Somogyi Néplap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-05 / 131. szám

1987. június 5., péntek Somogyi Néplap 3 ÉLETMÓD ES ÉRTÉKREND __________________ A pénznél fontosabb Folyóiratokban megjelenő elemzések, tanulmányok so­ra foglalkozik az életmód változásával, az értékrend helyenkénti torzulásaival, többek között a túlzott anya­giasság eredőivel és követ­kezményeivel. Valamennyi szerző egyetért abban, hogy a szocialista közgondolkodás zavaraiban valódi gondok, a fejlődés ellentmondásai, a gazdaság nehézségei tükrö­ződnek. A magatartást sza­bályozó tudatformák tovább­fejlődése tehát nem remél­hető pusztán a neveléstől. Az emberekben, eltérő élet­feltételeiknek megfelelően, különböző elképzelések él­nek az élet céljáról, a bol­dogságról, arról, hogy mi te­heti gazdagabbá mindennap­jainkat. E kérdések mindenkit fog­lalkoztatnak. Ez derült ki a beszélgetésekből, amelyek­nek során különböző foglal­kozású emberektől kértem véleményt. Az egyik vélemény szerint: érthető, hogy az emberek nagy része mértéken felül hajt, hiszen csak így lehet jól megélni. Igaz, így keve­sebb idejük jut a családra, a kikapcsolódásra, de hát valamit valamiért. — A „hajtásra” valóban szükség van, ám nem min­denáron — így Sándor Fe­rencije boltvezető. — A fen­ti nézet főként azokat jel­lemzi, akik nem értik, hogy a normális életfeltételek el­érésén kívül a pénznél fon­tosabb dolgok is vannak. Egyik ismerősöm arról kér­dezte különleges játékokkal elhalmozott gyerekeit: mit szeretnének születésnapjuk­ra. „Menjünk el együtt ki­rándulni, és szalonnát is süssünk!” A gyerekek tehát a pénznél többre tartják az élményt, az együttlétet. Bencze László OTP-főelő- adó szerint: — Ma már nemcsak a luxusigények kielégítéséért Új ösztönzési forma-„Kulcsemberpénz” — e különös szóösszetétel sajátos tartalmat, új ösztönzési for­mát jelöl a Csepel Művek Egyedi Gépgyárához tartozó kaposvári nehézgépgyárban. A pontos meghatározás sze­rint a termelés különösen fontos posztjain dolgozó és kiemelkedő. teljesítményt nyújtó emberek — az üzem bérkeretéből — havonta öt­száztól ezerötszáz forintig terjedő külön juttatást kap­nak. A mozgóbér és a célprémi­um bizonyos jegyeit is ötvö­ző forma újdonsága az, hogy a „kulcsembereket” a mun­kahelyi közösség és a közvet­len termelésirányítók egyet­értésével az üzem vezetői vá­lasztják ki, és megelőlegezik számukra a külön pénzt. A bizalom és a juttatás azon­ban csak addig jár, amíg a kiválasztattak a személyre szóló követelmények teljesí­tésével rászolgálnak. A fél- évenkénti felülvizsgálat so­rán ugyancsak meghallgat­ják a szűkebb közösség vé­leményét. A kaposvári gyárban het­venhat dolgozó kapott alkal­mat a bizonyításra. Vannak köztük tervezők, gyártás elő­készítők, anyagbeszerzők, a többségük azonban fizikai munkásként szakmai tudásá­val, szorgalmával került „kulcspozícióba”. A zömmel nagy értékű, egyedi terméke­ket — kohászati és gumi­ipari gépeket, atomerőművi javítóberendezéseket — gyártó üzemben ugyanis kor­látozottabb a teljesítmény­mérés lehetősége, mint a so­rozatszerű termelésben, vi­szont jól meghatározhatók a végeredményt befolyásoló műveletek és az ezekhez szükséges emberi képességek. Az új ösztönzési mód ver­senyhelyzetet teremtett a dolgozók' között. E ennek vé­gül is az egész gyár látja a hasznát. kell