Somogyi Néplap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-15 / 139. szám

1987. június 15., hétfő Somogyi Néplap 3 Tabl tapasztalatok Üres székek a tanácsülésen Somogy tanácsi vezetői­nek értekezletén hangzott el, hagy tavaly Tabon volit a legalacsonyabb — 69 szá­zalék — a tanácsüléseken való megjelenési arány. Ez azt jelenti, hogy az 55 ta­nácstagi szék köziül 16—18 üresen Imaradt, időnként a határozatképesség is kockán forgott. A tanács vezetői az elmúlt hetekben 22 olyan tanácstaggal beszélgettek, a'ki'k egynél többször ma­radlak távol a tanácsülések­ről. Hiányzásukat valameny- nyieni betegséggel, munka­helyi, vagy továbbtanulás­sal ikapcsolatos elfoglaltság­gal, családi okkal és közle­kedési nehézséggel indokol­ták. Több tanácstagot meg­kerestünk, akik közül pél­dául Major Károlyné bá- bonymegyeri és Németh Márta tengődi tanácstag is ezt erősítette meg. Vélemé­nyünk szerint a magánjel­legű ökok miatt hiba volna közömbösséget föltételezni vagy arra gondolni, hogy a távolmaradás a tanács mun­kájával való elégedetlensé­get tükröz. Az indokok nagy része valóban megalapozott volt. Mégsem valószínű, hogy a tahi tanácstagok között gyakoribb a megbetegedés, vagy több az egyéb elfog­laltság, mint más helyeken. Farkas István tanácselnök szerint 12 községből 55 em­bert összehozni nehéz. így a megjelenési arány eleve nem hasonlítható az olyan településekéhez, ahol 2—3 társközség tanácstagjait kell mozgósítani. — Meglehet, hogy a vá­lasz nem volt mindig őszin­te, s a távolmaradásban más okok is közrejátszottak. Például a sértődés. Tudunk olyan tanácstagról, aki meg­haragudott, mert az elöljá­róság egy összeget nem az általa szorgalmazott célra fordította. Lehetnek olya­nok is, aki túlzott remé­nyekkel kezdték tanácstagi munkájukat, s akárcsak vá­lasztóik, nehezen értik meg, hogy a lehetőségek végesek. 500 ezer forint ‘tanácstagi pályázati alapot hoztunk létre. Ebből 40 százalék ere­jéig kiegészítjük a kisebb helyi fejlesztéseket, ha a tanácstag vállalkozik arra, hogy megszervezi a további 60 százalékot adó társadal­mi munkát. Nagy volt a nekibuzdulás. Tavaly 12 pá­lyázat érkezett be, a pénz fele mégis megmaradt, mart amikor a tettekre került a sor, csökkent a lelkesedés. Az efféle kudarc is vissza­húzódóvá tehetett néhány tanácstagot. Pedig több jó példa is volt: Somogymegy­gyesen járda, Tengődön ra­vatalozó, a tahi Dózsa utcá­ban 600 méter vízvezeték épült ilyen összefogással — mondta a tanácselnök, majd így folytatta: — A tavalyi 4 tanácsülé­sen összesen 44 napirendi pontot tárgyaltunk, 77 hoz­zászólás és 7 interipelláció hangzott el, s 60 határoza­tot hoztunk. Aktívak tehát a tanácsülések. A témák zöme közérdekű. Igaz, néha előfordul, hogy egyes ta­nácstagok helyi részletkér­désekre terelik a vitát tár­saik ^bosszúságára. Ez azon­ban aligha indokolhatná a távolmaradást. — Középiskolában tanu­llak: hiányzásaim miatt szi­gorított vizsgát kellett ten­nem — mondta Kadlicskó György zalai tanácstag. — Az órák és a tanácsülés egybeesése miatt maradtam kétszer távol. Tény, hogy egyes tanácstagok mem ér­zik kellően a tisztségükkel járó felelősséget, mások úgy vélik: annyi a dolguk, hogy közvetítsék a helyi pana­szokat. Pedig nemcsak a tanácsban^ hanem olykor a választókkal is vállalni kell a vitát. Tavaly megszervez­tem az egységes csapadék­vízárok kialakítását, mégis szembekerültem néhány em ­berrel. Hallottam véleményt, miszerint hiábavaló tízezre­ken vitázni, amikor a gon­dok nagy