Somogyi Néplap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-13 / 138. szám

4 Somogyi Néplap 1987. június 13., szombat Forgalmas az autósbolt KAPOSVÁRI TÖRTÉNETEK ■ ■ Öreg ember, nem vén ember Akkumulátor­töltés a lakosságnak A múlt óv eredményeként lehet elkönyvelni, hagy a lakosság és a közületek bi­zalommal veszik igényibe a marcali Autójavító Vállalat szolgáltatásait. Nemcsak a város és környékének gép- járműtulajdanasai fordulnak hozzá, hanem egyre több autótulajdonos érkezik a megyeszékhelyről és a me­gyén kívüli településekről is. A nyári idegenforgalmi idény és a gépparik hatéko­nyabb kihasználása arira késztette a vállalat vezető­ségét, hogy két műszakra térjen át. A foglalkoztatás folyamatossága érdekében IFA-szervízt hoztak létre, s ott javítják a városgazdál­kodási vállalatok speciális gépkocsijait. Az elmúlt években még hiányzó karosszérialakatost és fényezőt is sikerült al­kalmazni. A szakmunkás- tanuilóképzés, az utánpótlás nevelés jó, ez lehetővé teszi a minőségi cserét. A szak­munkásokat folyamatosain hazad és külföldi vevőszol­gálati tanfolyamok on képzik tovább. A középvezetők to­vábbképzése és tanulása elősegíti a gyors és szín,vo­lles szolgáltatást. Vizsgázott környezetvédel­mi felelős van a vállalatnál. A lakosság megelégedésére a helyszínen végzik az úgy­nevezett zárt technológiájú gépjárművizsgáztatást. Új szolgáltatást kínál az akku­mulátortöltő és karbantartó csoport. Újítások bevezeté­sével csökkentették a ka­rambolos gépjárművek ka­rosszériájává tási idejét. A miúfit évben a lakossági szol­gáltatás részaránya 38 szá­zalék volt az éves' tevé­kenységből. A vállalati belső érdekelt­ségi rendszer jó irányba fejlődött, a teljesítményhez kötött bérezés uralkodóvá vált. A szerviz a gazdasági tevékenységet szélesítve a Merkúr által forgalmazott minden személy gépikocsi­típus garanciális, 'kis- és nagyjavítását el tudja vé­gezni. A 'lakosság igényeit szolgálja az autósbolt. Be­vételének több minit 40 szá­zalékát a személygépkocsi tulajdonosok vásárlásai ad­ják. Gondot okoz az alkat­részek folyamatos beszerzé­se. A vállalat technikai ellá­tottsága megfelelő, országos összehasonlításban jó helyen áll. Sikerült a műszerparkot fejleszteni. Szeretnénk élvo­nalbeli technológiai beren­dezéseket beszerezni, ame­lyekkel emelni tudnánk a szolgáltatás minőségét, a termelékenységet. A válla­latnál a rendeleteknek meg­felelően érvényesül a fo­gyasztói érdekvédelem. A panaszos ügyeket szabályo­san, az ügyfelek megelége­désére intézik. A Marcali Autójavító Vál­lalat a tanács irányításával fejlődést ért el. A jövő útja a belső érdekeltségi rend­szer, a napi munkaszerve­zés, a minőségi • munkavég­zés javítása, a szolgáltatás átfutási idejének csökkenté­se, a korrekt ügyfélszolgá­lat. Jüngling József ---------------------— _____________ A sok irodakukac mellett szerencsére voltak a megyéd nek bölcs és kiváló képes­ségű vezetői is. Ilyen ember volt Csépán Antal alispán, aki ötven évig töltött be különféle tisztségeket a me­gyei apparátusban. Kilenc- venöj, évet ért meg. Apja Somogy megye tiszti főügyésze volt. Csépán An­tal 1808 szeptemberében született Nagybajomban. A gimnáziumot Csurgón, a „bölcsészeti tanfolyamot” pedig Pápán végezte. Jogot tanult a budapesti egyete­men. Ügyvéddé 1832-ben avatták. Ettől kezdve kar­rierje. egyenletesen emelke­dett. 1833-ban a babócsai járás alszolgabírájává ne­vezték ki. 1840-ben tábla­bíró. 1846-ban a babócsai járás főszolgabírája. 