Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-12 / 110. szám
987. május 12., kedd Somogyi Néplap 5 .LAPÍTOTTA: LISZT FERENC Zenei életünk központja: 3 Zeneakadémia Változatosabb formák KORSZERŰBB OKTATÁS, SZÁMÍTÓGÉPES KLUB A fogyasztási szövetkezetek vezetőinek, szakembereinek továbbképzését a korábbinál változatosabb oktatási formákkal, időszerű ismereteiket adó tanfolyamokkal segíti a SZÖVOSZ Továbbképzési és Oktatási Központja. A budafoki intézményben évente mintegy 2—2,5 ezer szövetkezeti vezető és választott tisztségviselő oktatására vállalkoznak, s kétezren pedig a vidéki, kihelyezett tanfolyamokon vesznek részt. Mind többen kapnak áruforgalmi, vendéglátói, felvásárlási, takarékszövetkezeti, költséggazdálkodási és számítógépes ügyvitelszervezői képesítést.' A fogyasztási szövetkezetekben is egyre jobban terjednek a számítástechnikai módszerek, ezért a központ — a Belkereskedelmi Továbbképző Intézet, a Közgazdaságtudományi Egyetem, valamint a Pénzügyi és Számviteli Főiskola szakembereivel közösen — új elméleti és gyakorlati képzési formákat vezet be. Olyan számítógépes programok oktatását szervezik meg, amelyek nemcsak a továbbképzésben szolgálnak mintaként, hanem a gyakorlatban is jól hasznosíthatók. A továbbképző központ megalapította a Commodore Klubot, amelynek munkája iránt a számviteli szakemberek körében nagy érdeklődés mutatkozik. Létrehozását elsősorban az indokolta, hogy nagyon sok szövetkezet még nem rendelkezik a speciális számítógépes programokkal, holott már igen keresettek az áfész-ek áruforgalmát, anyagnyilvántartását, a statisztikai adatok rögzítését, s a munkaügyi nyilvántartásokat korszerűsítő programcsomagok. A klub évi 40 ezer forintos tagdíj ellenében többféle szolgáltatást nyújt a szövetkezeteknek. Az idén 10—15 számítógépes programot adnak számukra. Mivel ma még — különösen vidéken — nem kellően szervezett a nagy értékű számítógépek javítása, a Commodore Klub létrehozta szerviz-szolgálatát is. A klubnak különben máris csaknem 100 szövetkezet a tagja. Az intézményben a mostani tanévvel ér véget a Skála-Cooppal közösen szervezett kétéves menedzser- képző tanfolyam, amelyen várhatóan tizennyolcán fejezik be tanulmányaikat. Azt tervezik, hogy jövőre a vidéki szövetkezetekből is beiskoláznak menedzserjelölteket. Az idén májusban nyolc- anéves a Zeneakadémia, gy születésnap, amelyet em ünnepelünk a tőlünk íegszokott csinnadrattával ? ajátos előtörténete magya- ázza a hangos ünnepség elmaradását. A Zeneakadémia mai épü- — pontos nevén a Liszt enc Zeneművészeti Főis- la jelenlegi tömbje — 1907 iájusában készült el. Azóta falak között folyik a leg- íagasabb fokú zenei képzés, legkiválóbb bel- és külföl- i művészek részvételével íegrendezett koncertek so- ásága, a nemzetközi zenei ersenyek sora. A Zeneaka- émia a mai magyar zenei let centruma. Ám ha azt mondanánk: yolcvanéves a Zeneakadé- íia — letagadnánk életkorból jónéhány esztendőt, s ppen a pionírkorszakot. Hi- zen az intézmény korábban s másutt kezdte működőét: Liszt szerény, Hal téri -na Irányi utca) bérla'kásá- an, az afölötti három szo- ában alakult meg, Liszt el- ondolása nyomán. Az első anévben, 1875—76-ban, 38 vendék tanult itt, rnind- ssze két tanszakon: zongora s zeneszerzés. De kitől?! iiszt — idézem a szaklexi- ont — minden idők legna- yobb, legünnepeltebb zon- oraművésze, a modern zon- oraitechnika megalapítója olt. S ő, akiért vetekedtek világ koncertpódiumai, 875-től haláláig hosszú hónapokat töltött idehaza, hogy 58. Mindig ellensége voltam íz erőszaknak, ráadásul úgy i képemhez szorította azt a tét puha micsodát, hogy a ulladásos vég egyáltalán lem látszott kizártnak. Hozzáláttam életem megmentéihez. Túl rosszul nem sikerülhetett, mert Zita harcias- igából olyan tartós béke ett, hogy kiadós ideig szólni sem tudott. Lassan azért oeszédes lett. — Na, hogy állunk a babonáddal? — Meggondoltam magam. Már nem is vagyok babonás. Annál inkább szomjas . .. — Pedig bort most nem adok. Majd utána ... — Jaj, azt hiszem, mégis babonás vagyok. — Mi az a babona? — Szerelmi. — Akkor