Somogyi Néplap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-10 / 135. szám
1987. június 10., szerda Somogyi Néplap 5 A fiúk az indiánosat keresik Népszerűek a fantasztikus könyvek — A képregényeket szeretem, ment azokban sok a rajz és kevés az írás. A sok olvasástól megfájdul a fejem, ezért inkább a tévét nézem. A legjobban a videót kedvelem. Itt, a könyvtárban is van, de olyan ritkán veszik elő — sóhajt a kerek képű kisfiú, és nem érti, miért zárják el előlük a filirrvcsodákat rejtő gépieket, szalagokat. Pedig egyszerű a magyarázat. Egyre több gyerek van, aki nem ismeri az olvasás gyönyörűségét, egy-egy jó könyv megismerésének 'ízét. A felgyorsult életritmuson, a technikai fejlődésen túl, a kevésbé eredményes pedagógiai módszerek is közrejátszanak abban, hogy a gyerekek nagy része még az első osztály elvégzése után is nyögdécselve, akadozva olvas. Ezért nem gyönyörűség számukra egy-egy könyv kézbe vétele. A megoldás azonban — s ezt Pálné Leinberger Ágota, a kaposvári megyei könyvtár gyermekrészlegének vezetője is jól tudja —nem az, hogy a gyereket leültetjük a kényelmes lemezjátszó, rádió, televízió elé, hogy onnan szívja magába a kultúrát... — Meg kell próbálni könyvközelibe csalogatni a gyerekeket, s ez bizony nem könnyű feladat. Az iskolai „száraz” tankönyvek után a legtöbben örülnek, ha nem kell otthon is könyvet venni a kezükbe. Könyvtárba szívesen járnak, a foglalkozásokon szintén örömmel vesznek részt, a kölcsönzések száma viszont fokozatosan csökken. A kétezer-kétszáz olvasó közül naponta héttel kevesebben visznek haza könyvet. Különösen a szépirodalom, a vers szorult háttérbe; a legvonzóbbak az ismeretterjesztő és a természettudományos könyvek. Népszerűek még a fantasztikus és a pöttyös könyvek. Ez utóbbiak főként a lányok körében. A fiúknál reneszánszát éli Verne és az indián- könyvek. Nagyon fontosnak érzem az egyéni foglalkozásokat, a beszélgetéseket, hogy megismerjük a gyerek belső világát, ízlését, érdeklődését, s ennek alapján javasoljunk számukra olyan könyveket, amelyeknek elolvasása örömet jelent számukra, újabb meg újabb könyvek elolvasására sarkallja őket. A könyvtárba becsalogatni sokkal könnyebb a gyereket, megtartani és olvasóvá nevelni már jóval nehezebb — mondja a könyvtáros, míg a Kóstolgató nyári könyvajánlatát teszi jól látható helyre. Kint függ már az Érdemes elolvasni tábla is, rajta korosztályonkénti csoportosításban azoknak a könyveknek a címe, amelyek nem kötelező olvasmányok ugyán, de mindenképpen ajánlottak, és azok a klasszikusok, amelyeket már gyermekkorban illő megismerni. Az új könyvekre külön listán hívják fel olvasóik figyelmét. — Az olvasó emberré nevelést késő iskoláskorban elkezdeni. A gyermek számára a könyv kisgyermek kora óta jó barát kell legyen. Ezért szeretem, ha óvodások jönnek a könyvtárba, ha a sok apróság itt táblából a nagyok között, nézegeti az újságokat, ámuldozva szemléli a tengernyi könyvet, egyet-egyet kézbe vesz, belelapoz... Néhány év múlva, ha sikerül megszerettetnünk velük a könyvtárt s hangulatát, talán el is olvassák ... — Én még nem tudok olvasni, lefekvés után . anyu szokott mesélni egy nagy könyvből, de azt mondta, ha sokat eszem és nagyra növök, jövőre az iskolában én is megtanulok olvasni, s akkor már egyedül is eljöhetek ide — mondja egy szőke kislány, aki egyelőre még csak