Somogyi Néplap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-06 / 132. szám
4 Somogyi Néplap 1987. június 6., szombat Nagy bevételkiesés Elkótyavetyélt üdülőterület SZABÁLYTALANSÁG-SOROZAT ZAHÁRDIBAN Kései strelicia Átmeneti időszak Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél — bizonyosodott be Zamárdiban. Tavaly óta érkeztek a közérdekű bejelentések országos szervekhez, így az Építési és Városfejlesztési Minisztériumhoz, majd a Központi Népi Ellenőrzési Bizottsághoz. A jogos háborgásra az adott alapot, hogy olyanok kaptak építési telket a zamárdi Kiss Ernő utcában, akik rokonágban vagy barátságban voltak a tanács vezetőivel. A suttogást, a bírálatot fölerősítette, hogy a lakosság alig kapott tájékoztatást az ügyről. Sok mindent suba alatt intéztek. Üdülők helyett sorházak Másfél évtizeddel ezelőtt kezdődött a partszakasz fel- töltése, a balatoni regionális tervvel összhangban. Társas üdülőket terveztek oda, négy évvel ezelőtt azonban a zamárdi tanács megváltoztatta a terület státuszát. Az általános községrendezési terv már lakóépület építését is lehetővé tette. Ez azért különös, mert a község lakóövezetében van egy hétszáz lakás elhelyezésére alkalmas terület. Az előbbi azonban kényelmesebb és „olcsóbb” megoldásnak bizonyult, hiszen kész üdülőterületet használtak fel. Fittyet hánytak arra, hogy a terület státuszát nem változtathatták volna meg. Ez volt a később halmozódó eljárási hibák, mulasztások és törvénytelenségek nyitánya. A sorházépítkezés szervezésébe ugyanis úgy vágtak bele, hogy a telek kialakítását sem végezték el. A magánlakásokat állami közterületen építették. A tartóshasználati díjat pedig négyszögölenként mindösz- sze kétezer forintban állapították meg. A kaposvári Inköz szerint 1985-ben az 5400 forint lett volna elfogadható. Igaz, a KNEB megállapítása: az építkezés valójában a résztvevők jogtalan egyéni gazdagodását szolgálta. A tanács ugyanakkor számottevő bevételtől esett el. Aki közel ül a tűzhöz A zamárdiak csak véletlenül szerezhettek tudomást a sorházépítési lehetőségekről. Az 1984—85-ös falugyűlések beszámolóiban említették, de elferdítve a valódi törekvést: „Előkészítés alatt van fiatalok, pályakezdők és intézményi dolgozók részére társas lakóházak építése a zamárdi feltöltött terület mellett.” Az érdeklődőknek, a kimaradóknak azonban félrevezető választ adtak. Elmaradt a lakosság ellenőrző részvétele. Az építkezőket a körülméEgyéni ügyintézés Dr. Dudás Katalin vb- titkár, akinek a középiskolás gyermeke szerepel az építkezők között, időben nem jelentette be ezt a kizáró okot. Mintha mi sem történt volna, folyamatosan szerepet vállalt a döntésekben, az ügyintézésben. A sorházak csaknem 200 ezer forintra rúgó tervdokumentációjának ellenértékét ő előlegeztette meg a tanáccsal. A költségek még a mai napig sem térültek meg. Az ilyen ügyben a szabálytalanságok halmozódnak, mind többen döntenek tévesen, bizonyos esetekben másoktól befolyásolva. A megyei tanács vb ezért döntött úgy, a napokban, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálata alapján, hogy megsem-' misíti a zamárdi tanács jogszabálysértő határozatait a telek tartós használatba adányek vizsgálata nélkül, kiváltképp a személyes ismeretség alaján jelölték ki. A sok változás miatt tulajdonképpen 53 személynek van szerződéskötési jogosultsága a telek tartós használatba vételére, noha négy ütemben 22 lakás épül. A fiatal házasok, a sok- gyermekesek nem is nagyon vágtak volna bele ebbe az építkezésbe, mivel