Somogyi Néplap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-09 / 134. szám

1987. június 9., kedd Somogyi Néplap 3 Áz állami gazdaságok Magyarországon Agrártörténelmi érték Elosztási viszonyok Éjféltől rakodnak Az állami gazdaságok kró­nikája sorozatban jelentős munka látott napvilágot Az állami gazdaságok Magyar- országon címmel. A vaskos, ag-rártörténelmi értékű könyv szerzőpárosa dr. Mol­nár István és Szabóné dr. Medgyesi Éva. Hazánk nagyüzemi mező- gazdaságának úttörő szekto­ráról, kialakulásukról, törté­netükről, fejlődésük egyes szakaszairól már jelentek meg összegezések, ám csak most, több mint negyven év után, készült el az első átfo­gó képet adó kordokumen­táció. Ahogy Klenczner And­rás a kötet előszavában fo­galmaz, talán az utolsó pil­lanatban született meg ez a munka. Amikor még fellel­hetők mindazok a tények, törekvések, melyek a felsza­badulást követően hazánk termőterületének mintegy nyolcadrészén történtek, amíg még vannak köztünk olyanok, akik végigjárták ezt az utat, és a személyes élmény elválaszthatatlanul köti őket a szocialista gaz­dálkodási szervezet történe­téhez. A mezőgazdaságnak ez a szektora több fejlődési sza­kaszon ment át. Vannak azonban olyan jellemző vo­nások, melyek a múló időitől függetlenek, kezdettől érvé­nyesek és jellemzőek. Az egyik, hogy az állami gaz­daságok mindig húzóerőt je­lentettek. Új iránti fogé­konyságukkal mindig példát adtak. Az is kétségtelen, hogy elsősorban árutermelé­sük határozta meg fejlődésü­ket. De nemcsak a tonnák­ban mérhető eredmények­ben, a tudomány vívmányai, az új módszerek, irányítási és gazdaságszervezési eljá­rások alkalmazásában jártak az élen, hanem sok olyan tennivalóban is, amely eset­leg csak közvetve tartozik a gazdálkodás köréhez. Ilyen például a megalakulás idő­szakában a szocialista neve­lés, a tömegszervezetek mun­kájának megindítása, a szo­ciális ellátás anyagi alapjai­nak megteremtése, a kör­nyezetvédelem. Ez utóbbi fo­galomhoz hozzátartozik a gazdaságok működési körze­tében levő kastélyok, par­kok, kúriák nem egyszer műemléki értékeinek meg­mentése. Százhatvan kastély van hazánkban az állami gazdaságok területén. Az Utóbbi öt évben helyreállí­tásukra ötvenmillió forintot költöttek. Rendeltetésüknek, vezető szerepüknek mindig eleget tettek az állami gazdaságok. Az első szakasz a negyvenes évek végétől az ötvenes évek közepéig tartott. Szinte ál­landó mozgás, sokszor a fe­leslegesnek tetsző átszerve­zések ideje volt éz, amikor a gazdaságok még nem vol­tak képesek meggyőzően bi­zonyítani a szocialista nagy­üzem fölényét. A második, a hatvanas évek végéig terjedő szakaszt a megszilárdulás éveiként jellemezhetjük. Megszűnt a területnövekedés, gazdago­dott az eszközállomány, meg­Segítenek a melléküzemek Szép eredménnyel zárták az első negyedévet a segéd­üzemek a fonyódi Balaton Termelőszövetkezetben. A közös gazdaság termőhelyi adottságai indokolják, hogy az alaptevékenységen — szántóföldi növénytermesz­tésen, szőlőtermesztésen, sertés- és baromfitenyészté­sen — kívül egyéb munká­kat is végezzenek, s ily mó­don biztosítsanak munka- és kereseti lehetőséget a nagy­községben és Ordacsehiben élő szövetkezeti gazdáknak. A segédüzemágak létreho­zásánál, illetve fejlesztésénél figyelembe vették a Balaton közelségéből adódó sajátos igényeket, amelyeket ^ egy mezőgazdasági jellegű gaz­dálkodó szervezet képes ki­elégíteni úgy, hogy