nesze milliós. Pe­dig kis pénzből is meg le­het valósítani nagy dolgo­kat, ha mindenki segít. A decemberi tanácsülésen Juhász István tabi tanács­tag tett javaslatot a távol- maradások okának vizsgála­tára. — Visszásnak éreztem, hogy gyakran alig van meg a határozatképesség. Volt tanácstag, aki azt mondta: „Amíg engem elutasítanak, miért jöjjek”? A demokratizmus nem azt jelenti, hogy mindig nekem van igazam. Azt javasoltam például, hogy az elöljárósá­gok kapjanak pénzt az ap­róbb helyi gondok orvoslá­sára, ne a tanácsülésnek kelljen foglalkoznia . velük. Tahiként a társközség nevé­ben szóltam, mégis lesza­vaztak. Sajnos, a helyi kér­déseknél tapasztalható akti­vitás nem terjed ki az össz- tanácsi munkával kapcsola­tos napirendekre. Az idei tanácsüléseken már 81 százalékos volt a megjelenés aránya. Némi önvizsgálat után még jobb is lehetne. A bizonyítás éve ez a testület tagjai számá­ra. B. F. Kacagva reped a törzs Fűrészverseny somogyi sikerrel — Lenti óta együtt járjuk az országot, két évente a határszélen találkozunk. Legutóbb Pálházán, előtte Sopronban adtunk randevút egymásnak. Akkor megver­tek bennünket a fiúk, de reméljük most visszavágha­tunk nekik. — Így bizakodott Papp József, aki az idei versenyen a hazai pálya előnyeit is él­vezi. A keretes- és szalagfű­részgép-kezelők ötödik or­szágos versenyét rendezték meg Somogybán a hét vé­gén. A legjobb szalagfűré- szelők Bőszénfán gyűltek össze. Az elméleti verseny szakmai és politikai kérdé­seinek megválaszolása után a korábbi versenyekhez ha­sonlóan ismét a veszprémiek kerültek az élre. A házigaz­dák 50 pontos hátránnyal álltak a fűrészgép mellé, ez azonban nem olyan nagy le­maradás. — A verseny lényegét a gyakorlati rész adja, minden ott dől el. Mi a sorsolásnál a második rajtszámot húztuk, épp most fejeztük be a mun­kát. Már nincs más dolgunk, mint figyelni az ellenfeleket és szurkolni, hogy nálunk jobb eredményt senki se ér­jen el — mondta nem túl sportszerűen Kubik Zoltán, az eddigi élcsapat kapitánya. Izgalomban nem volt hiány, hiszen a bőszénfaiak tíz pontra megközelítették őket. A somogyiak a minőségi ér­tékelésnél nem veszítettek pontot, így egyetlen tényező döntött: az idő. Ez pedig a veszprémiek malmára hajtot­ta a vizet. Ök darabolták fel néhány perccel korábban a ihat rönköt, így ismét ők vi­hették haza a vándorserle­get. A bőszénfaiaknak meg kellett elégedniük a második hellyel. — Ennek is nagyon örü­lünk, hiszen eddig a legelő­kelőbb hely — négy verseny közül — a harmadik volt. Négy éve azért egy ausztriai utazást nyertünk. Az idén pénzjutalomért küzdöttek a kétszemélyes csapatok, bár azt gondolom, senkit sem ez késztetett a versenyre. Fon­tosabbnak érezzük a szak­mai önbecslést, megmutatni Jelentős és szép számú üzleti szerződésekkel, vala­mint új kereskedelmi, koo­perációs kapcsolatok felvé­telével fejeződött be szom­baton az amszterdami Vi­lágkereskedelmi Központban a HUNGEXPO és a Magyar Kereskedelmi Kamara közös rendezvénysorozata. A 48 magyar vállalat ki­állításán kívül a kamara előad ásóikat és szeminániu­a régi cimboráknak, akikkel évek óta versenyzünk, hogy a legutóbbi találkozás óta mennyit fejlődtünk — val­lotta meg Papp József, akiiül azt is megtudtuk, hogy a ver­senyek nem igazán külön­böznek egymástól. Az elmé­leti feladatlapok után min­den évben fűrészelés követ­kezik. Csak a faanyag és a fűrészek típusa változik. A verseny érdekességét növeli, hogy a versenyzőknek két szalagfűrész, — egy jó és egy