Somogyi Néplap, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-24 / 173. szám

1987. július 24., péntek Somogyi Néplap 5 Készül ◦ buzsáki hímzés Három út kereszte­ződésében, a bokrok és fák hűvösében, a járókelők szeme lát­tára készítik díszes hímzéseiket a buzsá­ki asszonyok, ügyes kezük alatt születik a rátétes, a boszor­kányos - a búcsúi vendégseregnek bő­ven jut belőlük. Megismerhető idegrendszerünk működése MAGYAR KUTATÓK A VILÁGKONGRESSZUSON Az i degtu dolmányok tag­többet vitatott kérdéseit ve­tik fel a magyar kutatók a Nemzetközi Agykutatási Szervezet II. kongresszusán, amelyet augusztus 16. és 21. között tartamaik Budapesten. Miként Vizi E. Szilveszter akadémikus, a wiiláglkongresz- szus főtitkára Molnár Er­zsébetnek, az MTI munka­társának elmondta, a Szent- ágothai János akadémikus vezette szimpóziumon a té­ma: az idegtudomámyok jö­vője, az, hogy megiismerhet- jük-e idegrendszerünk mű­ködését vagy sem, a gondol­kodás, az érzelem milyen biokémiai, kémiai, elektrofi- ziodógiai folyamatokat vált ki az idegsejtekben. Ezek­nek a kérdéseknek a felve­tése szakmai kihívás, amely­re szintén új felismerések­kel, megannyi más kérdés­sel válaszainak a szakembe­rek. Ezen a szimpóziumon is, akárcsak a kongresszu­som, részt vesznek a tudo­mányáig legtekintélyesebb képviselői.. Ott lesz és elő­adást tart a Nöbel-díjas tu­dós, Gerald Edelman, a New York-.i Rockefeller Idegtudo­mányi Intézet igazgatója. Szemtágothai professzor és iskolája fenntartja: az agy működése megismerhető. Legújabb feltevések szerint az agyunk sok kis, össze­kapcsolt komputerhez hason­lítható. Az emberi agy mű­ködése azonban sóikkal, de sokkal bonyolultabb, fino­mabb, mint a komputeré. Ezeknek az egységeknek a koordinált működése teszi lehetővé a gondolkodást. Már korábban arra a követ­keztetésre jutott, hogy az agy területei hormonok ré­vén összefüggnek egymás­sal, integrált egységként működnék. Sajátos módsze­reik, amely ékkel feltérké­pezhették az agy, az ideg­pályák kémiai tulajdonsá­gait, megállapításaik meg­döntötték azt az általános véleményt, hogy az agy te­rületei egymástól függetle­nül működnek, s így jelen­tős mértékben elősegítették Kanizsa vára A Zrínyi Katonai Könyv­kiadó vársorozatában eddig csaknem tucatnyi kötet je­lent már meg. Kevés ilyen szerencsés választása szüle­tik kiadóinknak, mint az említett sorozat. Hiánypótló művöket tarthat ugyanis a kezében az olvasó, hiszen történelmünknek egy-egy fejezetét találhatja az egyes munkákban. S mindezt olyan hangnemben tárgyai­vá, amely megfelel az is­meretterjesztés szép felada­tának, s kiállja a tudomá­nyosság próbáját is. E sorozat a közelmúltban egy újabb szép kiadvánnyal gazdagodott. V. Molnár Lász­ló Kanizsa várát mutatja be az olvasónaik. A több évig Kaposváron dolgozó kutató könyvének témájául egy olyan vár történetét válasz­totta, amelyik ma már nem látható. Ez azonban nem je­lenti azt, hogy nem voltak olyan időszakai történel­münknek, amikor a vár je­lentőségéhez nem férhetett kétség. A dél-zalai tájat csaknem négyszáz esztendeig uralta az erődítmény, s kulcsszere­pet játszott a török elleni meg-megújuló harcokban. A sons furcsa iróniája talán az, hogy története mégsem úgy zárul, hogy harc okozta végzetet olvashatunk. Hi­szen, ahogy V. Molnár idé­zi Exliia Cselebi török uta­zót: „Ez a vár oílyan erős, hogy rendszerint hét királiy egyesülve ostromolja, s vég­re mégis leverve, kárt szen­vedve távoznak el.” A könyv olvastán megtud­hatjuk: sokszor