játszani, rajzolni, ismerkedni jár a könyvtárba. Jövőre azonban, reméljük, már olvasóként tér be a könyvek birodalmába, amelyet minél több gyermeknek kellene újra és újra fölfedeznie. H. É. Magyar kézművesek, fafaragók termékei is megjelennek az Egyesült Államok beli Las- Vegas egyik újonnan nyíló áruházában. Erre a célra is készít faragványokat, ülő alkalmatosságokat, gyermekjátékokat, szobadísznek használható bográcstartókat és még sok mást az egri Szépasszony-völgyben dolgozó Limbck Ottó •< Szociális otthonok is adtak Lakosság a gamma-kameráért KRÉTARAJZ Behívták a bizottság elé. Nem kérdeztek tőle semmit, csak a száraz tényt közölték vele. — Elvtársnő, magát Du- nakömlődön várják. A falon ott lógott a térkép. önkéntelenül, bizonytalan léptekkel indult feléje. — Ne keresse, mert nincs rajta — szóltak rá. Nem perlekedett. Csomagolt és útrakelt. Tudta, így van rendjén. 1952-ben effélén senki sem csodálkozott. Ilyen volt a pályakezdő pedagógusok „pályázati rendszere”. Sorra nyíltak az új iskolák, mindenfelé várták a tanítót. Más volt a pedagógusképzés is. Két évig tanulták az elméletet, majd egy év gyakorlat következett, s csak azután az államvizsga. — Jó volt, vagy sem? Vitatkozhatnánk róla. De azt nem vitathatjuk, hogy megtanítottak bennünket a legfontosabbra, a hivatásszere- tetre. Ha valaki nem tanul meg valami apróságot, később utána nézhet bármelyik kézikönyvben. Hivatásszeretet nélkül azonban ... Igazsága volt Móricznak, amikor azt mondta, ha valaki nem érez elhivatottságot, az hagyjon föl a pályával. Ludán Imréné, a nagyatádi kettes számú általános iskola igazgatónője olyan út- ravalót kapott harmincöt évvel ezelőtt, amelytől soha sem akart megszabadulni. Hitt és hisz benne. Amikor kerestem, napköziseket ebédeltetett, síró kisgyerekeket vigasztalt, és közben kollégákkal tárgyalt. Hogyan lehet egyszerre ennyi mindent csinálni? Hallatlan energia keld hozzá, hogy valaki egyszerre jó pedagógus, megértő, de határozott vezető, (aki nem restelli beismerni tévedését), közéleti ember is legyen. Maholnap nyugdíjba megy, de minden percét az iskola munkájának tervezésével tölti. Nem szívesen beszél önmagáról. Egy-egy történet kapcsán állnak össze főbb állomásai; Nagyatád. Pécs, Dunakömlőd, Dombóvár, Görgeteg, Dunaújváros, és újra a szülőváros, Nagyatád. Két fia közül az egyik agrármérnök, a másik pedagógus, akárcsak a menyei. A Duna-parti városban férje kedvéért hagyta ott az igazgatói állást. Tanítani akart, itthon már nem vállalt vezetői munkát. Azán mégis másként alakult. — 1979 miért emlékezetes? — A nemzetközi gyermekév alkalmából akkor avattuk föl Nagyatád második iskoláját, s ennek születése óta igazgatója vagyok. Idézzünk annak az évnek a statisztikáiból. A kettes számú általános iskolában akkor hetvenhárom nevelő dolgozott és ezerkétszáz diák tanult. Nem irigylésre méltó állapot. Azután még nehezebb napok következtek.' A ruhatárat is tanteremnek kellett átalakítani, a testnevelési órákat pedig az aulában tartották. Közben tanulóik sikert sikerre halmoztak a sportban, az énekkarral, a rajzversenyen ... Az igazgatónő szerint jó tantestület nélkül1 semmiféle elképzelést sem valósíthatott volna meg. — Sok újba vágunk bele, s még többre van lehetőségünk. Minden iskola sajátos arculatot szeretne kialakítani, de ehhez feltételek kellenek. A gondok: két műszakos tanítás, szakos