Somogyi Néplap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-23 / 146. szám

1987. június 23., kedd Somogyi Néplap 5 A hideg, borongós, esős hétvége igencsak elkedvetlení­tette a Balatonparti nyaralókat. Emiatt nagy volt a tu­multus a hajóállomásokon és a bazárnál. Sokan próbál­koztak a horgászattal is — hátha egy szép fogás kár­pótlást nyújt a fürdés, a napozás elmaradásáért. Háromszoros túljelentkezés Megkezdődtek a szóbeli felvételik Megkezdődtek a szóbeli felvételi vizsgák tegnap a Kaposvári Tanítóképző Főis­kolán. A jelentkezők számá­ról és az idei felvétel új vonásairól érdeklődtünk Ju­hász Miklósnétól, a tanul­mányi osztály vezetőjétől. — A jelentkezők a 13 vizs­gabizottság előtt adnak szá­mot tudásukról. A magyar nyelv és irodalom vizsga mindenki számára kötelező, ezenkívül választható a tör­ténelem vagy a matematika, illetve akik óvónőképző szak- középiskolában végeztek, pedagógiából is felvételiz­hetnek. Az idén 460 diák je­lentkezett a főiskola tanítói szakára, nappali tagozatra, s 180-an kezdhetik meg ősszel a tanulmányaikat. Szeptem­bertől nappali tagozaton is képezünk óvónőket; a 20 helyre 28-an jelentkeztek. A tanítói levelező szakra 333 jelentkező közül 50-et, az óvónői levelező szakra pedig 92-ből 60-at tudunk fölvenni. Tehát megközelítőleg három­szoros a túljelentkezés. Hétfőn reggel a főiskolán már kifüggesztették az írás­beli eredményeket, s a szó­beli vizsgák eredményeit is naponta ismerteti a bizott­ság. Lehetőség volt arra, hogy ez évtől nyilvánossá tegyék a felvételi vizsgákat, ám az iskola vezetősége úgy döntött, hogy továbbra sem látogathatják a vizsgákat szülők, tanárok. A szóbeli után a gyerekek megnézhetik írásbeli dolgozatukat is, ész­revételeiket pedig 24 órán belül közölhetik a főigazga­tóval. Ezt követően az úgy­nevezett felülvéleményező bizottság vizsgálja meg, hogy a javítással kapcsolatos pa­nasz jogos-e. A felvettek és az elutasítottak listáját a július 13-i felvételi bizott­sági ülés után függesztik ki. A folyosókon a kijelölt vizsgatermek előtt fehér blú- zos lányok, nyakkendős fiúk kipirult arccal, az izgalom­tól fénylő szemekkel lesik az ajtókat. — Legalább addig sem gondolok a felvételire! — fogad el beszélgetőpartner­nek Böcskei Ágnes. — Za­laegerszegről jöttem, de nem leszek egyedül a városban, ha sikerül bejutnom az is­kolába; sok ismerősöm, ro­konom lakik itt. B. Meleg Ilona Enyingről érkezett. A barátnője, már itt tanul. — Ennek az iskolának jobb híre van, mint a győ­rinek — mondja —, ezért jelentkeztem ide! A kollégiu­mi élethez pedig hozzászok­tam, a gimnáziumot is úgy végeztem. Ágnest az édesapja kísérte el, Ilonára pedig az édes­anyja várt az aulában. — Legalább van, aki iz­gul értünk — mondják mo­solyogva. A jelentkezők többsége lány. A csokornyakkendős Balogh Attila azon kevés fiú közé tartozik, aki itt szeretné folytatni tanulmá­nyait. — Kaposváron érettségiz­tem az idén,. a mezőgazda- sági szakközépiskolában — feleli a nagyon elegáns nö­vendékjelölt. — Négy éve táncolok a Somogy tánc- együttesben, s úgy érzem, hogy a néptáncmozgalom ügyét jobban tudom majd szolgálni ezzel a képesítés­sel. — Milyen tételt»-szeretne húzni? — Mindegy; csak valami könnyűt... Tamási Rita Z Bandi nézte a lányt, amint esengő tekintettel, szinte ol- vadóan a szemébe mélyedt. Ettől aztán olyan 220 voltos áramütés érte, hogy forogni kezdett vele a világ. A vi­lágrekord lepke az otthoni celofán koporsóból hirtelen szárnyra kelt, kirepült az ablakon, egyenesen ide Cse- téékhez, és leszállt Csete Katalin forró kis markába. — Hát izé. .v— mondta a fiú önmagával viaskodva, de már érezte, hogy az ellen­állás olvadoz, mint a -nyárs­ra szúrt szalonnadarab a pa­rázs fölött. — Add oda Bandi! Meg­hálálom! — Hát... a fiú vakarta a fejét. — No, ne légy olyan szív­telen ! Tudod, hogy én min­dig csak rád gondolok . .. Ha a fiú tíz évvel idősebb lett volna, biztosan kiegészí­ti ezt a mondatot: „a lepke miatt”. De ő még minden szónaik hitt, ami elhangzik egy lány ajkáról. Végre kinyögte: — Nem bánom ... Legyen a tied a pávaszem! — Bandi! — sikoltott hal­kan az örömtől a lány, és a fiú fejét a pongyolájához rántotta. Bandi érezte a ru­ha selymén át a -lány ruga­nyos mellét. Kati finom, meleg bár­sonyajkát a fiú pattanásos arcára nyomta. — Mikor hozod el? Hol­nap, ugye? Gyere bármikor, anyunak majd azt mondjuk, hogy apu küldött a dolgoza­tokkal. — Jó. Attól kezdve Bandi több­ször ellátogatott Csetéékhez. Mindig az utolsó óra után indult el. Dolgozatokat nem is vitt, mert amikor becsön­getett, Kati nyitott neki aj­tót. Áztán a lány csak be­kiabált a szobába édesany­jának: — Apu 'küldte a dolgozato­kat! Ilyenkor beszélgettek, öt vagy tíz percig, lopva, mert sietniük kellett, hogy Csete haza ne érkezzék. Ártatlan kis -korai diákszerelem volt, mint a májusi cseresznye. Még éretlen, ízetlen, de az első, tehát csodálatos szere­lem. Bandinak olyanok vol­tak ezek az ebédidőből el­lopott édes percek, mint a börtönbe zárt rabnak a friss levegő. Esténként, amikor bebújt a paplan alá, fantá­ziája vad utazásba kezdett, s az utasok közt mindig ott volt Csete Katalin finom kis durcás orrával és szem­telen követeléseivel. Bandi loholt neki limonádéért, ve­rekedett érte huligánokkal, egy vagyont költött rá cso­koládéért vagy marcipánért, csakhogy a fantázialánynak meglegyen minden öröme. Egy májusi napon azonban a Csete-házba való becsön - getés után kellemetlen ese­mény történt. Egy idegen női hang szólt ki a nyitott ablakon át: — Ki az? Bandi nem látott senkit. A hangról sejtette, hogy csak Kati anyjáé lehet. — Kardos András vagyok A tanár úr küldött a dolgo­zatokkal. — Igen? — kérdezte az előbbi hang meglepve. Aztán nyugtalanító csönd lett egy percig. Mintha suttognának odabent. Újra megszólalt a női hang: — Az uram még nem jön? — Ne-em. Még valami dolga van. — Mondta? — I-igen. Fontos konferen­cia ... — Mindjárt nyitom a ka­put. Bandi idegesen várt. Leg­jobb lenne elfutni. Miért nem jön Katalin, hogy ki­mentse a csávából? Kulcs nyikordult a zárban, kinyílt az ajtó, és Bandi előtt elfeketült a világ. Cse­te Ödön állott előtte ingujj­ban. — No, gyere, gyere csak! — mondta a tanár gúnyo­san, és kitárta előtte az aj­tót. — Add ide a dolgoza­tokat, mert bizonyára meg­húzta a kezedet. A fiú halottsápadtan lé­pett be az ajtón. — Gyorsabban, gyorsab­ban, te pemahajder! A tanár az ebédlőbe ve­zette a megrémült fiút, és dohogva távozott: — Hozom mindjárt azt a másik jómadarat is! (Folt/tatjuk.) TV-NÉZŐ Furcsa párok Nemcsak a szombat esti Walter Matthau-sorozat Fé- lixére és Qscarára gondolok, akik A furcsa pár című filmben szórakoztatták a né­zőt. Az első Hétvége ma­gazinműsor után már szárny­ra kaptak különböző néze­tek a műsorvezető Horváth Jánosról és Endrei Juditról, aki nyolc alkalommal volt már szíves és kedves házi­asszonyunk. Tehát ők is úgy vonultak be a tévé történe­tébe, mint furcsa pár. Ne­kem nem jutott eszembe, hogy valamit is gondoljak róluk, de most már bogarat tették a fülembe a szenzá- eióéhes nézők, s kénytelen voltam- eltűnődni. A Hétvége kétnapos szoros kapcsolat a néző és a stúdióban ülő új­ságírók, meghívott vendégek között. Hát hogyne 9 kellene olyan páros a kamera elé, amely a nagy vállalkozás­ban jól együtt tud dolgozni, az egyik szinte ismeri a má­sik gondolatát. A Hétvége „furcsa” párja így nem is olyan furcsa; talán az a kü­lönös inkább, hogy elszök­tünk a munkahelyeken az egymást megértő, egymás munkáját segítő, egymást ki­egészítő személyektől, akik újat képesek nyújtani, töb­bet másoknál. Csodabogarak. Talán egyszer, s hadd legyek optimista most, épp az ilyen emberek néznek furcsán azokra, akik kilógnak a sor­ból. A Walter Matthau-sorozat furcsa párja: két szélsősége­sen különböző férfi. Egyik sem volt képes megtartani hitvesét, fönntartani a házas­ságát. Nem kell mondanom, Jack Lemmon — Felix sze­repében — a túlzottan anyás­kodó, bábáskodó és minden­ben precíz figurát szeretetne méltóvá volt képes varázsol­ni színészi játékával. No. és Oscar sem volt olyan na­gyon rendetlen, A két kitűnő színész féledtette azt a való­ságot, amit a két ilyen egy­mástól nagyon különböző ember kapcsolata jelenthet. Neil Simon, a film írója, annyi kitűnő forgatókönyv si­keres szerzője a groteszket választotta, hogy tükröt tart­son elénk s esetleg magunk­ra ismerjünk — szórakozva, hogy aztán elgondolkodjunk az életen. A furcsa pár Os­car ja és Féliixe nemcsak azért nem találta meg a boldogu­lás útját, mert rémesen kü­lönc, hanem mert hiányzott mellőlük valaki, aki egyen­súlyba tarthatta volna őket. Tulajdonképpen menekülés­sé vált aiz életük. Aztán volt még égy furcsa pár a heti tévékínálatban. Pénteken este vetítették az Éva álmai című olasz filmet. Ebben két nő útkeresésének lehettünk tanúi. A tulajdon­képpen történet nélküli egy­órás film érzékeny pszicho­lógiai földerítése volt két lány életének. A boldogságot nem sikerült megtalálniuk. Ahogy ma mondjuk: nem jött össze nekik. Barátságuk nem kárpótolta őket a hi­ányzó családi melegségért. Noha egyiküknek majdnem sikerült; ám mikorra meg­született a gyermek, az apa már nem vállalta a kapcso­latot. A barátnő áldozatkész­sége, hogy majd ketten föl­nevelik a kicsinyt, nem pó­tolhatja a teljes családot. S volt még egy furcsa pár — őket a televízió híradójá­ban 'láthattuk. A hazánkban tartózkodott szovjet külügy­miniszter, Sevardnadze 'ka­ron fogva sétált a riporter­rel az egyik ünnepség hely­színéről a tárgyalások másik helyszínére. Ritkán látunk ilyen kellemes jelenetet. —de sokáig emlékezünk rá. Horányi Barna TUDATOSABBAN TERVEZTEK A színházi évad értékelése — Gödöllői Lajos nyilatkozata Tudatosabb tervezés, átte­kinthetőbb színházi koncep­ció. a biztonságra való törek­vés jellemezte az 1986—87-es színházi évadot. Ennek nem mond ellent, hogy a műsor­tervezésben ősszel még sok bizonytalanságot lehetett ta­pasztalni; ezek elsősorban a színházrekonstrukciókkal, társulatépítési törekvések­kel függtek össze — tájékoz­tatta Gödöllői Lajos, a Mű­velődési Minisztérium szín­házi osztályának vezetője az MTI munkatársát, értékelve a színházaknak az elmúlt tíz hónapban nyújtott telje­sítményét. Elmondta: a színházak ve­zetőinek többsége az eddi­gieknél sokkal körültekintőb­ben, a művészi igényességre jobban törekedve, a művelő­déspolitikai célokat és a kö­zönségigényt jobban szem előtt tartva állította össze a bemutató- és repertoárter­vet. Bár különösebben ki­emelkedő teljesítményről, látványos, nagy sikerekről vagy bukásokról nem lehet beszélni, a vártnál jobb év­adot zártak a színházak. Né- hányuk nagyon is sikeres évadot könyvelhet el, s szin­te nincs olyan társulat, amelynek programjából ne lehetne kiemelni egy vagy több, az átlagot meghaladó színvonalú produkciót. A hazai társulatok mint­egy 250 új darabot mutattak be. A művek azt tükrözik, hogy a színházak többsége inkább a biztonságra töreke­dett, s bár akadtak folyta­tandó kísérletnek tekinthető színpadi megoldások, kevés volt a szakma vagy a közön­ség számára ismeretlen mű. örvendetes viszont, hogy emelkedett a műsorra tűzött magyar drámák száma. A jövőre előretekintve is opti­mizmusra ad okot, hogy több fiatal, tehetséges hazai drá­maíró kapott színpadot. A szocialista drámairoda­lom azonban a kívánatosnál kevésbé van jelen a magyar színpadokon. Elsősorban a szovjet szerzők műveit ját- szották-játsszák, ebben je­lentős szerepe volt a Bará­taink — Kortársaink soro­zatnak, amely felhívta a fi­gyelmet a kortárs szovjet drámákra. Néhány bolgár, cseh és lengyel szerző műve is helyet kapott a műsorter­vekben. A külföldi szerzőkről, mű­vekről szólva elmondható: a mai magyar színházi élet­ben reneszánszát éli Shakes­peare, mellette néhány rit­kábban játszott szerző: Cor­neille, Lessing és Schiller alkotása is színre került. Valamelyest növekedett a kortárs külföldi szerzők da­rabjainak a száma, de a műsortervekben a legtöbb hiányosság itt mutatkozott meg; úgy válogattak a szín­házak, hogy szórakoztató, biztos sikert ígérő színműve­ket mutassanak be, elsősor­ban angol, amerikai, olasz vígjátékírók, zenéskomédia- szerzők vezették a listát. A magyar színházművé­szet hírnevét öregbítette né­hány társulat külföldi ven­dégszereplése, köztük a ka­posvári társulat NDK-beli és lengyelországi szereplése. Az évad kiemelkedő eseményei közé tartozott az országos színházi találkozó. Sikerét igazolja, hogy több szakmai díjat adtak ki, mint a ko­rábbi években, s ezeket is elsősorban színészi teljesít­ményekért ítélték oda.----------------------L-------------1 T AR I JÁNOS Hi Misi tliltlm

Next

/
Thumbnails
Contents