Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-28 / 124. szám

1987. május 28., csütörtök Somogyi Néplap 5 AZ KAP, AKI KÉR Elsősegélynyújtás és csecsemőgondozás Kihasználatlan lehetőségek A szociális segélyezés helyzete Somogybán Diákok — versenyben A Megyei Társadalombizto­sítási Tanács elé került két jelentés itartalmas és sokrétű volt, ám ezekből csak a ta­nácsok, illetve az MTT mel­lett működő szakbizottság segélyezési tevékenységéről kaphattunk képet. Nem úgy a szociális segélyezés szinte áttekinthetetlen és anomá­liákat rejtő megyei helyze­téről. A számoszlopokból sok minden kiderül, arra azon­ban a megyei tanács szak- irányitója sem mert vállal­kozni, hogy akárcsak meg is becsülje a megyében segé­lyezésre fordított évi össze­get. A tanácsok, a különféle szervek és vállalatok sokféle címen nyújtanak segélyeket, s gyakran nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. A két jelentés szerint a szociális segélyezés alapvető­en a múlt évben elérte cél­ját. A mondat lényeges ki­fejezése az „alapvetően". A társadalombiztosítási tanács­nak a témát részleteiben is ismerő tagjai közül ugyanis volt aki úgy fogalmazott: a minden tekintetben igazsá­gos elosztás csak cél lehet. Ma elsősorban az kap se­gélyt, aki kér. Az egyik gond a segélye­zési rendszer elaprózottsága. Hogy ez milyen visszássá­gokhoz vezethet, azt jól mu­tatta a példa, amelyet a Pa- mutfonó-ipari Vállalat ka­posvári gyárának segélyezé­si felelőse mondott. Egy gáz­számla kifizetéséhez 600 fo­rint vállalati segélyt adtak. Az illető ezután ugyanazzal a számlával a gyámügyi szer­vekhez fordult segélyért, ahol 1500 forintot kapott. Ezután a tanács egészségügyi osz­tályát kereste fel... Mind­ez csak véletlenül derült ki. amikor a tanácsi ügyintéző fölhívta a vállalatot, hogy segélyt eszközöljön ki a „sze­rencsétlen" asszonynak. Az MTT segélyezési szak­bizottsága legutóbbi ülést előtt szúrópróbaszerűen ke­resett fel tíz visszatérően segélyért folyamodót. Mint kiderült, hat esetben meg­alapozatlan volt a kérelem. Elgondolkodtató arány ez, ha tudjuk, hogy a tanácsojt — különösen a nagyobb te­lepüléseken — nagyrészt a kérelmező bemondása alap­ján készítik el a szűkszavú környezettanulmányt. Könnyű volna ennek kap­csán pálcát törni az íróasz­talhoz ragadt ügyintézők fe­lett, ám mint Dudák Lajos, a megyei tanács szociálpoli­tikai csoportvezetője el­mondta, a tanácsi dolgozók­nak évente több mint 16 ezer ilyen üggyel kell fog­lalkozniuk túlnyomórészt csatolt, sokadik feladatként. S bár képtelenségnek látszik, hogy minden néhány száz forintos segélyügyben hely­színi vizsgálatot végezzenek, azt a csoportvezető is elis­merte. hogy e munkában sok a javítani való. A körülte­kintőbb ügyintézés és a más szervekkel való jobb kapcso­lattartás megalapozottabbá tenné a segélyezést. Sajnos á gond nemcsak az, hogy oly­kor azok is kapnak segélyt, akiknél nem indokolt, ha­nem az is, hogy sokan nem kapnak a . valóban rászoru­Ötöst bárki kaphat A KÖZÖSSÉG NEVELŐ EREJE — A jók tündért, a rosz- szak boszorkányt kaptak. Aki sok tündért összegyűjtött, annak képeslapot, kifestőt adott-a tanítónéni. Nagyon büszkék voltunk ezekre, né­hányat még ma is őrzök kö­zülük — emlékszik vissza Halász Anett hatodik osztá­lyos tanuló. Régen volit, ami­kor a kislány először lépte ót az iskola kapuját. Az ak­kori osztályzatok a feledés homályába merültek, de a dicséreteket, biztató szava­kat ma is őrzi az emlékezet. S ahogy múltak az évek, komolyodtak a gyerekek, úgy változtak a dicséretek is.