Somogyi Néplap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-23 / 146. szám

1987. június 23., kedd Somogyi Néplap 3 ADÓREFORM A korszerűsítés indítékai A Zöldért kezdeményezése Kaposváron Nagybani zöldség- és gyümölcsárusítás A gazdasággal foglalkozó közéleti megnyilvánulások­nak egyik jellemzője, hogy bizonyos fogalmakat, szava­kat, amelyek ugyan időről időre változnak, feltűnő gya­korisággal, szinte divatjelleg­gel emlegetnek. Egy-két év­vel ezelőtt például az új vállalatvezetési formák, azok bevezetése élvezte a megkü­lönböztetett figyelmet. Ma­napság az adóreform a mind­untalan visszatérő téma. Hogyan és miért került na­pirendre az adóreform? Med­dig jutott az adóreform elő­készítése, mi az adózási vál­toztatások lényege? Milyen szervek döntései szükségesek a reform megvalósításához? Elsőként az MSZMP KB 1984. április 17-i állásfogla­lása említendő, amely a gaz­daságirányítási rendszer to­vábbfejlesztésének felada­tait összegezte. Ebben a do­kumentumban a szabályozó- rendszer — akkor még jö­vőbeni — korszerűsítését fel­vázoló fejezetben szó esett a gazdálkodó szervezetek adó­zásának majdani átalakítá­sáról, valamint a személyi jövedelmek progresszív adóztatásáról. TÖBBÉVES ELŐZMÉNYEK A KB 1984. április 17-i ál­lásfoglalása átfogó és komp­lex jelleggel' sommázta egy­részt a gazdaságirányítási rendszer, másrészt azon be­lül a szabályozórendszer kor­szerűsítésének elveit és te­endőit. Ezek sorában — mint egy a több közül — szerepelt, akkor még laza megfogalmazásban, az adó­rendszer korszerűsítése, az­zal a kikötéssel', hogy az megfelelő előkészítő munkát és a KB részéről külön dön­tést igényel. Több mint két évig elvét­ve lehetett csak hallani, ol­vasni az adórefonmról; úgy hatott, mintha lekerült vol­na a napirendről. A szakem­berek szőkébb köre azonban behatóan foglalkozott a vál­lalati és személyi adózás megújításának részletkérdé­seivel. Az adóreform tulaj­donképpen a múlt év novem­berében lépett újólag a nyil­vánosság elé, amikor a KB határozata kategorikusan le­szögezte: elő kell készíteni egy új vállalati és személyi jövedelemadó-rendszer be­HÉZÉDES HEVESI A jókorára nőtt, haragos- zöldszínű gyümölcsöt illatá­ról is ki lehet választani. A gyakorlottabbak megkongat­ják. Hogy hallanak-e valami fontosat, nem tudni, de ilyenkor határozottan rámu­tatnak az egyikre, amelyik biztosan mézédes. Az eladó hosszú pengéjű késével bele­vág a dinnyébe, s ha az nem recseg-ropog, a vásárló finto­rogva elfordítja a fejét... A dinnyeérés ideje messze van, az ízletes gyümölcsre még várni kell. A palántákat csak nemrég ültették ki or­szágszerte. Az idén kicsit késve kerültek a földbe a sarjadó növények, hiszen máskor május közepéig ki­ürültek a fóliasátrak. Me­gyénké néhány máshonnan érkező dinnyetermelő is van: legtöbben Heves megyéből költöztek át tavaszi-nyári hónapokra. Mesztegnyő határában De­ák László portáján kérdezős­ködtünk a dinnyetermesztés fortélyairól. A csányi család tizenkét éve utazott először Somogyba, s azóta minden évben visszajön, és megmű­veli a Ladi János Termelő­szövetkezet 52 hektáros terü­letét. Sebtiben ácsolt házat is építettek, amelyben ké­nyelmesen elférnek. Az idén kétszáznyolcvan­ezer palánta került a földbe, vezetését. Ettől kezdve nem­csak az előkészítés intenzi­tása erősödött és bővült több százra a munkában részt vevő szakemberek szá­ma, a tájékoztatás forrásai is kezdtek megnyílni, s egyre több információ hangzott el. Az MSZMP KB áprilisi ta­nácskozása magasabb sebes­ségfokozatba kapcsolta az adóreform előkészítését, a