Somogyi Néplap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-01 / 127. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIII. évfolyam, 127. szám Ara: 1,80 Ft 1987. június 1., hétfő Berlini válaszok „A katonáknak nem áll szándékukban, hogy gátat emeljenek a fegyverzetellenőrzési döntések útjába. Ügy véljük azonban: azért fizetnek bennünket, hogy ráébresszük a politikusokat, e döntések következményei, re.” Wolfgang Altenburg tábornok, a NATO .katonai bizottságának elnöke összegezte a minap ilyen — megnyugtatónak éppenséggel nem nevezhető — nyíltsággal az észak-atlanti tömb katonai tervező bizottságának ülésén lezajlott tanácskozások, főként a rakéta-vita hangulatát. A politikusok persze nem szorulnak ilyenfajta figyelmeztetésre, és — szerencsére — ők mondják ki a döntő szót. Viszont igaz, hogy a reykjavíki „csomag” felbontása, az eurorakéták kiemelése óta az egyik legtöbbet vitatott téma Nyu- g at-Euró pában: mi legyen a válasz a közép-hatótávolságú nukleáris eszközök teljes felszámolását szorgalmazó szovjet javaslatra. Amikor pedig — főként Bonnban — a közepesnél kisebb hadműveleti-harcászati rakéták terén meglevő szovjet fölény lett a kifogás, Moszkva megerősítette: kész e két kategória együttes felszámolására. Nemcsak a politikai szóhasználatban, hanem a közgondolkodásban is gyökeret eresztett tehát a „kettős zérómegoldás” fogalma. Gyorsan peregnek ezekben a napokban az események. Rövidesen kezdődik a velencei tőkés csúcs- találkozó, amelyen a világ- gazdaság mellett a világpolitika is terítékre kerül, mint rendszerint. Júniusra várható a NATO válasza a szovje Beszerelési javaslatokra. Ma azonban világszerte a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének berlini üléséről beszélnek, amely egy nappal követte a NATO említett brüsszeli ülését, és érdemi válaszokat adott az ott felmerült kétségekre. A nyugat olyan új javaslatokat, megközelítéseket ismert meg, amelyeket a rájuk elsőként reagáló Bonn — Genscher külügyminiszter szerint — „alapos és higgadt tanulmányozásra érdemesnek” minősített, mert bennük a nyugat számára is fontos dolgokról van szó. Sakknyelven szólva nem valamiféle időhúzó lépésismételgetés történt az NDK fővárosában, hanem a VSZ fóruma nyugati érveket és észrevételeket is megszívlelve foglalkozott mind a rakétaesökkentéssel, mind pedig a hagyományos fegyverzettel. Az előbbi területen úgy foglalt állást, hogy „haladéktalanul egyezményt kell kötni az Európában levő összes amerikai és szovjet közép-hatótávolságú rakéta felszámolásáról; egyidejűleg fel kell számolni (a kisebb hatótávolságú) szovjet és amerikai hadműveleti harcászati rakétákat Európában és tárgyalni kell a Szovjetunió keleti részén és az Egyesült Államok területén levő ilyen eszközök leszereléséről; a tavalyi budapesti felhívás szellemében sokoldalú tárgyalások útján kell megoldani az európai harcászati nukleáris eszközök kérdését. Azt is sürgette a VSZ PTT, hogy állapodjanak meg a fő veszélyt jelentő hadászati támadófegyverzet radikális csökkentéséről (a Szovjetunió és az USA 5 év alatt 50 százalékkal csökkentené ilyen arzenálját); javasolták a berlini ülésen az 1972-ben elfogadott és a rakétavédelmi rendszereket korlátozó ABM-szerződésben foglaltak megerősítését (ami az űr- hadviselés amerikai tervei ismeretében igencsak fontos lenne); végül a berlini közlemény szerint el kell érni a nukleáris fegyverkísérletek teljes betiltását, ami gátolná a nukleáris fegyverzet további korszerűsítését. A második témakörben, a hagyományos