Somogyi Néplap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-19 / 143. szám

1987. június 19., péntek Somogyi Néplap 3 Ünnepélyes alapkőletétel Üdülőszálló épül Nagyatádon Nagyatádon a századfordu­ló után leltek gyógyhatású termálvízre. Hamarosan ki­alakult itt a fürdőkultúra, gyorsan növekedett az ide­genforgalom. Négy szállodá­ja és több kávéháza volt a háború előtt a városnak és sok polgár kiadta a fürdő- vendégeknek manzardszobá- it. A fürdő ma is megvan, ám az. idegenforgalom elsor­vadt. Hamvas János, a város ta­nácselnöke többek társaságá­ban tegnap azon fáradozott, hogy megújítsák és a régeb­binél sokkal magasabb szint­re emeljék a gyógyidegenfor- galmat. A fáradozás már ré­gebben kezdődött: tárgyalás- sorozatok kimerítő szellemi munkája vezetett oda, hogy június tizennyolcadikén apró és ünnepélyes fizikai mun­kával letegyék a Nagyatádon megépítendő üdülőszálló alapkövét. A tanácselnök el­mondta : — A városi kórházban új reumatológiai osztály mű­ködik, a fürdőt felújítottuk, fiziko-, hidro- és elektroterá- piás kezelést kaphatnak itt az emberek. A faszobrász al­kotótelep híre is mind na­gyobb, tehát a nézelődni, az üdülni és a gyógyulni vá­gyók is célba vehetik váro­sunkat. Reméljük, hogy nö­veli e hely idegenforgalmi vonzerejét, ha fölépül ez a gyógyszálló, amelyhez a vá­rosi tanács adta a területet s megnyerte a budapesti Napsugár üdülőszövetkeze­tet beruházónaik. Az alapkőletételi ünnepsé­gen ott volt Dóri János, a megyei tanács kereskedelmi osztályvezetője is, akitől azt kérdeztük: miképpen illik bele az atádi .építkezés egész Somogy idegenforgalmi fej­lesztési koncepciójába? — Köztudott, hogy szeret­nénk mind több vendéget a Balatontól elcsábítani me­gyénk belső területeire is. De ez csak akkor sikerülhet, ha vonzó lehetőségeket kínálunk nekik. Ez most az első lépés azon az úton, amelynek cél­ja, hogy megyénk gazdag termálvízkészletét .jól hasz­nosítsuk. Az átlagéletkor nö­vekedésével együtt a gyógy- turizmus is fejlődik. Növék- szik az igény a természetes gyógymódok iránt. Ezt ki kell használni. Ha azt akar­juk, hogy a külföldiek ná­lunk költsék el pénzüket, akkor ezért sokat kell nékik nyújtanunk. Az atádi üdü­lőszálló a minőségi turiz­must szolgálhatja majd. — Még sok gyógyforrá­sunk van. Akad-e vállalko­zó a kihasználásukra? — A Napsugár üdülőszö­vetkezetnek nemcsak Atádot ajánlottuk, hanem többek között Igáit, Csisztapusztát, Kaposvárt és Csókonyavison- tát. De rajtük kívül más szervezetekkel, így külföldi­ekkel is tárgyalunk. Remél­jük, hogy kezdeményezése­inknek lesz eredménye. Lesz-e? Erre a kérdésre a legilletékesebbtől: Nagy La­jostól, az üdülőszövetkezet elnökétől hallottunk választ: — A Napsugár terveiben épp olyan középkategóriás gyógyüdülők létesítésé sze­repel, amilyenre itt szükség van. Egy gyógyfürdő mellett levő szálló kihasználható minden évszakban. Nagy­atádot azért választottuk, mert itt kész a fürdő, jó az infrastruktúra, jó adottságú a város. — Miért bíznak benne, hogy a nyugati vendég eljön egy ilyen nem túlzottan köz­ismert helyre? — Ez csak megfelelően célzott reklám kérdése. A jó propagandával ide lehet csalni sokakat. A magyar gyógy turizmus iránt mind nagyobb az érdeklődés Eu- rópa-szerte. Vannak még