Somogyi Néplap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-06 / 132. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP3A XLIII. évfolyam, 132. szám Ára: 2,20 Ft 1987. június 6., szombat Napszámos és fáklya „Ki volt tanítód? hol jár­tál iskolába? (Hogy lantod ily mesterkezekkel pengeted.” — Petőfi Arany Jánoshoz in­tézett kérdése nem egé­szen költői kérdés. Benne van az elismerés a tanító iránt, akinek keze alól olyan nagyszerű költőegyéniség ke­rült ki, mint „Toldi írója”. A vers 140 évvel ezelőtt kelt, mondanivalója ma is időszerű: a felnőtt ember egész életén át bizonyítja vagy éppen cáfolja tanítója munkájának eredményessé­gét. Sokszor elmondták, leír­ták: a pedagógus „a nemzet napszámosa” volt egykor, aki keserves körülmények között is oktatta a nebulókat. De ő volt a „fáklya” is, aki vilá­gosságot gyújtott a babona és az elmaradottság sötétjében. A pedagógus — igazi, hiva­tásának élő pedagógus — szá­mára az volt az igazi jutalom munkájáért, ha tanítványa „vitte valamire”. Nagyot változott az utóbbi évtizedekben a pedagógusok élete. Talán elsősorban azért, mert ma elismerik tudásukat, tisztelik őket fáradozásaikért, amelyek eredményeként nö­vekszik és erősödik „a dol­gozó nép okos gyülekezete”. Nem akar ünneprontás len­ni, ha hozzátesszük: mindez a jó, lelkiismeretes, hivatá­sát szerető pedagógusokra vonatkozik- Amiből követke­zik, hogy bőségesen van még javítanivaló a pedagógiai munkán. S tegyük hozzá: az sem — vagy legalábbis nem mindig — a tanítókon, taná­rokon múlik. Szép számmal vannak közöttük ma is, akik minden tőlük telhetőt elkö­vetnek, hogy a lehető legtöbb tudást plántálják tanítványa­ik fejébe. De vannak — mint ahogyan minden pályán, szakmában vannak —, akik megelégszenek azzal, hogy kiadják a végbizonyítványt mindazoknak, akik a tanév folyamán végigülték az órá­kat. Pedagógusnak lenni ma, a megváltozott viszonyok között sem könnyű. Ezzel számol­nia kell annak a fiatalnak, aki hivatásának választja a — bízvást mondhatjuk: az orvosi után — második leg­humánusabb pályát. Hiszen sok minden változott és vál­tozhat, de örök tény marad, hogy nagyszerű tett tudatlan gyerkőcökből értelmes embe­reket faragni. Ehhez pedig nemcsak tanítani, hanem ne­velni is kell, ami. még a tu­dás átadásánál is nehezebb, de annál is hálásabb feladat. Általános iskolákban, szakmunkásképzőkben, gim­náziumokban, szakközépis­kolákban és a felsőoktatás­ban egyaránt ünnepük júni­us első vasárnapján a peda­gógusokat. Azért e napon, mert közeleg a tanév vége, most adhatnak számot egy év alatt szerzett tudásukról a tanulók és végezhetnek szám­vetést egy esztendő sikereiről vagy kudarcairól a tanárok, tanítók. A pedagógusnap után ha­marosan kezdődik a nagy­vakáció. Az erőgyűjtés ide­je. Fizikailag és — főleg — szellemiekben. Hogy 'a követ­kező tanév több sikert és ke­vesebb kudarcot hozzon. Hogy a mai tanítványok büszkén mondhassák tanító­juk, tanáruk nevét, ha majd egyszer, talán évtizedek múl­va megkérdezik tőlük: „ki volt a tanítód, hol jártál is­kolába?” Várkonyi Endre Befejeződött a szocialista akadémiák értekezlete Tudósok a gazdaságért Karibi üdvözlet Kubai—magyar barátsági találkozó Csurgón KGST-VB közlemény Moszkvában június 4—5-én tartotta meg 123. ülését a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának Végrehajtó Bi- • zottsága. A tanácskozáson Alekszejv Antonov szovjet miniszterelnök-helyettes el­nökölt. Magyar részről Mar­jai József miniszterelnök-he­lyettes, hazánk KGST-képvi- selője vett részt. A végrehajtó bizottság megvizsgálta a KGST-tagor- szágok kölcsönös együttmű­ködésének, valamint a ta­nács tevékenységének fejlesz­tésével és tökéletesítésével kapcsolatos kérdéseket. Vjacseszlav Szicsov, a KGST titkára hangsúlyozta, hogy a KGST keretein belül megvalósuló együttműködés, a szocialista gazdasági integ­ráció mechanizmusának át­alakítása