abból haszna is származzon. Az idén eddig legsikeresebben a szállítási ágazat működött. A teljesítménybérezés célra­vezetőnek bizonyult a fuva­rozásnál és egyéb, az ága­zathoz tartozó tevékenység­ben. A nagyközségi tanács­tól folyamatosan kapják a megbízást különféle felada­tokra, ezen a tavaszon pél­dául a Balaton Tsz fuvaro­sai szállították a földet a feltöltésekhez. Kilenc teher­gépkocsijuk és három mar­kolójuk révén elvállalhat­nak úgynevezett tömegmun­kára szóló megrendeléseket >s. Van homokbányájuk, s nemrég alakult meg a parképítő részleg — önálló brigádja már dolgozik is Boglárlellén. A fonyódi ta­nács általában pályázatokat ír ki a különféle település- fejlesztési munkákra, s eze­ket a Balaton Tsz többnyi­re megnyeri — minthogy helyben vay a szövetkezet, felkészültsége pedig megfe­lel a kívánalmaknak, kedve­zőbb ajánlatokat tehet a megbízások teljesítésére, mint a távolabbról pályázó gazdálkodó szervezetek. Több éven át közös fenn­tartásban működött, majd tavaly önálló lett a téesz nyomda- és papírüzeme. Mindjárt az első évben tel­jesítette hétmillió forintos termelési tervét, és nyeresé­get is hozott a szövetkezet­nek. Az ordacsehi üzemben huszonöt dolgozót foglalkoz­tatnak. Szórólapokat, külön­féle nyomtatványokat készí­tenek üdülőknek, idegenfor­galmi cégeknek és, más megrendelőknek. S az igé­nyek növekedéséből követ­keztetve ebben a megbízó és a tsz is megtalálja a számí­tását. Több a műanyag alkatrész AZ EXPORTTERVEK TELJESÍTÉSÉÉRT (Tudósítónktól) A nagyatádi városi párt- vb legutóbbi ülésén Magyar Vince a Danuvia 4. számú gyárának az igazgatója be­számolt munkájukról, külö­nös tekintettel az utóbbi két évre. A testület megállapította, hogy az ötéves terv első évé­nek kimagasló eredményei mellett előreléptek a műszaki fejlesztésben és a termelés- szervezésben is. Lényeges a gyári önállóság növelése az anyagbeszerzésben és a ke­reskedelmi tevékenységben. 1986-ra 10—14 százalékos ter­melésnövekedést terveztek. Tervük túlteljesítését a ha­tékonyság javításával, az anyagfelhasználás csökken­tésével is elő akarták segíte­ni. Ezért fontos szerepet ka­pott a forgácsolási technoló­gia fejlesztése, a hidegalakí­tási technológia bevezetése, valamint a műanyag alkatré­szek arányánák növelése. Kiemelt bérfejlesztésben részesítették a vezető és mű­szaki dolgozókat. Szigorítot­ták a létszámgazdálkodást, néhány munkakört összevon­tak és így kilenc álláshelyet takarítottak meg. így a ter­melésben 18,1 az értékesítés­ben pedig 19,5 százalékos nö­vekedést értek el. Árbevételük a tervezetthez képest 21,5 százalékkal volt magasabb, s ez csaknem 58 millió forintot jelentett. A gyár tavalyi eredmé­nyei alapján nyerte el a Ki­váló gyár címet. Ez arra kö­telezi az üzem vezetőit és egész közösségét, hogy a ked­vező folyamatot állandósít­sák, és továbbra is jó ered-- ményeket érjenek el. Az idei év első negyedében tervfeladataik többségét tel­jesítették, illetve túlteljesí­tették. Fokozott figyelmet fordítanak a piaci tevékeny­ség fejlesztésére, a munka- fegyelem és a minőség továb­bi javítására. Kiemelt fel­adatnak tartják a nem rubel elszámolású exportterveik teljesítését. Ezzel hosszabb távon is áUandósíthatják'kbo- perációs kapcsolataikat. szilárdult a belső helyzet és nőtt az árutermelés. Ekkor kezdődött meg a koncentrá­ció és a szakosodás folyama­ta, az iparszerű termelés alapjainak lerakása. A mező- gazdaság szocialista átszer­vezéséhez, a szövetkezetek indulásához „felnőtt testvér­ként” adtak anyagi, szerve­zési és emberi segítséget az állami gazdaságok. A hetvenes évekre tehető az addigi legsikeresebb sza­kasz. Ebben a harmadik idő­szakban a hazai és a nem­zetközi tudományos tapasz­talatokra épülve kibontako­zott és elterjedt az iparszerű termelés, kialakultak a ter­melési rendszerek. Klenczner András szerint a negyedik szakasz, a nyolc­vanas évtized az előzőektől eltérő feladatot ^hozott ma­gával. A mérsékeltebb meny- nyiségi termelésnövelés he­lyett a minőség, a nemzetkö­zi versenyképesség lépett előtérbe. „Ha jelentős fel­adat volt a szocializmus alapjainak lerakása, a ter­melőszövetkezetek megszi­lárdítása, az iparszerű ter­melés megvalósítása, akkor ma, mindezeknél nehezebb teendő a versenyképesség, a gazdaságosság, a hatékony­ság növelése.” Az állami gazdaságok több mint négy évtizedes törté­netének tapasztalatai, új iránti fogékonyságuk biztosí­ték ahhoz, hogy a folyamat­ban levő szakaszt is elisme­rően értékeli majd az utó­kor. V. M. téglaipar termékbemutatója közvetve ezt szolgálja. E termékbemutatóra is építjük szaktanácsadó szolgálatun­kat. Ha valaki igényli, ak­kor már a tervezéskor el­készítünk számára egy ilyen pontos anyaglistát, megha­tározzuk, hogy — az építési területet is figyelembe véve — hogyan lehet a legolcsób­ban „megúszni” az anyag- beszerzést, a szállítást. — Lesz kereslet erre a szolgáltatásra? — Reméljük. Sokszor elő­fordul ugyanis, hogy az em­berek az anyagismeret és a beszerzési lehetőségek is­meretének hiánya miatt drágábban építkeznek, mint kellene. Amúgy is nagyon drága a házépítés, megpró­bálunk segíteni. A napvédő ernyő sem vé­letlenül került a bejárat fölé. Az irodavezető azt is elmondta, hogy az NSZK- beli, rendkívül tartós és színét is megőrző vászon felhasználásával egy hazai kisszövetkezet készíti sokféle variációban a Rollflex név­re „keresztelt” ernyőket. Fölszerelhetők ezek panel­házak erkélyeire is, bár tö­meges elterjedésüket tízezer forint fölötti áruk némiképp akadályozza. Viszont tárgyal az irbda több: közülettel, így a kaposvári főutcán levő üzletek gazdáival is. Kira­katok árnyékolására is al­kalmas ez a szerkezet, de presszók, kávézók terasza fölé is helyezhető. A másnapi megrendelést még délelőtt el kell juttatni az elosztóba, hogy onnan el- küldhessék az igénylést Ka­posvárra. Akik később kap­nák észbe, tej nélkül ma­radnak másnap. Nagyobb té­telt nem tud pótlólag szállí­tani az elosztó, de egy-két lá­dával kisegítik a rászorulókat. A tartalékból mindenki vihet. Néhány litert azonban min­tának megtartanak, mert többen reklamálnak a meg- savanyodott tej miatt. Gyors forralási próbával ellenőrzik, hogy a tej valóban átalaku­lóban van-e. Ha nem, akkor a szállítási lánc utolsó sza­kasza hibázik. Leggyakrab­ban azért romlik meg a tej, mert a boltokban hanyagul kezelik a szállítmányt, nem kerül időben hűtőbe a tej, tejtermék. Legalábbis ez a tejipar szakembereinek vé­leménye. Az elosztónak van egy hatalmas hűtőkamrája. Egyik részében a sajtokat „érlelik”, a másik napi tá­rolóul szolgál: a joghurt és az ízletes finomságok mel­lett a néhány ládányi tejet is ott tarják. Nagy keletje van a fagylaltpornak: nya­ranta tíz-tizenlkét vagonnal fogy. A tejporral együtt a fagylaltalapanyag is Berety- tyóújfaluból érkezik. A szállításban részt vevő gépkocsik többsége a