fegyverzet terén — mint az első visszhangokból leszűrhető — Berlinben továbbfejlesztették a múlt évi budapesti felhívásban foglaltakat, és a PTT folyamatos, ám az egyensúlyt minden szakaszban fenntartó csökkentést indítványozott. Máris sokat emlegetik nyugaton a berlini közlemény egyik kulcsmondatát a VSZ tagállamainak szándékairól. Szó szerint idézzük: „Figyelembe véve a két fél európai erőiben történelmi, földrajzi és egyéb tényezők által előidézett aszimmetriát, készségüket fejezik ki az egyes elemek vonatkozásában kialakult egyenlőtlenségek felszámolására, a fölényben levő fél által végrehajtott megfelelő csökkentések útján." Csak a rosszindulat mondathatja ezek után, hogy a Szovjetunió elutasít bizonyos csökkentéseket, de nem fogad el itt sem egyoldalú leszerelést. A VSZ céljainak és szándékainak pontosításaként rögzítették a berlini ülésen külön dokumentumban a Varsói Szerződés katonai doktrínáját, amely tevékenységének alapja és kizárólag védelmi jellegű. Napjainkban bajos lenne megmondani, fegyverekből vagy bizalmatlanságból van-e több a világban és a kelet —nyugati viszonyban különösképpen. Ezért is fontos, hogy mindenki tisztán lássa a VSZ céljait és szándékait. A politikai tanácskozó testület munkája Berlinben is bizonyos fokig Euró- pa-centrikus volt. Ám a „közös európai otthon” (szó szerinti idézet e három szó a közleményből) olyan házi témái mellett, mint a bécsi utótalálkozó menete és a kölcsönösen elfogadható megállapodásokban való érdekeltség aláhúzása s általában az együttműködési készség hangoztatása, ez alkalommal is szó volt a világ egészéről, a regionális kérdésekről és a válsággócokról, és — noha a végére maradt a felsorolásban — a szövetséges szocialista államok együttműködésének fejlesztéséről. A Varsói Szerződés tevékenységének 32 esztendeje bizonyította, hogy fontos támasza a szocialista országok védelmi szervezete a világbékének. Ugyanakkor lényeges eleme annak az európai és egyetemes biztonsági rendszernek is, amelynek erősítésén a berlini ülés résztvevői munkálkodtak. Szászi József Fiatalok az ipari fejlődősért Az Ipari Minisztérium KISZ-szervezete szombaton a KISZ KB székházában konferenciát rendezett az iparban dolgozó fiatal szakemberek számára. Kapolyi László miniszter az ipar szerkezetátalakítási programjáról tartott előadást. Ezt követően a tanácskozás résztvevői megvitatták a műszaki fejlesztés és a hatékonyságnövelés jelenlegi helyzetét, a számítástechnika alkalmazásának vállalati-gyakorlati eredményeit, továbbá az új vállalatirányítási formák működésének eddigi tapasztalatait A konferencián a fiatal szakemberek javaslatokat, ötleteket vitattak meg, kutatási eredményeket mutattak be. A tapasztalatcsere során olyan korszerű gyakorlati eljárásokat ismertettek, mint amilyen például a vállalati tervezés és döntés- előkészítés matematikai modellezése, vagy a videotechnika alkalmazása a munka- szervezésben. Külön szekcióban vitatták meg annak lehetőségeit, hogyan kapcsolódhatnak a KISZ-szervezetek az új vállalati irányítási formákhoz. Ültetik a fűszerpaprikát A szegedi tájkörzetben megkezdték a fűszerpaprika palántázását. A tsz- ek gépek kölcsönzésével segítik a háztáji termelőket. A nagyüzemi táblákon ugyanis magot vetettek, a háztájiban viszont palántát ültetnek, mert az így nevelt paprika korábban terem 8 a korai termésért magasabb árat fizet a feldolgozóipar. Az európai biztonságért és együttműködésért — Brüsszelben A katonai szervezetek új szerepe Most, amikor a nukleáris fegyverektől való