élt át válsá­gos órákat, napokat, hete­ket a vár, s annak lakói is sokszor kerültek végzetes­nek látszó helyzetekbe. A végzet azonban egészen a Könyvespolc kuruc időkig váratott magá­ra. A fenyegető kuruc moz­golódások hatására í. Lipót császár és magyar király pa­rancsára 1702-ben felrob­bantották a várat. A XIII. század végén épült vár „működésének” négy­száz esztendejét jól. követi a szerző, hiteles forrásokra tá­maszkodva is képes megőriz­ni az olvasmányosságot. Az egyes korokban a fő politi­kai .irányvonalak kirajzolása mellett mindig jut ideje ar­ra, hogy az emberek életé­be, hétköznapjaiba is bepil­lanthassunk egy-egy érdekes mozzanat, esemény erejéig. V. Molnár László munká­ja során azt tartotta szem élőitt, amit .az alvásának is keli: „Bár Kanizsa várának egykori erős bástyái és fa­lai ma már csak a korabe­li leír ásókból és metszetek­ből! ismeretesek, a jelenkor emberének mégsem csekély a felélőssége abban, hogy a jövő generációi is tisztelet­tel és megbecsüléssel gon­doljanak a nemzeti histó­riánkban kimagasló jelentő­ségű vár múltjára. Éneikül ugyanis nemcsak egy hely­történeti szempontból fon­tos dél-duinóntúli település múltjának, de a magyar köz­történet XIII—XVII. száza­di eseményeinek ismeretei­ben is kétségtelenül szegé­nyebbek lennénk” — írja utószavában. A kötetet bő képanyag te­szi szemléletessé, a munká­hoz csatolt irodalomjegyzék pediig további olvasásra buzdíthatja az érdeklődő ol­vasókat. Varga István az idegtudomány fejlődését. Munkatársaival és tanítvá­nyaival, illetve külföldi tu­dósokkal,, köztük a Nobel- díjas Ecolessel és a japán Itóval erről írt könyvei e tudomány alapművei ma is. Hámori József professzor a kisagy idegsejtjeivel ösz- szefüggő kutatásaik eredmé­nyeiről számol be. Munka­társaival együtt nekik sike­rült — elsőként a világon — kiiddllgoiznii olyan immunfes­tési módszert, amellyel lehe­tővé vált a központi ideg- rendszer legfontosabb gátló- anyagának, a gaimmaarníno- vajsavnak a kimutatása, ez­által a központi idegrend­szer teljesebb megismerése. Ezzel a módszerrel meg le­het mutatni: hol vannak azok az idegsejtek, sejtmag- csoportocskák, amelyek sze­repet játszanak a központi idegrendszer magasaibbren- dű szerveződésében, a gátló folyamatban. E módszerek alkalmazásával lehetséges lesz olyan megbetegedések, mint például aiz epilepszia és néhány mozgáskordináaiós megbetegedés kiváltó okának a megismerése. Palkovics Miklós profesz- szor, az általa szervezett szimpóziumon — amelyen a központi idegrendszer hor­monális szabályozásáról lesz szó — a hípotalamus — a törzsdúc alatt lévő agyállo­mány — anatómiai, neuro- anatómiai és neurokémiai szerveződéséről tart előadást. Ismerteti azt a módszert, amellyel pontosan meg tud­ta határozni a hipotadamus magcsoportjaiban levő inge- rütatátvivő anyagokat. Ily módon a hormonális megbe­tegedések eredetére követ­keztethetnek. Vizi E. Szilveszter akadé­mikus az MTI munkatársá­nak elmondta azt is, ő és munkatársai a Magyar Tu­dományos Akadémia Kísér­leti Orvostudományi Kutató Intézetében bizonyították, hogy az agy ideghálózatá­nak szabályozásában külön­böző, az idegvégkészüléken elhelyezkedő receptorok vesz­nek részt, s az idegrendszer működése ezeken a recepto­rokon keresztül gátolható, illetve fokozható fehérje és nem fehérje természetű anyagokkal. E felismerés je­lentősége: a testsaját anya­gok hatását „utánozni” le­het különböző gyógyszerek­kel, így lehetővé válhat olyan központi idegrendszeri vagy