somogyi terveink s úgy tet­szik, hogy külföldi tőkéstár­sakat is sikerül bevonnunk a vállalkozásba. Azért bízha­tunk bennük, mert az ide­genforgalom az egyik leg­gyorsabban megtérülő beru­házás. A nagyatádi gyógyszálló­ban örökös üdülőhasználati jogot. lehet majd vásárolni, százezer forintba kerül az évből kétszer két hét, azaz egy hónap. A nagyatádi épí­tőipari kisszövetkezet építi a szállót a zalaegerszegi For­ma kisszövetkezet tervei alapján. A beruházás átadási határideje 1988 negyedik ne­gyedéve, tehát szerencsés esetben a jövő év végén már vendégeket fogadhat a szál­ló. Luthár Péter Csoportzsalu A próbaüzem végén Az emeletnyi magas monst­rum robaját messziről lehe­tett hallani. Nem csoda, hogy a dolgozók fülvédőt vettek magukra, amikor elkezdődött a tömörítés. A csoportzsalus betonelem- gyártás .majdhogynem egy idős a nálunk meghonosodott gyakorlattal. Sok helyütt használják a finn Elematic típusú berendezést. A Sáév kaposvári telepére is ilyen érkezett a múlt évben. A gép nem új, így jóval olcsóbban jutottak hozzá. A próbaüzemet még tavaly novemberben elkezdték a kaposvári telepen, de a zord időjárás hátráltatta a szak­embereket. Végül is csak jú­nius elsején tudták üzembe helyezni a gépet. Az is kés­leltette a munkát, hogy elő­ször ki kellett kísérletezni a hazai betonelemeknek meg­felelő formákat. Az eljárás nem újkeletű, de a hazai szakembereknek jó néhány hibát ki kellett küszöbölni­ük. Gyivicsán Zoltán ipari fő­mérnök az új eljárással ké­szült betonelemet hasonlított össze egy régebbi fallal. A kettő között szemmel látható különbség van. A nemrég ké­szült fal. mindkét oldalfelü­lete sima, a másiké rücskös, kidudorodnak a kavicsszem­csék. Ezt a szakemberek po­zitív hibának nevezik, csak vakolással lehet eltüntetni. Ez viszont azt jelenti, hogy az elem jóval később kerül­het ki az építkezésre, és több­let munkaerőt igényel. — A csoportzsaluva; ké­szült daraboknál kikandiká­ló kavics nem fordulhat elő. Itt csak kicsi mélyedések maradhatnak a falban, melyet a kőművesek és a festők is könnyedén el tud­nak tüntetni. Sajnos egy-két helyen nagyobb gödör is akad — a főmérnök egy hat­nyolc centiméter átmérőjű, néhány milliméter mély hi­báira mutatott —, ezek a rossz tömörítésből adódnak. A be­ton között légréteg maradt. Ha ezt csökkentjük, akkor szép, sima felületet kapunk. A csoportzsalu kétszer hét rekeszből áll; amíg az egyik részen dolgoznak, addig a másik oldalon érik a beton. A kitisztított rekeszekbe elő­ször a már korábban elké­szített vasalatot és az ajtók, ablakok helyére kerülő for­mákat helyezik el1. A zsalu­kat több száz baros nyomás­sal passzírozzák össze. A be­tont köbméterenként töltik a formába, minden adag után tömörítik az anyagot. A vib­rátor kétszer-há romszo r olyan gyors fordulaton mű­ködik, mint a hagyományos technológiánál. A rekeszek­ből a vizes cement a jó tö­mítések miatt nem szökhet el, az adja a sima falfelületet. A színültig töltött rekeszek­ben hat-nyolc óráig érlelik a betont, s ehhez az időjárás­tól függően jól szabályozható meleg vizes rendszerrel fűtik a zsalukat. Növelhető a beton szilárd­sága is, de a panel ára nem­igen emelkedik, hiszen a rá­fordított munkaidő kevesebb. Hat ember termel ezzel a be­rendezéssel