Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-06 / 105. szám

2 Somogyi Néplap 1987. május 6., szerda Szovjet—mexikói tárgyalások Amerikai zavarkeltés IMI LESZ VELED, ANTARKTISZ? Időszerű nemzetközi kér­dések megvitatásával teg­nap Moszkvában megkez­dődtek a szovjet—mexikói külügyminiszteri tárgyalá­sok. Eduard Sevardnadze és Bernardo Sepulveda az esz­mecserén megállapította, hogy a két ország álláspont­ja a legfontosabb nemzet­közi kérdésekben megegye­zik vagy közel áll egymás­hoz. Mindkét fél következe­tesen fellép a béke megszi­lárdítása, a fegyverkezési verseny megfékezése érde­kében. A tárgyalások folytatód­nak. ♦ * * Gennagyij Geraszimov szovjet külügyi szóvivő pro­vokatív, rágalmazó és sértő kijelentéseknek minősítette a szovjet—mexikói kapcsola­tokkal összefüggésben nem­rég elhangzott amerikai ál­lásfoglalásokat. Keddi moszkvai sajtótájékoztató­ján Geraszimov hangsúlyoz­Veszélyben Üjabb Nicaragua-ellenes hadjáratot hirdetett meg Ro­nald Reagan e hét elején. Az amerikai elnök ugyanazokat a szóvirágokat és fordulato­kat használta beszédében, mint néhány évvel ezelőtt, amikor indokolni próbálta, hogy az Egyesült Államok miért küld katonai tanács­adókat Salvadorba. Ezúttal is „a szovjet és a kommu­nista veszélyre” hivatkozott, s mint fogalmazta a Szov­jetunió Nicaragua segítségé­vel előbb vagy utóbb nem csupán Dél-Amerikát, hanem az Egyesült Államokat is be kívánja kebelezni. A Pravda szó szerint idézte Reagan- nek egyik mondatát: „Azt mondják, Nyikolaj Lenin ki­jelentette: Mexikón keresz­tül vezet az út Amerikához”. A szovjet lap az elnöki elszó­lás kapcsán megállapította, hogy Reagan nemcsak Le­nin keresztnevét tévesztette el, hanem történelmi ismere­teinek fogyatékos voltát is tanúsította. Hiszen Lenin ilyet nem mondott és nem is mondhatott. Más kérdés, hogy a Nica­raguát illető fenyegetést na­gyon is komolyan kell ven­Libanoni kormányválság A muzulmán tábor feltűnően csendes Amin Dzsemajel libanoni államfő kedden egy ünnep­ségen mondott beszédében nem nyilatkozott hatáirazot- tan arról, hogy máiként kí­vánja megoldani a Rasid Karami kormányfő lemon­dása áilita.1 előállott újabb válságot. Karami megismé­telte, hogy döntése megmá­síthatatlan és megint leszö­gezte, hagy bárki bármit is mondjon, a muzulmán erők között nincs egység. Bejrút­ban a muzulmán tálbor fel­tűnően csendes — a keresz­tény oldalon azonban élénk konzultációk folynak a vál­ság esetleges következmé­nyeinek elhárítására. Szíria érdeklődését jelez­te, hogy megjelent Bejrut­ban Gazi Kanaan színiai dandártábornok, a Libanon­ban működő szíriai hírszer­zés feje. Bejrúti értesüli esek szerint Damaszkusz arra igyekezett rávenni Karamit, hoigy másítsa meg döntését — sikertelenül. Dzsumblatt, a haladó szo­cialista párt vezetője és Színia egyelőre hallgat és a muzulmán oldalon is, tar­tózkodnak a véleménynyil­vánítástól. /siGtfV EIGHTS •ÁDOUNJOÍ^Sfe ADMŰNesj-nn NOVOLAZAI PLATEAU BÖLO DE tNACCESIBlUOAO VOSTOK SOVETSKAVA CHARCOT MOLOpEZMIAYA KOMSOMOISKAYA .VOSTOK l MAWS^N / WH.KES Egy argentin kutatóbázis élelmiszerraktárának részlete ta, hogy az amerikai állás- foglalások célja: befeketíte­ni a Szovjetunió békeszeretö külpolitikáját. (Alábbi kom­mentárunk ezt részletesen is­merteti.) Geraszimov rámutatott, hogy a most folyó szovjet— mexikói külügyminiszteri tárgyalásokat baráti légkör, egymás kölcsönös megértése jellemzi. A Szovjetunió és Mexikó a fontosabb nemzet­közi kérdésekben azonos, vagy egymáshoz közelálló ál­láspontot képvisel. Ezt tá­masztották alá a keddi dísz­ebéden Moszkvában elmon­dott beszédek is. Geraszimov kérdésekre válaszolva kifejtette: május végén Berlinben tartják meg a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ülését, amelyen a tagállamok legfelső szinten képviseltetik magukat, így ott Tesz Mihail Gorbacsov is. Az SZKP KB főtitkára, a tervek szerint a közeljövőben látogatást tesz Romániában is — erősítette meg a szóvivő. Nicaragua