változások konkretizálását, egyúttal az adóreform pro­pagandáját. Az áprilisi KB- ülést követően az állami és társadalmi szervezetek veze­tő testületéi véleményezték az adóreform elvi kérdéseit; ezek ismeretében az új adó­rendszer kidolgozóinak el kell készíteniük és a KB kö­vetkező ülésére be kell ter­jeszteniük a vállalati adózás és a lakossági személyi jö­vedelemadózás részleteket is tisztázó javaslatát. A Köz­ponti Bizottságnak az év de­rekán kell dönteni az adóre­form sorsáról: a beterjesz­tett javaslat elfogadásáról vagy elutasításáról, az első esetben a bevezetés 1988. ja­nuár 1-jei, avagy későbbi időpontjáról. TÚLZOTT ELVONÁSOK Tulajdonképpen mi teszi időszerűvé az adózási válto­zásokat? Az adó, az adózás sehol sem népszerű; az érin­tettek, az adózók erről a té­máról kizárólag rosszat mon­danak. Mérlegelhető példának okáért, hogy az adók a brut­tó hazai termék, a GDP hány százalékát összpontosítják a költségvetésben, továbbá hogy milyen az adóstruktú­ra, az egyenes és a közvetett adókból származó bevételek aránya. Célszerű azt is vizs­gálni, miképp oszlanak meg az adók az egyes gazdasági ágazatok, valamint gazdasá­gi folyamatok — például ter­melés-forgalmazás — között. Újabban kerültek előtérbe azok az elemzések, amelyek az adózás gazdasági növeke­dés kapcsolatát tárják föl, vagyis azt vizsgálják, hogy az adóterhek változása mi­képpen hat az alapvető gaz­dasági folyamatokra, a be­ruházásra, a fogyasztásra. Az érvényben levő magyar adórendszerről az állapítha­tó meg, hogy igen magas fo­kú — majdnem 60 százalé­kos — GDP-centralizálást valósít meg. (Ez a szocialis­ta országokban nem ritka­ság, de magasabb a fejlett tőkés országok átlagánál.) Az adóstruktúra első számú jellemzője: alacsony a jöve­delmi (bér- és kereseti) adó aránya s igen magasak a vállalatokat terhelő adóbe­vételek, elvonások. A külön­féle vállalati adóknak, el­vonásoknak — nyereségadó, város- és községfejlesztési hozzájárulás, termelési adó, bér- és kereseti adó, felhal­mozási, vagyonadó, vám, a hetvenes években eszközle­kötési járulék, 1985-ig amor­tizáció-központosítás — a bruttó nyereséghez viszonyí­tott aránya a termelővállala­tok átlagában ma már 75— 76 százalék, az iparban en­nél is magasabb: 86—87 szá­zalék. A TISZTÁNLÁTÁS AKADÁLYA Az utóbbi adatokból az is kitűnik, hogy az adóterhek elosztása a termelés-forgal­mazás között nem arányos, túlzott mértékben a terme­lésre koncentrálódik. Szak­mai, tehát adóztatási-adózási nézőpontból azért minősíthe­tő korszerűtlennek, mert a termelés egymás utáni fázi­saiban az adók halmozód nak, rontják a végtermék versenyképességét, akadá­lyozzák a közgazdasági tisz­tánlátást. Tehát annak a megállapítását, hogy a külön­böző termékek előállítása mennyibe kerül. Az adózás termelővállala­tokra való koncentrálásának egyik következménye az adó- és termelői áremelke­dések kapcsolatában kifeje­ződő inflációs hatás. A vál­lalatok nézőpontjából az a jelenlegi adórendszer leg­főbb hátránya, hogy az el­vonások magas szintje a jö- vedelmesen gazdálkodók mozgásterét, fejlesztési lehe­tőségeit is korlátozza. S vé­gezetül minősítés nélkül em­lítjük, hogy az elmúlt évti­zedekben kialakult adóstruk­túrában a lakossági adózás­nak periferikus szerepe volt, a költségvetés összes bevéte­leiben a lakosság befizetései 6—8 százalékkal részesed­nek. (Folytatjuk.) Garamvölgyi István Budapesten és az ország néhány nagyvárosában már bevezették és sikerrel alkal­mazzák a módszert, amellyel most a Somogy Megyei Zöl­dért Vállalat is próbálkozik: a kaposvári