‘ Eltűntek a jó tündérek, ok­levelek, kitüntetések várják most a legkiválóbbakat. Ám­de ennek is ugyanolyan tisz­ta szívvel örülnek a gyere­kek? Mennyire fontos a jó osztályzatok mellett a bizta­tás, a dicséret? — Ötöst kaphat, aki soká­ig tud ülni a könyv mellett — summázza véleményét a nyolcadik osztályos Stágl Róbert, a Kisfaludy iskolá­ból. Jó jegyet mindennap szerezhetünk, de a dicséret­ért többet is kell nyújtani. Ezt sokkal ritkábban kapunk, ezért az értéke is nagyobb. Igaz, anyukám mindig azt kérdezi először: Hányast kaptál ma kisfiam, de annak is nagyon örül, ha megdi­csértek. Mindenkinek jól esik az elismerés, különösen akkor örülünk, ha egy gyen­gébb tanuló kap dicséretet az osztályban. — Van egy tanítványom, aki kettesnél jobban nem tudja megtanulni a tananya­got. Mégis szaktanári dicsé­retben részesítettem, mert szinite minden órára hozott valamilyen szemléltetőesz­közt, könyvet, filmet vagy diát. Azt gondolom, nemcsak a legjobbakat kell állandóan dicsérni, mindenkiben észre kell venni az értékeset, a jót, s ezt hangsúlyozva még jobb, még eredményesebb munkára sarkallni — val'l a pedagógiai munka rejtelmei­ről Jakab Tiborné, a közgaz­dasági szakközépiskola osz­tályfőnöki munkaközösségé­nek vezetője. Elmondta, hogy néhány évvel ezelőtt az ok­tatás sokkal osztályzat-köz- pontúbb volt A kép azóta megváltozott. Ma már versenyek, mozgal­mak, kitüntetések egész sora várja a diákokat. A szeptem­berben életbe lépő új műkö­dési szabályzatot, amely egy­ségesíti a jutalmazási és büntetési rendszert, nemrég megvitatták az intézmény­ben. Tanárok, diákok közö­sen állították össze ennek különböző formáit. A KISZ által összeállított terv az ok­tatókénál szigorúbb követel­ményeket és megrovásokat fogalmazott meg. A miért­ről Horváth Tünde, az. isko­lai KISZ-bizottság titkára beszél. — Szeretnénk, ha az osz­tályokban nemcsak a tanul­mányi átlag, hanem a közös­ségi szellem, s a fegyelem is erősödne. Tudom, nem lehet ezt írásokkal, rendeletekkel szabályozni, de reméljük, hogy az új szabályzatot min­denki elfogadja, azért is, mert bárki elmondhatta a véleményét. A legnagyobb vita a büntetések meghatá­rozásánál volt. Sokat gon­dolkodtunk azon, mik lehet­nek a leghatékonyabb for­mák, amellyel hatni tudunk társainkra. Ügy vettük ész­re, a tőlük kapott büntetés­nek nagyobb a nevelőereje, mint a tanári megrovásnak. Azért is fontos számunkra, hogy ne legyenek rendbon­tók az osztályban, mert sok vetélkedőt, versenyt rendez­nek az iskolában, meghirde­tik a legjobban tanuló osz­tály, a legjobb közösség ván­dorzászlaját, s ezekre csak akkor pályázhatunk sikerrel, ha mindenki komolyan veszi a feladatokat. — Az iskolában nemcsak tanulni kell, sok egyéb fel­adatunk is van a négy év alatt, s örülünk, ha ezt va­lamivel _ jutalmazzák, vagy