ni. Reagan világossá tette, hogy mandátumának le­jártáig mindenáron meg akarja oldani „az Egyesült Államok biztonságát fenye­gető válságot”. A kirohaná­sok időzítése nem véletlen. Kedden megkezdődtek Wa­shingtonban a kongresszusi vizsgálóbizottságok nyil­vános tanúkihallgatásai a titkos iráni fegyverszállítá­sokról illetve a befolyt pénz­ből a nicaraguai ellenforra­dalmárok ugyancsak titkos és törvényellenes támogatá­sáról. A hónapok óta húzódó botrány már eddig is sokat ártott az elnök tekintélyé­nek. A vizsgálat — egyéb vo­natkozások mellett — azzal a következménnyel járhat, hogy a honatyák megvétóz­zák a kontrák további segé­lyezését. Márpedig Reagan szeretne újabb 105 millió dol­lárt juttatni az ellenforra­dalmároknak. A legutóbbi hetek kontra­támadásai ellenére még a nyugati szakírók is azt hang­súlyozzák, hogy a fegyveres ellenforradalomnak nincs semmi esélye a sikerre. S ha a jövőben elmaradna a wa­shingtoni segély, akkor a harc feladására is kénysze­rülnének. Reagan maga is tudja ezt. Ezért próbál most újabb meggyőzési hadjáratot, folytatni. Hiszen a kontrák felmorzsolódása esetén Wa­shingtonnak nem marad más eszköze, mint a közvet­len katonai beavatkozás Ni­caragua ellen. Lehet, hogy ennek a lélektani előkészíté­se kezdődött volna meg? O. L. Gy. Cook kapitány tévedése öt évnél kevesebb idő van hátra, s lejár az Antarktisz- szerződés érvényessége. Kö­zeleg 1991., amikor az egyez­mény működését a szerződő felek felülvizsgálják. E vitá­ban az érdekek komoly üt­közésére is számítani lehet. A fehér kontinens gya­korlatilag az életét köszön­heti az egyezménynek. Te­rületén tilos a katonai tevé­kenység, valamint bármifé­le —' így nukleáris — fegy­verzetek kikísérletezése. A szerződés érvényessége alatt egyetlen állam sem ter­jesztheti ki szuverenitását a hatodik kontinensre, tovább­ra is fennáll viszont a tudo­mányos kutatás szabadsága, valamint tetszés szerint lehet itt békés tevékenységet foly­tatni. Az Antarktisz a ping­vinek, rozmárok és tudósok földrészévé vált. Az atom­fegyvermentessé tett fagyos földön igen jól megférnek egymással a különféle náci­ók kutatói. Békésen terül el egymás mellett a Szovjet­fennsík és az Amerikai-ma- gasföld. Mi háborgathatja hát e kietlen, távoli vidék nyugalmát? James Cook angol tenge­részkapitány 1774-ben a fel­fedezések történetének egyik legnagyobb tévedését követ­te el. Anélkül, hogy elérte volna az Antarktisz partja­it, a 61. szélességi foktól visszafordult, s ezt jegyezte be hajózási naplójába: „Ami ezen a ponton túl van, abból a világnak úgy sem lesz semmi haszna”. Ramadán, a böjtős hónap A világ mintegy 850 mil­lió muzulmán hitű lakosa, az öböl: olajsejkségeinek her­cegei éppúgy, mint a bang­ladesi szegényék, vagy az orosz sztyeppék tatárjai, egy holdhónapon át hajnaltól naplementéig t,artó koplalás­sal emlékeznek meg arról, hogy 1400 éve Gábriel ark­angyal ezekben a napokban juttatta el Mohammed pró­fétának a Korán bölcsessé­gét — legalábbis így tartja a hagyomány. Ez a Rama­dán hónap: az iszlám idő­számítás szerint a múlt hé­ten kezdődött meg. A böjthónap tiszteletben tartása az iszlám hit öt pil­lérének egyike. Éppúgy kö­vetelmény a hivővei szem­ben, mint isten — Allah — egyetlen voltának és annak tanúsítása, hogy Mohammed az ő prófétája, a Mekkába való zarándoklat, a napi öt­szöri ima, vagy -az alamizs­na adása. Az ételtől, italtól, cigarettától és egyéb testi örömöktől -vyaló tartózkodás kényszere kevés kivételtől mindenkire érvényes. A sza­bályt a gyerekekre, a gyen­gélkedőkre, a szent háborút vívó katonákra és az úton lévőkre vonatkozó kivételek erősítik. Ez az utóbbi kivé­tel iszlámvilág-szerte soka­kat serkent rövidebb-hosz- szabb kirándulások szervezé­sére az évnek ebben az idő- szálkában. A muszlimok tömegeihez mérten csak keveseknek, mintegy 350 ezer embernek adatik meg, hogy a történ­tek hagyomány szerinti helyszínén, Mekkában gyü­lekezzenek a jeles alkalom­ra. Fahd szaúd-arábiai ural­kodó természetesen idén is közöttük Van. A böjt betartásának mi­kéntje országról országra .változik. Szaúd-Arábiáfoan, ahol az iszlám szent helyeinek leg­java -van, de a többi, vilá- giasabh felfogású öböl men­ti országban is büntetés fe­nyegeti azt, aki a böjtöt megszegi — legalábbis, ha ezt láthatóan teszi. Nyilvá­nosság előtt a szóban forgó országokban élő nem-musz- limoknak sem szabad enni, inni, dohányozni. Szaúd- Arábiában külön hatóság biztosítja a böjt utcai sért­hetetlenségét és munkaszer­ződésüket, mi több, tartóz­kodási engedélyüket koc­káztatják az étkezésen rajta­kapott külföldiek. Több öböl menti országban napközben csak hotelszobáikban juthat­nak élelemhez a külföldi vendégek, az alkoholt árusí­tó helyek pedig zárva van­nak, így csak az időben fel­halmozott tartalékok birto­kosai adózhatnak a szeszivás amúgyiiS hitetlenségre val­ló örömeinek. A másik véglet a Rama­dán szigorának terén a ke­resztény-muzulmán Liba­non, ahol a böjt voltaképpen lelkiismereti kérdés, vagy a Kemal Atatürk óta világi be­rendezkedésű Törökország, ahol szintén nincs hivatalos szabályozása a hitéletnek. Az iszlám országok nagy többségében mindenesetre takarékon zajlik az élet: ilyenkor a gyárakban a ter­melés lelassul, a hivatalok­ban az ügyintézés úgyszól­ván megáll. A külföldi üz­letemberek jobban teszik, ha útitervükből a böjthónap alatt kihagyják e térséget. A koplalást, a visszafogott nappali életritmust az éjsza­ka ellensúlyozza. Kora este ágyúszó jelzi a legtöbb he­lyen a böjt megtörésének idejét, meg lehet kezdeni a táplálkozást, bár ez csak amolyan bevezetés *az éjjeli dáridóhoz. Akkor egybegyűl- nék a családok, hogy ínyenc falatokfcar kárpótolják ma­gukat a nappali önmegtar­tóztatásáért. Akik kiérdemel­ték — mert napközben való­ban távoltartották magúk­tól az élelmet —, a hajnali óráikat szűnni nem akaró evéssel tölthetik. A testi gyötrelmek és örö­mök váltakozásán túlmenően a Ramadán — akár egy hosszan tartó vallási ünnep — a hatalmas közösséghez tartozás felemelő érzését nyújtja a muszlimök milliói­nak. A Korán tanítása sze­rint a böjtöt elszenvedők az ítélet napján az Ür jobbján fognak állni és a Paradi­csomiba kerülnek. Akik nem voltak önmegtartóztatók, azok Allah baljára kerülnék, ennek minden következmé­nyével ... Ma a pingvinek földrésze A hatodik kontinens az ott működő kutató állomásokkal > A Greenpeace-mozgalom ter­mészetvédelmi övezetté akar. ja nyilvánítani az Antarktiszt Ezek után, bő kétszáz év elteltével a helyzet merőben másnak látszik. Geológiai ku­tatások bizonyítják, hogy a jeges felszín alatt 2—4 ldlo- méternyire húzódó föld mé­lye aranyat, mangánt, ba- uxitot, krómot, gyémántot és urániumot rejt. Óriásira becsülik az itteni olaj- és földgáz-tartalékokat is. Lenne tehát mit kisajátí­tani, s lenne, aki szívesen vállalkozna erre. A hatodik kontinens nagy szeleteire századunk folyamán hét or­szág — Argentína, Ausztrá­lia, Chile, Franciaország, Nagy-Britannia, Norvégiá és Ű,j-Zél|and — jelentette be igényét. Az Antarktisz-szerződés gyengéje, hogy nyitva hagyta a területi követelések kérdé­sét és nem rendelkezik a természeti kincsek kiterme­léséről. Ez utóbbi problémát — kevés eredménnyel ugyan —, de 1982 óta tárgyalásos úton próbálják megoldani a szerződést aláíró országpk. A területi kérdések esetében azonban az ellenlábasok in­kább csak fagyosan mérege­tik egymást. Mind a terüle­ti felosztás, mind a bányá­szat kérdése komoly aggo­dalmakat kelt a környezet- védőik körében. Túlságosan sötét képet fes­teni a kontinens jövőjéről még korai. Márcsak azért is, mert a terület kincsei kiak­názásának még nem értek meg a műszaki feltételei. Az amerikai Exxon olajtársaság egy geológusának kijelenté­se szerint ugyanis „a jégtáb­lák, amelyek mérete néha vetekszik Massachusetts állam területével, úgy gyűr­nék össze az olajkutakat,' mint a részeg ember a sö­rösdobozt”. Ezen múlna csak minden? Pogár Demeter

Next

/
Thumbnails
Contents