kirendeltségnek a Nostra és a benzinkút kö­zötti telephelyén mától késő őszig nagykereskedelmi áron kínál az adott időszakban éppen érő, illetve keresett gyümölcs- és zöldségféléket, nemcsak a viszonteladóknak, hanem közvetlenül a fogyasz­tóknak is. Ez azt jelenti, hogy kis tételekben is besze­rezhető itt a konyhára való. s kevesebbért, mint amennyit a boltokban kellene fizetniü -c a háziasszonyoknak. Vári Gyula, a Zöldért kis­kereskedelmi osztályvezetője arról tájékoztatott: a kapos­vári kirendeltség közvetlenül a termelőktől kapja a szerző­désre vagy anélkül termelt árut — amit vagy a vállalat, vagy a kistermelő szállít be a termőhelyről —, helyben kifizeti a portékát, s a mozgó­pavilonban kínálja a vevők­nek. Mindig az idénynek megfelelő választékkal szol­gálnak; most például a kü­lönféle zöldpaprika, a para­dicsom, az uborka, a fejes és a kelkáposzta, a karfiol, a karalábé, az újburgonya, csomós áruként a leveszöld­ség, illetve a meggy, a cse­resznye és — ha szűnik az eső — a szamóca között vá­logathat a vásárló. Később kapható lesz a ribiszke, a málna is. A módszer bevezetése nem járt különösebb eszközigény­nyel, a dolgozók számát is csak eggyel kellett növelni: az elárusítóval. Ha az árusí­tásnak ez a formája Kapos­váron beválik, még az idén Siófokon és Fonyódon is al­kalmazzák. Ott is a Zöldért- kirendeltség bejáratánál el­helyezett pavilonban juthat­nak zöldséghez, gyümölcshöz nagykereskedelmi áron a vá­sárlók. Eredmények és tervek A MŰSZAKI HALADÁS SZOLGÁLATÁBAN A tudományos eredmények gyakorlati alkalmazásáért, az innovációért fél évtized­del ezelőtt hazánkban első­ként vállalt úttörő szerepet a kaposvári Agrárkutató­fejlesztő Közös Vállalat. A példának más ágazatokban azóta számos követője van. Gazdasági haladásunk érde­kében egy fél évvel ezelőtt a Központi Bizottság is állást foglalt a műszaki fejlődés meggyorsításával kapcsolat­ban. Cserháti Pállal, a közös vállalat igazgatójával tevé­kenységük tapasztalatairól, törekvéseikről beszélgettünk. — Az a szellemi munka, amely itt folyik, reflektor- fénybe került. Ügy vélem, a gazdaságpolitikai állásfogla­lás csak megerősítheti, hogy Dinnyeföldi tennivalók és nagy része meg is eredt. Kiültetéskor jól jött az eső, de most inkább melegre és nagyon sok napsütésre volna szükség. — A palánták egy részét a fólia alatt ültettük szét, ott előbb fejlődik a növény, és remélhetőleg hamarabb is lesz rajta érett dinnye. Deák Ferencné már végzett a sátor alatti terület kapálá­sával. így az egész család ekézni indult. Négyen ka­paszkodtak fői a szánszerű állványra, amely mögé az ekét — az ő vidékükön úgy mondják: a mákolót — lán­colták. A négyzethálósán ül­tetett palánták között ara­szoltak, s a gereblyéhez ha­sonló szerszám kiszedte a gyomot a földből. A dinnye tövét még megkapálják, mert traktor csak a közök­ben tud járni. Néhol már ott díszeleg is a dinnye sárga virága, de a termelők elmondták, hogy abból még nem fejlődik íz­letes gyümölcs. A növény elő­ször az indáit növeszti, s csak később hozza a valódi dinnyekezdeményeket. A ha­talmas területről tavaly het­venhat vagon dinnyét szed­tek, s az idén hasonló jó ter­mésre számítanak. F. L­évekkel ezelőtt jó úton in­dult az egyesülés. — Elkerülhetetlen, hogy néhány adatot idézzek, öt évvel ezelőtt negyvenkét ku­tatási témával indultunk — mondta Cserháti Pál. — Eb­ből időközben hatot kizártak a szakmai bizottságok, a ku­tatóknak ugyanis rendszere­sen számot kell adniuk mun­kájuk menetéről, gyakorlati értékéről. Az „életképes” ku­tatási fejlesztési témák nai­van százalékát már a gya­korlatban is hasznosítják. Minden korábbinál lényege­sebb, hogy egy-egy kutatási eredmény mikor válik gya­korlattá. — Kérem, soroljon föl né­hányat a termelőmunkában hasznosított szellemi ered­ményekből. — Éppen a múlt évben fejeződött be a korábbi mű­szaki fejlesztések közül jó néhány. Elkészült Böhönyén a zsírporüzem, Pakson a tűzbrikettgyártó üzem — mezőgazdasági melléktermé­kekből „készül” itt energia —, Görcsönyben egy hánto­lóüzem, Lippón szintén egy zsírporüzem (de ez más jel­legű, mint a böhönyei). Szek- szárdon egy keverőüzem re­konstrukcióját végeztük el, s befejezés előtt áll a pest- nógrádi húsipari vállalatok­nál a gyorsérlelésű szalámi­gyártó. — A példák azt bizonyít­ják, hogy a kutatások kö­zéppontjába került a mellék- termékek hasznosítása, a takarmányozás korszerűsí­tése. Egyfajta pályamódosu­lást jelent ez a közös válla­lat korábbi céljaihoz képest, amikor imég a nevükben is benne volt az állattenyész­tési kutatás fogalma. — Az élet kényszerített ar­ra, hogy a tenyésztéssel, a nemesítéssel ne foglalkoz­zunk. Olyan hosszú, eseten­ként több mint egy évtizedet igénylő kutatási téma ez, amelyet nem vállalhat ma­gára egy vállalatszerűén gaz­dálkodó tudományos szerve­zet. A közelmúltban igazga­tósági ülésünkön dr. Horn Péter főigazgató is megerő­sítette, hogy az iránymódo­sítás szükséges volt. Így munkánkban a melléktermé­kek hasznosítása, az import fehérjét pótló, korszerűbb takarmányozási módszerek kidolgozása került előtérbe. — Milyen feladatokon munkálkodnak most, illetve ebben a tervidőszakban? — Még ebben az évben Szabadegyházán megkezdik a szeszipari melléktermékek hasznosítását A környezetet szennyező szeszipari mellék- termékekben igen nagy mennyiségű, jelentős takar­mányozási értékű fehérje van, s az etetési kísérletek ígéretesek. A huszonnégy­millió forintot igénylő mű­szaki fejlesztést még augusz­tusban szeretnénk üzembe helyezni. Hasonló módszer kidolgozásán munkálkodunk a győri szeszipari vállalat­nál, a gabonatröszttel pedig hosszabb távú együttműkö­désről tárgyalunk a takar­mány forgalmazásáról. Egy kutatási-fejlesztési témát nem elég „kitalálni”, meg­valósítani: a láncolatot végig is kell vinni. Átfogó progra­munk — több intézet beyo- násával — az úgynevezett membránszuszpenziós eljá­rás kidolgozása. — Köznyelvre lefordítva mit jelent ez? — Az élelmiszeripari vál­lalatok jó részénél keletke­ző melléktermékekben szin­tén nagy mennyiségű, érté­kes fehérje van. Ennek az el­helyezése, környezetszeny- nyező hatásuk miatt, súlyos gondot okoz. A kutatás lé­nyege, hogy a különböző fo­lyadékokban oldott fehérjét kivonjuk, koncentráljuk és takarmányozásra hasznosít­suk. Ki kell alakítani hazai gyártásban az e célra alkal­mas berendezést, meg kell találni széles körű felhasz­nálásának a lehetőségét és ki kell dolgozni az így nyert értékes fehérjék hasznosítá­sának módját. — Az agrárkutatás szelle­mi központjának közvetlen környezetéről nem esett szó. — Jelentős feladatot vál­laltunk az elmaradott térsé­gek gondjainak megoldására irányuló programból. Tizen­két mezőgazdasági üzemet kell felkészítenünk arra, hogy fogadni tudja jövőre a kaposvári állattenyésztési karon kidolgozott és a ka­posvári gazdaságban már bevezetett, gyepre alapozott tejtermelési technológiát. Ugyancsak a karral közösen nagyon szeretnénk Kapos­váron létesíteni egy biotech­nológiai laboratóriumot. Ez egyrészt a kutatási témák­hoz, másrészt az állatte­nyésztési szakemberképzés­hez elengedhetetlen. V. M.

Next

/
Thumbnails
Contents