Somogyi Néplap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-03 / 129. szám
1987. június 3., szerda Somogyi Néplap 3 Á pártirányítás: politikai irányítás kommentárunk A szocialista országok egy részében napirenden levő átalakulási folyamatnak, reformnak egyik központi kérdése a társadalmi irányítás rendszerének fejlesztése, hatékonyságának növelése. Az ezzel kapcsolatos lépések, programok átfogó módon érintik a társadalmi élet minden fő területét, a gazdaságit, politikait, a kormányzatit éppúgy, mint a helyi települési, termelési egységeket. Hosszabb távon a reform csak akkor válhat a fejlődés igazi emelőjévé, ha a komplexitás elve mind a gondolkodásban, mind pedig az átalakulás gyakorlatában egymáshoz szervesen illeszkedve érvényesül. Ami a politikai rendszernek és működési mechanizmusának fejlesztését illeti, abban meghatározó jelentősége van a marxista párt irányító szerepével kapcsolatos korszerű gondolkodásnak. A párt a szocializmus politikai rendszerének vezető ereje. E szerep konkrét megvalósulása a politikai viszonyok függvénye. Az idősebb nemzedék számára még emlékezetesek a háború utáni évek, amikor a közigazgatás teljesen szétzilálódott vagy a vállalatok irányításában egyrészről a tapasztalatlanság, másrészt pedig a politikai bizonytalanság, olykor a szembenállás volt a jellemző. A tapasztalat mai szemmel is igazolja a párt akkori szerepvállalását, amely sok vonatkozásban keveredett a szakvezetés közvetlen feladatával, tevékenységének módszereivel. Ami azonban bizonyos helyzetekben szükségszerű és igazolható, nem biztos, hogy más körülmények között is megállja a helyét. Ma például, amikor a szocializmus politikai rendszerének intézményei kiépültek, működésüket pedig magas fokú szakszerűség és politikai felelősség hatja át; semmiképpen nem indokolható, hogy a párt átvállalja e szervek feladatait. Ez nemcsak azért lenne káros, mert fölösleges párhuzamosságot Okozna, hanem azért is, mert csökkentené a rendeltetésszerű szervek működési felelősségét, veszélyeztetné az ügyek intézésének szakszerűségét is. Az a hatás sem lebecsülendő, amit ez a munkastílus a pártra gyakorolna. Elvonná erejét, figyelmét azoktól a kérdésektől, amelyekkel rendeltetésszerűen foglalkozni hivatott. Általánosságban ezeket a következőképpen lehet megjelölni. Először: figyelemmel kell kísérnie helyileg is a gazdasági, a politikai, az ideológiai élet fő folyamata^ it, tanulmányozni azoknak fontosabb jelemzőit, kidolgozni a gyakorlati következtetéseket, politikai állásfoglalásokat, tennivalókat. Másodszor: a politikai rendszerhez tartózó többi helyi szervezetek működésének átfogó koordinálása, tevékenységük politikai felelősségének erősítése. Harmadszor: a dolgozók politikai tudatosságának növelése társadalmi aktivitásuk kibontakoztatása, a tömegkapcsolat erősítése. Negyedszer: az ideológiai élet tartalmi irányítása és szervezése, a szocialista eszmeiség széles körű terjesztése. Ötödször: politikai állásfoglalás kidolgozása azokban a helyileg is jelentős konkrét ügyekben, amelyekben az érvényben levő határozatok már nem adnak elégséges és egyértelmű eligazítást az eredményes gyakorlati megoldáshoz. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a pártirányításnak ez az értelmezése még nem általános. Helyenként a pártszervezetek jóval több dologgal foglalkoznak. Viszonylag nagy számban szerepelnek fórumaik napirendjén olyan témák, amelyekben világos és egyértelmű politikai állásfoglalások vannak érvényben, és minden egyéb feltétel is megvan ahhoz, hogy az illetékes igazgatási vagy gazdasági irányítású szervek gyakorlati intézkedésüket megtegyék. Hogy az utóbbiak sokszor maguk is miént támasztanak ilyen igényt a pártszervezetekkel szemben, az legtöbbször a felelősség vállalásának hiányával vagy egyéb zavaraival függ össze. A párt- szervezetek gyakran ott is és akkor is hosszú időt töltenek el és energiákat kötIskolapadból a dzsungelháborúba Ho Si Minh útjain érlelett az utánpótlás , Nguyen Nhu Y a textilművek tisztító- és kártolórészlegében dolgozik betanított lakatosként. Munkatársaival együtt biztosítja a gyártási folyamatot előkészítő gépek működését. Amikor megszólítottam, éppen egy bálabontó gép hevederét cserélte Kisbank István gépmesterrel. — Van pár perce? — Csak pár perc — szótagolta, szélesen mosolyogva. — Mire kíváncsi? — Először is: hogy érzi magát Kaposváron? — Ó, nagyon jól, nagyon jól; csak hiányzik a család — mondta Nguyen, vagy ahogy a gyárban ismerik: János. — Második éve dolgozom a gyárban, s ha huszonöt évvel fiatalabb lennék,' nem is kívánkoznék máshová. Csakhogy 1975-ben megszületett My Lien, s aztán a húgai... Akkor még annak az illegális hadseregnek a tagja voltam édesapámmal és a bátyámmal együtt, amely a francia gyarmatosítók után az amerikaiakat is megtanította futni. De addig nagyon hosszú volt az út. Tizennyolc éves koromtól, az iskolapadból vezetett utam a háborúba; s ott voltam tizenhárom évig, 1975. április 30-ig. A saigoni ütközetben döntő csapást mértünk az amerikaiakra és a bábkormány hadseregének maradványaira. (Sokan átálltak közénk.) Mint felderítő, naponta kerültem életveszélybe. Az amerikaiak nem bízitak bennünk; azt tartották, hogy csak a halott viet-kong a jó ... A hadifoglyokat gyakran kivégezték. Másfél millióan voltak, mégsem bírtak velünk. Ho Si Minh térképen nem jelölt útjain folyamatosan érkezett északról az utánpótlás, és rengeteg hadianyagot zsákmányoltunk az ellenségtől is. 1968-ban például, a híres holdújévi ütközetben, Huéban a mieinket csak a gomblyukukba fűzött piros szalag különböztette meg a kormánykatonáktól. Az ő egyenruhájukban harcoltunk ... Ott sebesültem meg, szerencsére csak könnyebben. A lábamba és a nyakamba fúródtak az aknaszilánkok. A feleségem — egészségügyi katona volt — sajnos, kevesebb szerencsével jánt. Rokkantnyugdíjas. Ö már sohasem lesz egészséges ... — Meddig marad Magyar- országon ? — Az év végére előreláthatólag elkészül a magyar segítséggel épülő pamutkombinát Huéban. Remélem, hogy januártól már ott hasznosíthatom az itt szerzett tapasztalatokat. — És mi a legközelebbi terve? — Ha megjelenik ez a cikk, kivágom, és elküldöm a lányaimnak: My Liennek, Anh Tuyetnek és Khanh Vannak meg a feleségemnek, Thi Huongnak — mondta, és egy villáskulccsal meghúzta a védőlemez rögzítő csavarjait. Azt már Nguyen Thi Xu- yentől, a tolmácstól tudtam meg, hogy Nguyen Nhu a felszabadító hadsereg századparancsnoka volt. A gépmestertől és Magyar János műszakvezetőtől pedig azt, hogy „János” a „C” műszak egyik legszorgalmasabb dolgozója. Vallató Géza nek le fölmérésekkel, elemzésekkel, amikor egyszerűen a konkrét, cselekvést, a gyakorlati intézkedéseket kellene politikailag számon kérni az arra hivatott szervektől. Ezért is van az, hogy egyes határozatok, állásfoglalások ismétlik önmagukat, a korábbihoz képest semmi újat nem tartalmaznak. A hazánkban végbemenő reformfolyamat eredményeként minden területen és minden szinten növekedett az állami és társadalmi szervek önállósága, Az önigazgatási rendszer erősödése a reformfolyamat fontos része, szerves eleme. Ez a pártirányítás módszerében is módosulást kíván, feltételezi a helyi pártszervek és -szervezetek nagyobb önállóságát. A párt munkastílusának alapszervezeti szinten is kulcskérdése a jelenségek politikai megközelítése. Ha azonos témával is foglalkoznak, mind a szakmai és igazgatási, mind a gazdasági szervek, mindenekelőtt abban az összefüggésben teszik, hogy miképpen érinti az a dolgozók különböző rétegeinek, csoportjainak konkrét viszonyait, milyen érdekazonosulással, illetve szembenállással lehet az adott kérdés kapcsán körükben találkozni, és azt vizsgálják, hogyan lehet a jó célok érdekében a lehető legteljesebb támogatásukat elnyerni. A pártirányítás korszerűsítésénél arra is tekintettel kell lenni, hogy a társadalmi demokratizmus ’ fejlődése nyomán mindenütt nagyobb szerephez jut a közvélemény, az egyes társadalmi csoportok és egyének választási lehetősége. Ilyen körülmények között fokozott jelentősége van a politikai tudatosság erősítésének. A pártszervezetek a politikai befolyásolás eszközével érhetik el, hogy az emberek növekvő politikai aktivitása az előremutató társadalmi célok megvalósulását szolgálja. Rákos Imre Változás A hazai oktatásügyben lassan megszokottá válik, hogy változás változást követ, hol tantárgyi, módszertani, hol szervezeti rendszert módosítanak. Legutóbb ilyen volt például az iskolák működésiszervezeti szabályzatainak átalakítása, illetve önálló elkészítése, majd szeptembertől ezek bevezetése. Egészen friss információk szerint újabb módosításokra is sor kerül, így a két év múlva kezdődő tanévben néhány középiskolai tantárgy korekcióját végzik el. Az általános iskolák felső tagozataiban is hasonló várható, az alsó tagozatban pedig tananyag és módszer szinte teljes felújítását kísérhetjük figyelemmel. Valóban felújításról van szó, nem inkább újításról? Azt hiszem, mirtdenképpen helyesebb az előbbi kifejezés, hiszen nem új dolgok bevezetéséről van szó, hanem jó néhány évvel ezelőtt alkalmazott fogások, anyagrészek „leporolásá- ról”, újbóli csatarendbe állításáról. Alátámasztotta ezt az a rövid tájékoztató is, amelyből megtudtuk, hogy az alsótagozatos matematika újabb lehetőséget ad a szülőknek és pedagógusoknak, hogy véget nem érő vitákban érveljenek a szorzótábla elsajátításának szükségességéről. Hogy miért ezt a tárgyat emeli ki az újságíró? Néhány évvel ezelőtt tantárgyi változtatásokra készültek a szakemberek, azután hosszas huzavona után a következőket határozták el: fölösleges az alsó tagozatos csemetéket azzal terhelni, hogy viszonylag egyszerű számtani műveletek elsajátításával sokadszor töltsék idejük nagy részét. Helyesebb, ha nem tudatosítja a pedagógus, hogy háromszor öt az tizenöt, hanem nagyfokú toleranciával figyeli negyedikes tanítványát, amint az előbbi feladat szorzataként hatvankettőt nevez meg. Van ideje a gyereknek, érlelődjön benne — akár több évig is — a helyes megoldás. A gondok akkor következtek be, amikor — úgymond — elfogyott az idő és a csemetéből bolti eladó, pénztáros, de legelőször felső tagozatos diák lett, és pénztárbizonylatok összeadásakor, vagy tizenkét dekányi sajt árának kiszámolásakor (kétisme- retlenes egyertlet megoldásakor) az eladó, pénztáros, felsőtagozatos diák csendesen érlelte magában a helyes megoldást. Amikor ez a gond tömegesen mutatkozott meg, nemcsak egykét szakmában, újabb változást határoztak el az illetékesek. Ez nem más, mint az „érlelési módszert” megelőző tanítási mód, jelen esetben a matematikában a szorzótábla megtanulása. Így az egykor elavultból új lesz, a nemrég újnak számító módszerek felett — a minisztérium képviselőjét idézve —: eljárt az idő. A hosszabb ideje pedagóguspályád dolgozók a megmondhatói, hogy a változásoknak majdnem mindegyike a „megszüntetve megőrizni” jegyében zajlott. A legnagyobb tisztelettel hajlok meg azok előtt a pedagógusok előtt, akik hiszik, hogy ezek a változtatások lendítenek a pedagógia lassan-lassan nyugvópontra kerülő, nyikorgó szekerén. B. P. F. PÉKLAPÁT NÉLKÜL Egy szelet atádi kenyér JOBB MINŐSÉGBEN, NAGYOBB VÁLASZTÉKBAN Egy éve sincs még, hogy felavatták a felújított nagyatádi kenyérgyárat. Kunics József üzemvezető akkor ígérte: „Jobb és egyenletes lesz az ellátás.” Így történt-e? Nokk Béla, a Dózsa György utcai ABC vezetője szerencsés helyzetben van, hiszen az üzlet a gyár szomszédságában áll. A hazatérő pékek is itt vásárolnak. — Lényegesen nagyobb a választék, jobb az ellátás, mint néhány évvel ezelőtt. Az üzletvezető a kínálatot mutatja. Egyszerre háromféle kenyere közül válogathatok. Kínál „sima” fehéret, somogyi kenyeret és rozsból készültet is. A városközpontban is hasonló a választék. Torma István, az Atád Áruház igazgatója mégis zsörtölődik. — Csak reggel szállítanak friss kenyeret, délután nem. Pedig jó lenne! Számos fórumon elmondtam, hogy szükség volna rá ... — És a minőség? — Azzal semmi gondunk. — Jobb lett az atádi kenyér? — Lényegesen jobb. Kunics József örül a véleménynek, de a megjegyzést sem hagyhatja figyelmen kívül. — Ahhoz, hogy délután is szállíthassunk friss kenyeret, talán még fél órát sem kellene dolgoznunk, viszont egy teljes műszakot be kellene rendelnünk, újból be kellene gyújtanunk a kemencékbe, csupa ráfizetés lenne az egész. Nekünk is a gazdaságosságot kell figyelembe vennünk. — De hát a kemencék hajnaltól kora estig ott állnak kihasználatlanul. — Nem sokáig! Június közepén szeretnénk beindítani a babapiskóta-üzemünket : itt huszonkét nőnék teremtünk munkalehetőséget. Kedvező műszakkal mindazoknak, akik kisgyereküket bölcsődébe vagy óvodába hordják. Egyre több a jelentkező ... Mielőtt befejezhetné a mondatot, kopogtatnak az ajtón. Két fiatal lány érdeklődik, hogy jöhetnének-e dolgozni az új üzembe. Felírják az adatokat, az értesítés később kerül borítékba. Amikor először jártam a nagyatádi pékségben, még arról beszélgettünk, hogy kritikus a munkaerőhiány. Persze akkor még a péklapátot kellett emelgetni. Az éjszakázások miatt sem igen volt jelentkező. Ma viszont alig van 35 évesnél idősebb pék. Suri Gyula, aki februárban vált meg a mundértól, de nyolcvanegyben már a péklapáttal sürgölődött, azt mondja, sokkal könnyebb dolga van, mint bevonulása előtt. A korszerű alagútkemencék mellett már nem kell annyit hajladozni. — Tudatosan építettük ki a szakembergárdánkat — hallom Kunics Józseftől, aki tizenhét éve az atádi pékek főnöke. Statisztikákat mutat, miszerint szükség esetén akár a kaposvári ellátásba is besegíthetnének. A szomszédos irodában bekapcsolva áll a cb-rádió. A legnehezebb januári napokban sem volt gond a kenyérrel. Hétköznap ötféle kenyérből hatvan-hatvanöt mázsát sütnek. Péntekenként viszont kilencven mázsányi cipó is kikerül a kemecé- ből. S akkor még nem beszéltünk a 65—70 ezer péksüteményről, édességről. Czipóth Dezső valamikor cukrászmester volt Atádon, ma ő az ízes sütemények kenyérgyári mestere. Friss töpörtyűs pogácsával kínál], miközben gyúrja a túrós lepénynek való tésztát. Azt már Kunics Józseftől hallom, hogy harmincféle süteményt ajánlanak. Hogy mégsem jut el ennyi a vásárlóhoz? Nos, a boltosok néha óvatoskodnak; nem mernek rendelni még a szó- jás készítményekből sem. Pedig a kínálat a szójás, szezámmagos pufitól a szójás, kakaós csigáig terjed. Tízfélét is vihetnének. — Többet és jobbat kínálnak, mégis előfordult az elmúlt hetekben, hogy szombatonként nem kaptak kenyeret az atádiak — jegyzem meg az üzletvezetőnek. — Nem a mi hibánk; a kereskedőké! Amit rendelnek, azt megcsináljuk. A gyár a városért, a környező településeken élőkért van, s ésszerű határok között mindent megteszünk értük. Nagy Jenő