elismerik. Ügy gondolom, hogy a biztató szavaknak nemcsak a kisgyermekkor­ban van jelentőségük. Jó, ha ezek végigkísérik az ember életét. lók közül. Vagy azért, mert nincs aki a kérelmet megír­ja nekik, vagy mert nem is­merik lehetőségeiket. Dr. Balogh Ágnes, az MTT tagja a gyógyszer-segélyek­kel kapcsolatban említett er­re példát. A járadékra jogosult tsz- tagoknak nyújtott összeget a helyi tanácsok a tsz-vezető- ségek javaslatára a legki­sebb özvegyi nyugdíj erejéig kiegészíthetik. Ez is a ki­használatlan lehetőségek so­rába tartozik. Sok vitára ad okot a rá­szorultság elbírálása. Külö­nösen gyakori a vélemény­különbség az elöljáróságok tagjai és a székhelyközség tanácsi ügyintézője között. Az előbbiek személyesen is ismerik a kérelmezőt. Tud­ják, hogy tisztességesen dol­gozott-e, netán a korábbi segélyeket is a kocsmába hordta, s azt is, ha például a szerény nyugdíj viszony­lagos jómódot takar. A ta­nácsi ügyintézők ezzel szem­ben pusztán a „tól-ig”-ek és a paragrafusok alapján dön­tenek. Dudák Lajos nem vitatta, hogy az elöljáróságok állás­pontja az elfogadhatóbb, ám mint mondta, nem lehet az igazságosságról vitatkozni akkor, ha valakinek a jöve­delme nem éri el a létmini­mumot. Akkor sem, ha em­berileg „nem érdemli meg” a gondoskodást. Mindenkép­pen megalapozottabbá tenné azonban a segélyezést, ha több társadalmi közösség kapcsolódna be a környezet- tanulmányok készítésébe. Az esetenkénti segélyek összege zömében egy-két ezer forint. A tanácsok ilyen jellegű segélyezése megha­ladja az évi 25 millió1 forin­tot. A megyében évente ki­fizetett segély óvatos számí­tás szerint is több mint 100 millió forintra rúg. A tanácsi gazdálkodás ön­állóvá válása óta a segélye­zéssel kapcsolatos ellátási fe­lelősség a helyi tanácsoké. Ez azt is jelenti, hogy ha va­lamely okból csökken a ta­nácsok bevétele, ezzel ará­nyosan le kell faragniuk a szociális kiadásokból is. Ezért is fontos, hogy minden fo­rint oda kerüljön, ahol a legtöbbet segíthet. A szociális segélyezést le­het jobban és még jobban csinálni, a jelzett gondok megoldását azonban csupán a szociálpolitika szervezeti kereteinek megújulásától, az egységes családvédelmi rend­szertől várhatunk. Bíró Ferenc Mintegy száz diák vett részt a Vöröskereszt megyei vezetősége szervezésében a középiskolások megyei első­segélynyújtó és az általános iskolások csecsemőgondozó versenyén. A Siófoki Kereskedelmi- és Vendéglátóipari Szakkö­zépiskola tanulói éppen ar­ról tanácskoztak, hogy az oktatófilm a tankönyv kevés segítséget nyújtott a verseny feladatainak megoldásához. — Ügyelni kell arra, hogy a sérültek ellátásánál fölis­merjék a helyes sorrendet — fűzött megjegyzést a ver­senyhez — dr. Szőllősy Já­nos, a mentőszolgálat vezető főorvosa. Különösen nehéz az eszméletlen állapot és a sebesülés esetén a döntés. Közben telt az idő, de a sétálgató az állán „vérző" betegre és az ambu babára nem figyelt senki. No és a telefon! Valakinek rögtön riasztani kellett volna a mentőket. — Sajnos e mulasztás miatt. sok pontot vesztett a siófoki csapat. A tapaszta­lat: a diákoknál még nincs megfelelő arányban az el­méleti tudás és a gyakorlati ismeret. Ilyen