Somogyi Néplap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-20 / 144. szám
4 Somogyi Néplap 1987. június 20., szombat MURILLÓ VONZÁSÁBAN 4z első ébredők A Balaton déli partján az utolsó üdülőhely Balatonbe- rény. Magas parton, fekszik, valamikor a tó vize egészen a magaslatok aljáig ért, fölötte terült el a falu, és arra húzódtak az utcák. Ma gombamódra nőtt szebbnél-szebb üdülőházak övezik a beljebb húzódott vizet. Sátortábor, vendéglők és minden, ami jó a nyaraláshoz, megtalálható ott. Már száz évvel ezelőtt is híres volt, különösen fesztelensége miatt. Az akkori ismertetők büszkén írják, hogy Berényben a reggeli pongyolában lehetett lemenni a fürdőházakhoz, nem feszes öltözékben, imint a híresebb helyeken. Volt is vendége mindig. Most viszont — azt hiszem — fesztelensége ' túlzásba hajlik. Olvastam, hogy naturista tábor nyílt Berényben, a beépített területek között. Azt hiszem, a legrosz- szabb helyen, amit csak elképzelni lehet erre a célra. A község népe — tudom — tiltakozik ellene. Nemcsak a „fesztelenség” miatt, hanem azért is, mert nem kérdezték meg őket, hogy miit szólnak a nyugati ízlés beáramlásához. A község építészetileg nagy kincse a közepén emelkedő templom, amely kezdetben csúcsíves stílusban épült. 1433-ban, tehát még a középkorban, Keresztelő Szent Já- tiszteletére. A tornyot 1800-ban építették eléje, de már-korábban alakítottak rajta, gótikus építményeit eltűntették, barokk ízlés szerint újult meg. Az évekig tartó helyreállítás révén igen szép formában áll most, ikívül a barokk kor színeivel festve. Déli oldalán kibontották a gótikus ablakokat, és szép, fafaragá- sos oszlopaival előkerült a csúcsíves ízlésű déli kapu is. Az egyszerű, de ízléses oltárkép a gyermek Keresztelő Szent Jánost ábrázolja, mellette a báránnyal, kezében kereszttel díszített bottal. Korábban is sokszor hallottam, de egyes munkákban olvastam is, hogy az oltárképet a világhírű festő, Murillo alkotta. Ma már tudjuk, hogy Murilló 1660—1670 között készült eredeti alkotása a madridi Prado kincse. De a mostani képnek is van valami köze a nagy művészhez. A községben az idősebb emberek egybehangzóan állították, hogy korábban másik kép volt a mai helyén. Azt a kegyúrnő, gróf Hunyady Im- réné levette, elvitte Bécsbe, és ott állítólag egyik múzeum őrizetében van. Azután készíttetett egy festményt bécsi festőnővel. Neve ott van a kép jobb alsó sarkában. Szövege: „Nach Murilló pinx von Maria Schöffmann. 1900.” Vagyis Murilló után festette Schöffmann Mária 1900-ban. Jó festő lehetett, mert a kép nagyon szép és könnyen megtéveszti azt is, aki ismeri az eredetit. Különösen a gyermek arca muriliói. Hajfürtjei hűen utánozzák az eredeti képet, arcán ugyanaz a bájos, kedves mosoly ül, mint az eredetin. Az elég nagyméretű (223x145 cm) kép lebilincseli a nézőt, mégha látta is az eredetit. Védetté nyilvánították, éppen a festészeti értékei miatt. Ha nem Murilló ecsetje alól került is ki, azt a hatásit, amit a művész óhajtott kiváltani vele, így is eléri. Fürdésre alkalmatlan időben vonzó kirádulást nyújt ez a szép építészeti alkotás, az egykori jó ízlésű építőmesterek munkája. Oltárképe pedig egy zseniális festő alkotását, illetve annak másolatát varázsolja elénk. Zákonyi Ferenc TAHI JÁNOS Hí iitilá ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ Kardos