hajtani, hanem az élet- színvonal szinten tartásáért is. Ha a főmu-nkaidő jöve­delméből jól lehetne élni, aligha keresnék ennyien a géemkázás lehetőségét. Tény, hogy a javak szerzésében egyfajta verseny alakult ki az emberek között. — Rövid távon csábító le­hetőségnek látszik többlet­munkával kocsit, videót sze­rezni — mondta Rátfai Jó- zsefné, a statisztikai hivatal megyei igazgatóságának fő­előadója. Ugyanakkor a mér­téken felül hajtők közül egyre többen ismerik fel, hogy életmódjük a család, az önművelés rovására megy, s hogy emiatt a főmunka­időben sem tudnak teljes ér­tékűen dolgozni. — Véleménye szerint mit jelent ma a szabadidő hasz­nos eltöltése? — Mindaz, ami — nem anyagi értelemben — gazda­gabbá teheti az életünket. Ide sorolom a családi prog­ramokat, a sportolást és a különféle munkahelyi közös­ségi megmozdulásokat is. — Nem látok feltétlenül ellentmondást a szabadidő kétféleképpen értelmezett hasznossága között — mond­ta Bencze László. — Aki például hétvégi kertjében dolgozgat, jól egyezteti össze a két követelményt. Ezt tet­tem én is, amikor szabad­időben idegenvezetői tanfo­lyamot végeztem. Így nem­csak külön jövedelemre tet­tem szert, hanem új ismere­tekre, élményekre is. — Ha lenne szabadidőm, többet járnék színházba, ol­vasnék és utaznék — mond­ta Rákosfalvi Sándorné ügy­vitelgépesítési csoportvezető. Ehelyett többnyire munka­helyi túlóra, főzés és takarí­tás, a gyerekektől a lecke kikérdezése, munka melletti tanulás tölti ki az idejét. — Ha tanfolyam elvégzé­sére köteleznék, hová je­lentkezne? Ahol előléptetést, fizetésemelést remélhet vagy ahol a téma közel áll az ér­deklődéséhez? Rátfai Józsefné az előbbi szempontot tartja fontosabb­nak, hiszen ami közel áll hozzá, azzal szabadidejében is foglalkozhat. A többiek viszont azt tanulnák szíve­sen, ami egyébként is fog­lalkoztatja őket. Rákosfalvi Sándorné: — Aligha tudnám haszno­sítani a tanultakat, ha az távol állna az érdeklődésem­től. Ha ilyenre köteleznének, inkább pályát változtatnék. Sajnálom azokat az embere­ket, akik nem szeretik a munkájukat, s így az örömet sem ad nekik. Sándor Ferencné és Bencze László szerint a két szem­pont szorosan összefügg. Alig van esélye az előreju­tásra, a fizetésemelésre an­nak, aki a munkáját kény­szernek érzi, s ezért lélekte- lenül, gépiesen végzi. A Komszomol XX. kong­resszusán megfogalmazott megújulási törekvések és a KISZ XI. kongresszusának állásfoglalásai sok szempont­ból egybecsengnek. Ez lehe­tőséget teremt a két szerve­zetnek az eddigekinél konk­rétabb és tartalmasabb együttműködésére. Hogy erre kölcsönös az igény, azt jól példázták azok a beszélgeté­sek, amelyeken a hét vége óta Somogybán tartózkodó háromtagú kalinyini. Kom- szomol-küldöttség találko­zott az itteni KlSZ-vezetők- kel és fiatalokkal. A koráb­bi kölcsönös látogatásokra jellemző protokális jelleget oldottabb hangulat váltot­ta fel, s az udvarias kérdés­felelet helyett nyílt eszmecse­re zajlott. S bár a találkozó­Bánya­hajók A robbantásmester és segítői egy rakodógép mögé húzódtak. A füst előbb felcsapódott, csak azután éreztük a légnyomást és a hangos, mélyről jövő durranást. A hegy szenet rejt magú­ban. Nem túl jó minőségű fűtőanyagot, de ahhoz ép­pen megfelelőt, hogy erő­művet fűtsenek vele. A kül­színi bánya meredek oldal­falába lépcsőket vájtak. Másként