nélkül nem lehet végrehajtani az átmenetet a mélyreható tudományos-ter­melési és műszaki kooperá­cióhoz, s megvalósíthatatlan a komplex program is, amely a tagországok műszaki-tudo­mányos haladását határozza meg az évezred végéig. Kétnapos tanácskozás után pénteken közlemény elfoga­dásával befejeződött a szo­cialista országok tudomá­nyos akadémiái elnökeinek munkaéntekezlete. A közlemény hangsúlyoz­za, hogy a tudományos-mű­szaki fejlődés meggyorsítá­sában, a társadalom életé­ben minden ország tudomá­nyos akadémiájának fontos feladata van. Elsődleges sze­Gáspár Sándornak, a SZOT elnökének vezetésével pén­teken ülést tartott a Szak- szervezetek Országos Taná­csának elnöksége. A testület megvitatta és jóváhagyta Nagy Sándornak, a SZOT titkárának tájékoztatóját az 1987. év gazdasági indulásá­nak tapasztalatairól és az ebből adódó szakszervezeti tennivalókról. Az elnökség pozitívan értékelte, hogy a repük az alapkutatások fej­lesztésének elősegítése. Az értekezlet szükséges­nek tartja a két- és többol­dalú kapcsolatok erősítését, az együttműködés új lehe­tőségeinek keresését. Ennek egyik alapvető formája az akadémiák részvétele a KGST-tagországok 2000-ig szóló tudományos-műszaki fejlesztésének komplex prog­ramjában. gazdálkodó szervek és a szakszervezetek erőfeszítései nyomán az első négy hó­napban a termelés növeke­dett, egyes területeken je­lentősen meghaladva az el­múlt év hasonló időszaká­nak teljesítményeit. A SZOT elnöksége megvi­tatta a szakszervezeti ifjú­sági tagozatok megalakítá­sának tapasztalatait is. Kubai vendége volt csü­törtökön Csurgónak. Félix Perez, a Kubai Köztársaság budapesti nagykövetségének kereskedelmi attaséja ismer­kedett a városi jogú nagy­község életével a Hazafias Népfront megyei és helyi bizottságának meghívására. Délelőtt Molnár Gergely, a csurgói népfrontbizottság titkára — a 'település veze­tőinek jelenlétében — tájé­koztatta a városiasodó nagy­község életéről. Félix Perez ellátogatott a Sefag csurgói gyárába, találkozhatott a szakmunkásképző intézet ta­náraival. megnézte Sorpogy- uydar,helyen, hogy a lelkes fiatalok és öregek miként ápolják a hagyományokat, társadalmi összefogássá! milyen faluházat csináltak. Délután a nagyhírű gim­názium igazgatója, Laczó János várta a vendéget, öt év múlva, alapításának 200. évfordulóját ünnepli a csur­gói gimnázium; az új tan­évben itt új fakultatív tan­tárgyak oktatását kezdik meg. A vendéget elkísérték a ritkaságokat őrző könyv­tárukba is, ahol figyelmes­ségként megmutatták neki azt az 1798-ban Nürnberg- ben készült atlaszt, amely­ben a Karib-tenger gyöngy­szeme, Kuba is látható. A múlt ismerete nélkül nem lehet a holnapokat ter­vezni. Kuba története meg­annyi tanulsággal szolgál — erre is emlékeztetett a gim­názium dísztermében meg­tartott ünnepi beszédében Molnár László, a csurgói népfrontbizgttság elnöke, a magyar—kubai barátsági est egyik szónoka. Hasonlókról beszélt a kereskedelmi atta­sé is,külön kiemelve: a má­sok jogának tiszteletbentar- tása jelentheti csak a békét. A gimnázium tanulóinak műsora után beszélgettünk Félix Perezzél. Elmondta: bár Kuba és a kubaiak már nem ismeretlenek Somogy­bán, a kapcsolatokat erősí­teni kell. Ez különösen ja­vunkra válik, mert van mit tanulnunk egymástól. Biztonságosabb vasúti közlekedés A vizek veszélyeiről Ülést tartott a SZOT Dominó-55 a fonyódi állomáson Sajtótájékoztató a tragédiák megelőzéséért Üzembe helyezték az új biztonsági berendezést a fo­nyódi vasútállomáson. A Do­minó—55 típusú készülék az eddiginél áttekinthettőbbé teszi a vágányok foglalitsá- • gát, a vonatok helyzetét Ba- laitonfanyvestől Boglárlelléig. — Az volt a legfontosabb, hogy az új menetrend élet­belépésekor már üzemeljen, ugyanis május 31-től lénye­gesen több vonat közlekedik — mondta Erdei Zoltán ál­lomásfőnök. — Dolgozóinkait felkészítettük; vizsgázniuk is kellett, így minden