megszabadulás -lehetősége közvetlen közelségbe került, a közvélemény nyomásának abba az irányba kell hatnia, hogy a gondolkodásmódból, a katonai doktrínákból kiiktassa a háborús „megoldás” feltételezését — állapította meg az Európai Biztonságért és Együttműködésért Küzdő Nemzeti Bizottság. Pénteken és szombaton 23 európai ország és tíz nemzetközi szervezet, köztük az ENSZ összesen mintegy 100 képviselője tanácskozott Brüsszelben, hogy az európai biztonsági és együttműködési bizottság keretében megvitassa: a nukleáris fegyverek Európából való visszavonását célzó aktuális javaslatok idején milyen kérdések foglalkoztatják a békét akaró nemzetközi közvéleményt, illetve törekvéseiknek milyen irányba kell hatniok. Nagy figyelem kísérte Oleq Bikovnak, a Szovjetunió Világgazdasági és Nemzetközi Kapcsolatok Intézete igazgatóhelyettesének felszólalását. Bikov nyíltan beszélt a NATO által oly gyakran felvetett fegyverzeti egyenlőtlenségről. Kijelentette: a Szovjeunió kész figyelembe venni és tárgyalni mind a fegyverzetből, mind a földrajzi helyzetből fakadó egyenlőtlenségről, s azok megszüntetésére nem zárja ki az egyoldalú lépések lehetőségét sem. Nagy érdeklődéssel fogadták fejtegetését a katonai doktrínák megtárgyalásának szükségességéről, tekintve a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének erre vonatkozó friss javaslatát. Kifejtette: a jelenlegi katonai doktrínák a második világháború tapasztalatai alapján alakultak ki, következésképpen azok katonai konfrontációt, háborút feltételeznek. Ezeket — mondta — a békét feltételező katonai doktrínákkal kellene helyettesíteni, amelyek kizárják a fegyveres összecsapást, lehetetlenné teszik a támadást, a háborút. A skandináv országokból, valamint a Balkán-félszigetről érkezettek felszólalásaiban sok szó esett az európai atomfegyvermentes övezetek létrehozásának szükségességéről. E kérdés összefüggésében is javgplatot terjesztett be az Európai Biztonságért és Együttműködésért Küzdő Nemzetközi Bizottság jövőbeni munkájának és programjának módosítására Papp Anna, a magyar nemzeti bizottság • titkára. A tanácskozás több nyugat-európai résztvevője egyrészt arról beszélt, hogy a közepes hatótávolságú nukleáris rakétáktól való megszabadulás esetén Európa ki lehet téve a két szuperhatalom hadászati nukleáris fegyverei veszélyének. Ez utóbbival foglalkozott felszólalásában Szentesi György mérnök ezredes, a magyar Külügyi Intézet tudományos főmunkatársa is. Rámutatott, hogy a megváltozott körülmények miatt egy esetleges háború nem lenne megvívható nukleáris fegyverek nélkül, s a hagyományos fegyverek, például a tüzérség igen könnyen alkalmassá tehető nukleáris töltetek célba juttatására. A békét és biztonságot ezért a hagyományos fegyverzet növelésére való törekvés is veszélyezteti. |A közéleti Búcsúlátogatás Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Sarlós István, az Országgyűlés elnöke búcsúlátogatáson fogadta Ernst Friedrich Jung-ot, a Német Szövetségi Köztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki végleg elutazott Budapestről. • • • Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Trautmann Rezső. az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Sarlós István, az Országgyűlés elnöke búcsúlátogatáson fogadta Euclides Vázquez Can- dela-t, a Kubai Köztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki végleg elutazott Budapestről. CSAK EGY OSZTÁLY Nem tartozunk mi már a nagy generációhoz sem. A Beatles, de az Illés is javában zenélt, amikor még csak gyerekek