nem dolgozhatná­nak lenn a gépek és az emberek. A laza kőzet könnyen leomlik. A veszély leginkább föntről, a hajda­ni természetes földfelszínről látszik: a hatalmas üreg körül ujjnyi vastag repedé­sek húzódnak a puha talaj­ba. Pusztavám nyolc kilomé­terre van Mórtól, Kaposvár­tól több mint százötvenet kell autózni idáig. A Ka­pós Volán néhány éve az akkor még létező Volán Tröszt segítségével kapcso­lódott a külszíni bányászat­ba. Először a 21. Bányászati és Tömegáru-fuvarozó Vál­lalat alvállalkozójaként hordta a meddőt, 1985 de­cemberétől viszont önállóan dolgozik. Tavaly 14—15 gépkocsival szállították a földet. Szenet nem horda­nak, annak az elszállításá­ról a bánya gondoskodik. A széntermelés nem mindig folyamatos, mert előbb a tetejéről le kell hordani a meddőt. A 12 tonnás Ka­mazok tavaly csaknem egy­millió köbméter földet moz­gattak meg. A bánya idei terve 2,2 millió köbméter meddő elhordása, ebből a Volán másfél milliót vál­lalt. Ezt húsz tehergépkocsi­val szeretnék elszállítani. Az Oroszlányi Szénbányák ne­gyedmillió tonna szénhez jut. A pusztavámi külszíni fej­tés területe az Oroszlányi Szénbányák tulajdona. Fel­tehetőleg kapacitás hiá­nyában az ipari szén kiter­melését átengedték a Mát- raalji Szénbányáknak. A ge­nerálkivitelező székhelye Gyöngyösön van, de a nagy- vállalat behálózza az egész országot, így nem meglepő, hogy Fejér megyében is megvetette a lábát. Az előírásokat szigorúan be kell tartani. A Kerületi Bányaműszaki Felügyelő­ség nem ismer tréfát; ellen­őriz, s ha kell, büntet és beszüntet. Ezt tudja min­denki, aki a bányában dol­gozik. A gépkocsivezetőkre néhány sajátos szabály is vonatkozik. kon gyakran volt szükség tol­mácsra, a szovjet és a ma­gyar fiatalok képviselői még­is mindinkább egy nyelven beszélnek, s jól értik egyma.- gondjait, törekvéseit. A Kalinyin megyei Szput- nyik ifjúsági utazási • iroda igazgatója, Natasa Igumnova által vezetett küldöttség cél­ja a megye megismerése és a tapasztalatszerzés mellett annak az új együttműködé­si szerződésnek az előkészí­tése volt, amelyet az ősszel Kalinyinban írnak majd alá a két megye KISZ-, illetve Komszomol-vezetői. Ez a ter­vezet az együttműködés szá­mos konkrét területét öleli fel. Közös kutatásokat kez­deményez például a sertés- tenyésztés továbbfejleszté­— Lenn, a bányában a sisak — vagy ahogy itt mondják: kobak — nélkül nem szabad kiszállni. A kocsit rakodásikor magára kell hagyni, mert ha a fül­ke vékony lemeztetejére rá­esik egy nagyobb kő, össze­lapítja a vezető fejét. Jobb a békesség! Figyelje meg az embereket: senki sem ül bent, mikor a rakodó dol­gozik, még akkor sem, ha a sében a két megyeszékhely agrárfelsőoktatási intézmé­nyei között; vonzóbb testvér- városi utazási programokat kíván kialakítani elsősorban a Szputnyik és az Express együttműködése nyomán, s a fiatalok szakmai cserelátoga­tásainak bővítését is szorgal­mazza. Vendégeink program­ja is nagyrészt e közös lehe­tőségek föltérképezését szol­gálta. Ilyen volt a KATE ka­posvári karán vagy az Ex- press-irodában tett látogatá­suk, és azok a megbeszélé­sek is, amelyeken barcsi, nagyatádi és kaposvári üze­mek fiataljaival is találkoz­tak. A delegáció tagjait a KISZ termelést segítő munkájától a divatig minden élénken ér­kocsi mellett bokáig ér a sár. — Galló Lajos az egyes szak oszlopvezetője, má­sutt műszakvezetőnek mon­danák. Itt a műszak szak­ká rövidül. Nem mintha kevesebbet dolgoznának, mint máshol. A Kamazok éjjel-nappal folyamatosan mennek, a váltás — már­mint az új sofőr — tizen­két óránként érkezik. dekelte, s kérdéseik megfo­galmazása is a szovjet köz­élet megváltozott stílusáról tanúskodott. A Dél-somogyi Mezőgazdasági Kombinát KISZ-titkárától például azt tudakolták, milyenek a kez­deményező típusú ifjúsági vezető esélyei, ha ütközni kénytelen. Kubik Györgynek, a megyei KISZ-bizottság tit­kárának többek között arra kellett válaszolnia, hogy a fiataloknak milyen gondjait tudta orvosolni a KISZ, s hogy van-e mód az alkalmat­lan apparátusi tagok elbo­csátására. A Komszomol kalinyini delegációjának somogyi prog­ramja a megye KlSZ-veze- tőivel tartott baráti találko­zóval ért véget. — Ide csak új gépeket le­het hozni, a régiek nemigen termelnének pénzt a válla­latnak. — A Kamazok két- három évig bírják. A gödörből közben majd­nem minden gép kijött, amelyik nem, az is bizton­ságba vonult. A robbantás­mester és segítői egy ra­kodógép mögé húzódtak. A füst előbb felcsapódott, csak azután éreztük a légnyo­mást és a hangos, mélyről jövő durranást. Az oszlop­vezetővel tettünk egy kört a bányában, beálltunk egy rakodógéphez. Itt mindenki maga jegyzi, hányszor visz ki a gödörből meddőt. Tel­jesítményre dolgoznak, így hát minél többet kell for­dulni. Minden hónapban két geodéta megy ki a bá­nyába; ők pontosan megál­lapítják, hogy mennyi föld hiányzik. A műszerek és a szakemberek nem tévednek. A gépkocsivezetők többsé­ge a környező települések­ről érkezik. Az oszlopvezető is Oroszlányban lakik, de vannak „vidékiek" is a bá­nyában, akik Kaposvárról vagy a környékéről jöttek. Reggel negyed és fél hat között váltanak, délután hat óra előtt cserélnek gazdát a gépek. Az éjszakai veze­tés még nehezebb. Az egészben azonban az a leg­rosszabb, hogy egyhangú a munka. Le a bányába, föl a bányából, csúszik, billen a kocsi. A gödör tizenöt— harminc méteres. Közvet­lenül a szélére kell áll­ni a hatalmas kocsikkal, s úgy borítják le a meddőt oda, ahonnan már kitermel­ték a szenet. Egyszer buk­fencezett egy kocsi, a piló­ta kisebb zúzódásokkal megúszta. Egyszer. — Főnököm, csak első rugó legyen, meg szuport, akkor nincs megállás! Amúgy van mindenhez al­katrészünk. A rozzant buszban Bekk Jánossal beszélgetünk, aki műhelykocsival jön ki min­den hétfőn Kaposvárról. Karbantartó és raktáros, de szakmai „főnök” is. Vele együtt hatan vannak a sze­relők, közülük egy éjsza­kás. Rengeteg áll rajtuk; a kisebb hibákat azonnal megcsinálják. Egy szerelő­aknáért sopánkodnak — megkönnyítené a munkáju­kat. A bányamester minden­nap lenéz a bányába, mind a két gödörért ő a felelős. Mezei Béla szavai gyorsan peregnek; van mit beszélnie a több évtizedes bányász­múltról. Közben sűrű robaj köze­pette eleredt az eső. Ettől féltek a pilóták. Gyorsan ki kell jönniük a bányából, mert az útra szóródott már- ga pillanatok alatt „szap­panná” válik, s akkor a gé­pek dózerral sem tudnak kikecmeregni. A pihenés mindenkinek jólesik, de nemigen mondogatják egy­másnak. Pénz abból van, ha futnak a kocsik. Faragó László Bíró Ferenc (Folytatjuk.) KOMSZOMOL—KISZ EGYÜTTMŰKÖDÉS FRISS TARTALOMMAL Kalinyini ifjúsági vezetők Somogybán

Next

/
Thumbnails
Contents