Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-07 / 106. szám

1987. május 7., csütörtök Somogyi Néplap 5 S INFORMÁCIÓ Kedvezményes ajánlatok Bemutatkozik az NDK Értelmiségi keddek Közösség, gazdaság A hajómúzeum régi komp­jait, csónakjait Magdeburg- ban csodálhatjuk meg, a Bach-ház Eisenachban várja a turistákat. Aki pedig nem­csak látnivalókat, hanem fi­nom tengeri halakat is kí­ván, az legjobb, ha az erfur­ti halpiacra utazik. S hogy miit érdemes 'még megnézni az NDK-ban? Megtudhatjuk abból a kiállításból, amely tegnap nyílt meg Kaposvá­ron a Helyőrségi Művelődési Otthonban. A tárlat színes képeken, maketteken mutatja be az ország nevezetességeit, első­sorban a déli rész és Berlin látnivalóit. A megnyitón Wolfgang Jahn, a Reisebüro der DDR magyarországi képviseleté­nek igazgatója elmondta, hogy a két ország utazási irodái 1955 óta tartanak kap­csolatot, s az idegenforgal­mat a hetvenes évek közepé­től különösen nagy élénkülés jelemzi. Évente százezernél is több német turista érkezik hazánkba, s tőlünk is majd­nem húszezren látogatnak a baráti országba. Ezt a számot kívánja növelni a Reisebüro és az Ibusz, mikor hosszú évek után másodszor rendezi meg Az NDK bemutatkozik című kiállítást. A rendezők szeretnének még több turis­tát csalogatni a Német De­mokratikus Köztársaságba, s a kiállítás idején — május tizenkilencedikéig — kedvez­ményes ajánlatokkal várják az érdeklődőket. Négy utat kínálnak az NDK legszebb városaiba, köztük Weimárba, Bautzenbe és Lipcsébe az át­Reggel 8 órakor indul­tak Földvárról. Először Füreden, azután Alsó­örsön, végül Keszthelyen ke­rülték meg a bóját. Másnap délelőtt 10-kor egyóra-tíz- perces előnnyel érkeztek . a földvári kikötőbe. A Hun­gária tulajdonosa, Derecskéi Fodor János műépítész a kajütből elővette felesége kék kendőjét, széttépte és felkötötte az árbocra. — Ezen a szellős, nyári délelőttön megkaptuk a Kék szalagot — mondja Hosztin István, a Balaton régi hajósa. — A Hungária R 6-os 60 négyzetméteres vi­torlás volt, igen jó hajó. Négytagú személyzettel vá­gott neki a tónak; rajtam, a hajó vezetőjén kívül a mérnök úr és két mancsait tartózkodott a fedélzeten. 1948 nyarának elején, kelle­mes, feledhetetlen napon. Akkoriban még létezett a Királyi Yacht Klub, annak vcelt a tagja a hajótulajdo­nos, akit a kék szalag bol­doggá tett. Mert nagy dolog a kék szalag egy hajósem­ber életében, s az a Derecs­kéi mérnök, mondhatom, vérbeli • hajós volt. Értette a dolgát, megbecsülte az em­bert; most is, hosszú évek múltán jó szívvel gondolok rá. No, meg a kék szalagra. Mert az nagy dolog. Hosztin István már nem vezet hajót. Néhány éve még lagnál ezer forinttal olcsób­ban. Az idén először nyelvtanu­lóknak is hirdetnek utakat, mérsékelt áron. Ezekre első­sorban fiatalok, diákok je­lentkezhetnek. Az idősebbe­ket szakmai kiállításokra, be­mutatókra hívják. Nem sza­bad megfeledkeznünk a fenn­állásának hétszázötvenedik évfordulóját ünneplő Berlin­ről sem, a kiállítók szeret­nék, ha ez alkalomból még többen látogatnának el az NDK fővárosába. A hideg téli és borongós tavaszi napok ellenére az idén már eddig is több mint száz magyar csoport járt az Ibusz szervezésében a Német Demokratikus Köztársaság­ban. A főszezon, a nyár azon­ban még előttünk áll — so­kan nem döntöttek még a nyaralásról. Ez a kiáLlítás ta­lán segít a választásban. Átadták a pályázat díjait Általános iskolások és fel­nőttek részére hirdetett iro­dalmi pályázatot a siófoki Dél-balatoni Kulturális Köz­pont. A beérkezett pálya­munkákat kedden délután értékelte a bíráló bizottság; odaítélték és átadták a díja­kat. Az általános iskolások közül vers kategóriában az első Sebestyén Katalin (Za- márdi, nevelőotthon) a máso­dik Fodor Anikó (Balaton­sokszor kisegítette a vízi rendőrséget (különböző ér­mék, oklevelek emlékeztet­nek a régi mentésekre), de ahogy teltek-múltak az évek, egyre kevesebbszer ült kor­mány mellé, végül a kerék­pár maradt meg számára a járművek közül. Mert vala­mikor autót is vezetett — talán a legrégebbi sofőrök közül való —, katonakorá­ban, a második világháború­ban például egy tábornoki Mercedest (főnöke, a tábor­nok angolosan Nyugatra tá­vozott, a Mercedest pedig Budapesten bombatalálat érte). De az autónál mindig jobban szerette a hajót. — Apám a füredi hajó­gyárban volt művezető, de a harmincas évek elején csök­kentették az üzemben dol­gozók létszámát, és ő is el­vesztette az állását — mondja. — Akkor kikötőőr lett Földváron; az apósa, az én anyai nagyapám helyére került. A kikötőben laktunk. Gyönyörű volt akkor még a földvári kikötő! Apám fo­gadta a hajókat, és rendet, tisztaságot tartott. Rengeteg rózsa volt a kikötőben. Az öcsém és én hajók, hajósok között nőttünk fel; a testvé­rem később repülőszerelő Az érdem a vállalat köz- művelődési bizottságáé. Ez találta ki és szervezte meg a Kaposvári Cukorgyárban, friss megyei kezdeményezés­ként, az értelmiségi klubot. Vajon ez csak egy új kö­penybe bújtatott műszaki értelmiségi kezdeményezés, esetleg néhány középvezető közösségszervező jót akará­sa? Több-e az eddig szerve^ zett FMKT (Fiatal Műszaki­ak és Közgazdászok Taná­csa) gyakorlatánál? Miben más? Ezekről kérdeztük a ka­posvári klub vezetőjét, Ká­rolyi Menyhértet, a cukor­gyár villamosbiztonsági technikusát. — Először is: szerettük volna meghatározni, hogy szerintünk kik az értelmisé­giek. Azután kik azok, aki­ket a klubunkba várunk. Szerintünk azok, akik nyíl­tak a társadalmi kérdések megoldásában, saját kérdé­seik vannak és saját vála­szaik, s egyúttal meg is vé­dik igazukat. Ez, ha bele­gondolunk, rettenetesen ne­héz. Ennek alapján hívtuk meg a vállalat Kristály Klubjába a gyári értelmisé­gieket. Belépőnek az érett­ségi számított. — A közösség szervezése elég rCehéz. Hogyan sikerült ez a cukorgyárban? — Húszegynéhányan jöt­tek el a klub megalakításá­ra, köztük főosztályvezetők, mérnökök, középszintű ve­zetők, technikusok, alkal­mazotti állományban levők és mások. Eddig negyvenha- tan jelezték szándékukat, hogy szívesen részt vesznek találkozóinkon. Az értelmi­ségi klub célja kettős. Egy­szárszó), a harmadik Fekete Bernadett (Szántód). Prózá­ban az első helyezést Pusztai Mónika, a másodikat Balogh Izabella érte el, mindketten a zamárdi nevelőotthon tanu­lói) próza kategóriában a harmadik díjat nem adta ki a zsűri). A felnőtt pályázók közül vers kategóriában az első, Csiszár Zsuzsanna (Siófok), a második Soós Józsej (Siófok), lett, én meg hajós. Hajóépí­tő asztalosként szabadultam Siófokon, de letettem a so­főrvizsgát is, és már tanuló koromban minden nyáron hajósnaik szegődtem. Har­mincas, ötvenes vitorlásokat vittem, s a tulajoktól fizetést kaptam meg teljes ellátást. Nyár elején elszegődtem, és őszig vitorláztam, jártam a Balatont. Nem emlékszem valamennyi tulajra, de a Horváth Boldizsár ortopéd professzorra jól emlékszem. Két szép lánya volt, megta­nítottam őket Vitorlázni. No meg persze, a műépítészre is emlékszem, annak még a boldog nevetésére is. A tu­lajok sokat adtak a vitorlás- tudományra, a hajójukra, szerették, ha szép rendet tar­tott az ember. No, én ren­det tartottam mindig. Akár­kié volt az a hajó, én úgy bántam vele, mintha az enyém lett volna. A tulajok hálásak voltak ezért, és nem maradt el a borravaló. Hosz- szú hajókirándulásokra in­dultunk a családtagokkal és a vendégekkel. Étel-ital volt bőven. Ha úszni óhajtottak, leengedtem a fürdőlépcsőt. Kikötöttünk Füreden, Ti­hanyban. Az utasok sétálni mentek, beültek egy-egy részt ami a termelési érte­kezletből kimarad — ezek feszes, célratörő munkaérte­kezletek —, azt itt szeret­nénk továbbvinni. Emberi kapcsolatokat szervezünk, megismerjük egymás mun­katerületét, gondját-baját. Ezenkívül közreműködünk a gyári célok elérésében is, s éppen a több szem többet lát alapon, átfogóan megvi­tatjuk a különböző témákat. Másrészt: gazdasági, társa­dalmi kérdések is napirend­re kerülnek. Eddig két rend­kívül jól sikerült előadást szerveztünk. Az egyiken dr. Szili Ferenc, a megyei levél- tar főmunkatársa a nemzet­tudatról szólt, a másikon dr. Balázs József, a Külügyi In­tézet igazgatóhelyettese a magyar külpolitikát elemez­te. Ilyen előadások eddig nagyon hiányoztak a válla­lati értelmiségieknek. — Ez nem tinédzserklub, mégis látok a programban „Játékkaszinó" című foglal­kozást. — Ez csak az elnevezés, amin újságolvasást és egy- egy cikk megvitatását, dia- porámaelőadást, kirándulást vagy bridzsezést, is érthe­tünk. Havonta kétszer talál­kozunk, az egyik kedden előadás és vita a napirendi program, a másikon köny- nyebb foglalkozást szerve­zünk. — Hogyan fogadták a gyár idősebb vezetői a kez­deményezést? Nem volt fél­tékenység? — Az igazgatónk sem idős ember, elsőként támogatta az „É-klubot”. De az idő­sebb vezetők is jónak tar­tották kezdeményezésünket. a harmadik Csizmadia Éva (Siófok). A próza kategóriá­ban az első dr. Verebics Já­nos, a második Horváth And­rea, a két harmadik helye­zett pedig Cserna Marianna és Házas Nikoletta. Vala­mennyien siófoki pályázók. A műfordítás kategóriában az első és második díjat nem adta ki a zsűri, a harmadi­kat megosztva Vörös József- né (Kaposvár) és Házas Ni­koletta (Siófok) kapta. vendéglőbe, mulattak, ha ah­hoz volt kedvük. Én vártam őket a kikötőben. 1949 nyarán a földvári pártüdülő kétárbócos vitor­lás géphajóját vezette. A kö­vetkező évben Aligára ke­rült műhelyvezetőnek. — Néhány jó hajó volt ott, és harmincöt csónak. Té­len a műhelyben dolgoztam, nyárom vitorláztam, az üdü­lő vendégeit vittem sétaha­józni. Később, amikor elké­szült a Ludas Matyi, én let­tem a vezetője. Ez a szép motoros yaohtot Pesten épí­tették, és a Dunán, illetve a Sión hoztuk fel a Balaton­ra. Már akkor is én vezet­tem. Volt egy segédvezetőm és egy gépkezelőm, és sok­szor vittem a Lúdas Matyin Rákosi Mátyást. Hát kíséret­ben nem volt hiány ... Ab­ban az időben is sokat men­tettem. Mindig akad néhány túlságosan merész hajós. Aligáról 1955-ben költözött haza Földvárra. Telente a tanács harminc csónakját ja­vította, nyaranta pedig a strandot vezette. Egész éle­tében vízi ember volt, s mint általában a vízi emberék, a bort sem vetette meg. — Azt nem — jegyzi meg Szecessziós A kaposvári Kilián György Városi Művelődési Központ­ban próbál a Csiky Gergely Színház társulata. A hazánk­ban nem túl gyakran játszott osztrák szerző, Arthur Schnitzler Anatol című szín­művét Lázár Kati rendezi. A szerzőről és a drámáról a következőket mondta: — Schnitzler a múlt szá­zad utolsó évtizedében írta darabját. Hangulatilag ezt a szecessziótól átitatott kort fejezi ki, a csillogó ruhák és színes boák felszíne mögött azonban olyan jellemek és erők hatnak egymásra, ame­lyek napjainkig érvényesek. Talán ez az érvényesség következik abból is, hogy a szerző eredeti foglalkozása szerint orvos volt, valamint hatása alá került az ebben az időben egyre népszerűbbé váló — és mind komolyabb eredményeket felmutató új tudományoknak, a lélektan­nak. Lázár Katinak ez a máso­dik rendézése. Két évvel ez­előtt Garcia Lorca Bernarda Alba háza című darabját ál­lította színpadra, s hogy mi­lyen sikerrel, arra már nem egy nemzetközi fesztiválon szerzett díj a bizonyíték. Az Anatol — Bíró Lajos és Gömöri Jenő fordítása — mindvégig izgalmas, lendü­letes cselekményű színrhű. Egy férfi esete a nőkkel — nagyjából