ugyanannyit, mint amennyit korábban tíz. A csoportzsaluért tízmillió forintot adott a Sáév Igaz, hogy a betonból készült la­kások iránti kereslet meg­csappant. A csoportzsalu azonban tehetőséget nyújt arra, hogy egyedi tervezésű, szép vonalú épületeket ké­szíthessenek. LÉTSZÁM-ÁTCSOPORTOSÍTÁS Emberi gondok — emberi bánásmód A változást, kiváltképp a személyünket érő változást — ha mégoly elkerülhetetlen és mindannyiunk érdekében való is —, nehéz átélni, meg­érteni és elfogadni. Többek között ilyen az egyre több munkahelyen napirenden lé­vő munkaerő-átcsoportosítás. Nem is olyan rég olvastam a Népszabadságban, hogy sze­rény lakosságszámú orszá­gunkban 600 000 funkcionári­us él, s ahogy hallgattam er­re a személyes reagálásokat, sokan hozzátették: szerény, „visszatartott” adat lehet ez. Nem tudom, nincsenek és nem lehetnek pontos ismere­teim róla. De hogy egy sor „érdekvédelmi”, „érdek- képviseleti” szerv fölött el­járt az idő éppen az önálló­ság kiterjesztése miatt, ami jó ügy!, erről meg vagyok győződve. E témában ugyan­is mindenre hivatott és min­denre elég a szakszervezet, amely jelen van. és jobban jelen kell lennie az élet min­den területén. Túlszervezett hát a társadalom? Húsz éve mondjuk. Az íróasztalok so­kaságának anyagából lehe­tett volna heverőt, szekrényt, bútort gyártani? Nem vitás. Csak hát utólag sokkal ne­hezebb belátni ezt, mintha ki sem alakulhatott volna Magyarországon a Parkin- son-törvény — kapitaliz­musra vonatkozó — csaknem minden törvényszerűsége . . . De hát ne menjünk ilyen messzire. Világért sem sze­retném annak a másik tár­sadalmi formációnak jelleg­zetes vonásait, velejáróit át­ültetni joggal magasabb ren­dűnek tartott társadalmunk­ra (mint például az alkoho­lizmust, a kábítószerezést, a társadalmi közömbösséget és önzést, a hatalmi mámort és kivagyiságot, a protekcioniz­must és gazdasági válságot stb.). de kétségtelen, hogy egyik-másik jelenség — ha más alapokról is — fölbuk­kant társadalmunkban. Való­színű, hogy más a terméke­nyítő talaj, mások az indíté­kok, mégis úgy látom néha, mintha a „civilizációs ártal­mak” ott és itt az ember személyiségéből táplálkoz­nának, csaknem függetlenül a társadalmi formációtól. Le­hetséges ez? Magam is bi­zonytalankodom, azaz gyöt­rődöm miatta: miként szivá­roghat át határainkon mind­az, vagy sok minden, amit mi nem akartunk, nem aka­runk, de gyakran csak sza­vakkal tiltakozunk ellene . .. Nos hát megint messzire jutottam. Pedig csak azt aka­rom elmondani, hogy egy olyan olvasónk, aki megbe­csült, érdemes részese la­punk elosztásának-terjeszté- sének. panasszal fordult szerkesztőségünkhöz felesége ügyében. S mert mindig is a szókimondás, a konkrétu­mok híve voltam — gondo­lom, ő sem neheztel érte — nevén nevezem, és nemcsak a hitelesség kedvéért. Fehér Lajos, Kaposvár, Géza utca 88. szám alatti la­kos — egész éjszakai munka után, kialvatlan szemmel — kora reggel elmondta, hogy felesége 25 éve a VBKM ka­posvári gyárában dolgozik könyvelőként. Munkája ellen soha nem volt kifogás. Júni­us 2-án osztályvezetője arról értesítette, hogy ezentúl nem dolgozhat könyvelőként, ha­nem menjen fizikai munká­ra, „normázni”. Mindketten sérelmesnek tartják ezt a megoldást, mert Fehér La- josné munkaköre nem szűnt meg, helyére másik könyve­lőt kívánnak helyezni. Egyébként egészségi állapota sem teszi lehetővé, hogy fi­zikai munkát végezzen. Kér­te, hogy feleségét hagyják meg munkakörében. Szokásunkhoz híven föl­jegyzést készítettünk a pa­naszról, és választ kértünk rá a gyár igazgatójától. S hogy most ólomba öntötték e sorokat, annak kizárólag az az indítéka, ahogy Varga Jó­zsef igazgató válaszolt, s ahogy „kezelte” ezt az ügyet- Döntsön az olvasó, de szá­momra rokonszenves volt a válasz. Idézem. „A jelenlegi gazdasági helyzet megköveteli, hogy az improduktív területen csök­kentsük a létszámot, s ezál­tal is hatékonyabbá tudju.c tenni a gazdálkodást. A vál­lalati tanács döntésére mun­kakör-racionalizálást haj­tunk végre, korszerűsítjük a szervezetet. Ez nem jelent mást, mint a párhuzamos te­vékenységek megszüntetését, a munkakörök összevonását, és ezáltal létszám-megtakarí­tást. Alapos felmérő munka eredményeként az első lép­csőben 50 személyt kívánunk átcsoportosítani az impro­duktív területről. Igyekszünk körültekintően szem előtt tartani a dolgozók legalap­vetőbb érdekeit. Fehér Lajosné raktári be­íróként dolgozik, ahol szin­tén több dolgozó átcsoporto­sítását hajtottuk végre. Mun­kájában többször tapasztal­tunk pontatlanságot, ezért többszöri — szóbeli figyel­meztetés után tavaly, no­vember 4-én írásbeli figyel­meztetésben részesült. A szá­mítógépes adatfeldolgozás pontatlan előkészítést nem viselne el. Ezért — az átcso­portosítás során — elsősor­ban az adott munkakör el­látására kevésbé alkalmas dolgozókat irányítjuk át más munkaterületre. De a minő­ségcsere lehetőségével is él­ni kívánunk a közösség ér­dekében. Hangsúlyozom, hogy a gyár minden dolgozójának akar és tud munkalehetőséget bizto­sítani. Az íróasztal melletti munkahelyeket azonban mindenképpen csökkenteni kívánjuk. Fehér Lajosnét — munkahelyi vezetőjével egyetértésben — jelenlegi munkakörében nem tudom tovább foglalkoztatni. Újabb, könnyű fizikai munkakört ajánlottam fel számára (re­habilitációs munkaterületen), változatlan munkabérrel. Ennek elfogadása esetén fel­mondásomat visszavonom." Ennyi a levél. Emberi bá­násmódról árulkodik, amely meggyőződésem szerint ak­kor is igaz lenne, ha nem a laphoz, hanem az igazgató­hoz fordult volna a pana­szos . .. Egyetlen példa ez tízek, százak és ezrek jelenlegi vagy várható gyötrelméről, egyéni gondjáról, bajáról. Mégis hiszem és tudom, hogy általánosítható, sokakra ér­vényes tanulságot hordoz. Ezért vetettem papírra. Mert tudom, hogy sem a várható adórendszer — beleértve a személyi jövedelemadó beve­zetését —, sem a nyugdíjre­form nem oldhatja meg ön­magában hazánk gazdasági nehézségeit. A hozzáértő irá­nyítás, a műszaki fejlesztés, a termelés határozza meg jövőnket, életszínvonalunk alakulását. De azt is tudom, hogy változtatások nélkül, égből várt mannát óhajtva nemcsak egyes vállalatok, ha­nem az ország is teljes csőd­be juthatna. Ez pedig sen­kinek sem érdeke Magyaror­szágon. A változás-változtatás em­beri gondokkal jár. Föl kell adni rég volt szokásokat, gyakran munkahelyeket is, igaz. De emberi bánásmóddal — miként az igazgató tette —, és megértéssel, mindnyá­junk érdekében — tudom — van kibontakozás. Jávori Béla

Next

/
Thumbnails
Contents