pedagógus hiánya... Tervekről beszélgetünk. — Nyugdíj asnapok következnek sok olvasással, unokákkal. Hogy mégis miért a holnapról beszélünk? Miért hagyjak minden munkát az utódomra? Amit lehet, azt megcsináljuk a kollégákkal. A következő hónapokban amúgy is sok lesz a teendő az oktatási törvényből adódó feladatok miatt. Meg kell szervezni az iskolatanácsot, megjelennek a tantervi korrekciók. Emellett a legfontosabb, hogy becsülettel neveljünk! A dunakömlődi iskolában volt egy megátalkodott kisfiú. Legenyhébb zsiványsága az volt, hogy rászabadította kutyájukat az új tanító nénire. S amikor évek múlva a tanító néni egy hajnalon elindult az autóbusz-megállóba, hogy csendben új munkahelyére költözzön, az a kis zsivány ott várta. — Béküljünk ki! — mondta, s azzal elköszönt. Nagy Jenő Emlékkiállítás a Karinthy-centenáriumra Születésének 100. évfordulója alkalmából Karinthy Frigyesre, a XX. századi magyar irodalom egyik legérdekesebb egyéniségére, a kiváló íróra, költőre emlékező új tárlatot rendez a Nyugat Irodalmi Múzeum. A június 25-én megnyíló kiállítás már ismert, és eddig még be nem mutatott dokumentumok, fotók, kéziratok és levelek segítségével eleveníti fel —alkotói és gondolatvilágának jellegzetes csomópontjaihoz kapcsolódva — Karinthy pályáját. Az első teremben a humoristaként és újságíróként a századelőn egyre ismertebbé és népszerűbbé váló alkotó ' életének, fiatalkorának dokumentumai sorakoznak. A diákéveket, s az e témakörből merítő írásokat, a Tanár úr kérem világát teszi érzékletessé a kiállítás berendezése: korabeli osztálytermi bútorok, taneszközök és tankönyvek között láthatók az első ízben bemutatott eredeti családi fényképek, korai vers- és levélkéziratok. Fotók, egykori újságkivágások idézik — a Millieniumtól 1938-ig, Karinthy haláláig — a kor történelmi eseményeit, a nagyvárosiasodó Budapest világát. A közönség elé tárnak itt mintegy 70 kötetet is: műveinek első kiadásait. A második terem dokumentumai az író életfilozófiájának, gondolatvilágának izgalmas problémaköreit idézik. Utalnak a férfi és nő kapcsolatát, az ember és a világ, az „én” kettősségét elemző, sajátos szemléletű írásaira, valamint a filozófiáját legösszetettebben tükröző Utazás a koponyám körül című műve megírásának körülményeire. A tárlathoz videoprogram kapcsolódik majd, amelyen a 30-as évek elején. Karinthyről és családjáról készült amatőr filmkockák láthatók, kiegészítve az író hangját őrző eredeti felvételekkel. A gamma kamera, e fontos diagnosztikai műszer se- segítségével olyan betegségek is kimutathatók, amelyek a röntgensugár számára láthatatlanok. Többek között megmutatja a szívinfarktust, a tüdőembóliát, baleset okozta májsérülést, a trombózist. A különböző csont- folyamatökat — például daganatokat, már 12—18 hónappal a röntgenen észlelhető elváltozás előtt mutatja és lehetőséget nyújt ezzel a megfelelő időben kezdhető kezeléshez. A kamera számítógépes rendszerrel összekapcsolva gyorsain változó folyamatok — például szívműködés, véráramlás — mozgóképszerű feldolgozására is alkalmas, de képszerűen megjeleníthető a szív- koszorúér szűkülete és a szívizom elhalása is. E gyors és fájdalommentes diagnosztikai vizsgálatokhoz megyénk lakosságának korábban a szomszédos megyék egészségügyi intézményeit kellett felkeresniük. Ezt a kényszerhelyzetet szünteti meg a Somogy MeA játék jó eszköz Környezetvédelmi nevelés az óvodában A gyermek mindennapi életét az óvodában igyekszünk úgy szervezni, hogy minél több lehetőséget biztosítsunk a környezet szű- kebb-tágabb megismerésére. Sétákat, kirándulásokat szervezünk. Igyekszünk tudatosítani a gyermekekben, hogy igényeljék, szeressék a szép környezetet. A nevelőoktató munka folyamatában alakítjuk a kulturált élet szokásait, a helyes viselkedést, a természeti és társadalmi környezet iránti fogékonyságot, a helyes érzelmi, erkölcsi kapcsolatot. Tudatosítjuk a gyermekekben a növények megismertetésén kívül azok ápolását, gondozását az élősarokban, majd kint a konyhakertben. Érthető, hogy az óvodai nevelésben elsősorban a környezethez fűződő érzelmi, esztétikai viszony kialakítása az alapja á környezetvédelemnek. A játék azért jó eszköze, mert a valóságot ismeri meg a gyermek a szabályokhoz való alkalmazkodása révén. A naposok ügyelnek a csoportszoba rendjére, tisztaságára, a nagyobbak elérhető magasságban naponta letö- röllgetik a játékpolcokat, a a babakonyha edényeit mosogatják, segítenek az óvónőnek a foglalkozáshoz szükséges eszközöli előkészítésében, tisztántartásában. A kömyezetismereti foglalkozások jó alkalmat adnak a környezet megismerésére. Lényeges feladatnak tekintjük az érzelmi viszony kialakítását is. Ne menjünk el a szép virágos kertek mellett rácsodálkozás nélkül! Vetessük észre a gyerekekkel, hogy melyik utca. játszótér a legtisztább. Ha a gyermek érdeklődéssel fordul környezete felé (ha megtanítjuk őket) erre, akkor igényes lesz később annak rendjével, tisztaságával kapcsolatban; védi szűkebb- tágabb környezetét. A gyermekek szokásai nagyrészt utánzás által alakulnak ki. Legyen tehát nemcsak tartalmában értékes, hanem formájában is szép és felemelő, amit elsajátít! Bíró Gyuláné vezető óvónő gyei Kórház. A 6,5 millió forintba kerülő műszert — mint megírtuk — vállalati, lakossági hozzájárulással szerzik be. Eddig a gammakamera értékének több mint a felét — 3,6 millió forintot — ajánlottak fel a vállalatok, intézmények, 2,1 millió forint be is érkezett, a többit a szerződések szerinti időpontban fizetik be. Az SZMT-től megtudtuk, hogy 188 befizetőtől eddig több mint egymillió forint érkezett. Az adakozók között kórházak, iskolák, szociális otthonok(l), óvodák és magánszemélyek is vannak. A befolyt összeg nagyrésze társadalmi munkából, kommunista műszakból, egy napi bér felajánlásából* származik. A felajánlók 50 és 50 000 forint közötti összeggel gyarapították a tőkét. A legjelentősebb hozzájárulás a kaposvári ^KV közösségétől, a Kaposvári Célgazdaságtól és a szentbalá- zsi Surján Völgye Tsz-től érkezett, de a marcali áfész és az öreglaki Állami Gazdaság is nagy összeggel járult hozzá a műszer beszerzéséhez. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a lakosság odaadást, segítőkészséget tanúsít e humánus cél érdekében. A gamma-kamera megvásárlásához még kétmillió forint hiányzik... Martonvásáron, a Magyar Tudományos Akadémia Mazőgazdasági Kutató Intézetében a búzanemesítésnél már hasznosítják az intézményben végzett biotechnológiai kutatások eredményeit. Az 1980-as évek elején megkezdett munka sarán korszerű biotechnológiai módszereket dolgoztak ki, amelynek segítségévei a modern mezőgazdaság igényeinek megfelelő, intenzíven termeszthető, új fajták előállítására nyílt lehetőség.