hibás — közül kell vá­lasztaniuk. — Gyakorlott szem köny- nyen észreveszi, hogy me­mokat rendezett, s az itt szereplő témák között az .idegenforgalom éppúgy szó­ba került, mint a magyar szoftver-gyártás. Noha mindössze négy „üz­leti nap” állt rendelkezésre, a kiállításon részt vevő ma­gyar vállalatok közül töb­ben írtak alá szerződéseket holland partnerekkel. Né­hány példa: a Pbarmatrade vállalat 900 ezer holland lyik a rossz — mondta Schmidl Itván veszprémi versenyző. Inkább, a szeren­csét nem lehet előre kiszá­mítani. A rajtszámok sorso­lásával az is eldől, ki melyik rönkkupacot kapja. Van, aki csupa jó, könnyen fűrészel­hető fát kap, irriás már nem mondhatja ezt el — mondta a győztes, aki szerényen hallgatott arról, hogy a sze­rencse nem minden. Szak­mai tudás nélkül nehéz lett volna győzniük. Hasonló izgalmakat, de va­lamivel könnyebb győzelmet tudhattak a hátuk mögött Polhammer János és Vucseta Pál, akik Barcson, hazai pá­lyán a legjob keretfűrész- gépkezeiőknek bizonyultak. Magabiztos fölénnyel utasí­tották maguk mögé a SEFAG csurgói dolgozóit. Kezük munkája nyomán kacagva repedt szét a törzs, reppent a szilánk. A látvány imponáló, a zaj annál kevésbé. Fülvé­dő nélkül nehéz boldogulni, mégsem ez volt a legna­gyobb gond. — Otthon, Egerben más gépeken dolgozunk, így kis­sé nehéz volt az átállás. Még jó, hogy volt próbáiűrésze- lés — emlékezett vissza a verenyre Fodor Szabolcs, aki társával, Birincsik Lajossal a szokatlan gépeken végzett munka ellenére is a harma­dik helyen végzett. Végül is mindenki nyert. Tapasztalatot, élményeket, barátokat. gulden értékben adott el keményítőgyártáshoz szük­séges alapanyagot; a FER- UNION 80 ezer gulden ér­tékben int alá szerződést írószerek exportálására; a Gazn Danubius konténerek és alumímiumcsónakok el­adására kötött szerződést, a GENERALIMPEX 200 tonna magyar zöldségszárítmány exportálására kötött megál­lapodást. Jogsegélyszolgálat a termelőszövetkezetekben Horváth Éva Sikeres szereplés Hollandiában Igénylik az ingyenes segítséget BKR-napok új helyszínen FAJTAKÍSÉRLETEK, ÚJDONSÁGOK Negyedszer rendezi meg kedden és szerdán a BKR Fejlesztő Közös Vállalat ha­gyományos szakmai napjait. A korábbi gyakorlattól elté­rően a bemutatót Baján, a közös vállalat kísérleti állo- imásán tartják azzal a céllal, hogy az érdeklődő szakem­berek ne csak a legújabb biológiai, technikai újdonsá­gokat ismerhessék meg, ha­nem bepillantást nyerjenek a folyamattan levő agrár­fejlesztési törekvésekbe is. A tizenöt éve alakult ba­jai rendszer legfontosabb tö­rekvése, hogy a környezetet, a helyi adottságokat figye­lembe vevő, a tábláira adap­tált növénytermelési techno­lógiát dolgozzanak ki. Az üzemek igényét jól tükrözi, hogy a tizenöt éve alakult rendszer a kezdeti tízezer hektár helyett ma már ti­zenöt megyében, kétszázezer hektáron integrálja a szán­tóföldi növénytermelést. A közös vállalat két évvel ez­előtt agrárfejlesztő ágazatot hozott létre azzal a céllal, hogy gyorsítani tudja a leg­újabb kutatási eredmények gyakorlati elterjesztését. A kísérleti állomáson öt és fél ezer mikroparcellát lát­hatnak az érdeklődők, ahol a hazai és a külföldi neme­sítő intézetek legújabb faj­táit és hibridjeit nevelik az­zal a céllal, hogy mindenho­va a változó feltételeknek megfelelő szaporítóanyagok kerülhessenek. Ezzel együtt vizsgálják a legújabb nö­vényvédő- és gyomirtó sze­rek hatását, és a különböző műtrágya-kombinációk gya­korlati alkalmazásának lehe­tőségét. A fejlesztési