babonázzunk tovább — kapott erőre az ára szívéhez nőtt tervet vég- hezvigye. S hogy napjainkban nemcsak Liszt, Bartók és Kodály géniuszát tartják becsben a világ minden részén, hanem a magyar zenei élet kiemelkedő jelenkori reprezentánsait is — ez alapvetően Liszt érdeme, s az őt növendékként, majd pedagógusként ugyané Zeneakadémián követő Bartóké, Kodályé s utódaiké is. Hogy hogyan volt képes Liszt annyi időt szentelni ennek az ügynek, szerteágazó tevékenysége mellett, az ma már megfejthetetlen. Folytatva a rövid. visszapillantást: a Hal téren négy tanévet „élt” végig a Zeneakadémia. Majd 1879-ben Liszt átköltözött a többemeletes Sugár úti palotába, ahol méltó otthonra lelt az intézmény is. Itt — a mai Népköztársaság út sarkán, a Vörösmarty utca 67-ben — már volt megfelelő koncertterem és orgona is. Az épület tervezői, Korb Flóris és Giergl Kálmán, a századforduló utáni építészetünk kiemelkedő alakjai, akkoriban újszerű irányzat felé fordultak: az eluralkodó történelmi stílust korszerű vonásokkal ötvözték. A főbejárat felett az intézmény létrehozójának és névadójának (az épület átadásának ötvenéves évfordulóján, 1957-ben nyerte el Liszt nevét a Zeneakadémia) ülő bronz szobra látható. Alkotója a magyar akadémikus szobrászat kiemelkedő mestere, Stróbl Alajos. Mellette Erkel Ferenc és Volk- mann Róbert portréi, készítőjük Teles Ede szobrászművész; ő készítette a zene fejlődését szimbolizáló gyerekfigurákat is. Ab Ybl Miklós-tervezte Operaház mellett a főváros legjobb akusztikájú koncertterme a Zeneakadémia nagyterme; ez a 25x17 méteres terem ezerkótszáz néző befogadására alkalmas. A termet körülvevő domborműsort is Teles, valamint Gróh István készítette, s zenei fogalmakat — Andante, Adagio, Allegro stb. — jelképeznek. A négyszázfőnyi nézőterű kisteremben kamarazenei és szóíókoncerteket tartanak. A három bejáratú épületben háromféle funkciót betöltő tevékenység zajlik. A növendékek a Majakovszkij utcai kapun közlekednek; napjainkban háromszázan tanulnak itt, s egy 1945—1965 között készült kimutatás szerint már ezidőben is 23 országbeli, csaknem száz. azóta számtalan világhíressé vált zeneművész nyert diplomát e falak között. A zenei képzés és a koncertélet kiegészítéseként működik a Szófia utcai bejáratú, nagyhírű könyvtár. E sokezres kotta- és könyvtár régi mesterek műveit, kortárs műveket, és Liszt Ferenc hagyatékának értékes darabjait tartalmazza. Péreli Gabriella A Művelődési Minisztérium és az országos úttörőelnökség általános iskolásoknak kiírt pályázata megyénk számos diákját sarkallta kutatómunkára. A többfordulós „összecsapásra” például a Krénusz János Általános Iskolából csaknem félszázan jelentkeztek. A városi versenyből továbbjutó 27 tanuló közül heten kerültek a megyei döntőbe, két kategóriában — a történelmi és a természetkutátók ágazatban — pedig két „krénuszost” hirdettek ki győztesnek. Kővári István — Az más. De azért legyünk mégis előrelátok. Ha úgy adódna... de ne adj isten, hogy úgy adódjon ... De ha mégis úgy adódna, hogy valamelyikünk meghalna, én utána is úgy szeretnék ebbe a pincébe járni, mint a saját tulajdonomba. Szép szokásommá lenne odanyúlnii a rejtekhelyre, ahová most eldugod a pin- cekulcsoit. Valahányszor oda nyúlnék, mindig nagyot sóhajtanék és arr a gondolnék, milyen gyönyörű volt, amikor Zita azt mondta, hogy holtodiglan, holtodiglan ... Vártám a hatást. Rafinálton ugyanis elejét szerettem volna venni annak, hogy Zita megint epekedve ígérje: „Majd utána...” Meddig lehet azt bírni, hogy az ember mindig előtte legyen? Remélem, vérig sértődik, nekem ront, megdorgál egy kis tettlegessiéggel, esetleg megjelöl könnyű testi sér- tésinék számító karmol ás ókkal, de legalább mehetek vissza mulatni a násznép közé, ahol senki nem súgja a fülembe a rettegett szavakat : majd utána ... (Folytatjuk.) GERENCSÉR MIKLÓS Sikeres há&z avagy mit mesél a valódi vőlegény totlansága elvesztésén mit sem bánkódó menyasszony. Sőt, megint úgy viselkedett, mint aki nem szokott játszani a szavával. Én meg most, egyelőre, a szavakkal játszottam szívesebben. — Szóval te