helyzetekben figyelhető meg leginkább ez hiányosság. Pedig oktatóbá­bu és több felszerelés is kellő mennyiségben áll ren­delkezésre ahhoz, hogy he­lyesen alkalmazzák az isme­reteket. Az egészségügyi szakközépiskolai és • szak­munkástanulókkal szemben a követelményék magasab­bak. Égett sérültet kellett el­látni a másik helyen. — A „csapdák” elég gya­koriak — mondta dr. Bozsik József siófoki gyógyszerész, a városi vöröskereszt .tagja. — Előfordult, hogy az égett beteget nem szabadí­tották meg a felesleges ru­hadaraboktól, és a szomjú­ságról panaszkodó hasi sé­rültet majdnem megitatták. Ez súlyos tévedés volt. — A babát megfordítom, így ni — kísérte magyará­zattal a babafürdetés előké­születeit Gubasóczi Ágnes, a somogyudvarhelyi általános iskola csapatának tagja. Társai gondosan kezére ad­ták a vattát, a pelenkát. A zsűri tagjai dr. Balogh Er­zsébet, körzeti gyermekorvos vezetésével minden mozdu­latot figyelemmel kísértek. A földszinten szintén három helyen folyt a verseny, egy állomáson pedig szellemi to­tót kellett kitölteniük a csecsemőgondozást tanuló diákoknak. — Az elsősegélynyújtó versenyben a Kaposvári Mun­kácsy Mihály Gimnázium és Egészségügyi Szakközépisko­la csapata, Fekete Miklósné tanár vezetésével érte el a legjobb eredményt. Az egész­ségügyi szak- és szakközép- iskolák kategóriájában is a kaposvári egészségügyi szak­iskolások lettek az elsők dr. Rácz Jenőné tanár vezetésé­vel. A szakmunkásképzősök versenyében az ugyancsak kaposvári 503-as Ipari Szak­munkásképző Intézet csapa­ta Csiffáry Sándorné vezeté­sével bizonyult a legjobb­nak. A csecsemőgondozói vetél­kedőn első helyezést ért el a kaposvári Kinizsi lakótelepi általános iskola csapata dr. Bíró Hunomé iskolai védő­nő felkészítésével. Második helyezett lett a balatonsza- badi, harmadik a barcsi I. számú áltlános iskola csapa­ta. Az első helyezetteket május végén Csillebércen várják az országos verseny­re. V. A. Pályázati felhívás A művelődési miniszter alapítványt hozott létre a művészeti, közművelődési és az ezekkel összefüggő tudo­mányos tevékenység, tehet­ség kibontakoztatása, ösztön­zése érdekében. i Az alapítványból támoga­tásban részesíthetők: alkotó- és előadóművészek, a köz- művelődés szakemberei, az esztétika, a művelődéstudo­mány, a művészetszociológia, a pedagógia, a pszichológia területén tevékenykedő tu­dományos szakemberek, ku­tatócsoportok, alkotói társu­Ismeretek terjesztése főiskolás fokon lások, valamint meghatáro­zott tapasztalatok összegzé­sére felkért szakemberek és csoportok. Eddig száznegyvenen végeztek Több mint tíz esztendeje alakult meg a kaposvári mezőgazdasági főiskolán a TIT hallgatói alapszervezet. Azóta mintegy nyolcszáz előadást tartottak a megyé­ben, s száznegyvenen a dip­loma mellé megszerezték a TIT előadói tanfolyamáról szóló előadói képesítést is. Az alapszervezet munkáját a Hazafias Népfront kiváló társadalmi munkáért plaket­tel, a TIT országos elnöksé­ge pedig aranykoszorús em­lékplakettel ismerte el. A csoport munkájáról Horváth Józseffel, a TIT hallgatói csoport vezetőjével beszél­gettünk. —■ Intézményünkben 1976 novemberében alakult meg a hallgatói TIT-a