törek­vésektől elválaszthatatlan a termeléstechnológia, a kor­szerű gépek megismerése, folyamatos kipróbálása és elterjesztése a partnergazda­sáigokfcan. Ezenkívül egyre szélesedő szolgáltatást is vé­gez a rendszer. Ilyen példá­ul a garanciális és a garan­cián túli gépjavítás, a diag­nosztikai vizsgálat, a szak- tanácsadás. A szakmai bemutatón nemcsak hazai, ■ hanem a BKR csehszlovákiai part­nergazdaságai is részt vesz­nek. Ott már hatodik éve, csaknem harmincezer hek­táron alkalmazzák a rend­szert. Hasonló sikerrel mű­ködik a BKR-technológia a Szovjetunióban, Bulgáriában és Mexikóban. Technológiai kísérleteket folytatnak Kí­nában és Indiában. Mindkét napon délelőtt tízkor kezdődik a szakmai program a kalászos gabonák fajtakísérleti bemutatóival. A rendezvényen gépkiállítás és gyakorlati gépbemutató is lesz. Lassan, akadozva indult nemcsak Somogybán, hanem az ország mezőgazdasági ter­melőszövetkezeteiben is a jogsegélyszolgálati tevé­kenység azt követően, hogy 1979-ben minisztertanácsi határozat kínált lehetőséget ennek a jogintézménynek a bevezetésére a téeszekben és gazdasági társulásaikban. Követésre érdemes példát, máshol is hasznosítható ta­pasztalatot csak kevés so­mogyi szövetkezetben talál­hattunk akkoriban s a von­tatott indulás mögött nem egyszer téves szemlélet is rejlett. Akadtak vezetők, akik attól tartottak, hogy a jogse- gélyszolgála saját üzeme el­lenében képviseli a szövet­kezeti gazdát. Azóta igencsak megválto­zott a kép, szertefoszlottak az előítéletek, s a TOT irány­elveinek megfelelően, a Teszöv támogatásával ezek a segélyszolgálatok már har­minchét somogyi termelőszö­vetkezetben működnek, in­gyenes segítséget nyújtva az államigazgatási, jogi ügyek­ben felvilágosításra, tanácsra szorulóknak. Az elmúlt évek­ben fokozatosan emelkedett a szolgáltatást bevezető té­eszek száma, a vezetősé­gek a jogtanácsosokat bíz­ták meg a szolgálat ellátá­sával, a KSZKV-nál pedig más munkahelyen dolgozó jogász végzi ezt a munkát. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a jogsegélyszolgá­lattal nemcsak a téesz veze­tői és a tagság kapcsolata erősödött, hanem — a hely- beni ügyintézés révén — a munkából kiesett idő is csökkent. A félfogadásnál nem ragaszkodnak az ügy­rendben meghatározott idő­ponthoz, hanem munkaidőn kívül is intézik a dolgozók ügyes-bajos dolgait. Milyen gondokkal keresik leggyakrabban a jogsegély- szolgálatot? 1984-ben 736-an, tavaly már 1597-en vették igénybe a szolgálatot. Az ügyeknek több mint kéthar­mada főképp tanácsadásra, jogi felvilágosításra terjed ki. Tavaly 435-en kértek ok­irat- vagy beadványszer­kesztést. Emelkedett a tagsági és a munkaviszonnyal kapcsola­tos ügyek száma. Ezek kizá­rólag tanácsadásra, felvilágo­sításra szorítkoztak, így sok­szor elejét vehették a döntő- bizottsági eljárásoknak. Vi­szont több mint háromszor annyi — 427 — polgári jogi ügy került a jogsegélyszolgá­latok elé, mint 1984-ben. Ezek szerződéskötéssel, kártérí­téssel, birtokvitákkal, háztáji gazdálkodással voltak kap­csolatban. Sokasodtak a csa­ládjogi — főként a gyermek­tartásdíj megállapítása és behajtása iránti — ügyek. Téeszenként eltérő a szol­gálatot igénybevevők száma. Zamárdiban például egy év alatt 6, Vízváron 12, Bar­cson 259, Göllén 158 ügyet intéztek. Az eltérés nemegy- egy szövetkezet tagjainak számából adódik. Az igény­be vételben ugyanis meg­nyilvánul a jogász és a szö­vetkezeti gazdák kapcsolata, a tagok bizalma is.

Next

/
Thumbnails
Contents