elmebetegség részleges vagy teljes gyógyítása, amelynek kialakulását már m egálilap itatták. A nemzetközi tudományos közvélemény nagyra értékeli a magyar idegkutatók tudo­mányos eredményeit. Ezt bi­zonyítja az is, hogy a kül­földi szakemberek gyakran hivatkoznak ezekre tudomá­nyos műveikben. A .kalifor­niai intézet számítógépes nyilvántartása szerint a ma­gyarok a viliág legtöbbet idézett idegkutatói közé tar­toznak. Az idegtudomány ha­zai művelőinek, személy sze­rint Szentágothai János munkásságának nemzetközi elismerése az is, hogy Ma­gyarországon tartják az ideg­tudomány soron következő világkongresszusát, amely­nek megrendezés! jogáért Nyugat-Berlin, Hamburg. Nizza, Szingapúr verseny­zett. Igaz, hogy négy fal között kezdődik szombaton a ha­gyományos balatoni folklór­találkozó a balatonföldvári moziban, de két estén is a szabadtéri színpad esti hű­vösében élvezhetik az érdek­lődők a néptáncegyüttesek gazdag programját. Szombaton reggel 9 órától terv szerint 13 óráig tart majd a néptáncverseny, mi­közben sor kerül a dunántúli párosugrós-versenyre az Aranysarkantyú- és az Aranygyöngy-díj elnyerésé­ért, azonkívül megválasztják a folklórtalálkozó szépét is. A táncosok rövid pihenőt tartanak, majd fölkészülnek a 19 órakor kezdődő menet - táncversenyre, melynek útvo­nala a Fesztivál szálló, a strand, a vasúti átjárón át a Neptun szálló és a szabad­téri színpad. A gálaműsor, melyen már a legjobb együt­tesek szerepelnek, 20.30-kor kezdődik a szabadtérin. Vasárnap délelőtt a gyere­kek néptáncműsort adnak 9.30-tól 11.30-ig a balaton­földvári moziban, és a szán- tódpusztai vásáron is fellép­nek. A kétnapos balatonföld­vári folklórrendezvény va­sárnap este a szabadtéri színpadon díjkiosztó ünnep­séggel kezdődik 20.30-kor. Javában tart a Dráva men­ti nyár redezvénysorozata Barcson. Szombaton a ked­velt táncdalénekes házaspár, Korda György és Balázs Klári, valamint Kovács Er­zsi szórakoztatja a közönsé­get 18 órától á művelődési 'házban. A városba látogatóknak a Dráva Múzeum kiállítását ajánljuk, ahol Törőcsik Jo­lán intarziaművész mutatko­zik be. Szántódpusztán szombaton és vasárnap rendezik meg a szintén hagyományos Jakab- napi vásárt, ezzel egyidőben virágvásárt is rendeznek. Balatonszemesen a művelő­dési házban állatkerti bemu­tató lesz a hét végén. Kőröshegyen, a műemlék­templomban ma este Lehot- ka Gábor orgonaművész ad hangversenyt, a Tomkins együttes működik közre. Egy hete nyitották meg a tó partján, Balatonszemesen az új. állandó Latinovits- kiállítást Igazság és lehető­ség címmel — megtekintését az érdeklődők figyelmébe ajánljuk. A berzencei várdombi nyá­ri ifjúsági park szombaton 20 órától várja a vendégeket : Galambos Ferenc és Szerecz Róbert bűvész mutatja be tudását, Nagy Irén táncdal­énekes oldalán breaktánco- sok mutatkoznak be. A nagyatádi lokálpatriótá­kat, a város sorsa, múltja, jelene és jövője iránt érdek­lődőket szombaton 15 órára várják a Gábor Andor Mű­velődési Központba. Az in­tézmény szombaton és vasár­nap a teraszon tart videóve­títést 14, illetve 16 órától. Kaposváron a kiállítóter­mek ígérnek látnivalókat. A Somogy Megyei Múzeumban Geszler Mária kerámiáit te­kinthetjük meg (képünkön), a Kaposvári Galériában Vari Dyck öröksége címmel kor­társ képzőművészek mutat­koznak be, a Somogyi Kép­tárban pedig lengyfel grafi­kusok szerepelnek. Marcaliban, a Helyőrségi Művelődési Otthonban fa­faragók alkotásait tekinthet­jük meg. A gyermek, akinek fájl­Manaiv Márton utazik. Ű most