feltétel megvan a zavartalan üzeme­léshez. A Dominó—55 használatá­val központilag figyelhető az említett térség és az állomás összes vágánya. A váltókat szintén erről a helyről tud­ja állítani a forgalmi szolgá­lattevő. — A tornyokban nagy és nehéz „emeltyűkkel” kellett dolgozniuk a kezelőknek. Most a 30 váltóra elektro­mos motorokat szereltek, és gombnyomásra állíthatók a váltók. Eddig csak szemmel lehetett érzékelni, hogy van-e vonat a vágányokon. Az új berendezés kizárja az embe­ri tévedést. Jelzi a vonatok helyzetét, s amíg egy vágá­nyon szerelvény tartózkodik, nem engedi, hogy másikat arra indítsanak. A váltók állításához eddig három ember kellett, most a forgalmista egyedül látja el ezt a munkát. A biztonsági berendezést a MÁV Távközlési és Bizto­sító Építési Főnöksége he­lyezte üzembe. Az építési osztály vezetője, Kovacso- vics László figyelemmel kí­séri az üzemelés első heteit. — A Balaton mellett Fo­nyód az utolsó állomás, ame­lyet ellátunk a Dominó—55 berendezéssel. A teljes költ­ség 25 millió forint; ehhez jön még az utasok tájékoz­tatását szolgáló „hangos há­lózat”, amelynek 4 millió fo­rint az értéke. A biztonsági eszközökhöz egy áramellátó és egy tartalék dízelberen­dezés is tartozik. Az utóbbi automatikusan megkezdi az áramszolgáltatást, ha a há­lózatfeszültség kimarad. Fonyódon nemcsak a vál­tóállítás gyorsabb, hanem a vonatforgalom is. És nagyobb lett a biztonság. Tavaly 319 ember fulladt hazánkban a különböző fo­lyókba és tavakba. Értük már semmit sem tehetünk. Azokért viszont, akik élet­ben vannak, kötelességünk mindent megtenni, hogy ne forduljon elő velük hasonló tragédia. E gondolat jegyé­ben tartottak tegnap Siófo­kon a város nevét viselő motoros hajón sajtótájékoz­tatót. Ezen a három érintett megye rendőri vezetői is ott voltak. A múlt évi tapasztalatok­ról, gondokról, a megelőző munkáról, lehetőségekről Bohár János rendőrezredes, az Országos Rendőr-főkapi­tányság csoportfőnök-helyet­tese tájékoztatta a megje­lenteket. A különböző tava­kat, folyókat, kora tavasztól késő őszig egyre többen Iá­Pedagógusnapon Fotó: Gyertyás László — ■ —----------------------'...—---- — ..... f ogatják kikapcsolódást, pi­henést keresve, s egyre több azoknak a száma, akik a napi munka előtt vagy után egy-két órát úsznak, evez­nek vagy horgásznak. Így sok embert fenyeget a tra­gédia veszélye is. S ezek szinte kizárólag figyelmet­lenség, gondatlanság és könyelműség miatt követ­keztek be. Ezek ellen az emberi tényezők ellen csak a magatartásformák meg­változtatásával, a figyelem­felkeltésével lehet küzdeni. A múlt évben a Balaton 24 áldozatot követelt, 647 em­bert viszont sikerült kimen­teni. A tragédiák oka igen gyakran az, hogy az embe­rek nem ismerik vagy nem tartják be a fürdés, a vízi közlekedés írott és íratlan szabályait. Sokan fittyet hánynak a fürdést tiltó táb­láknak, akadnak, akik itta­san fürdenek vagy csóna­káznak, mások felhevült testtel ugranak vízbe. Nem véletlenül tilos például für­deni a Balatonban vízi jár­mű kísérete nélkül a déli parttól 1000, az északi part­tól 500 méternél távolabb. A csónakok a parttól leg­följebb 1 km-es'távolságban közlekedhetnek s egyre na­gyobb gondot okoznak a deszkavitorlázók; ők fürdés­re kijelölt helyen és kikö­tőkben sem használhatnák járműveiket. Ha fellövik a sárga raké­tát és a viharkosarat félár- bocra húzzák, a fürdőzők- nek tanácsos partközeibe húzódni és a pánttól 500 mé­ternél távolabb fürödni és deszkaviitonlással, csónakkal közlekedni tilos. A piros ra­kéta kilövése és a viharko­sár felhúzása azt jelenti, hogy a vihar rövid időn be­lül bekövetkezik. Ilyen jel­zésnél a parttól legföljebb 100 méterre szabad fürdeni, a csónakokkal, szörffel, vi­torlás kishajókkal ki kell kötni. Minden előírás, tiltás ér­tünk, pihenni vágyókért szü­lettek. Hogy minél kevesebb legyen a tragédia.

Next

/
Thumbnails
Contents