vizet. Hajmáson az önkéntes tűz­oltók segédkeztek. A károk felmérése a hét első munkanapján megkez­dődik. N. J. — Az erdészetnél vagyok, fát vittünk a rakodóra. Har­minc-negyven centis víz bo­rította laz utat. A kocsikkal meg kellett állná, mert nem lehetett tovább menni. Fák dőltök ki, s víz bo­BALATONI HÉTVÉGE Az idén az első igazi ká­nikulai hétvégén vagyunk túl. Ismét bebizonyosodott, hogy a 'balatoni utakon a csúcsidényben nem lehet zökkenők nélkül lebonyolíta­ni n forgalmat. \A kora dél­utáni órákat leszámítva szinte mindkét napon folya­matos volt a gépkocsisor a 7-es úton. Balatonszárszóig még csak-csak zavartalanul zajlott a közlekedés, de , a négy sáv leszűkülése után az autók olykor csak lépésben tudtak közlekedni. A íellei lámpa ezúttal is megakasz­totta la közlekedés ritmusát, a Kaposvár felöl igyekvők­nek ,hosszú sorokban kellett várakozniuk, amíg a 7-es útra kanyarodhattak. To­vábbra is kritikusnak számít a Boglártól Lelléig vezető három kilométeres szakasz, ahol néha a kerékpárosok, Amikor a magyar Him­nusz hangjaira lassan le­ereszkedett az IBV fehér és a magyar nemzetiszínű lobo­gó, s a versenyzők csoport­jai ölvonultak a csarnok­Hullámok sőt olykor még a gyalogosok is előbb érhetnek célhoz, mint a veszteglő autósok. Az M7-es autópálya épí­tésének szüneteltetése óta tu­lajdonképpen igazi közleke­dési változás -nem történt a déli parton. Részben enyhí­tett csak a gondokon -a Szár­szóig négysávossá bővített út, valamint néhány településen a tóparti összekötő utak megépítése. Nagy szükség van Boglár és Lelle között az összekötő tehermentesítő útra. Szinte érthetetlen, hogy Földvár és Szárszó között miért nem csinálják meg már évek óta azt a pár száz méternyi szakaszt a Balaton partján, amely szintén csök­kenthetné a 7-es út zsúfolt­ságát. A iparkolás az autósok kál­váriája a hétvégén. Egy-egy helyért gyakran tíz percig bál, a közönség egy része még a helyén maradit Mint­ha nem akarta volna elhin­ni, hogy valóban véget ért ez a föledhetetlen, három­napos bemutató. Bizony ne­hátán kell körözni, vagy az ember kénytelen megállni a tilos­ban. Nem véletlen hát, hogy a Balaton-parti parkolók túlnyomó többségében díjat szedetnek a tanácsok. A sze­rencsétlen őslakos ügyeinek intézése során akár egy hú­szast is elkölthet parkolásra, s akkor még nem biztos, hogy minden dolgát elintéz­te. Ragyogó idejük volt a sze­les sportok kedvelőinek. A vitorlázók és a szélvitorlázók sebesen suhantak tova a na­pozók és a fürdőzők pillan­tásaitól kísérve. Kellemes volt a viz, és az állandó szél miatt a napozás sem tűnt olyan kimerítőnek. A sárga jelzés ellenére sokan bérel­tek vizibicikliket (ugyancsak nem kevés /pénzért), s azon vágtak neki a hullámoknak. Gyarmati László héz volt szabadulni az érzé­sektől. a friss benyomások­tól, egyáltalán attól a va­rázslatos hangulattól, melyet ezek a tizennégy év körűid fiatalok teremtettek a váro­si sportcsarnok falai között. Elvonulóban még egyszer utánuk néztüjjk, többen in­tegettek, mint a jó ismerő­söknek szokás, talán tudat alatt azzal az érzéssel, hogy viszontláthatjuk még őket. Most magam előtt látom a kis törékeny bolgár Julia Bajcseva széles mosolyát, a valóban pazar — túlzás nél­kül mondhatom — világ- színvonalú gyakorlatait. Ez a bolgár kislány meghódítot­ta Kaposvárt. Csak egy ki­fejezést ismételhetnék: cso­dálatos, amit produkált. Pe­dig nem akármilyen me­zőnyben tette. Honfitársa, Stela Angelova, aztán a szovjet Larisa Medvegyeva és Natalia Ljufova, és ter­mészetesen a mi Páll Eri­kánk alkotta leánykoszorú­ban nem volt könnyű .dol­ga. Egyszóval élményt nyúj­tó napokat tudhatunk ma­gunk mögött, tapsolnunk a jelennék és e sportágban kissé megsejtve a jövőt is. (Az IBV-rőf szóló beszá­molónk a 4. oldalon.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents