Somogyi Néplap, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-13 / 163. szám
1987. július 13., hétfő Somogyi Néplap Térképezte a Balatont Könyv Mikoviny Sámuelről, egy XVIII. századi polihisztorról Igényesen kivitelezett könyvvel gazdagíthatják könyvtáruikat a térképészet, a csillagászat, a mechanika értő kedvelői. Az összes érintett tudományágat szinte lehetetlen felsorolni, hiszen a közelmúltban megjelent kötet Mikoviny Sámuel — a XVIII. századi nagy polihisztor — életéről és munkásságáról szól. A könyv gondos szerkesztése, illetve az eredeti latin és német nyelvű tanulmányok és levelök lefordítása Deák Antal András munkáját dicséri. A szerző bevezető tanulmányában megismerteti olvasóival Mikoviny Sámuel mozgalmas életét, maradandót alkotó munkásságát és jelentőségét. Mikoviny élete 1700-ban Ábelfalváról indult. Fiatal korában megismerkedett azzal az evangélikus lelkésszel, Bél Mátyással, aki Pozsonyt irodalmi és szellemi központtá alakította. Életre szóló barátság és munkakapcsolat alakult ki közöttük. Az évek során Mikoviny a század egyik legkiválóbb matematikusa, mérnöke, gyakorlati és elméleti térképésze lett. Nagyságát a természettudományok és a technika történetében mégis inkább csak sejtjük, mint pontosan tudjuk. Folyókat, hidakat épített, feltérképezte hazánk minden talpalatnyi földjét. A kartográfia volt munkásságának az a területe, amely országunk határait is túllépő hírnevet szerzett szá-s mára. A tudós világ figyelmét elsősorban nem a kész térképeivel keltette föl, hanem a térképkészítés alapelveit kristálytisztán megfogalmazó írásaival. A kötet részletesen taglalja ezeket a tanulmányokat. Ez idő tájt a legtöbb geográfus az „a la vue" felmérések alapján rajzolta meg a térképeket. Mikoviny ezzel szemben a térképezendő területet gondos szögmérésekkel háromszögek hálójába fogta, s a torzulások kiküszöbölése érdekében Földön kívüli fix pontokat keresett csillagászati helymeghatározások- segítségével. Térképei az akkori technikai színvonalat, segédeszközöket figyelembe véve meglepően pontosak. Az 1740-es években a Tisza —Duna—Sió—Balaton— Dráva hajózható csatorna- tervének elkészítésekor a Balatont is felmérte, s részletes térképet rajzolt a tóról. Érdékes színfoltja a kötetnék Mikoviny Sámuel eredeti latin nyelvű levele Bél Mátyáshoz, amelyből megtudhatjuk a geográfus térképkészítésének négy alapját. Nevezetesen: az asztronómiai, a geometriai, a magn,etikus és a hidrográ- fíai alapot. Szintén eredetiben olvasható néhány levél, többék' között egy magyar nyelvű is, amelyet Mi- koviny Balassa Pál grófhoz címzett. A könyv illusztrációi a Hungária Nova megrajzolója — Mikoviny Sámuel — sokrétű és igen tartalmas munkájába nyújtanak betekintést. Mikoviny, aki büszkén vallotta hazánkat ..patria dulcissima"-nak — drága hazájánák —. ez.t a jelmondatot tekintette élete irányítójának: „Nem a jutalom reménye, hanem a hazaszeretet hajt minket előre." T. R. Munkabemutatóval zárult a vizuális tábor F7 CSAK A KF.7.DET VOLT A szombatra virradó hajnalon tértek pihenőre a vizuális tábor résztvevői Kaposváron, hogy a tanítóképző főiskolán még aznap bemutathassák a tíz nap termését. A késő délutáni órákban a főiskola aulájában dr. Gulyás József, a tábor vezetője a bemutató megnyitójában elismeréssel szólt a szakvezetők és az egyetemisták, főiskolások szorgalmas tevékenységéről, s a búcsúszavakban mindenki megérezhette, hogy ez csak a kezdet volt... Jövőre érdemes lesz folytatni a Művelődési Minisztérium és a KISZ KB, valamint a Kaposvári Tanítóképző Főiskola kezdeményezését. Az ország felsőfokú oktatási intézményeiből érkeztek festeni, rajzolni, fényképezni szerető hallgatók Kaposvárra,- illetve a fonyódi alkotóházba, hogy kedvtelésüket ezután igényesebben folytathassák. Néhány külföldi diák is részt vett a vizuális tábor munkájában. A gyors szervezésből eredt, hogy a vártnál kevesebben használták ki a lehetőséget, melyet a kaposvári főiskola nyújtani tudott. A Képzőművészeti Főiskola hároméves mesterképzőjét most fejezte be Füleky Adrienn grafikus, szeptembertől kezdi Mészáros Katalin grafikus. A táborban szakvezetőként foglalkoztak a hallgatókkal. — Érdemi munka folyt — mondták, s elédegetten jegyezték meg, hogy sok tehetséges fiatal vesz részt az amatőrmozgalomban. Tari Gábor, a Budapesti Tanítóképző Főiskola tanársegéde festő. — Sokan jöttek a tanítóképző főiskolákról is. Noha a középiskolákból hiányzik a rajztanítás, elmondhatjuk, hogy a tanítóképzőkben igényes vizuális nevelés folyik az új tanterv szellemében. Azt hiszem, ennek a szakmai programnak a kidolgozásában nagy szerepe volt a kaposvári főiskolának is. Szerencsés, hogy épp itt teremtődtek meg a nyári vizuális tábor feltételei. Dolezsán Ágnes, az Iparművészet! Főiskola harmadéves hallgatója a fotósokkal foglalkozott. A munkabemutató része az a néhány fotó is, melyet a városról készítettek a tábor résztvevői. — Elég nehezen szerveződött a mi csoportunk, hárman jelentkeztek csupán. Talán majd jövőre nagyobb lesz az érdeklődés. Parti Tamás jogásznak készül Miskolcon. — Az egyetemen is van alkalmam, hogy rajzoljak, fessek, van egy műtermünk. A miskolci képzőművészeti szakkörben is tanulok. Egyik kiállított festménye előtt mondta: — Ha visszahívnak jövőre, szívesen eljövök. Nagyon sokat' beszélgettünk, vitatkoztunk. Megismertük egymás szándékát. Nem csak magával a festéssel foglalkoztunk. És megismerhettük a szép Somogyot. Horányi Barna Soknyelvű tábor A szőke lengyelek a barnító nyarat szeretik A fonyódligeti ifjúsági táborban csendes a kora délután. A nap sugarai teljes erővel nyilazták a néptelen utakat. A sárga sátrak katonás rendben húzódtak meg az árnyékos fasorok alatt. A táborban szülőket nem lehetett látni, mivel ez évtől a gyerekek érdekében megszüntették a látogatást. Az 1500 személyes tábor területének egyharmadán külföldi diákok nyaralnak. Ezt a turnust, amelyre szovjet, bolgár, lengyel, NDK-beli, csehszlovák, jugoszláv, olasz és NSZK-beli gyerekek érkeztek, július végétől egy másik követi: á 700 külföldi résztvevő nyaralásának „ellentéteként" téli sítáborba utaznak majd csereüdülésre a magyarok. A táborlakókat érdekes és színes programok fogadják. Fellép a Kis-Boróka gyer- mek-néptáncegyüttes, lesz Neptun karnevál és könnyűzenei koncert, számos sport- verseny. A tábor területe csaknem néptelen volt, a másfél kilométeres partszakasz viszont hangos a gyermekzsi vajtól. A külföldi diákok zöme kiránduláson volt, a többiek a hűsítő habokban. Néhány helyen úszásoktatás folyt, a móló végén túl pedig tanuló vitorlások vásznait dagasztotta a szél. A parton egy csoportban lengyel diákok. Tolmácsuk Rácz Róbert, a kaposvári Munkácsy Mihály tanulója. — Édesanyám lengyel — magyarázta. A táborba 43 lengyel vendég érkezett, közülük már többen jártak hazánkban. A csoport előző nap Badacsonyba hajózott a katamaránnal, másnap pedig Kaposvár és Pécs nevezetességeivel ismerkedtek. A Balatont gyönyörűnek, j környezetet elragadóan szépnek mondták. A magyaros vendégszeretetre, a szívélyes fogadtatásra sokáig emlékeznek majd. A programok igényesek és jó a szervezés. A temperamentumos, szép szemű Gabriella Skolimaws- ka kísérő pedagógus. Hosz- szan beszél Budapest szépségéről és nagyon örül, hogy újra láthatja. A csehszlovák vendégekkel, akik Érsekújvárról, illetve a környékéről érkeztek, magyarul beszélgettünk. Valamennyien jártak már Magyarországon, Szabó Henriett nyaralt már ebben a táborban is. Dicsérték a tábort, a programokat, a Balatont ... — És nagyon jó a kaja! A soknyelvű tábor egy véleményen van abban, hogy magyaros a vendégszeretet. A lápyok a diszkót, a fiúk pedig a sportversenyeket várják. S hogy mikor találkozunk legközelebb itt? — Jövőre! — vágták rá egyszerre, és indultak a part felé. Tamási Rita Műemlékvédelem a gyakorlatban Százharminc ház a rajzokon Száztizenöt másodéves építészhallgató ismerkedett két hétig Kaposvár műemlékeivel, a történelmi városmaggal. Vezetőjükkel, dr. Zá- dor Mihály professzorral, a Budapesti Műszaki Egyetem építészettörténeti és elméleti intézetének igazgatójával beszéltünk munkájuk hasznáról. — Hét éve, 1980-ban Haj- nóczi Gyula professzor új• Az egyik fiú a négy közül, az „ameriká- nus” hazajött látogatóba, s autóval körbejárta a Balatont. Öt is elvitte, bár őszintén megvallva, nem szívesen mozdult ki a falujából éppen most, aratáskor. Baranyai Imre hajnali háromkor fölébredt, és sehogy sem bírta tovább az ágyat. Vigyázva, hogy zajt ne üssön, felhúzta lábbelijét, ünneplő gúnyáját, lesettenkedett a szőnyegekkel borított lépcsőn, és jó reggelt kívánt a hunyorgó szállodaportásnak. Végigballagott a mólón, óvatosan átlépte az elemlámpás horgászok blinkerbotjait, majd letelepedett a langyos betonra. A távolban Tihany fényei csillagozták a vízszagú sötétséget, a móló tövében hullámok csattogtak. Baranyai Imre rágyújtott egy Kossuthra, és arrafelé fordította a fejét, amerre faluját sejtette. Eltűnődött. Lám, még csak egy napig van távol és máris nyugtalan. Hej, Rábaköze, Szilsárkány, de beléd lehet szeretni! Vajon a fiatalok is ugyanezt u nyomasztó sóvárgást érzik szülőfalujuk után? Hiába, nem tudott újra elaludni az elegáns hotelben ... Jó ég tudja, mi zavarta. Hajnal a mólón Vastag ujjai közé fogta bozontos, szürkülő bajuszát. Messze van ide Szilsárkány, gondolta, és én mégis mindent látok benne. A házakat, a fákat, a kocsmát, mindent. Az embereket is. A régieket, a fiatalokat. Mert régóta nézem, ám azt a falut, igen régóta .. . Most hajdani mezítlábas, egyszál gatyás gyerekkorára pillantott vissza. A Potyon- di-tanyára, ahol édesapja, a szigorú cselédember kilenc gyereket nevelt föl. Eszébe jutott a régi, ütött-kopott asztal amelyet nagyszüleivel együtt tizenhármán ültek körül, s a tarisznya, amelyet egy-egy almával, palatáblával iskolába hordott. (Most mintha újra a vállán himbálózott volna.) Hol van az már ... Mindennap reggel hét órakor misére kellett sorakozni. .. Mennyit mesélt akkoriban nagyapó a régi világról! Nyolcéves korában látta a pápai huszárok meg az osztrák vértesek csetepatéját a falu határában. (Kilencvenhárom éves korában halt meg.) A part felöl friss fűszagot hozott a hajnali szellő. Baranyai Imre mélyet lélegzett. Gulyásgyerekként kezdte a munkát ö is, mint sok más falubeli társa. Először hétéves korában szegődött el. Hat év múltán már aratott. (Közben a távoli frontokon a halál aratóbandája kaszalta rendre a nótával, rózsával bevonult első legényeket.) Küldi Dénes suszter — akkor szabadságos katona — tanította meg kaszálni. Hányszor emlegették később együtt a kocsmában azt az aratást... A marok- szedő asszony sírt-rítt a nyomában, mert fájt neki, hogy gyerek után kellett kévébe szednie az áldást. Később cselédsors. Huszonöt esztendő konvencióért, fertálypénzért. A házasságából négy fiú és négy lány született. Ha tudta volna előre, micsoda súlyos gondolf szakadnak a vállára, bizony kétszer is meggondolta volna a családalapítást. Negyvenöt után földet kapott. Később tsz-tag lett. A kaszálón kapta a hírt, hogy elnöknek választotta a falu népe. Néhány küzdelmes esztendő után átadta helyét egy fiatalabbnak. Kevés szavú ember volt világéletében. Örökké a határt járta. A feleségének se mondta meg soha, hova igyekszik, csak sejthette az asz- szony, hogy ha teszem azt, gumicsizmái rántott, akkor vizes területre készült. Holnap hazamegy, akármit szól a gyerek, ez az amerikánus. Igaz, ö már csak a szemével arat, de mégis ott akar lenni, ott kell lennie. Hol vannak már az ínséges esztendők! A régen halott nagyapó emlékezetében. ö mesélt az 1865- ös évről, amikor minden vetés elfagyott. 1866-ban pedig az egerek meg a sáskák tarolták le a határt. Nagyapó szerint a búzakenyér egy-egy hold földet kóstált, és a legények a kocsmában egy icce bort hárman ittak azokban az esztendőkben . . . Hol volt, hol nem volt, régen volt. ■. . Milyen gyönyörű a virradat a Balaton partján! A kikötőben elbődült egy hajó. Haza, mihamarabb. Mire mennek otthon az öreg Baranyai nélkül? . . . Szapudi András fajta programot szervezett a másodéveseknek a már unott technikai gyakorlatok helyett. Azt javasolta, hogy a kötelező kéthetes munka során mérjük föl egy-egy kisváros még megmenthető épületeit. Az Országos Műemléki Felügyelőség ehhez támogatást adott, ezért a munkák befejeztével a * dokumentáció egy példányát nekik adjuk át, egy másikat pedig a városnak. Eddig.Ka- locsán, Baján, Kőszegen, Sárospatakon, Gyulán, Gyöngyösön és Zalaegerszegen dolgoztunk. — Az idén több város is szóba került. Olyan helyet kerestünk, ahol még meg lehet menteni a múlt emlékeit, s ahol szívesen fogadnak bennünket, a város vezetőit érdekli a műemlékvédelem. Nem tagadom, hogy érzelmi szálak is kötnek Kaposvárhoz. Ami ennél fontosabb az, hogy Kaposváron az elmúlt években mind nagyobb figyelmet fordítottak a rehabilitációra: a város meg akarja őrizni a régi képét. A sétálóutca szerencsére megúszta a modernizálást, megfelelő felkészültséggel fogtak hozzá a megmentéséhez. Számomra sokat jelent, hogy több általam is felvetett kérdésre választ kaptunk. Például a színház színezése körüli vitára. Ismét eredeti köntösét kapja majd vissza. Nem fognak eltűnni a vár még meglévő madványai sem. Hallgatóinkkal együtt gyakorlati munkát is végeztem: a kaposszentjakabi monostort mértük föl. Itt alkalom kínálkozik egy kirándulóközpont kialakítására, de előbb meg kell menteni a romokat. Nem elég egyszer restaurálni valamit, hanem azt folyamatosan gondozni kell. Téglák omladoznak, növények lepték el a falakat. Ez is példázza, hogy van még mit tenni. Százharminc lakóházat mértünk föl. Az anyag feldolgozása még hátravan. Ha elkészültünk vele, akkor egy tudományos tanácskozást és kiállítást rendezünk, melyre meghívjuk a város vezetőit. Az ismeretek birtokában gondolkodhatnak majd tovább a város építészei. — Kaposvárnak hasznára volt az építészhallgatók tábora. Mi hasznuk lesz ebből az egyetemnek és a diákoknak. — A műemlékvédelem és a szabadkézi rajzolás az oktatás szerves része. A szorgalmi időben azonban kevés időt lehet erre fordítani, hiszen az egyetemen számtalan tárgyat oktatnak. Ez a két .hét kiváló alkalom volt arra, hogy — és ez a diákok érdeklődését is bizonyítja — napi tíz—tizenkét órát foglalkozzunk rajzzal, műemlékvédelemmel és városrehabilitációval. Az utóbbi egyre inkább előtérbe kerül. Egyetlen példát említenék: ma a főváros háromszor annyit költ erre, mint tíz évvel ezelőtt. A hallgatók diplomájuk kézhez vétele után találkozni fognak az ezzel járó gondokkal, s mert már van ismeretanyaguk, könyebben láthatnak munkához. A városi tanács egyébként ötletpályázatot ír! ki: a sétálóutca „bútorzatához” kértek javaslatokat. Két hallgatónk ezért, míg másik hat szabadkézi rajzaiért vette át a pénzjutamat. A szives vendéglátás alighanem hozzájárul ahhoz is, hogy azok a fiatalok, akik most itt töltötték gyakorlatukat, kedvvel jöjjenek vissza Kaposvárra. Intézetünk a jövőben is segíteni akar. Minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy Kaposvár megőrizze hangulatát. N. J.