nagy alap- területű, reprezentatív épületeket terveztek, sorházas családi házként. Erkölcsi szempontból súlyosan kifogásolható, hogy a tanács nem a rászorultaknak juttatott nagy összegű támogatást á telekárban. Az építkezők egy része családi, hivatali, személyes kapcsolatok révén jutott szokatlanul olcsó építési telekhez. Három, jogosultnak semmiképp sem tekinthető kiskorúnak a lakásépítését a tehetősebb szülők fedezték, olyanok, akiknek van lakásuk. Köztük van a zamárdi. tanács vb-titkára is. sáról, a személyek kijelöléséréről. Üj eljárás kezdődik, újra értékelik a telkeket. A jóhiszemű építkezők folytathatják az otthonteremtést, ha így vállalják, sőt a tanács egyedi esetekben szociálpolitikai kedvezményt is adhat a rászorulóknak. A zamárdi tisztségviselőkön kívül felelősség terheli az illetékes felsőbb szakhatóságokat is, mert nem tettek észrevételt, kifogást, olykor a kijárók nyomására ütötték rá a pecsétet az okiratokra. S ami a legnagyobb hiba, sorozatosan elmulasztották az ellenőrzést. A megyei tanács- vb éppen ezért vizsgálatot indított a személyi felelősség mégállapítására a zamárdi, a siófoki és a megyei tanács apparátusában is. A döntésre visszatérünk. Lajos Géza Kifagyott örökzöldek A hőmérő harminckét fokot mutatott, de jóval melegebbnek éreztük a levegőt. Az alacsony, tiszta üvegtető könnyedén átengedte a napsugarakat. Az üvegházakban azonnal észreveszik, ha egy kicsit is kisüt a nap. A katlanban a muskátlik utolsó hada várta a kései vevőket. Dula Pál, a Somogy Megyei Településtisztasági és Kertészeti Vállalat siófoki kertészetének vezetője elmondta, hogy az idén kilencvenezer egynyári növényt kínáltak a közületeknek és magánvásárlóknak, s nagy része el is fogyott. Az üvegházban sorakozó cserepes muskátlikon alig látszott, hogy a javát kiválogatták: minden növény üdén virágzott. A muskátli mellett még petúniát, dáliát és büdöskét vásárolhattak a virágkedvelők. E kertészetben hatezer négyzetméternyi üveggel fedett terület van. Csaknem fele egy hatalmas üvegház. Nagy munka folyik itt: a szegfű palántázása előtt teljes földcserét kell végrehajtani. Az egyébként jó minőségű, tápanyagokban gazdag földet a parképítők kapják meg. A szegfűnek új talaj kell; ezt tőzegből, istálló- és műtrágyából az üvegtető alatt keverik össze. A palántákat Szentesről kapják. Néhány hosszú ágyban már nevelkednek a szegfűk, a kertészek úgy tervezik, hogy szeptemberben hozzák majd virágaikat. A szegfű és a gerbera után az alstroemélia lehet a legkedveltebb virág. Siófokon két éve honosodott meg e csodaszép virágú növény. Évelő töveit nem szedik ki a földből, mert a buja bokor nyáron visszahúzódik, s ősz közepéig pihen. A szegfűháznál jóval kisebb helyen strelíciát nevelnek. A trópusi növény valódi környezetben gyarapodhat. A méteres levelek, mint megannyi lándzsa, ágaskodnak a fény felé. A megbúvó BENKE JÓZSEF Nemzetközi terrorizmus 14. ÁLLAMI RANGON A terrorizmus fogalmáról jóllehet csak az elmúlt 50 évben mintegy másfélszáz különböző meghatározás látott napvilágot, egy kérdésben azonban nincs vita: ez az állami terrorizmus. S teljesen más dolog az állam elnyomása és egészen más az állam által támogatott terrorizmus vagy az államgépezet eszközeinek terrorista jellegű akciókra való felhasználása. Amekkora a különbség az egyén és az állam, az egyén lehetőségei és az államgépezet rendelkezésére álló eszközeiben, ugyanez a különbség az egyéni és állami terrorizmus között. E gyének vagy csoportok és népük akaratából az