Ka­posvári Tejipari Vállalaté, a korábban megszűnt Tejipari. Szállítási Vállalattól örö­költék őket, csakúgy, mint a szárszói telep udvarán levő műhelyt. A meghibásodott kocsikat ott javítják, s még vizsgára is fel tudják ké­szíteni a járműveket. F. L. AZ ÉTK ÚJDONSÁGAI Szolgáltatás a házépítőknek Az alagútnyi kamionbelső rengeteg rekeszt rejthetett magába, de az áru nagy ré­szét már kipakolták belőle, csupán a raktér végén ma­radt az ízesített joghurtból. A platón néhol a kifolyt tejtermék fehér foltot ha­gyott. A kamion hajnalban indult az Alföldről, hogy időben megérkezzen a kis­kunfélegyházi tejüzem ter­mékeivel. Hetente három­szor fordul a kocsi; reggel hét-nyolc óra körül érkezik Balatonszárszóra. — Pontosan jön és a re­keszekben mindig az van. amit kérünk. Nagy szó ez. iskolák, cukrászüzemek és éttermek szintén az elosztó­tól kapják a tejtermékeket. — A szezon előtt tizenkét teherkocsival és öt kamion­nal dolgozunk. Az utóbbiak csak ide hozzák az árut, azokkal nem „terítünk”. Nyáron tíiz-tizenkét vagon- nyi friss terméket kapunk naponta, ebből kettő sínen érkezik. Az egyiket Siófo­kon, a másikat Balatonsze- mesen rakjuk ki. A naponta érkező áruk mellett a sajtokból és a hosszabb szavatosságú ter­mékekből csak ritkábban hoz­nak. Az elosztóba minden­nap eljutó tejtermékek ki­lencven százalékát a kapos­vári üzem küldi. A kocsik éjfél előtt futnak be. Sok­szor nincs idő arra sem, hogy kipakolják, de fölösle­ges is volna. A kamionok­hoz odatolatnak a terítő gépkocsik s a járatlap alap­ján vételezik egyikről a ka­kaót, másikról a tejet. Ha egy időben futnak be a ka­mionok, csak nehezen fér­nek el az udvaron. Üj kirakatot rendeztek be az Építésügyi Tájékoztatási Központ kaposvári informá­ciós irodájában. A szépnek nem nevezhető ház bejára­ta fölé nemrég napellenző került, a homlokzatot — amennyire egyáltalán lehet­séges — elfogadhatóvá pró­bálták tenni. Király Józse­fet, az ÉTK iroda vezetőjét esik róla, hogy az ajánlott tervek nem igazán jók, szükség volna a somogyi tá­jakhoz inkább illő és ke­vésbé merev típustervekre. Kidolgozásuk megkezdődött. De, hogy ne csupán terv­csomagot tudjunk adni az építeni szándékozóknak, újabb szolgáltatásokat is be­vezetünk. A somogv—zalai mert nem kell veszeked­nünk egy több száz kilomé­terre levő partnerrel. Re­méljük, velünk is megvan­nak elégedve, hiszen a ka­mionok nem üresen mennek vissza: a marcali üzem tú­ródesszertjét viszik Kiskun­félegyházára. Székely Gyula, a Kapos­vári Tejipari Vállalat bala- tonszárszói áruelosztójának főművezetője nyugodtan kí­sérhetett bennünket a rak­tárak, gépkocsirakodók kö­zött: a nyári csúcsfogyasz­tásra még csak készülnek. „Majd ha megjönnek a gye­rekek, akikar mi lesz itt?” Az évzáró után a családok együtt utaznak nyaralni s a pihenéskor éppúgy szük­ség van a tejre és tejter­mékekre, mint a hétközna­pokon. Az üres pultok, vagy a savanyú tej szabadság alatt még bosszantóbb. A szárszói elosztóból a sze­zonban 400—450 lerakóhely­re indul gépkocsi. Aligától Balatonfenyvesig járják az üdülőket, boltokat; Tab kör­zete is hozzájuk tartozik. Az kérdeztük róla, hogy mosto­ha körülményeik ellenére a ház küllemén is látszó igye­kezetből következtethe­tünk-e belső, tartalmi vál­toztatásokra ? — Néhány újdonsággal akarunk kirukkolni, elsősor­ban a magánépítőknek 'kí­vánunk az eddiginél többet nyújtani. Mind több szó

Next

/
Thumbnails
Contents