voltunk. Meglehet: ha negyvenévesek leszünk, mi is elnevezzük majd valahogy korosztályunkat, esetleg megfosztjuk önjelölt elmüktől a mai negyveneseket, s magunkat kiáltjuk ki nagynak. Mi sem egyszerűbb annál: az ember címeket, rangokat adományoz önmagának, s örül, hogy milyen szépen halad fölfelé... Egyelőre azonban még csak kisebbségi érzéseink vannak, hiszen mit csináltunk mi? Nem vesztettünk és nem nyertünk háborút, nem hoztunk össze beatkorszakot, a számítógépet hírből is alig ismertük. Előttünk meg utánunk történt, illetve történik VALAMI. Mi csak olyan szürke verebek vagyunk. Szürkék volnánk? Nemigen láttuk ezt egymáson néhány hete, a legutóbbi érettségi találkozón. Legalábbis színes ruha volt mindegyikünkök ... Tizenöt éve vizsgáztunk. S még most is azt kérdezzük egymástól: biztos, hogy mi egy osztály vagyunk? Ezt kérdezzük az osztályfőnökünktől is, aki bólint. Egy osztály ez, bárki láthatja. Miért kérdezősködünk így? Ennek itörténete van. Szomorú. Mi az első komoly leckét harmadikos gimnazistaként kaptuk abból: hogyan is kell felnőttként intrikálni, diktatúrát teremteni, valakibe vagy valakikbe belegázolni. Mindjárt a harmadik osztály első gyülekezésekor, szeptember elsején vettük át ezt a tananyagot. Akkor, amikor beléptünk az iskolába és azt hittük, hogy mi egy osztály vagyunk. Addig is az voltunk ... !De ott ránk ri- valltak: az „ef” megszűnt, a fiúk a „dé”-be járnak ezután, a lányok az „e"- be. Nem értettük. Űzött vadként rohangáltunk fel és alá, még ia fiúk is sírtak, majdhogynem kancsukával vertek be végül is a tanárok új osztályainkba, „vadideg enek" közé. Történ t mindez atért, mert iskolánk zsarnoki természetű igazgató asszonysága bosszút állt. Rajtunk, sokszor bántott s ezt megunva abban az évben egyetemi tanárrá lett osztály- főnökünk, iskolaszerte híres szabad szellemünkön. Nem voltunk példás maga- viseletűek, ez igaz. De a fő bűnünk nem ez volt. Az is bizonyos: véletlenül kerültünk össze, ám nem véletlenül lett társulatunk, a híres második „ef” a leg- összetartóbb, a demokráciát legerősebben követelő „banda”. IJó lenne szeretettel emlékezni az intézményre, ahol tanultunk, miképpen azt az emberek többsége teszi. De hát vannak rossz iskolák is, mi sajnos ilyenbe jártunk. És újdonsült osztályfőnökeink — a lányoké is, a fiúké is — az uralkodó szellemiség nevében kijelentették: meg fognak törni minket. Mi pedig azóta is találkozunk. Kicsit furcsa ugyan, hogy az épp soros szervező nem azt írja levelében: a negyedik osztály ekkor és ekkor gyűlik össze, hanem azt, hogy a második osztály érettségi találkozója... Ez a furcsaság is apró elégtétel nekünk. Hasonlóképpen ahhoz, hogy úgy emlékszünk: a megtöretés nem sikerült, hanem azután már két rebellis társasággal voltak kénytelenek küszködni iskolánk diktátorai. Most is tanár urunk rövid kultúrtörténeti előadásával kezdtük a tizenöl éves órát, mint régen minden óránkat, most is hozzáfűztük a- ,magunkét — immár ővele is tegezödve — eszmefuttatásához. Most is pillanatok alatt megértettük egymást, elvégre bennünket már harmadikban össze igyekeztek tiporni. Mert mi igenis egy osztály vagyunk. Kemény, rátarti, egymáshoz tartozására büszke társaság. És kérdés nélkül megmondjuk, hogy nem tetszik nekünk a parancsuralmi eszközökkel irányított iskola. Jó néhányunknak már a gyereke is diák. De még kicsik; majd ' később mesélünk nekik a második „ef”-röl. Nem tartozunk mi a nagy generációhoz, amely nagynak nevezte ki magát. Nem vagyunk mi semmi sem. Csak egy osztály. Luthár Péíer