1849- ben visszavonult a közélet­től, magányba vonult és csak az alkotmányos moz­galmak idején lépett ismét a politika színterére. Deák- pánti volt, a megbékélést hirdette. A kiegyezés évé­ben első alispánná nevezték ki, 1871-től 1889-ig az alis- páni tisztséget töltötte be. Számos közjóléti intézmény alapítása, többek között a kaposvári kórház építése fűződik a nevéhez. A köztiszteletben álló em­ber magánéletéről jóízű anekdoták járták, özvegy­ember tfollt,' felesége húsz évi házasság után ,1855-ben meghalt. Ezután a vadászat volt a szórakozása. Lóháton járt JákóbóL a mikei kas­télyba, ahol nagy vadásza­tok alkalmával a grófné maga szolgálta ki vendé­geit. Sokait suttogtak akko­riban arról a két titokzatos a Iákról — egy férfiról és egy nőről —, akik holdvi- iágos estéken együtt járták az erdő tisztásait... Nagyvérű ember hírében állít. Jákói birtokán csak női cselédeket tartott. Hat özvegyaszony sürgött-forgott körülötte, lány-cselédei hosszú ideig »voltak nála. sokszor meg is öregedtek. Gyermekeiket taníttatta. A kikapcsolódást egy ro­zoga, remetének is szűkös faházban kereste a mikei halastó partján. Ilyenkor csak bizalmas barátai ke­reshették föl. Miközben sör- nyefa pipáját szívta, a ha­lászgazda legkisebb lányá­val beszélgetett. Már túl vtílt a nyolcva­non, amikor egy jellegzetes eset történt vele. Volt Csé­pán Antalnak egy elnyűtt krispinje. ötven éve viselte ezt az öreg posztóruhát, hozzánőtt, mint madárhoz a toll. A téld napokon el se le­hetett képzelni nélkülié. Egy téli napon mégis kiskabát- bam jelent meg a megye­házi tisztelgésen a farikas- oirdító hidegben. Mindenki elnézően mosolygott az idős ember feledékenyséige miatt. Beszélgettek, pipázgatták az urak, egyszer csak beállított egy szodigáiólány a terembe, karján a felöltővel, és így szólt: — Nagyságos alispán úr! Mélyen ifcisztelteti a Juliska kisasszony, megküldte a krispint, az éjjel ott mól- tóztaitott hagyni! Az alispán szokása sze­rint megfordult a jobb sar­kán, és nagyot nevetett. A társaság tagjai nevetve ki­áltozták: — Hát így va­gyunk, Tóni bácsi?! Bravó! Bravó! Az Isten éltesse so­káig! * Csak egy ember ült a dí­ványon a hivatalos lapot olvasva, aki néma és komor maradt. Igmándi Benedek főszolgabíró. Ügy látszott: neki is volt valami köze Ju­liska kisasszonyhoz. Lévai József I ___________PIACI KÖRKÉP A nyár áröröntei Miért kiváló?j Megbízható ellátás, korszerű gazdálkodás A Siófok és Vidéke Áfész „Kiváló szövetkezet”. Az árbevétele 219 millió forint volt, mely a tervezettnél 4 millióval —, eredménye: 51,5 millió forint, mely a tervezettnél 14,4 százalékkal, az 1985-ben elértnél 19,8 százalékkal több. A számok mögött szervezés, munka és természetesen egy balatoni szezon van... Az utób­biakról, és az idei tervek­ről, elképzelésekről beszél­gettünk Bíró Zoltánnal, a siófoki áfész igazgatósági elnökével. — A múlt éviben tartot­tuk a fogyasztási szövetke­zetek X. kongresszusát, melynek előkészítő munká­latai sorain is már bizonyos „mozgalmi élénkülést” ta­pasztalhatunk tagságunk körében — mondta. — Szé­lesedtek kapcsolataink, és sikerült olyan üzletpolitikát kialakítanunk, amely ered­ménnyel járt. Megbízható ellátást, kiegyensúlyozott áruválasztékot biztosítot­tunk, nagy gondot fordítot­tunk az eltérő igények ki­elégítésére is. Az áruválasz­ték bővítése végett arra tö­rekedtünk, hogy az úgyne­vezett közvetlen beszerzést növeljük, azaz gyakrabban vásároljunk a termelőktől. Színesebbé, változatosabbá vált nagykereskedelmi tevé­kenységünk is. NDK-beli, bolgár, lengyel, csehszlovák áruházaktól szereztünk be árut; e kapcsolataink névén 43 millió forint értékű áru­készlettel gyarapíthattuk készleteinket. Az említettek ellenére — érthető módon — a forgatom 83,5 százalé­kát a bolti kiskereskedelem bonyolította le. A lakosság ellátásának színvonalét si­került növelnünk, s az ide­genforgalmi szezonban ránk háruló kötelességünknek is eleget tettünk. — Mit tettek a hálózat fejlesztéséért? — A többi között befejez­tük a tanáccsal közös be­ruházásban épített zamárdi ABC-t, Siófokon, a Mészá­ros Lőrinc utcában új élel­miszerboltot adtunk át, s tető allé. került a balaiton- szabadi felvásárló telep is. Az élelmdszerkereskedelem egységeit modern technoló­giai berendezésekkel láttuk el. A kistelepüléseken befe­jeztük az úgynevezett háló­zat rekonstrukciós munká­kat, melyhez a Szövosz az * utóbbi három évben jelen­tős“ anyagi támogatást adott, 1986-ban már csaknem va­lamennyi egységünk az új üzemelési formák egyikét alkalmazta. Ipari részle­günkben főként a geszte­nye- és a halfeldolgozást növeltük. Tovább csökkent a költségszint, korszerűsítet­tük a dolgozók érdekeltségi rendszerét. Visszatérve a hálózat fejlesztésére ... Már az idén tó 9 millió forintot költöttünk az üzletek fej­lesztésére, technológiai be­rendezésére. — Az utóbbi megjegyzése már az idei balatoni sze­zonnal kapcsolatos feladato­kat juttatja eszünkbe. — Igen. 1987-ben forgal­munkat 6,1 százalékkal sze­retnénk növelni, s ez 1 mil­liárd 293 millió forint for­galmat jelentene. A munka jelentős részét az idényben kell elvégeznünk. Az idén is a bolti kiskereskedelemre fordítjuk a legtöbb figyel­met. Megfelelő áruválaszté­kot szeretnénk adni, de nemcsak a Balaton-panti települések, hanem a hát- térfalVak boltjaiban is. Kü­lönösen nagy gondot fordí­tottunk a Sió Áruház föl­készítésére. A jövedelemér- dekélitségben üzemelő Sió remélhetőleg már a tavalyi­nál is színvonalasabb ellá­tásra lesz képes. A munka­erőhelyzet egyelőre kedve­ző az áfész-nál. Bízunk ab­ban, hogy jó szezont zárunk az Idén. Sz. A. Most azonban az emléke­zés filmje hirtelen elszakadt, és Kardos fejében az egész osztály, Csiperkétől Gele­táig, a borangós októberből sebesen átrepült a nyári madárdalos jelenbe, a kijó­zanító valóságba. S mindez a csodálatos átváltozás azért történt, mert ebben a pilla­natban erélyes kopogás hal­latszott az osztályterem ajta­ján. Csiperke összeráncolt homlokkal nézett a belépő magas, hirtelenszőke fiúra. — Na, Oszter barátom, hát te hol jártál? Csak nem előlegeztél magadnak egy kis vakációt? Kardos Bandi részvéttel nézett barátjára. Pityu azonban nem ijedt meg a tanár fenyegető hang­jától. Gyorsan ellihegte, hogy ő rendes időben elin­dult hazulról, a sors azon­ban közbeszólt. A város kö­zepén, a Nagy Fűszért előtt karambol történt. _— És te, persze, elbá­mészkodtál? Vagy talán ép­pen téged gázolt el egy autó? P ityu nem vette tragiku­san a kedélyes hangot. — Tanár úr kérem, nem jöhettem! Mert engem is felírt a rendőr mint tanút. Csiperke ezt már kényte­len volt komolyan venni. Kikérdezte a fiút a részle­tekről; megtudta az osztály, hogy egy Fiat 125-ös (de új típusú) egy vigyázatlan ke­rékpárost gázolt el. — Meghalt az illető? — kérdezte a tanár. — Nem, de a mentőkvit­ték el. Lehet, hogy délután nekem is be kell mennem a rendőrségre. Csiperke ekkor helyére engedte Oszter Pityut, és az esetet pedagógiailag mérle­gelve rövid előadást tartott az osztálynak a könnyelmű és meggondolatlan diákok­ról, akik majd egyszer autó alatt végzik nem sokra be­csült életüket. Oszter Pityu pedig gyor­san leült a helyére, éppen Kardos Bandi barátja mö­gé. A két fiú hirtelen össze­sugdosott. Ezen most nem csodálkozott senki, sőt még azon sem, hogy Bandinak rendkívüli élénkséggel Vil­logni kezdett a szeme, mert jogosan hitték, hogy a ka­rambol izgalmas részletei­ről kapott felvilágosítást. Pityu előrehajolt, és 'bele­súgta a barátja fülébe: — Megjött a levél So- mogykérről! — Mikor? — Ma reggel. Azért is kés­tem el. — Hát a ... karambol ? — Micsoda?... Ja, ka­rambol nem volt, de elkés­tem, és valamivel csak ki kellett vágni magamat! Bandi elismeréssel nézett hátra barátjára az előbbi nagyszerű színészi teljesít­ményért, és izgatottan meg­kérdezte: — Mehetünk Somogykér- re? — Na hallod! Várnak ben­nünket. Tudod, hogy Guszti bácsinak nincs gyereke, és imádja a srácokat. Külön szobában lakunk apuskám, és azt csinálunk egész nap, amit akarunk! — Puskánk is lesz? — Na hallod! Egy kis hatos flóber. Az ott lóg a fa­lon a kis szobában. Persze lehet, hogy Guszti bácsi ad­digra eldúgja előlünk, de ne félts te engem! — Klassz! (Folytatjuk.) Aki gyalog indult, előbb ért a szívderítő nyárias nyüzsgést hozó kaposvári hetipiacra, mint a forgalmi dugókban vergődő autósok- A busás kínálat azért őket is kárpótolta valamicskét. Már 65—80 forintért is kaptunk paradicsomot. Majd megszólalt a 6—10 forintos paprika. Aki nem beszélget­ni akart vele 3—4-ért is vehetett. Végre kitört a zöldborsó­szezon, s már 22-ért is mér­ték kilóját. Újdonság volt a maréknyi csomónként 15-ért kapható zöldbab. Zsenge ká­posztát 12-ért láttunk, s már csomószöldség is előfor­dult 18-ért. Már nem sava­nyú képpel vettük az ubor­kát, hiszen 28-ért is adták. 6-ért volt fejessaláta. Ugyan­ennyit kóstált a hónaposre­tek is. Csak négy forintot engedtek — a 48-ból — a korfiolárusok. Aki továbblépett a hagy­ma 10 forintos csomónkénti ára hallatán, 7—8-ért is ve­hetett. 20-ért is tukmálták az újkrumplif, így azután már csak alig volt kelendő a 10 forintos ó. 12-ért dob­tak a szatyorba egy szem- revaló karalábét. A gombaárusok még csak a választókkal és nem az árakkal csábították. 200-ért volt vargánya, 100-ért las­ka. Bögrénként 20 forint a csibegomba, s csomónként 15-ért jelent meg a galambi- ca. A gyümölcspiac kísérté­seinek már nem lehetett el­lenállni. Mutatós epret és nagyszemű ropogós cse­resznyét egyaránt 30-ért mértek. Rég volt ekkora ado'k- veszek a baromfipiacon. Csak a páva volt hiány­cikk, így a 250 forintos pulyka szépségének nem volt párja. 130-ért várt ve­vőre egy tikkadt csirke. 250-ért alkudoztak egy tyúk­párra, 180-ért egy sokat ígé­rő kakasra. A szemfüleseb­bek 1,50—1,60-ért is szerez­hettek tojást. Kígyózott a sor a halgaz­daság furgonja mögött. 21 forint volt a balatoni ke­szeg, 24 a kárász. A virágpiac választéka már leírhatatlan. A legtöbb 8—10 forintos bükéta nevét már az árusok sem tudták. Álomszép kardvirág szálan­ként 40-ért, tűzliliom 5-ért, szegfű 12-ért kapható. B. F. TARI JÁNOS tiMIsisHWmi

Next

/
Thumbnails
Contents