lapszervezet. Az azóta eltelt tizenegy év­ben igyekeztünk folytatni azt a színvonalas ismeretter­jesztő tevékenységet, ame­lyet jogelődünktől, a felsői fokú technikumtól eszmei örökségként kaptunk. Annak idején tizenhat lel­kes hallgatóval kezdtük a munkát. Létszámunk az évek során harminc-negy­ven lett, valamennyien az agrárszakosztályban dolgoz­tak, dolgoznak. A szervezet egyik lényeges TIT-tevékenysége az 1977 óta folyamatosan végzett előadóképzés, amelyet a MÉM által megfogalmazott irányelvek alapján indította el. Ez többek között a kö­vetkezőket tartalmazza: „Az általánosabb művelt­ség megszerzését és majdani terjesztését segíti elő, ha az agrárfelsőoktatási intézmé­nyekben lehetővé teszik a tanulmányok folyamán a hallgatóknak a TIT társai dalmi szakoktatói képzettség megszervezését”. Általában az ismeretter­jesztő munka módszertaná­nak oktatását tanítjuk eze­ken a tanfolyamokon — mondja Horváth József, — Feldolgozzuk a korszerű mű­veltséggel, értelmiségi sze­repkörrel, a közművelődés irányítórendszerével kap­csolatos kérdéseket és gon­dot fordítunk arra is, hogy pedagógiai, pszichológiai is­mereteket szerezzenek maj­dani előadóink. Ugyanilyen fontos a retorikai képzés is, hiszen a legjobb téma is megköveteli az érdekes elő­adást. Emellett igyekszünk minden hallgatónknak ta­nulmányai során előadást biztosítani. Jó kapcsolatokat tartunk fenn a gödöllői egyetem és a szarvasi főiskolai kar TIT-alapszervezeteivel. Kö­zös találkozásainkkor szer­zett tapasztalatainkat hasz­nosítani tudjuk a munkánk­ban. Egy-egy tanfolyam végén a résztvevők bizottság előtt beszámolót tartanak. Általá­ban a mezőgazdasági könyv­hónap során könyvismerte­tőt tartanak a hallgatók, s el­nyerik a TIT-szervezet által alapított előadói oklevelet. Eddig száznegyvenen vé­geztek nálunk. Úgy érezzük, hogy sikeresen valósíthatjuk meg a tanfolyam révén azt az. eredeti elképzelésünket, amely a közművelődés egyik fontos fórumának tekintette és tekinti jelenleg is a hall­gatók TIT-munkába való bekapcsolását. Fontos ez, hi­szen a főiskoláról kikerülve,, mint középvezetők, a falu szellemi életének hasznos és tevékeny részeseivé válhat­nak hallgatóink. V. I. Az elbírálásnál előnyben részesítik a fiatalokat, to­vábbá azokat, akik egy-egy kézzelfogható művészeti, tu­dományos alkotás vagy pro­dukció megvalósításához kérnek támogatást. Az Eötvös József-alapít- vány Kuratóriuma nyilvános pályázatot hirdet a támoga­tások elnyerésére, amely le­het ösztöndíj, illetve hozzá­járulás külföldi tanulmány­úihoz. A részletes szakmai in­doklással ellátott pályázato­kat legkésőbb július 15-ig kell beküldeni az Eötvös Jó- zsef-Alapítvány titkárságára (Művelődési Minisztérium, Budapest V., Szalai u. 10/14. 1884); fel kell tüntetni, hogy a jelentkező milyen ösztön­díjban, támogatásban része­sül, vagy részesült két éven belül más forrásból. Az ösztöndíjakról általában évente egyszer döntenek (szeptember 1—augusztus 31 közötti időtartamra). Az egyéb támogatások odaítélé­se folyamatos és a Kuratóri­um minden év augusztus 20- ig nyilvánosságra hozza a támogatásban részesültek jegyzékét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents