Somogyi Néplap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-18 / 142. szám

1987. június 18., csütörtök Somogyi Néplap 5 \ Nyugdíjas műszakiak szabadegyeteme I Önművelés — túl a hatvanon Hogyan alakultak ki ha­zánk kisvárosai, s melyek Somogy új városainak jelen­kori gondjai? Milyen mű­emlékeket tartanak számon megyénkben; hogyan zajlik a biotechnikai forradalom a magyar mezőgazdaságban? Mekkora édesvízkészlettel rendelkezünk, s ez hogyan — és meddig — fedezi az ivó- vízellátást? SZENIOROK TANÁCSA Ilyen és hasonló témákkal — például Somogy művésze­ti életével és művészeti ha­gyományaival, a színházi re­konstrukcióval — foglalkoz­tak az elmúlt évben azok az idős műszakiak, akik részt vettek az MTESZ somogyi szervezete mellett működő szeniorok tanácsa által ren­dezett szabadegyetem elő­adásain, beszélgetésein, Ka­posváron a Technika Házá­ban. A lezárult szabadegyetemi év foglalkozásaira ötven idős műszaki szakember, nyugdíjas közgazdász váltott bérletet, de rajtuk kívül is általában hat—nyolc hallga­tó vett részt az előadásokon. Érdekes, tartalmas és hasz­nos időtöltést kínált a sze­niorok tanácsa a szabad- egyetem létrehozásával, s a tapasztalatok azt mutatják, hogy a program lebonyolítá­sával, a témák kiválasztásá­val nem okoztak csalódást az érdeklődőknek. A korsze­rű ismeretek nyújtásával -r- esetenként felfrissítésével — kielégítették a hallgatók igé­nyeit. Szervezett peretek között művelődni — ez volt a cél, s ezt az egyetemi, főiskolai, kö­zépiskolai tanárok, tudomá­nyos kutatók, írók és művé­szek jóvoltából el is érték. Akik a szabadegyetemre je­lentkeztek, olyan közösségbe kerültek, ahol mindenkinek azonos volt a törekvése: a nyugdíjazással megnöveke­dett szabadidő hasznos, ér­telmes eltöltése. A RÉGÉSZETTŐL AZ ÉLETMÓDIG ősszel ismét indul, a vég* zetteknek folytatódik a Tech­nika Házában a szabadegye­temi program. Az első évfo­lyamon természettudomány­ról, várospolitikáról, építé­szetről, régészetről, műem­lékvédelemről, irodalomról, művészetről, politikáról és orvostudományról, szociál­politikáról hallhatnak elő­adásokat. A második évfo­lyam hallgatói az öregedés élettani és pszichológiai kér­déseiről, az életmódról és az életvitelről, a társadalomtu­dományról és a technikáról, a sajtóról, a reneszánsz vilá­gáról kapnak információt s a magyar történelemből vett szemelvényeket vitathatnak meg. A nagymama nincs mindig mellettük Segítség ◦ fiatal szülőknek A tejet nem szereti; egész éjjel sír, a fürdetéstől már előre viszolyog. Ami pedig a legborzasztóbb, kislány lé­tére görbe a lába. A kétség­beesés helyett, hogy ebből a gyerekből talán nem is le­het embert nevelni, jobb, ha szakemberekhez fordulunk. Orvos, védőnő, jogász min­den lakótelepen található, kevés azonban az egyéb fó­rum, ahol panaszát orvosol­nák. A Kinizsi-lakótelepen a fiatal szülők szerencsés hely­zetben vannak. A Vöröske­reszt megyei szervezete és a megyei KISZ-bizottság meg­alakította a fiatal családok klubját. A kezdeményezés célja az volt, hogy tanácsokkal segít­sék a gyakorló szülőket a gyermeknevelés, a háztar­tásvezetés útvesztőiben, jo­gi ismereteket adjanak, s nem utolsósorban, hogy a te­lep fiataljai megismerked­jenek egymással és később is tartsák a kapcsolatot. A Kinizsi iskola vöröske­resztes úttörői mintegy száz címre juttatták el a levele­ket. A körzet védőnői első­sorban a gyesen vagy gye­den levő anyukákat, illetve a kisgyermekes házaspárokat kérték föl a klubtagságra. Később plakátok is megje­lentek a házak falán. — A lépcsőházunk ajtaján, láttam meg a felhívást, s arra gondoltam: érdemes lenne megnézni egy ilyen foglalkozást — mondta Nagy Jánosné. — A kislányom há­roméves, most ismerkedik a világgal, én pedig a gyer­mekneveléssel. Sokszor ke­rülök váratlan helyzetbe, s jó lenne valakitől ■ tanácsot kérni. A nagyi nincs min­dig mellettünk. Ezért örül­tem, hogy havonta egyszer összejönnek a környék fia­tal családjai. Az előadások után sok mindenről beszél­getünk, véleményt cserélünk. Kár, hogy eddig nem sokan jötték el... — Kezdetben arra gondol­tunk, neves előadókat hí­vunk meg; az első foglalko­záson azonban kiderült, hogy a résztvevők kisebb nevek­kel is beérik. Ez nekünk is olcsóbb. A megyei KISZ- bizottság ugyan pályázat út­ján nyert némi pénzt a' klubhoz, de az nem elég mindenre — mondta Sótonyi Tiborné, megyei vöröskeresz­tes titkárhelyettes. Míg a szülők az előadáso­kat hallgatták, a kicsinyek­re óvónők vigyáztak. A kez­deményezés, ha nem új is, mindenképpen figyelemre méltó. Gyűrűk és nyakkendők Fehér ruha, vörös rózsa. A meghatottságnál csak az iz­galom nagyobb. Az apró tál­cán fényesen csillogó jegy­gyűrűk összekovácsolják az ifjú párt. Vagy mégsem? Né­hány év múlva az ifjú ara újabb férjjelölttel jelenik meg a házasságkötő-terem­ben. A ruha szolidabb, a ró­zsa sem lángol már, az iz­galom is alább hagyott. — Már semmin sem lepő­döm meg — kezdi a beszél­getést Alföldi László, a "ka­posvári anyakönyvi hivatal osztályvezetője. — Kilenc éve adom össze a házasulandó­kat, s ez idő alatt előfordult már néhány emlékezetes eset. Nemet még senki sem mon­dott, de az már megesett, hogy többször kellett kér­dezni az ifjú férjjelöltet, mi­re hosszas gondolkodás után kimondta a boldogító igent. Nem akarok rosszmájú lenni, A Társadalmi Szemle júniusi számából A gazdasági kibontakozás feladatai A folyóirat rövidítve köz­li Maróthy Lászlónak, az MSZMP Politikai Bizottsá­ga tagjának, az Országos Tervhivatal elnökének a Központi Bizottság 1987. áp­rilis 28-i ülésén a gazdasá­gi kibontakozás feladatairól tartott előadói beszédét. A Társadalmi Szemle ugyan­csak rövidítve közzé teszi Havasi Ferencnek, a Politi­kai Bizottság tagjának, a Központi Bizottság titkárá­nak az áprilisi KB-ülésen elhangzott előadói beszédét az új nyugdíjrendszer és az adóreform élveiről. Kótai Géza elemzi Ma­gyarország helyzetét a nyolcvanas évek változó vi­lágában. Megállapítja, hogy nemzetközi politikai körül­ményeink összességükben nem alakulnak kedvezőtle­nül. A nemzetközi gazdasá­gi viszonyokban azonban az elmúlt években folytatódtak a számunkra kedvezőtlen tendenciák. Kozma Ferenc a gazda­ságfejlesztés társadalmi ve- tületeivel foglalkozik. Ar­ra a következtetésre jut, hogy a jelenlegi nemzetközi gazdasági helyzetben a kö­zepes gazdasági kultúrájú iparosodott országokat az a' veszély fenyegeti, hogy visz- szacsúsznak a nem iparoso­dott fejlődő országok világ- gazdasági perifériájára. E visszafej lődési folyamat azonban nem Olyan sors­csapás, amelyet országunk képtelén kivédeni. Héthy Lajos megvilágítja a gazdasági demokrácia és az érdekegyeztetés társa­dalmi összefüggéseit. Ah­hoz, hogy gazdasági felada­taink megoldásához megte­remthessük a cselekvés szükséges egységét, nélkü­lözhetetlen, hogy előrelép­jünk a döntéshozatal de­mokratizálásában, azaz a döntések által érintettek mind szélesebb körének a döntéshozatalba való bevo­násába, s ezzel együtt az érdekegyeztetés intézménye­sítésében. Gerő András az .1848— 1849-es magyar forradalom és szabadságharc idején folytatott nemzetiségi politi­kát vizsgálja. Annak okáit kutatja, milyen társadalmi, belpolitikai körülmények, történelmi motivációk vezet­tek a magyar politikai ve­zetés és a nemzetiségek kon­frontációjához. Rámutat: a magyar forradalom vezetői okkal hibáztathatok, mert nem tettek meg mindent a nemzetiségi kérdés rendezé­séért. Nem kisebb felelősség terheli azonban a nemzeti­ségek irányítóit sem, mert szinte semmivel sem járul­tak hozzá annak a politikus­gárdának a hatalmon tartá­sához, amely erre a rende­zésre a térség erői közül a legnagyobb valószínűséggel lett volna képes. Az érett reneszánsz Lucas Cranach Mária Mag­dolna (fönt balra), Tiziano: Önarckép (fönt jobbra), Leo­ne és Pompeo Leoni: V. Ká­roly síremléke (alul). Akinek megvan, gyönyö­rűséggel forgatja Az antik világot, s ha sikerül meg­szereznie, odateszi mellé a polcra Az érett reneszánsz, majd szemét lehunyva elkép­zeli, milyen lesz mind a tíz kötet egymás mellett. „ Pedig hát — igazán nem szeretném senki örömét el­rontani, de — ezzel a sok- szerzős művel van egy kis baj. Bármilyen megnyerő el­ső látásra — mind tartalmá­ban, mind külső megjelené­sében egy nagyságrenddel ki­sebb fajsúlyú az antik vilá­got bemutató, arányosnak ne­vezhető könyvnél. Hogy miért? Mondok egy jellegzetes példát. A 202— 203. oldalpáron egy nem túl­ságosan jelentős Greco-kép (Arlgyali üdvözlet) és annak részlete (Mária feje) látható. A részleten Mária köpenye zöld, az egész (?) festmé­nyen kék. Tehát vagy az egyik, vagy mindkét repro­dukció színe hamis. A fest­mény széleit a képszerkesztő körös-körül levágta, pedig Greco bizonyosan nem csip­pentett le az angyal köpö­nyegéből és szárnyaiból. Az­tán: Greco az érett rene­szánsz és a barokk közt le­beg, mint angyalai, közelebb az utóbbihoz, mint az előbbi­hez. A könyv végén vagy a barokkról szóló kötet kezde­tén lett volna helye, ha nem is ennyi. Mert Julián Gálle- go, a Greco-fejezet írója bi­zony alaposan túlméretezte „a görög” bemutatását. Nincs ebben semmi bűn: a kötet 1970-ben eredetileg spanyol — és katalán — olvasóknak készült. Így lett külön ffeje­zet Greco a spanyol rene­szánsz bemutatása mellett, s így válik a Szintén külön fe­jezetet „érdemelt” Tiziano is egy kicsit spanyollá: repro­dukált képeinek csaknem fele — egy tucat — a madridi Pradóból való. A Salvat kiadó valahogy hispán szemmel pillantott Európára. Michelangelónak nem jutott külön fejezet, Dürernek, sőt, Lucas Cra- nachnak igen. Talán, mert a szétágazó Habsburg-dinasztia uralkodóit vallhatták császá­ruknak, királyuknak? Akár­hogy is, sem az arányos cso­portosítás, sem a logikus rendszerezés nem erénye e kötetnek, amely azonban — ne feledjük — csak egy a .tíz közül, s azonkívül hero­ikus feladatra vállalkozott: , az érett reneszánszt egyrészt műfaji (építészet, festészet, szobrászat), másrészt területi összefüggéseiben iszonyú ne­héz áttekinthetően megmu­tatni. Nem eshetünk át azonban ama bizonyos ló túlsó olda­lára. A képek nagy része — talán többsége — színhű, vagy legalábbis csábítóan szép. A szöveg kellemes, egy­szerű, ami nyilván a fordító Horányi Krisztinának és a szerkesztő Vadas Józsefnek is köszönhető. A nagyon gon­dos bibliográfia pedig to­vább kalauzolja a magyar nyelvű szakirodalomban azt az olvasót, aki valóban meg­alapozott ismeretekre .törek­szik az emberiség egyik hős­korát illetően: Székely András tudjuk ezt be a. zavarnak. A legtöbben a megilletődöttség- től alig tudnak megszólalni. Az emberi élet egyik leg­fontosabb eseményéhez, két fiatal boldog örömünnepéhez hivataliunk is szeretne mél­tón hozzájárulni. Alapszol­gáltatásként ingyen adunk kísérőzenét, emléklapot és természetesen ünnepi köszön­tőt. Rajtam kívül még két hölgy ölti magára a nemze­ti színű szalagot. A beszédek kiválasztása nagy körülte­kintést igényel, van néhány alapváltozat, ezeket variál­juk. Különösen az újra há­zasulandók és az idősek ösz- szeadása igényel nagy tapin­tatot. Itt .már nincs nagy ce­remónia, kevés a meghívott. Nem kérnek orgonaszót, éne­ket, a fényképész előtt szoli­dan mosolyognak. Oldottabb a hangulat a névadókon. A bensőséges ün­nepségen, melyen hivatalo­san is nevet kap a gyerek, összegyűlik a rokonság. Meg­hatódva nézik a csöppnyi emberpalántát, aki még nem sokra értékelheti az úttörők ünnepi köszöntőjét, , s aiz ajándékba kapott kék nyak­kendőt is csak évek múlva kötheti a nyakába. Különö­sen a csoportos névadóknál — melyeket üzemek, válla­latok, intézmények dolgozói szerveznek — vidám a han­gulat. Alföldi László is eze­ket kedveli a legjobban, bár szívesen gondol vissza arra a több mint kétezer párra, akiknek az életét ő kötötte össze. — A szép menyasszonyok­ra sokáig emlékszem — vall­ja meg az osztályvezető. — Az esküvők általában hétvé­geken vannak, különösen ta­vasszal és nyáron nagy a há­zasodási kedv. Ilyenkor ti­zenkét-tizenhat párt is ösz- szeadunk 'egy-egy sizombat, vasárnap. Munkánknak van azonban kevésbé ünnepélyes, hétköznapibb része is. Fog­lalkozunk többek között név- változtatással, honosítási ügyekkel, inatok ellenőrzésé­vel. 1895-től hivatalunkban minden anyakönyvi adat megtalálható, több szekrény- nyi könyvet halmoztunk már fel az évek folyamán. Szüle­tésről, halálról, házasságkö­tésről vallanak a ságuló pa­pírlapok. • A házasságkötés előírásait július elsejétől az új család­jogi törvény módosította. A harmiincnapos várakozási időt három hónapra emelté az Országgyűlés. Sokan azon­ban nem tudják, hogy a jú­lius előtti bejelentkezésekre még az egyhónapos határidő vonatkozik. Ezt követően a kilencven nap csak a legki­sebb várakozási időt jelenti, ez akár hat hónapra is ki­terjedhet. Lesz idő tehát ala­posan megfontolni a döntést. H. É. Köpeczi-könyv franciául Franciaországban is meg­jelent Köpeczi Béla „Ma­gyarország és Franciaország a XVIII. .század elején” cí­mű történelmi tanulmánya. Az Akadémiai Kiadó gondo­zásában kiadott francia nyelvű könyvet a Tudomá­nyos Kutatások Országos Központja terjeszti Francia- országban. A kötet megjele­nése alkalmából a L’Huma- nité fényképes interjút kö­zölt a szerzővel az összeha­sonlító történettudomány­ról, a marxista kutatás mód­szereiről, egyéb műveiről. Szó esik az interjúban a mai Magyarországról is az­zal kapcsolatban, hogy a Calmann—Lévy kiadónál nemrég jelent meg Kornai János magyar és Xavier Ri­cáét francia történész köz­gazdász közös munkája „A magyar út” címmel.

Next

/
Thumbnails
Contents