Somogyi Néplap, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-24 / 173. szám
1987. július 24., péntek Somogyi Néplap 3 Nyári forgalom buszon, vonaton Ilyenkor nyáron nemcsak az idegenforgalomban, hanem a közlekedésben is főszezon van: ezrek és ezrek kelnek útra, utaznak üdülőhelyekre, táborba, rokonokhoz;, külföldre. A Volán és a MÁV számított a fellendülő utazási kedvre, a nyári menetrendeket ennek megfelelőn alakították ki.' A Volán vállalatok eddigi tapasztalata szeriint azonban az idei nyáiri napokon kevesebben buszoznaik, mint az elmúlt nyarakon. Ügy tűnik, a nagy melegben i,n- kálbb személygépkocsival, vonattal utaznak a hosszabb távolságokra. Az üdülőhelyeken így is jóval nagyobb a buszforgalom, mint más évszakokban. Naponta több mint száz járatpár indul az üdülőhelyekre és a gyógyfürdőkhöz, a hétvégeken és aiz ünnepnaipoikon továbbiakat állítanak forgalomba. A Balaton déli partján, ahol csaknem félmillióan üdülnék egyszerre, a nyári hónapokban 200—250 ezren váltanak menetjegyet a helyi Volánbuszokra, vagyis négyszer többen, mint a szezonon kívüli .időszakokban. A gyorsabb, jobb közlekedés érdekében a Balaton egyik legforgalmasabb állomásán, Siófokon félóránként indulnak a helyi járatok reggel 5 órától éjfélig. Fonyódra 30 percenként, Bala- tonfölldvárna negyedóránként megy busz. A nemrégiben átadott korszerű siófoki auitóbuszállomás, a több nyelvű utastájékoztatás is a kulturált közlekedést segíti. A Duna-kanyar környékén is élénk a forgalom nyáron, ezért a hétvégeken a fővárosból és Szentendréről a megszokottnál jóval több busz szállítja a kirándulókat a Duna-pánti strandokra. Ugyancsak sűrűbben indítják a járatokat a Fertő-tóhoz és a Velencei-tavi üdülőhelyekre. A nemzetközi autóbuszokon is jóval többen utaznak ilyenkor, mint az év kevésbé meleg hónapjaiban. Ausztriába, Cseh- szlováki ába, Jugos z,láviába, Lengyelországba, az, NSZK- ba és Olaszországiba 43 vonalon közlekednek Volánbuszok. Több Volán vállalat kedvezménnyel Igyekszik az utazási kedvet serkenteni. Kilenc vállalat nyújt a tanulók részére 50 százalékos kedvezményt júliusban és augusztusban. A Kisalföldi Volán a balatoni itávolsági járatokra hirdetett meg 33 százalékos kedvezményt. A Balaton Volán a nyári főszezonban 20—200 forintért kínál napijegyeket, melyekkel — az ártól függő időtartamon belül — korlátlanul lehet utazni a helyi, illetve helyközi járatokon. A vonatok növekvő forgalmán erősen érződik, hogy most van a szabadságolások fő ideje. Különösen sokan választják úticélként a Balaton partját, ahová a Déli pályaudvarról naponta jó néhány szerelvényt indítanak. A szokásosnál csaknem 60 kocsival többel gazdálkodhat a pályaudvar, ezeket a mentesítő járatokba sorolják be, illetve a menetrend szerinti vonatok meghosszabbítására szolgálnak. Érdekes tapasztalat, hogy a szombat reggel 7 óra után induló, az északi, illetve a déli partra közlekedő két vonat .szinte mindig zsúfolt, ugyanakkor a korábban induló szerelvényeken általában jócskán akad ülőhely. A Balatonra menő vonatokon megoszlik a forgalom, ám vasárnap este szinte mindenki egy időben akar visszatérni a fővárosba, így ezeken a vonatokon nagy a zsúfoltság. Ezen úgy próbálnak segíteni, hogy nemcsak a Balaton legtávolabbi pontjáról, hanem több közbeeső állomásról is indítanak a fővárOiSba vonaláratokat. Idei tapasztalat, hoigy a hétvégeken erősen megnövekszik a kiránduló- forgalom Eger, Szilvásvárad és a Duna-kanyar irányába. Ügy tűnik, hogy az idén meghirdetett kedvezményekkel egyre többen élnek. A nyári vonatforgalmat zavarja, hogy az országban több helyen végeznek vágányépítési munkákat, állio- máskorszerűsitéseket. Rákos és Pécel között új nyomvonalat építenek, s folytatják a hatvani, a tatabányai és a siófoki állomás átépítését. A vonatoknak gyakran kell csökkenteniük a sebességüket, ami miatt jelentősen megnőtt az utazási idő. SZERELŐK A KAPOSVÁRI FŐKÖZPONTBAN „Polcokon” a telefondrót Üzemi felügyelet 15 000 mérési ponttal Polcok szorosan egymás mellett — egészen a mennyezetig A karvastagságú fekete kábelek a föld alatti aknából kígyóznak be az épületbe. Az eligazító lemezkéket már rájuk erősítették, de a sokezernyi, vékony drót a szigetelésbe bújtatva arra vár, hogy összekössék a központtal. A Budapesti Híradástechnikai Gépgyár szakemberei egy éve kezdték meg a kaposvári telefonközpont berendezéseinek szerelését. Kamarás András, a BHG szerelésvezetője kemény ember; azt mondják róla, mindenkitől megköveteli a fegyelmet és a tisztességes munkát. Másként nemigen tarthatnák a szűkre szabott határidőt. A telefon mindennapos bossizankodá- saink egyik előidézője. Kevés építkezés befejezését várják így a megyeszékhely lakói és az ide telefonálók. A helyi központ építésével, szerelésével jórészt végeztek már a szakemberek; a mechanikai vizsgálatokon is túl vannak. A terem, ahova a berendezések kerülitek, könyvtárhoz hasonlít; a polcok szorosan egymás mellett állnak, s felnyúlnak egész a mennyezetig. A könyvek helyén viszont rengeteg a drót. Hogyan lehet eligazodni e dróthalmazok között? Koltai István, a Somogy Megyei Távközlési Üzem vezetője csak annyit mondott erre, hogy akkor kellett volna látnom a csarnokot, amikor hozzáfogtak a szereléshez. Az elkészült és megvizsgált részegységekre rákerül a záró burkolat. Az állomások azonosítása, az elektromos ellenőrzés még hátravan — két hónapja nem tudják elvégezni a szakemberek. Az ok elgondolkodtató; az épületnek még mindig nincs önálló áramellátása, mert méretezési hiba csúszott be az elektromos rendszer terveibe. Várhatóan néhány napon belül döntenek arról, hogyan lehet a hibát kiküszöbölni. Hamarosan megindulhatnak a klímaberendezések is, és akkor a szerelőknek sem kell percenként törölgetniük a homlokukról az izzadságot. A huzavona két hónapja tart. Ez pont elóg volt arra, hogy a BHG szerelőinek munkája révén szerzett előnyt elveszítsék. Koltai Istvántól megtudtuk, hogy most a tervben meghatározott munkákat végzik, így minden bizonnyal a következő év félidejének végére „élni kezd” az új központ. — Nemcsak a kaposvári központon dolgozunk — magyarázta Kamarás András —, hanem három végközponton is: Igalllban, Nagyberkiben és Batéban, ahonnan az áramkörökön át ide, Kaposvárra csatlakoznak a vezetékek. A jelenlegi munkának van még egy érdekessége: a szakemberek nemrég kezdték meg a számítógépes üzemi ellenőrzés rendszerének Most szerelik a helyközi központot is kiépítését. Ilyet az egy éve elkészült egyik budapesti központba sem építettek még. A felügyelet lényege, hogy a központba 15 ezer mérési pontot építenek be, így nyomon követhető a működése. A vizsgálatban számítógép segít: parancsot ad az ellenőrzésre és rengeteg összehasonlítást is végez: ez egyszerűsíti és pontosítja a szerelőik munkáját. A helyi központ mellett — egy emelettel följebb — a helyközi központ szerelése is most folyik. Emellett az építők a hiánypótláson dolgoznak. Az utómunkálatokra azért van szükség, mert a kábeleket nemrég húzták be, s az álmennyezet fölött futnak. Az álmennyezet elkészítésével a napákban végeznek. A városban a hálózat bővítésién is dolgoznak a szerelőik. A nagyobb lakótelepeken már lefektették a kábeleket. Faragó László Vizes panasz Mozgalmasabb a mozgalmi munka ÖNTEVÉKENYEN, NYITOTTAN Dó is, meg nem is — ki érti? Nem csak az a baj, ha mines ivóvíz, hanem az is, ha sok van belőle. Méghozzá annyi, hogy Poór József nagyatádi olvasónk a Sel- meczbányai utcában el sem tudja képzelni: 1986-ban hogyan használhatott el 418 köbméter vizet. Mert a hivatalos passzus szerint eny- nyi fogyott nála. — Februárban bementem a nagyatádi takarékszövetkezetbe, hogy kiegyenlítsem a vízdíjat. Amikor kezembe kaptam a számlát, már láttam, hogy valami nincs rendben. Ezernyolcvanhat forint nyolcvan fillért kértek. Az előző években meg csak háromszáz forintot. Megkérdeztem a szomszédokat, hogy ők mennyit fizettek. Három- százötven forintnál többet senkinek sem számoltak föl. Bementem a nagyatádi vízműhöz, s elmondtam a panaszomat. Készségesen meghallgattak, majd 350 forint befizetése ellenében leszerelték a vízórámat, s elvitték Kaposvárra ellenőrizni. A DRV Somogy Megyei Üzemigazgatóságának május hetedikén keltezett leveléből kitűnik, hogy a vízmérő a megengedett hibaszázalékon belül mért, tehát az 1086,80 forintos vízdíjat jogosan állapították meg. Csakhogy az Országos Mérésügyi Hivatal kaposvári mértékhitelesítő kirendeltsége által kiállított felülvizsgálati bizonyítvány szerint valami sántít. A hetedik pontban írják: „A felülvizsgált vízmérő a mérésügyről szóló 8/1976. (IV. 22.) MT számú rendelet 12. § (2) bekezdésében megjelölt Hitelesítési Szabályzat előírásainak nem felel meg, ezért a joghatással járó szolgáltatás mérésére a jövőben nem használható.” Panaszosunk először azt hitte, hogy nem jól lát. Ha valami egyszer jó, az hogyan lehet rossz? Ha meg nem használható, akkor miért jogos a vízdíj kiszabása? Sehogyan sem tudja elfogadni, hogy ő tavaly naponta több mint egy köbméter vizet használt el a hivatal szerint — ezért is fordult hozzánk levelével. Mi pedig először a DRV Somogy Megyei Üzem- igazgatóságához. Ift Miklós szolgáltatási csoportvezető és Csonka lstvánné gazdasági vezető szerint a számla szabályos, az óra nem volt rossz. — A 27/1975. számú minisztertanácsi rendelet szerint a vízóra plusz—mínusz ötszázalékos hibahatárral működhet a felszerelés helyén. Az elvégzett felülvizsgálat szerint százszázalékos terhelésnél 3,25, ötvenszázalékosnál pedig 4 százalékkal mért kevesebbet. Tehát a tűréshatáron belül volt, így jogosan állapítottuk meg a vízdíjat. Nem az órával volt a baj. — De a jegyzőkönyv hetedik pontja szerint az óra nem használható. — Erről a mérésügyi hivatalnál tudnak többet mondani. A kaposvári kirendeltség munkatársa, Czinki Béla szerint a jegyzőkönyvük már sok félreértésre adott okot. — Ha valaki nem vesz részt személyesen a felülvizsgálaton, annak valóban érthetetlennek tűnik a jegyzőkönyv. Ennek oka, hogy más a megengedett hibahatár a vízóra beépítési helyén, s más a bemérésnél. A ránk vonatkozó minisztertanácsi rendelet szerint száz liter víz . mérésénél az óra nem mutathat két liternél nagyobb eltérést. Itt azonban nagyobb volt a különbség, ezért nem használható tovább. Ha ezek után valaki előtt teljesen világos az ügy, az szerencsés embernek mondhatja magát. Mert van egy óra, amelyik az egyik rendelet szerint jó, a másik szerint rossz. A legrosszabb azonban a panaszosnak, mert még mindig nem tudja, hogy miként használhatott el naponta egy köbméter vizet. Kapott viszont egy javaslatot, hogy nézze át a csöveket, hátha valahol repedés vagy törés van, s elfolyik a víz. Ezt persze már az első levélben is leírhatták volna. És olyan jegyzőkönyvet csináljanak, amelyet az „egyszerű” fogyasztó is megért az első olvasásra. Nagy Jenő Az MSZMP Politikai Bizottságának kezdeményezésére szerte az országban sok pártszerv próbálja rugalmasabbá, gyakorlatiasabbá tenni a politikai munkát. Több helyen az úgynevezett „egy- testületes” pártirányításra tértek át. Az utóbbiak közt van a Kaposvári Húskombinát pártbizottsága is. — Mi az „egytestületes” irányítás lényege? — Kétféleképpen is megfogalmazhatom — válaszolta Bognár József, a pártbizottság titkára. — Mondhatom azt, hogy megszüntettük a párt-végrehajtóbizottságot, de fölfoghatjuk a dolgot úgy is, hogy kibővült a végrehajtó bizottság. A lényeg: egy testület fogja össze a vállalatunknál dolgozó kommunistákat és pártalapszerve- zeteket. Ezzel az a célunk, hogy csökkentsük a „lépcsőket”, rövidebb idő teljen el az elhatározás és a megvalósítás között. Korábban huszonkilenc tagú volt a pártbizottság és kilenc tagú a végrehajtó bizottság. Most egyetlen testület, a tizenöt tagú pártbizottság irányítja a vállalatnál a politikai munkát. A XIII. kongresszus előtti választásokat már a szervezeti változtatásnak megfelelően tartották meg. — Két év telt el azóta. Mik' a tapasztalatok? — Magam is folyamatosan tanulmányozom, hogy menynyire válik alapszervezeteinkben jellemzővé a rugalmasság, miként alakul a párttagok gondolkodás- és viselkedésmódja. Azt tapasztalom: nehéz fölmérni, hogy saját kezdeményezéseinknek milyen a hatásuk. Nem csupán pártbizottságunk dolgozik újszerű módon, hanem a vállalat is új gazdasági körülmények közepette termel — januártól önálló —, és népgazdasági szinten is bőven van újdonság. Az összhatásból nehéz kihámozni, hogy mennyit formálunk mi a dolgozók jellemén, s meny. nyit a külvilág. Sokat olvasnak például dolgozóink a szovjetunióbeli elhatározásokról. Ki tudná megmondani, hogy a bírálókedv élénkülése a mi munkastílusunknak köszönhető-e, avagy a külső példának? Ami egyértelműen az „áttételek” csökkentésének tulajdonítható: célszerűbb a korábbi években megszokottól eltérően nem éves, hanem féléves munkatervet állít össze; ezzel elősegíti, hogy a legidőszerűbb témákat tárgyalhassák meg. — A féléves tervet sem tekintjük megváltoztathatatlannak — mondita a titkár.. — Ha szükséges, módosítjuk. Nagyon eljött már az ideje, hogy mindig az időszerű politikai kérdésekkel foglalkozzon a testület. A tervszerűségnek nem mond ellent, hogy a feladatokat tartsuk szem előtt és ne a dokumentumokat. Korábban előfordult, hogy nem foglalkozhattunk kellő mértékben és időben a sajátos tennivalóinkkal, mert kötött minket az előzetesen meghatározott témakör. Most viszont — a megyei és városi pártbizottság is erre ösztönöz minket —, nyitottabbak vagyunk, megvalósítjuk a jó javaslatokat, mozgalmasabbá tesszük a mozgalmi munkát. A városi pártbizottság fórumot teremtett arra is, hogy a pártbizottsági titkárok kicserélhessék tapasztalataikat, ötleteket adjanak egymásnak. A végrehajtó bizottság megszüntetése (vagy kibővítése) óta élénkült a pártbizottság mellett működő munkabizottságok tevékenysége. Jobban érzik felelősségüket, többször kikérik véleményüket. — Merészség volna kijelenteni, hogy már minden nálunk dolgozó kommunista tettrekészebb, mint azelőtt. A szervezeti változtatások jelentőségét nem érti meg mindenki egyszerre, a célravezetőbb munkastílus nem válik egycsapásra mindenki jellemzőjévé. Az eddigiek alapján azonban azt mondhatom, hogy hasznunkra vált a kísérletezőkedv, és véleményem szerint érdemes máshol is átállni az „egytestületes” irányításra. K. Gy.