így foglalható ösz- sze a darab témája. A sze­reposztást szemlélve azt ta­pasztaljuk, hogy nagyrészt ugyanazok, akik a Lorca-da- rabot vitték sikerre. Ennek okáról a rendező a követke­zőket mondta: — Nagyon megszerettem őket az előző darab során, jó hangulatban és nagy szorga­lommal tudunk dolgozni. a felesége, akinek lánykori neve Kicsi Lujza. — Most sem veti meg, de már nem bírja olyan jól, mint régeb­ben. (Pista bácsi nem kíván vitába szállni e kérdést il­letően.) Rengeteg könyvet látok az üvegszekrényben, a polco­kon. — A feleségem sosem bír­ta ki könyv nélkül. — Már kislány koromban hozzászoktam a jó irodalom­hoz — mondja a háziasz- szony. — Kispesten laktunk, apám szervezett munkás volt, akit ugyancsak a har­mincas években bocsátottak el a gyárból „odamondoga- tós” természete miatt. Akkor költöztünk le Földvárra. Apám is szerette a könyvet. Elvitt a munkásotthonba, polgáriba járatott, majd ápolónőképzőt végeztem. Míg tanultam, rokonoknál tanultam Pesten, s a villa­mosra kapott , filléreket is összegyűjtötterh, és vittem az antikváriumba. Megnézem a televízió műsorát is, de nekem az igazi élvezet ma is az olvasás. Lányuk férjnél, fiuk meg­nősült (utóbbi a füredi ha­jógyárban szabadult laka­tos). Békésen élnek barátsá­gos földvári otthonukban: Hosztin István és Kicsi Luj­za. Szapudi András hangulatok A Lorca-műben öt lány szerepel — ebben hét. Lázár Katin kívül Nagy Mari, Kris­tóf Kata, Tóth Eleonóra, Né­meth Judit, Szűcs Ági és Réti Andrea alakít fontosabb sze­repeket. Anatolt Dunai Ká­roly, darabbeli barátját Kis- várday Gyula formálja meg, Kása Béla pedig két szere­pet is alakít. A bemutató előadás pénte­ken este nyolc órakor kezdő­dik a Kilián városi művelő­dési központban. V. I. Az 58. könyvünnep Kétmillió új kötet Az idén május 29. és júni­us 3. között rendezik meg a magyar irodalom jelentős kulturális eseményét, az ün­nepi könyvhetet. Az országos megnyitó ezúttal Nyíregyhá­zán, a Váci Mihály Művelő­dési Központban lesz. Zöld Ferenc, a Magyar Könyvkiadók és Könyvter­jesztők Egyesülésének igaz­gatója az MTI munkatársá­nak elmondta, hogy a tavaszi könyvünnepre 75-féle kiad­vány kerül a boltokba, könyv- sátrakba. A kulturális ese­mény megújításáról szóló, két évvel ezelőtti állásfogla­láshoz hűen a kiadók első­sorban kortárs magyar írók köteteit jelentetik meg: a művek többsége első kiadás. A ma irodalmi valóságát tükröző könyvek mellett ez­úttal is helyet kaptak a könyvheti listán kortárs vi­lágirodalmi és magyar tör­téneti munkák, illetve tanul­mánykötetek. Az ötvennyolcadik könyv­ünnepen 15 kiadó csaknem 2 millió kötettel jelentkezik. A legszélesebb ezúttal is a Mag­vető kínálata: a Körkép ’87, a Rivalda 85—86 és a Szép versek 1986 című antológiák­kal együtt — amelyeket ak­kor féláron árusítanak — összesen 27 kiadványt jelen­tet meg. Lesz kötete Moldova Györgynek, Hernádi Gyulá­nak és Nat Roidnak, azaz Tandori Dezsőnek is. A vers- kedvelők egyebek között. Ágh István, Bertók László és a Graves-díjas költő, Rakovsz- ky Zsuzsa új kötetével bővít­hetik könyvtarukat. Csokonai Lili néven új szerzőt is avat a kiadó, ám hogy valójában ki írta a Tizenhét hattyúk cí­mű könyvet, arra csak a könyvhéten derül fény. Meg­jelenik Temesi Ferenc írói szótárformában közreadott, Por című regényének máso­dik kötete, L-től Zs-ig. A külföldi szerzők sorában szerepel Vladimir Párái, s a Hamu és gyémánt írója, Jer­zy Andrzejewski, Heinrich Böll, valamint a múlt év iro­dalmi Nobel-díjasa, a nigé­riai Wole Soyinka. A gyer­mekeknek készülő, illetve az ifjúságnak szóló könyvek kö­zött lesz egy induló sorozat első kötete: a Rózsafiú és Tu­lipánleány címmel kalotasze­gi népmeséket ad közre az Akadémiai kiadó. Kék kendő az árbocon B. J. i

Next

/
Thumbnails
Contents