Bandi már régóta ismerte a lányt, de valahogyan sokáig közömbösen jártak el egymás mellett. A fiú hideg érdektelenséggel 'konstatálta, hogy a leány szép, Kati pedig ugyancsak közönyösen nézett a fiúra, amikor tavaly először vették észre egymást, s a lány hetyke sziával köszönt neki az első tízpercben az udvaron. Az ő esetük tehát egyáltalán nem a Rómeó és Júlia esete volit. A dolog akkor kezdődött, amikor Bandi még a hetedikben Csiperke tanár úrnak bemutatta később méltán híressé vált lepkegyűjteményét. A tömérdek kisebb-nagyobb és a szivárvány minden színében pompázó lepke közül is királyian kimagaslott egy paraszttenyér nagyságú, bolyhos, barna bundájú lepke, amely boronáit potrohával és az alsó szárnyán virító mélylila pávaszemével hallatlan izgalmat keltett az osztály tagjai közt. Maga Csiperke is bámulva vette kézbe a kivételes példányt, és részletesen kikérdezte Bandit a lepkefogás körülményeiről. Rátette tenyerére a gombostűre szúrt gyapjas rovart és csodálattal mondta: — Én még ekkora pávaszemet nem láttam. De Berlinben, sőt Párizsban sincs ekkora. — Talán világrekord is — szólt bele az áhitatos csöndbe az egyik fiú. Csiperke ránézett. — Meglehet — mondta sokat sejtető hangsúllyal. Ettől kezdve az egész iskola csodájára járt Kardos Bandi nagy pávaszemének. A fiú egyszerre népszerű lett a diákok körében. A 'lányók is sokkal jobban észrevették, a lepke közreműködésével, mint azelőtt. S mintha csak a mesében lenne, azon a napon az utolsó óra után nyugodt büszkeséggel csomagoló Kardos Bandi előtt megjelent Csete Katalin. A teremben már nem volt senki. Katii elkérte a fiútól egy pillanatra a nagy pávaszemet, amely külön dobozban, egy celofánfedelű papírkoporsóban feküdt, mint valami egyiptomi fáraómúmia, és nagy kék szemével sóvárogva nézte. — Istenem, de gyönyörű! Tudod, nekem is nagyon szép lepkegyűjteményem van. — Ühüm — mondta Bandi unalommal. — Majd megnézed egyszer? A fiú vállat vont. — Tálán ... — Az én pávaszemem nincs ekkora! — irigykedett sóhajtva Kati. Bandi tüzetesen megnézte a lányt. Azt a megállapítást tette, hogy a lány szeme sokkal szebb, mint az ő páva- szemének a színe. Dehát ez most közönyös. Fontos az, hogy az ő pávaszeme Csiperke szerint világrekord. Alighanem ez a gondolat vezette titokban Csete Katalint is, mert a dobozt alig akarta letenni. Aztán hirtelen megkérdezte: — Nem adod el? Bandi ránézett félig meg- vetőn, félig csodálkozva. Bolond ez a Hány? — De nem ám! — Kár — mondta a lány mélyet sóhajtva, és a szeme szinte elkomorult a bánattól. Mintha a kékség megfakult volna benne. Aztán letette a dobozt az asztalra. — Pedig odaadtam volna helyette az enyémet. Az is majdnem ekkora. És még amit akarsz... a gyűjteményemből. Na szia! De azért egyik nap gyere el hozzánk, és nézd meg az én gyűjteményemet is. — Jó. Majd szólj! — mondta a fiú. — De biztosan eljössz? — El. — Várlak! — suttogta a lány és a szeméből olyan ígéretek ragyogtak, hogy a fiú egyszerre nyugtalan lett tőle. Hosszan utánanézett a karcsú lábú tüneménynek. Azon gondolkodott, hogy a lány bizonyára elmondja ezt a beszélgetést az apjá- nák, és Csete előtt nem volna rossz pont, ha odaadja a lepkét a lányának. Biztos, hogy egy-két jó jeggyel honorálja majd, s ez az eddigi közepes orosz jegyének jó vérfelfrissítés lenne. Igenám, de akkor meg kell válnia a világrekordtrófeától, ami nagyon a szívéhez nőtt. Haj, haj, nehéz a diák élete! Néhány napig csak hidegen köszönt a folyosón Csete Katinak, aki viszont mindig úgy nézett rá, mintha valami csodát várna tőle. A fiú nyugtalan lett. Mit akarhat tőle ez a lány? Aztán elkezdett képzelődni. Egyszer sírást, másszor könyörgő alázatot olvasott ki a lány szeméből. S amikor Kati a hét végén újra sürgetni kezdte, hogy jöjjön el hozzájuk, és nézze meg a lepkegyűjteményét, a fiú magában eldöntötte, hogy egye fene, megnézi, de a csodalepkétől semmi pénzért nem válik meg! (Folytatjuk.) Szép piac volt tegnap reggel Kaposváron. Már ami a kűlcsint illeti. Kínálat is volt, igaz, nem mindenből, mert továbbra is kevés, drága és minőségében sem a legkiválóbb a paradicsom, valamint a gyümölcs. így az árak messze felülmúlták az elénk táruló kínálat tetsze» tősségét. Ez alól csak a Nagymányokról ideszállított szegfű volt kivétel, öt forintért 'kínálták a pompás virágok darabját. De szegfűből nem lehet cukorborsóle- vest főzni. Pedig annak most van a szezonja. Kilóját 16— 20, a Zöldértnél valamivel . gyöngébb minőségben 10 forintért kínálták a kedvelt hüvelyest. A vegyes zöldséget 5—6, a szép csokor sárgarépát 12, az újburgonyát 16 és 13, a vöröshagyma csomóját 5—6-ért, a fokhagymát pedig szálanként adták ugyancsak 6—8 forintért. Kevés volt a zöldbab és gyenge minőségű. Egy-egy — még levesnek sem elég — csomóját 15 forintért adták. A fejenként 16 forintért árult kelkáposztáért sorba álltak a vevők egy őstermelőnél, de a Zöldért is kínált legalább olyan jó minőségben 14 forintért. Nagy ára volt az igazán szép uborkának. Egy termelő 60 forintért urulta ki.újat. Megcsodálták az arra járók, de a kosár tartalma nem fogyott. A kígyóuborka csak mennyiségben volt megfelelő, kilónként 16—24 forintot kértek érte. Igazi, bő kínálat csak paprikából volt. Az Angelika névvel illetett hegyes, csípősét már négy forintért, a fehér húsút és a zöld óriást öttől tíz forintig minden áron kínálták. A kevéske és zöldes paradicsomot változatlanul 70 forintért árulták. Hólyagos és alig-ropogós cseresznyéért 25—30, az eperért 20—25, a kevéske megy- gyért ugyanennyit — és a mindössze egy helyen fellelhető — ribizliért 30 forintot kértek. A tojás ára egynyolcvan és kettőhúsz között igadozott. A bő szárnyaskínálatot nem tükrözték az árak. A pucolt csirke kilóját 80—170- iig, a pecsenyekacsát 220— 300-ért kínálták. Gomba szinte minden mennyiségben kapható volt. A vargánya ára 160 forintra rúgott, a terjesztett sampinyon — kilója 120 —, a csirkegomba — literje 36 — és a galambica kilója 80 forintért fogyott. KEVÉS A BUSZVEZETŐ Kaposvár tömegközlekedését naponta 35 autóbusszal és két tartalék járművel bonyolítja le a Kapos Volán. Munkanapokon 1360 járat szállítja az utasokat, szombaton 680, vasárnap 560 fordulót látnak el a vállalat buszai. A járatokon naponta hetvenötezren utaznak. A feladatot a szükségesnél kevesebb, összesen 70 gépkocsivezető látja el. Hogyan dolgoznak ? Mennyire bírják a megfeszített munkát? Az autóbuszforgalom vas- útközpontú Kaposváron. Az állomásra érkeznek, innen indulnak a járművek. A forgalom nagyságára jellemző, hogy például a tizenkettes járat csúcsidőben képtelen tartani a menetidőt, de ez a többi járatnál is így van. — Az autóbuszvezetők vezénylésrendszerben dolgoznak — mondta Nagy Zoltán, a helyi autóbuszállomás vezetője. — Készül egy havi vezénylés, ennél figyelembe kell venni a gépkocsivezetők szabadság- és szabadnap igényeit. Minden napra külön vezénylés készül, mert a havit nem lehet betartani. Betegség vagy más nem várt esemény is beleszólhat. A buszvezetők rövid vagy hosszú fordulókba vannak beosztva. Rövidre mindennap vezényelhetők, hosszúra csak kéthavonta, mert 9 óra pihenőt biztosítani kell. — Akár rövid, akár hosszú napot kezdek, mindenképpen fel kell kelnem fél háromkor — mondta Nagy József. — 4 óra 35 perckor elindulok az első járattal. Az utolsó 22 óra 40-kor megy, de utána még tankolni kell és a buszt be kell vinni a garázsba. Sötétbe jövök el hazulról és háza is sötétben érek. A rövid napot két okból sem szeretik a buszvezetők. Mindennap kell dolgozni, és a műszakpótlék is kevesebb, mint a hosszúben. Sok rövid fordulóval kevesebbet lehet keresni, mint kevés hosszúval. A rövid napot is délután öt óra körül hagyják abba. ekkor még hátravan a tankolás. Este hét előtt nem látják a családot. Reggel egy, a menetrendben nem szereplő járat szedi össze a vezetőket és viszi a telephelyre. Azokért, akik a járat vonalától távolabb laknak, szolgálati gépkocsi megy. — Naponta 600 percet tölthetünk vezetéssel, közben többször megjár a pihenő. A múlt hónapban 266 órát dolgoztam. A keresetemre jellemző, hogy 245 órával tudtam 6400 forintot keresni. A magas óraszám minden vezető teljesítményére jellemző. A kollektív szerződés 272 órát engedélyez, tehát 90 órát túlórában dolgozhat a buszvezető, illetve ilyen mértékben veheti igénybe a vállalat a munkáját. Erre azért van szükség, mert nincs meg a létszám, s a meglévők közül is többen vannak távol, szabadságon, táppénzen. A buszvezetők kényszerből vállalják a túlmunkát. A Volán igyekszik nagyobb kedvezményeket nyújtani dolgozóinak, de így is kevés a jelentkező. Inkább mennek az emberek, minit jönnek. A lakásépítési támogatás, a forgalmi pótlék nem eléggé csábító. Hétfőn kezdtem dolgozni és csütörtökön este hagytam abba. Csak ezt követően volt szabadnapon. Ma reggel csaknem elaludtam. Csoboz István 1982-ben jött a vállalathoz. országban, ahol ennyire rossz lenne a közlekedés. Ha továbbra is az eddigi mértékben veszik el tőlünk a parkolókat, nem lesz hová állnunk. A rossz körülmények növelik az idegeskedést. Az utasok nem értik meg a késések okát, megjegyzéseket tesznek. Tizennyolc órás műszakot teljesítünk, és ahhoz képest, hogy mekkora tömeget számítunk igen nagy a 'felelősség. A közlekedés szülte napi idegesség, a járművek rázása egészségileg is megviseli a sofőröket. Mindössze egy olyan munkatársukra emlékeznek, aki a rendes időben vonult nyugdíjba. A többieket vagy leszázalékoLták, vagy mielőtt belerokkantak volna elhagyták a vállalatot. A leggyakoribbak az ideg- rendszeri betegségek, a magas vérnyomás, az infarktus és a gerincbetegségek. Egyre több a korszerű autóbusz, de a tartalék járművek között még akad „botos” kocsi. A buszok szolgálati idejét műszaki és forgalombiztonsági állapotuk határozza meg. Amíg a műszaki szemle megfelelőnek minősít egy járművet, annak közlekednie kell. Nem tudjuk, hogy a buszvezető használja- e el jobban a járművet, vagy u busz az embert. Lehőcz Rudolf — Nincs még egy város az PIACI KORKÉP Kevés a gyümölcs
