Somogyi Néplap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-01 / 127. szám

1987. június 1., hétfő Somogyi Néplap 5 Évadnyitó Siófokon Kaposváré a* állatkert — Méltó helyre került Fölényes győzelem a vetélkedőn 9. HÁROM PALESZTIN (ARAB) CSOPORT Ha az etnikai terrorizmus ismertetett megnyilvánulá­sait vizsgáljuk, láthatjuk: míg az ír a szociális, gazda­sági, politikai és kulturális elnyomás ténylegesén súlyos tényezői mellett folytatta szakadár s egyszersmind gyilkos terrorista tevékeny­ségét, addig a szikh esetében semmiféle olyan tényező nem létezett, amely igazol­hatta volna a terroristák ma­gatartását. Van azonban egy etnikai terrorizmus, amely mindkét fentitől minőségileg különbözik. A palesztinok hazájukban, saját szülőföldjükön — egy törpe kisebbségüket leszá­mítva — menekültek. Gondo" lom, nem szükséges a rég- és közelmúlt történelmi esemé­nyeire kitérni; egyetlen moz­zanatra utalok csupán: a felelősség kérdésére. Ez egy­értelmű: a felelősség minde­nekelőtt a brit imperializmu­sé. Továbbá: az 1940-esévek végének arab államai ural­kodó osztályainak a felelős­sége mérhetetlenül nagyobb, mint Izraelé. És ma már ezzel vetekszik egyrészt a palesztinok történelmi veze­tőinek felelőssége, másrészt a jelenlegi vezetők mérhe­tetlen felelőtlensége. Az 1980. január 1-je előt­ti 12 év főbb terrorista szer­vezeteinek ilegemlítésremél- tóbb akcióit leíró egyik ké- zikönyy szerint a 12 legak­tívabb palesztin szervezet 100 százalékkal több jelen­tős akciót hajtott végre, mint a nemzetközileg legis­mertebb és legeredménye­sebb 28 csoport együttvéve. Honnan ez az elszántság, ez a szűnni nem akaró gyű­lölet? A palesztin mozgalom tör­ténete sokkal régebbi, mint az Izrael elleni harc- során megalakult és létrehozott pa­lesztin szervezeteké. Akkor jelent meg, amikor a pán- arabizmus fokozatosan kénytelen volt átadni helyét a konkrét helyi feltételek ál­tal meghatározott nemzeti mozgalomnak: a századfor­dulón. A küzdelem két szin­ten folyt. Egyrészt a Palesz­tinába bevándorló zsidóság ellen, másrészt a Palesztinát gyarmatosító angolok ellen. Az előbbi 1919-ben kezdő­dött; a gyarmati hatóságok elleni fellépés másfél évti­zeddel későbbi. Ez volt a nagy tömegeket mozgató 1936—39-es fegyveres felke­lés. A felosztási határozat visszautasítása, majd az 1947,'48-as arab vereségek to­vább rontották a két Palesz­tinái közösség viszonyát. E vereségek, továbbá Ciszjor- dánia annexiója Transzjordá- nia által, a Gázai-övezet Egyiptomhoz csatolása és mindenekelőtt a palesztinok százezreinek kényszerű ki­vándorlása, földtől való el­szakadása jelöli a palesztin mozgalom ideiglenes buká­sát. A palesztin ellenállási, nemzeti mozgalom bonyo­lult, ellentmondásosan fej­lődő szociális-politikai ala­kulat, amelynek keletkezését és tevékenységét nem lehet az arab országokban létező hasonló jellegű folyamatok­tól elszakítva vizsgálni. Tör­ténete az egymással rivalizá­ló, még stratégiai célkitűzé­seiben sem egységes csopor­tok harcának története, s a mozgalom eddigi, majdnem négy évtizedében mintegy 40 különféle szervezet műkö­dött, és hogy — Kadhafit idézzem — ezeknek csak mintegy „tíz százaléka har­col az ellenséggel, a többiek egymással marakodnak”. Az 1967-es arab—izraeli háború, az 1971-es jordániai események, az 1975-től tartó libanoni tragédia, az egyes arab országok (mindenek­előtt Szíria) palesztinelle­nes fellépései jelölik a pa­lesztin dráma újabb állomá­sait. Körülbelül egy tucat azoknak a palesztin szerve­zeteknek a száma, amelyek megalakulásuktól máig mű­ködnek, s izraeliek, zsidók, arabok és bárki, de talán leggyakrabban egymás ellen követnek el terroristaakció­kat. A Libanonban tevé­kenykedő, háborúzó, gyil­koló, romboló libanoni szer­vezetek száma ugyancsak egy tucatra tehető, csakúgy, mint a két nagy iszlám áramlat, a síita és a szunnita a gyilko­lásban, emberrablásban (igaz, az önfeláldozásban is) élenjáró csoportjaié. Annak a mintegy három tucat pa­lesztin, libanoni, szunnita és síita szervezetnek a „fény­korában”, az 1970'80-as évek fordulóján, összesen mintegy 70—80 ezer fölfegyverzett „katonája” volt. Ha ehhez számítjuk a kevésbé jelentős 4—5 tucat fegyveres testület milicistáit, a több ezer, „sa­ját számlára” dolgozó útón- állót, betörőt, gyilkost, el­mondhatjuk: majdnem száz­ezer főt kitevő fegyveres mi- licista tevékenykedett az egy nagyobb magyar megyé- nyi területű Libanonban. (Folytatjuk.) Repülők és állatok A kerékpárosok visszaér­kezéséig sem unatkoztak a nézők. Voltak, akik az MHSZ megyei szervezetének műrepülőbemutatóit kísér­ték figyelemmel — Kollár Zoltán, Tóth Mihály és Kontsagh Sándor, másfél, illetve kilenc köbcentis mo­delleket röptetett. Voltak, akik azt várták, „ki” lesz a majdan létesítendő állatkert első lakója. Nem sokáig kel­lett várni a felajánlásokra. Elsőként egy háromlábú kis­kacsa érkezett, majd hama­rosan őz- és szarvasgidák. törpe kecskék és pávák kö­vették. Eközben a csarnok­ban énektudásukat mérték össze a szegedi és kaposvári gyerekek, majd a délelőtt Hétfőn kezdődik és júni­us végéig tart Hollandiában a „Magyarország Hollan­diában” elnevezésű nagysza­bású kulturális bemutatóso­rozat, amely viszonzása az 1986. őszén Magyarországon tartott holland kulturális hó­napnak. A rendezvénysorozat tár­latokat, magyar művészek és együttesek által adott hangversenyeket, film- és színházi bemutatókat, nép­rajzi-, népművészeti-, törté­nelmi-, kultúrtörténeti kiál­lításokat, irodalmi esteket, egyetemi előadásokat és Kulturális vetélkedővel és töltöttcsirkecomb-sütő ver­sennyel kezdődött a délután. Majd • izgalmas feladatot kaptak a városok lakói: is­mert zenészeket kellett meg­keresniük. A kaposváriak fergeteges gyorsasággal megtalálták a Neoton Famí­liát. Gyorsaságuknak kö­szönhetően huszonhét pont­ra nőtt előnyük, és e tete­mes pontkülönbséggel vág­hattak neki a várva várt sportvetélkedőnek. Bár nem sikerült minden verseny­számban a hazaiaknak nyer­niük, így is tizennyolc pon­tos vezetésnél sorakoztak föl a hetesrúgó versenyhez, öt, általános iskolás és három felnőtt rúgott felváltva, s ennek végeredménye: ismét kaposvári győzelem! Következett, a mindent el­döntő váltóverseny, amely­ben a résztvevők görkorcso­lyával. rollerrel, postásbi­ciklivel mérték össze gyor­saságukat. Az utolsó befutó­nak egy „Kié lesz az állat­kert?" feliratú táblát kellett elhelyezni a célban. Kitörő örömmel nyugtázta a csar­nok közönsége, hogy ez is a somogyi versenyzőknek si­került először. Így alakult ki a végeredmény. A tévés ve­télkedőt, így az állatkertet is. százhat-hetvenhét arány-x ban Kaposvár nyerte! Győztek tehát a kaposvári- gyerékek. S győztek mind­azok, akik rendezőként, szervezőként munkával töl­tötték a napot. Győztek azok a somogyiak is, akik a hely­színeken, vagy a televízió előtt izgulva kísérték végig' a versenyt. L. P.—B. P. F. konzultációkat, ételbemuta­tót foglal magában. Több magyar múzeum küld válo­gatást anyagából. A Szép- művészeti Múzeum például — s ezt a holland rendezők külön figyelmességnek és gesztusnak tartják — a nagy németalföldi mesterek, köztük Rembrandt. Ruis­dael. Jan Steen, Frans Hals 50 alkotását adja kölcsön. Az ANP holland hírügy­nökség jelentése szerint kü­lönösen nagy várakozás elő­zi meg a Bartók Vonósné­gyes és a Liszt Ferenc Ka­marazenekar koncertjét. „Magyarország Hollandiában” Miénk ez a nap címmel A Televizió egész napos műsort állított össze, amelynek fő részét két vá­ros - Szeged és Kaposvár - vetélkedője jelentette. A tét nem volt kevés, hiszen a győztes megyeszékhely egy állatkert létesítésére szóló alapítványt nyerhe­tett. Két keréken A kora reggeli órákban kerékpárosok lepték el a sportcsarnok környékét, hi­szen az első versenyszám a tízkilométeres kerekezés volt, ahol nem a gyorsaság, hanem a célba érkezők na­gyobb száma jelentett több pontot. Háromezren és még né- hányan vágtunk neki a távnak, s hamar kiderült, hogy nincs is olyan messze a sportcsarnoktól a Fészek Áruház. Lassacskán hajtva még a legifjabbak és a leg­idősebbek is meglehetősen könnyedén elbringáztak odáig, meg vissza. Kicsiny hazánkban ritkán szokás jól megszervezni va­lamit, úgyhogy többekben volt egy kis félsz, amikor meglátták a hatalmas töme­get. S volt némi kishitűség is; ha a hetvenezres Ka­posvárról ennyien gyűltünk össze, akkor vajon a több mint százezres lélekszámú Szegeden milyen rengetegen lehetnek. A tények fényesen megcá­folták sokak pesszimizmusát. A biciklitúrát igen jól bo­nyolította' le a rendezők ha­da, s mint utóbb kiderült, megyeszékhelyünk e ver­senyszámban is óriási győ­zelmet aratott, hiszen az el­lenfelet mindössze kilenc- százan képviselték. Vadonatúj biciklicsodá­kon és kivénhedt Csepele­ken kerekezett együtt — korra, nemre és minden egyéb megkülönböztetésre való tekintet nélkül — az embersereg. Jó volt ez gye­reknapnak. felnőttnapnak, testedzésnek, gondűzőnek.. Készül a csirkecomb — Bá- taiéknál, Kaposváron Az élővirágból font koszo­rú nagy ívben átrepült a Hévíz motoroshajó korlátján, s csobbanva hullt a Balaton vizébe. Megnyílt az 1987-es balatoni üdülési idény... Szombaton délelőttől teg­nap estig tartott az az ese­ménysorozat, amelyet a so­mogyi Balaton-part évadnyi­tója alkalmából rendeztek Siófokon. A sokszínű prog­ram reggel fél tízkor a Sio- tour-klubnál kezdődött; gya­log, lóháton, hintákon vo­nult a menet a hajóállomás előtti térre. Ott hatalmas tö­meg fpgadta őket. Az ünne­pélyes évadnyitón a beszé­det dr. Toriéi Dénes, a Sió­foki Városi Tanács osztály- vezetője mondta. Beszélt a hagyományokról. Siófok üdü­lőforgalmáról és szabadidős lehetőségeiről, sportprog­ramjáról és arról, hogy a várost mennyi híres ember keresi föl. Miklós László, a lovasszövetség szakágazat­vezetője is köszöntötte a megjelenteket, s felhívta a figyelmet a Siómente Lovas­klub kétnapos rendezvényé­re. Ezután került a vízbe a már említett virágkoszorú, majd elvonultak a lovasok s felálltak a rajtnál az olim­piai ötpróba futói. Voltak közöttük szüleikkel együtt futó óvodások és nyugdíj felé közeledő korosabb fel­nőttek is. A 100 induló közül mintegy 40-en csak kisebb táv teljesítésére vállalkoz­tak, a többiek viszont a tel­jes táv lefutására. ­Két lovasklub küldte el képviselőit az úttörőbajnok­ságra, a díjugratásra 20 egyéni versenyző nevezett be, a fogathajtásban három klub hajtói vettek részt. Az erőpróbák szombaton dél­után az Áfor-benzinkút mö­götti lovaspályán kezdődtek. és tegnap délután értek vé­get. A Siófok finn testvérváro­sából, Ouluból érkezett fú­vószenekar és a Victor Jara együttes előadásában sza­badtéren elhangzó chilei népzene után került sor a két nap legjelentősebb nem­zetközi programjára, az OIRT III. kikötői hangverse­nyére a Dél-balatoni Kultu­rális Központban. A korábbi táncdalfesztiválokhoz ha-* sonló könnyűzenei esemény olyan volt, amilyen lehetett: sokszínű keresztmetszetet adott a 9 ország, kommersz slágereiből. Közönségmeg­nyerő képességével kiemel­kedett az előadók közül a svéd Lasse Berghagen, a csehszlovák Karel Csernoch, az osztrák Günter Frank, valamint Dévai Nagy Kamil­la, aki férjével, Pelsőczi László színésszel az oldalán lépett színpadra. Főként a középkorosztály részére veit kellemes ez az időtöltés. S bizonyára sokan lesznek, akik később a Magyar Rá­dió közvetítésében is, szíve­sen meghallgatják még egy­szer a műsort. A vasárnap délelőttre ter­vezett évadnyitó horgászver­senyt a rendezők már ko­rábban elnapolták, így a programsorozat tegnap dél­előtt a lovasversennyel, dél­után pedig a Magyarországi Németek Demokratikus Szö­vetségének I. országos da­lostalálkozójával folytató­dott. Ez utóbbin az országos selejtezők során a zsűri által legjobbnak ítélt kórusok és szólisták léptek mikrofon elé. Az 1987. évi balatoni évad­nyitó rendezvénysorozata vasárnap este a kórustalál­kozóval ért véget. Gy. L. „Cél­egyenesben" Háromezer-tizennégyen vág­tak neki a kerékpártúrának utolsó eseményeként a ke­rékpárosok teljesítményét értékelték a műsorvezetők. Ctven-harmincötre vezettek ezzel a somogyiak. BENKE JÓZSEF Nemzetközi terrorizmus

Next

/
Thumbnails
Contents