állam élére került vezető testületek felelőssége között — bármilyen helyzetben és időben — mérhetetlenül nagy a különbség. Nem hasonlítható össze a felelőssége annak a két palesztin és egy brit állampolgárságú terroristának, aki Larnacában meggyilkolt három izraeli állampolgárt és az izraeli kormányé, amely — hogy megbosz- szulja az előbbi gyilkosságokat — valóságos vérfürdőt rendezett a PFSZ tunéziai székháza ellen intézett, s legaláb harmincszor annyi áldozatot követelő támadásával. Larnacában néhány bűnöző cselekedett. Tunéziában egy demokratikus állam irányítói — egy olyan népé, amely maga is a legtöbbet szenvedett a hasonló barbárságtól. Hogy is mondta, Jo- széf Burg belügyminiszter? Van államunk, van rendőrségünk, és semmi helye az egyéni megoldásoknak! Mert ha az izraeli hadsereg a lar- macai börtönben fogva tartott terroristákat vitte volna Izraelbe felelősségrevonásra, a világ jelentős része tapsolt volna a megoldásnak. S ez inkább visszafogta volna a terroristákat, mint az az akció, .amely palesztin és tunéziai gépírókisasszonyokat, utcai járókelőket semmisített meg és egyetlen, a palesztin (arab) terrorizmusért felelős vezetőt sem. Ha néhány felelőtlen kalandor vagy t’zen- éves gyerek a világ leggazdagabb államának hadseregét olyan hadüzenet nélküli háborúba tudja belerántani, mint a Líbia elleni, akkor a világnak, az emberiségnek tényleg van félnivalója a terrorizmustól. Akkor is, ha szakértők kijelentik, hogy a terrorizmus esetében bizonyos érdekcsoportok által szándékosan szított tömeghisztériáról van szó, hiszen a terroristák mintegy két évtizede szinte költségmentesen szállítják az „anyagot” a világ hagy televíziós társaságainak, és a hadipari komplexum egy teljesen új hajtásának, a máris tízmilliárdos forgalmat. lebonyolító úgynevezett terrorizmus elleni felszereléseket gyártó cégeknek (1985-ben az USA 260 millió lakosából az Egyesült Államok területén összesen 2 személy vesztette életét terroristatámadások következtében, s 1984-ben külföldön is mindössze 16. 1970-től 15 év alatt a terroisták által megölt amerikai polgári személyek száma nem érte el a kétszázat; ugyanezen időszakban az Egyesült Államokban a „normális” gyilkosságok következtében csaknem 300 000 ember vesztette életét. A válogatás nélkül lesújtó amerikai vagy izraeli állami terrorizmushoz képest valóságos „sebészeti beavatkozás” az az állami terrorizmus, amelyet Líbia valósított meg az 1980-as évek legelején Londonban, Rómában, Athénban és Bonnban (negyed év alatt 9 líbiai állampolgár volt az áldozat) azon elv szellemében, hogy minden küföldre távozott líbiainak azonnal haza kell térnie és otthon kell felelnie a felhozott vádakra. S ha nem térnek haza, azzal bűnösségüket bizonyítják, és likvidálják őket (amint ezt 1980. április 27-én Kadhafi kijelentette a külföldön élő líbiai ellenzékhez címezve). Az elmondottak bizonyítják: a megalázottak és megnyomorítottak, a gyengék elkeseredett és kétségbeesett nacionalizmusa nem számít. Ami valóban számít: a nagyhatalmi nemzettudat. Az előbbi minden esetben elítélendő, mert eszközei bűnösek, módszerei köztörvényes büntetést vonnak maguk után. A legnagyobb államéi nemcsak elnézést élveznek, hanem még egyetértést is keltenek. Egyének, csoportok, szervezetek az egyik oldalon, az állam — minden gyilkolásra alkalmas gépezetével — a másikon. Scwechat, Fiumi- cino, Isztambul: „Válasz Tuniszért” — hirdette a Palesztina Mártírjai szervezet. Nem válasz semmire, mondta a Fatah Forradalmi Tanácsa (Abu Nidal csoportja), hiszen minden zsidót — legalábbis, aki Palesztinába bevándorolt — el kell pusztítani, onnan élve senki sem távozhat. Nincs történész (vagy politikus), aki meg tudná mondani: tulajdonképpen melyik is az események láncolatában az ok és az okozat. Csak egy a biztos: az áldozatok száma állandóan nő. Meddig? Már az 1967-es háborút követően költő, Hajim Guri ezt írta: „Mily telhetetlen is ez % föld! Hány sírra, koporsóra van még szükség ahhoz, hogy felkiáltson: Elég már, elég!?” (Folytatjuk.) virágokat a gyakorlatlan idegen hiába keresné, a kertészeknek viszont elég egy pillantás és máris indulnak a „dzsungelbe’” a kiszemelt áldozatért. A strelicia is pihenőidejéhez közeledik. Elvétve találni csak rajta virágot. Az üvegház elülső oldala mellett dús, zöld növények díszelegnek. Ezeket csokrokhoz adják díszítésnek. A gerbera sokak kedvelt virága. A kertészet nem a szokott módon nevelt palántákat vásárolt. Lombikban, táptalajon sarjadtak a te- nyészcsúcsokról lemetszett milliméteres szeletek. Kórokozó baktériumok, gombák nem érintkezhettek a- szövettenyésztéssel előállított növénnyel, s ez később igen hasznos. Dula Pál nehéz szívvel mutatta meg az elfagyott lomblevelű örökzöldeket. A megsárgult levelek nagy része lehullott az alacsonyra nőtt bokrokról. Siralmas látvány volt. A tőről ugyan kihajtott néhány zöld ágacska, de az anyanövényekhez hasonló, szép bokor csak néhány év múlva lesz belőle. P- L. PIACI KÖRKÉP Prímőrdőmping . Borús időben újabb derűs árfordulatokat hozott a kaposvári hetipiac. Egy hét alatt 50—60 forintot mérséklődött a paradicsom ára, s így a zömét 100-ért adták. A zöldpaprika aprajából már 3-4 forintért is kaptunk, s a legszebb töltenivaló sem került többe 10 forintnál. Harapásra ingerlő hegyes papr rikát 5-ért kínáltak. Az újburgonyát is olcsóbban: 30 forintért mérték, sőt a Zöldértnél csak 22-t kértek érte. Változatlanul 10 forint viszont az ókrumpli kilója. 50—60-ért láttunk karfiolt, s 30-ért zsenge káposztát. Mérettől függően 5—10 forint volt a hónaposretek csomója, 8—12 a karalábé darabja. Már több helyen árultak cukorborsót. Jobban járt, aki kilónként 50—60 forintért vett, mint aki a 10—25 forintos csomókból választott. Az utóbbiból például két csomó aligha tett volna ki egy kilót. Fejetlenség volt a fejes- salása-áraknál. Hasonlót adtak 4-ért és 8-ért is. Nem túl nagy meggyőződéssel kértek 50 forintot az öreg sárgarépa kilójáért, kapósabb volt az új zöldség csomója 20-ért. Alig volt már a 20 forintos főzőhagymából, válogathattunk viszont a 4-6- ra tartott tavasziból. 200 forintos áron jelent meg az első vargánya, s mivel alig volt, csak 40-ért adták a csibegomba literét. Egyik sem volt olyan kecsegtető, mint a 96—100-ért mért sampinyon. Kilónként 30-ért már elérhető volt a cseresznye. Igaz, a szemrevallóbb fajtákat még mindig csomóban adták 5 forintért. Meglepően kevesen szeretik az epret. Ez derült ki abból, hogy 90—110-ért sem igen vették. Nem lehetett panaszunk a baromfipiac áraira. Már 1,60- ért is kaptunk tojást, igaz, volt aki 2,20-at sem átallott kérni érte. 160-at kóstált egy 3 kiló körüli kakas, hússzal olcsóbb volt a tyúk. Ugyancsak 140-ért alkudoztak egy pár apró csirkére. Most is volt balatoni keszeg kilónként 20-ért. A pedagógusokat köszöntő virágcsokrok beszerzése nem okozhatott gondot: 10 forint körül volt a tűzliliom, a csillagfürt, a margaréta és a pünkösdi rózsa csokra. 12-ért is volt szegfű, s a gerberá- ért nem fizettünk 17-nél többet. B. F.