babonából titkolod, hogy hova dugod a pincekulcsot? — Csak az esküvőnkig. De esküdj meg most, itt előre, hogy nem jársz föl naponta részegeskedni! — Esküszöm. De cserébe te is esküdj. — Mire? Félénkségemet úgy próbáltam eltitkolni, hogy most én kezdeményeztem az in- cselkedést. Csiklandoztam itt is, ott is Zitát a sötétben. Mert arra azért szükségem volt. Különben sem akartam tolakodó lenni, ezért szemérmes tapintattal cirógattam valahol, ahol gömbölyű volt. Az is lehet, hogy a vállánál. — Tudod, lépesmézem, számomra ez a házasság már igazán a boldogság végleges révje lenne. Soha-soha nem kívánkoznék ki ölelő karjaid révjéből. Igen, igen! Az örök boldogság!... — Olyan jó elképzelni .. . — sóhajtott édesdeden Zita, és hogy érezzem, mennyire meghatotta őt a saját elképzelésem, nyomatékül rám- hengeredett lágysága összes terheivel. — A mi kettőnk örök boldogsága ... Holtodiglan, holtodiglan... — Mit mondtál?! — estem rémületbe. — Hát muszáj nékem mindenáron belehalni ebbe a szerelembe?! Bocsánatkérésképpen még alaposabban rám nehezedett. — Csak nyelvbotlás volt. Nem engedtem, hogy a pincékulcsot teljesen kipréselje a fejemből. Keifen q győztes Kővári István és Nemes Levente hamarosan elhagyja a nyolc éve koptatott padokat. Mindketten a Táncsics Mihály Gimnázium általános tagozatára készülnek. A pályázatról, a sikerről így beszélnek: — Tanáraink hívták fel a figyelmünket a pályázat részleteire. Ez a Pajtás újságban jelent meg — mondja Levente. — A városi fordulóra a természetkutató ágazatban a mészkő és a dolomit tulajdonságait dolgoztam föl, a megyeire pedig a galambokkal és a mészkővel foglalkozó dolgozatot nyújtottam be. Kék szeméből vidámság, ugyanakkor egy tizennégy éves fiatalember tudásvágya sugárzik. — Az első pályázatom alig volt öt mondat. Úgy gondoltam, hogy ezzel „kiveséz- tem” a témát. A tanárnőm, Balassa Lászlóné hívta föl a figyelmemet arra, hogy ez nem féloldalas feladat. Ekkor dolgoztam ki kilenc ol- daon. Ez kevésbé sikerült, mint a következő, de szerencsém volt, elfogadták. A megyei pályázatra írt dolgozatomból is a galambokkal foglalkozó rész volt a színvonalasabb, hiszen a mészköveket itt nem lehet életközeiben tanulmányozni. Csak a kísérletekre tudtam támaszkodni. — Mióta vonzódsz ehhez a tudományhoz? — Amióta kémiát tanulok. Tanárom követelménye mindig magas szintű volt, a módszerei pedig nagyon jók. A történelem kategória győztese, Kővári István a tanárai szerint sokoldalú, érdeklődése az irodalomtól a történelemig számos területre kiterjed. Megnyerőén szolid, válaszaiból őszinte lelkesedés árad. — Először a megyeházáról szerettem volna írni — mondta —, de olyan hatalmas Nemes Levente anyagot kellett volna átnéznem, hogy arra nem volt időm. A városi versenyre a kaposszentjakabi apátság történetével, a következőre pedig az apátság építészetének és műemléki helyreállításának a történetével pályáztam. — Milyen módszerrel dolgoztál? — A legtöbb időt az anyag- gyűjtés igényelte. Több mint tíz könyvet és rengeteg újságot böngésztem át. Kijegyzeteltem a lényeget, vázlatot készítettem, majd megszerkesztettem a szöveget. — Szüleidnek van szerepük a történelem szereteted- ben? — Édesanyám már óvodás koromtól sokat mesélt az emberiség történetéről. Vonzódásom gyökerei talán ide nyúlnak vissza. A családom könyvszerető família, az utóbbi születésnapomra is egy halom, a középkorral foglalkozó kötetet kaptam. — Kik segítették a felkészüléseteket? — A sikert Marika néninek köszönhetem — válaszol Nemes Levente —, de sok mindent megtudtam a galambokról Horváth József kaposvári tenyésztőtől is. — Bongor János történelemtanár készített föl a pályázatra — folytatja Kővári István —, és nagyon sokat segített Magyar Kálmán, a megyei múzeum régészeti csoportvezetője. De a megyei könyvtár és levéltár munkatársai is, ahol számos régi könyvet és szakdolgozatot, iratot és kiadványt nézhettem át, hozzájárultak az első helyezésemhez. A két fiatalember a megyei pályázat után helytállt a szóbeli vizsgán is. Elsők lettek, s a nyáron részt vehetnek az országos szaktáborban. Tamási Rita