ilyen. Utazás. Mel­lette idős öregasszony üldö­gél fekete szoknyában, pu­lóverben, hatalmas kendő­be burkolózva. Hajnal van, s errefelé is hűvösek a haj­nalok. Időnként Mártonhoz fordul és kérdezés nélkül meséli: — A lányomhoz megyek, Pécsre. Ott lakik a férjé­vel, meg -a két onokám- mal. Meglátogatom őket. Jól jön nekik égy kis to­jás, sunka, kóbász ... Marci hallgat, bólogat. Udvarias, mint mindig. Tudja, hogy az öregasszony legnagyobb gondja most éppen ez. Tudja azt is, hogy a beszélni kívánót hagyni kell, hadd ömöljön belőle a szó. Nem számít, ha az embert egy cseppet sem érdeklik mások bajai. Legfontosabb tevékenysé­ge ebben a pillanatban az újságolvasás lenne. Reggel van, kezében ott rezeg a szétterített Néplap. Szeret utazás közben olvasni. Ha­mar telik az idő, s a drá­ga percek sem telnek ha­szontalan nézelődéssel. Nem, most még sincs kedve olvasni. Érdeklődő arcot erőltetve figyeli a • nénit, hallgatja szavait. Közben azon tűnődik, hogy az ember élete állandó uta­zás. Mindig mindenki tart valahová. Vagy ténylege­sen, buszon, vonaton, autón, repülőn, vagy jelképesen a siker, a házasság, boldog­ság, boldogtalanság felé. Utón vagyunk folyton va­lamennyien. ö például a világ megismerésének útján üget. Igen, üget, s nem vág­tat, nem száguld. Részle­teiben, mélyében is szeret­né megismerni az őt körül­vevő valóságot. Ügy hiszi, ezen útnak még a feléig sem ért. Mert Manaiv Már­ton ma még nagyon naiv. De annyira már ő sem, hogy azt higgye: a Világot valaha is megismerheti. Tudja, hogy a tudás csak egy léggömb a tudatlanság légörvényében. Minél töb­bet ismer meg, minél na­gyobbra dagad ez a lég­gömb, annál nagyobb felü­leten érintkezik az ismeret­lenséggel. Tűnődéseiből az autóbusz fékezése riasztja fel. A ve­zető mellett egy fiatalasz- szony toporog. Nyílik az aj­tó, s szalad az erdőbe. Ügy látszik, sürgős dolga akadt. Marci egy icipicit elmoso­lyodik, majd újra gondola­taiba mélyedne, ha az asz- szony sikoltozva nem ro­hanna visszafelé: — Segítség! Akasztott ember lóg a fán! Az utasok egy pillanatig kővé merednek, majd a bátrabb férfiak benyomul­nak a fák közé. Mire Mar­ci felocsúdik megdöbbené­séből és lekászálódik, a buszról, a többiek már hoz­zák is a halottat. — Még éli — kiáltja va­laki. Kabátot terítenek a föld­re, s rá a fiút. Tízéves, bar­na bőrű gyerek, fekete haj­jal, sűrű szemöldökkel, vastag húsos szájjal. Arca most fehér, szemei csukva. Kopott ruháján sárfoltok. Néhányon körülötte serény­kednek, mesterséges léle­geztetéssel próbálkoznak. Az eredmény hamarosan láthatóvá válik: a fiú arcát lassan elönti a pír. Néhány észre térítő apró pofonocs- ka, s nehézkesen világra csodálkoznak a fekete sze­mek.• — Itt megfázik, vigyük a buszba! — javasolja vala­ki. Óvatosan emelik, s vi­szik, a hátsó ülésre fekte­tik. Néhányon ápolónak mellette maradnak. Kérdez, getik, de szólni még nem tud. Indul a busz, menni kell, a fiút majd kórházba szállítják. Alig néhány perc múlva újra fékez a jármű. Az er­dei buszmegállónál egy negyven körüli, fekete bőrű férfi és egy meghatározha­tatlan évjáratú, kopottas külsejű nő száll föl. A ko­csi közepe táján kapasz­kodnak az ülésekbe: csak állóhely van. Ütőn vannak. Marci me­reven, gondolatok nélkül bámulja a robogó tájat. Talán képzelődik, talán va­lóban hallja, amint a kis­fiú a hátsó ülésen magához tér, s az újonnan felszál­lók felé szól: — Apu! Azt mondtad, hogy nem fog fájni... Gyarmati László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents