Somogyi Néplap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-23 / 146. szám
1987. június 23., kedd Somogyi Néplap 5 A hideg, borongós, esős hétvége igencsak elkedvetlenítette a Balatonparti nyaralókat. Emiatt nagy volt a tumultus a hajóállomásokon és a bazárnál. Sokan próbálkoztak a horgászattal is — hátha egy szép fogás kárpótlást nyújt a fürdés, a napozás elmaradásáért. Háromszoros túljelentkezés Megkezdődtek a szóbeli felvételik Megkezdődtek a szóbeli felvételi vizsgák tegnap a Kaposvári Tanítóképző Főiskolán. A jelentkezők számáról és az idei felvétel új vonásairól érdeklődtünk Juhász Miklósnétól, a tanulmányi osztály vezetőjétől. — A jelentkezők a 13 vizsgabizottság előtt adnak számot tudásukról. A magyar nyelv és irodalom vizsga mindenki számára kötelező, ezenkívül választható a történelem vagy a matematika, illetve akik óvónőképző szak- középiskolában végeztek, pedagógiából is felvételizhetnek. Az idén 460 diák jelentkezett a főiskola tanítói szakára, nappali tagozatra, s 180-an kezdhetik meg ősszel a tanulmányaikat. Szeptembertől nappali tagozaton is képezünk óvónőket; a 20 helyre 28-an jelentkeztek. A tanítói levelező szakra 333 jelentkező közül 50-et, az óvónői levelező szakra pedig 92-ből 60-at tudunk fölvenni. Tehát megközelítőleg háromszoros a túljelentkezés. Hétfőn reggel a főiskolán már kifüggesztették az írásbeli eredményeket, s a szóbeli vizsgák eredményeit is naponta ismerteti a bizottság. Lehetőség volt arra, hogy ez évtől nyilvánossá tegyék a felvételi vizsgákat, ám az iskola vezetősége úgy döntött, hogy továbbra sem látogathatják a vizsgákat szülők, tanárok. A szóbeli után a gyerekek megnézhetik írásbeli dolgozatukat is, észrevételeiket pedig 24 órán belül közölhetik a főigazgatóval. Ezt követően az úgynevezett felülvéleményező bizottság vizsgálja meg, hogy a javítással kapcsolatos panasz jogos-e. A felvettek és az elutasítottak listáját a július 13-i felvételi bizottsági ülés után függesztik ki. A folyosókon a kijelölt vizsgatermek előtt fehér blú- zos lányok, nyakkendős fiúk kipirult arccal, az izgalomtól fénylő szemekkel lesik az ajtókat. — Legalább addig sem gondolok a felvételire! — fogad el beszélgetőpartnernek Böcskei Ágnes. — Zalaegerszegről jöttem, de nem leszek egyedül a városban, ha sikerül bejutnom az iskolába; sok ismerősöm, rokonom lakik itt. B. Meleg Ilona Enyingről érkezett. A barátnője, már itt tanul. — Ennek az iskolának jobb híre van, mint a győrinek — mondja —, ezért jelentkeztem ide! A kollégiumi élethez pedig hozzászoktam, a gimnáziumot is úgy végeztem. Ágnest az édesapja kísérte el, Ilonára pedig az édesanyja várt az aulában. — Legalább van, aki izgul értünk — mondják mosolyogva. A jelentkezők többsége lány. A csokornyakkendős Balogh Attila azon kevés fiú közé tartozik, aki itt szeretné folytatni tanulmányait. — Kaposváron érettségiztem az idén,. a mezőgazda- sági szakközépiskolában — feleli a nagyon elegáns növendékjelölt. — Négy éve táncolok a Somogy tánc- együttesben, s úgy érzem, hogy a néptáncmozgalom ügyét jobban tudom majd szolgálni ezzel a képesítéssel. — Milyen tételt»-szeretne húzni? — Mindegy; csak valami könnyűt... Tamási Rita Z Bandi nézte a lányt, amint esengő tekintettel, szinte ol- vadóan a szemébe mélyedt. Ettől aztán olyan 220 voltos áramütés érte, hogy forogni kezdett vele a világ. A világrekord lepke az otthoni celofán koporsóból hirtelen szárnyra kelt, kirepült az ablakon, egyenesen ide Cse- téékhez, és leszállt Csete Katalin forró kis markába. — Hát izé. .v— mondta a fiú önmagával viaskodva, de már érezte, hogy az ellenállás olvadoz, mint a -nyársra szúrt szalonnadarab a parázs fölött. — Add oda Bandi! Meghálálom! — Hát... a fiú vakarta a fejét. — No, ne légy olyan szívtelen ! Tudod, hogy én mindig csak rád gondolok . .. Ha a fiú tíz évvel idősebb lett volna, biztosan kiegészíti ezt a mondatot: „a lepke miatt”. De ő még minden szónaik hitt, ami elhangzik egy lány ajkáról. Végre kinyögte: — Nem bánom ... Legyen a tied a pávaszem! — Bandi! — sikoltott halkan az örömtől a lány, és a fiú fejét a pongyolájához rántotta. Bandi érezte a ruha selymén át a -lány ruganyos mellét. Kati finom, meleg bársonyajkát a fiú pattanásos arcára nyomta. — Mikor hozod el? Holnap, ugye? Gyere bármikor, anyunak majd azt mondjuk, hogy apu küldött a dolgozatokkal. — Jó. Attól kezdve Bandi többször ellátogatott Csetéékhez. Mindig az utolsó óra után indult el. Dolgozatokat nem is vitt, mert amikor becsöngetett, Kati nyitott neki ajtót. Áztán a lány csak bekiabált a szobába édesanyjának: — Apu 'küldte a dolgozatokat! Ilyenkor beszélgettek, öt vagy tíz percig, lopva, mert sietniük kellett, hogy Csete haza ne érkezzék. Ártatlan kis -korai diákszerelem volt, mint a májusi cseresznye. Még éretlen, ízetlen, de az első, tehát csodálatos szerelem. Bandinak olyanok voltak ezek az ebédidőből ellopott édes percek, mint a börtönbe zárt rabnak a friss levegő. Esténként, amikor bebújt a paplan alá, fantáziája vad utazásba kezdett, s az utasok közt mindig ott volt Csete Katalin finom kis durcás orrával és szemtelen követeléseivel. Bandi loholt neki limonádéért, verekedett érte huligánokkal, egy vagyont költött rá csokoládéért vagy marcipánért, csakhogy a fantázialánynak meglegyen minden öröme. Egy májusi napon azonban a Csete-házba való becsön - getés után kellemetlen esemény történt. Egy idegen női hang szólt ki a nyitott ablakon át: — Ki az? Bandi nem látott senkit. A hangról sejtette, hogy csak Kati anyjáé lehet. — Kardos András vagyok A tanár úr küldött a dolgozatokkal. — Igen? — kérdezte az előbbi hang meglepve. Aztán nyugtalanító csönd lett egy percig. Mintha suttognának odabent. Újra megszólalt a női hang: — Az uram még nem jön? — Ne-em. Még valami dolga van. — Mondta? — I-igen. Fontos konferencia ... — Mindjárt nyitom a kaput. Bandi idegesen várt. Legjobb lenne elfutni. Miért nem jön Katalin, hogy kimentse a csávából? Kulcs nyikordult a zárban, kinyílt az ajtó, és Bandi előtt elfeketült a világ. Csete Ödön állott előtte ingujjban. — No, gyere, gyere csak! — mondta a tanár gúnyosan, és kitárta előtte az ajtót. — Add ide a dolgozatokat, mert bizonyára meghúzta a kezedet. A fiú halottsápadtan lépett be az ajtón. — Gyorsabban, gyorsabban, te pemahajder! A tanár az ebédlőbe vezette a megrémült fiút, és dohogva távozott: — Hozom mindjárt azt a másik jómadarat is! (Folt/tatjuk.) TV-NÉZŐ Furcsa párok Nemcsak a szombat esti Walter Matthau-sorozat Fé- lixére és Qscarára gondolok, akik A furcsa pár című filmben szórakoztatták a nézőt. Az első Hétvége magazinműsor után már szárnyra kaptak különböző nézetek a műsorvezető Horváth Jánosról és Endrei Juditról, aki nyolc alkalommal volt már szíves és kedves háziasszonyunk. Tehát ők is úgy vonultak be a tévé történetébe, mint furcsa pár. Nekem nem jutott eszembe, hogy valamit is gondoljak róluk, de most már bogarat tették a fülembe a szenzá- eióéhes nézők, s kénytelen voltam- eltűnődni. A Hétvége kétnapos szoros kapcsolat a néző és a stúdióban ülő újságírók, meghívott vendégek között. Hát hogyne 9 kellene olyan páros a kamera elé, amely a nagy vállalkozásban jól együtt tud dolgozni, az egyik szinte ismeri a másik gondolatát. A Hétvége „furcsa” párja így nem is olyan furcsa; talán az a különös inkább, hogy elszöktünk a munkahelyeken az egymást megértő, egymás munkáját segítő, egymást kiegészítő személyektől, akik újat képesek nyújtani, többet másoknál. Csodabogarak. Talán egyszer, s hadd legyek optimista most, épp az ilyen emberek néznek furcsán azokra, akik kilógnak a sorból. A Walter Matthau-sorozat furcsa párja: két szélsőségesen különböző férfi. Egyik sem volt képes megtartani hitvesét, fönntartani a házasságát. Nem kell mondanom, Jack Lemmon — Felix szerepében — a túlzottan anyáskodó, bábáskodó és mindenben precíz figurát szeretetne méltóvá volt képes varázsolni színészi játékával. No. és Oscar sem volt olyan nagyon rendetlen, A két kitűnő színész féledtette azt a valóságot, amit a két ilyen egymástól nagyon különböző ember kapcsolata jelenthet. Neil Simon, a film írója, annyi kitűnő forgatókönyv sikeres szerzője a groteszket választotta, hogy tükröt tartson elénk s esetleg magunkra ismerjünk — szórakozva, hogy aztán elgondolkodjunk az életen. A furcsa pár Oscar ja és Féliixe nemcsak azért nem találta meg a boldogulás útját, mert rémesen különc, hanem mert hiányzott mellőlük valaki, aki egyensúlyba tarthatta volna őket. Tulajdonképpen meneküléssé vált aiz életük. Aztán volt még égy furcsa pár a heti tévékínálatban. Pénteken este vetítették az Éva álmai című olasz filmet. Ebben két nő útkeresésének lehettünk tanúi. A tulajdonképpen történet nélküli egyórás film érzékeny pszichológiai földerítése volt két lány életének. A boldogságot nem sikerült megtalálniuk. Ahogy ma mondjuk: nem jött össze nekik. Barátságuk nem kárpótolta őket a hiányzó családi melegségért. Noha egyiküknek majdnem sikerült; ám mikorra megszületett a gyermek, az apa már nem vállalta a kapcsolatot. A barátnő áldozatkészsége, hogy majd ketten fölnevelik a kicsinyt, nem pótolhatja a teljes családot. S volt még egy furcsa pár — őket a televízió híradójában 'láthattuk. A hazánkban tartózkodott szovjet külügyminiszter, Sevardnadze 'karon fogva sétált a riporterrel az egyik ünnepség helyszínéről a tárgyalások másik helyszínére. Ritkán látunk ilyen kellemes jelenetet. —de sokáig emlékezünk rá. Horányi Barna TUDATOSABBAN TERVEZTEK A színházi évad értékelése — Gödöllői Lajos nyilatkozata Tudatosabb tervezés, áttekinthetőbb színházi koncepció. a biztonságra való törekvés jellemezte az 1986—87-es színházi évadot. Ennek nem mond ellent, hogy a műsortervezésben ősszel még sok bizonytalanságot lehetett tapasztalni; ezek elsősorban a színházrekonstrukciókkal, társulatépítési törekvésekkel függtek össze — tájékoztatta Gödöllői Lajos, a Művelődési Minisztérium színházi osztályának vezetője az MTI munkatársát, értékelve a színházaknak az elmúlt tíz hónapban nyújtott teljesítményét. Elmondta: a színházak vezetőinek többsége az eddigieknél sokkal körültekintőbben, a művészi igényességre jobban törekedve, a művelődéspolitikai célokat és a közönségigényt jobban szem előtt tartva állította össze a bemutató- és repertoártervet. Bár különösebben kiemelkedő teljesítményről, látványos, nagy sikerekről vagy bukásokról nem lehet beszélni, a vártnál jobb évadot zártak a színházak. Né- hányuk nagyon is sikeres évadot könyvelhet el, s szinte nincs olyan társulat, amelynek programjából ne lehetne kiemelni egy vagy több, az átlagot meghaladó színvonalú produkciót. A hazai társulatok mintegy 250 új darabot mutattak be. A művek azt tükrözik, hogy a színházak többsége inkább a biztonságra törekedett, s bár akadtak folytatandó kísérletnek tekinthető színpadi megoldások, kevés volt a szakma vagy a közönség számára ismeretlen mű. örvendetes viszont, hogy emelkedett a műsorra tűzött magyar drámák száma. A jövőre előretekintve is optimizmusra ad okot, hogy több fiatal, tehetséges hazai drámaíró kapott színpadot. A szocialista drámairodalom azonban a kívánatosnál kevésbé van jelen a magyar színpadokon. Elsősorban a szovjet szerzők műveit ját- szották-játsszák, ebben jelentős szerepe volt a Barátaink — Kortársaink sorozatnak, amely felhívta a figyelmet a kortárs szovjet drámákra. Néhány bolgár, cseh és lengyel szerző műve is helyet kapott a műsortervekben. A külföldi szerzőkről, művekről szólva elmondható: a mai magyar színházi életben reneszánszát éli Shakespeare, mellette néhány ritkábban játszott szerző: Corneille, Lessing és Schiller alkotása is színre került. Valamelyest növekedett a kortárs külföldi szerzők darabjainak a száma, de a műsortervekben a legtöbb hiányosság itt mutatkozott meg; úgy válogattak a színházak, hogy szórakoztató, biztos sikert ígérő színműveket mutassanak be, elsősorban angol, amerikai, olasz vígjátékírók, zenéskomédia- szerzők vezették a listát. A magyar színházművészet hírnevét öregbítette néhány társulat külföldi vendégszereplése, köztük a kaposvári társulat NDK-beli és lengyelországi szereplése. Az évad kiemelkedő eseményei közé tartozott az országos színházi találkozó. Sikerét igazolja, hogy több szakmai díjat adtak ki, mint a korábbi években, s ezeket is elsősorban színészi teljesítményekért ítélték oda.----------------------L-------------1 T AR I JÁNOS Hi Misi tliltlm
