Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-28 / 124. szám
2 Somogyi Néplap 1987. május 28., csütörtök Felelős döntések előtt Hét szocialista ország vezetőit köszönti a 750 éves Berlin, és hét szocialista ország vezetői köszöntik a 750 éves Berlint. A Varsói Szerződés csúcstalálkozóját azonban nem a jubileumi ünnepségek forgatagába helyezi a viliág, hanem egy nagyon is aggasztó katonapolitikai helyzetbe, amely a vezető nyugati hatalmak erőpolitikai megszállottságának következménye. Amilyen hatékonynak bizonyult a Varsói Szerződés az elmúlt több mint három évtizedben katonai-biztonsági értelemben, olyan kevéssé sikerült az egyetemes leszerelés és az európai regionális fegyverzetkorlátozás vonalán keresztülvinnie kezdeményezéseit. Pedig a világ ellensége nemcsak a háború, hanem a fegyverkezés is, és ha nem sikerül ennek gátat vetni, az emberiség képtelen lesz rohamosan szaporodó problémáit megoldani. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé 1983- as prágai, 1985-ös szófiai és 1986-os budapesti ülésszaka óta is kétségtelenné vált, hogy az Egyesült Államok gátlástalanul folytatja a fegyverkezési hajsza kiterjesztését a kozmoszra, nem hajlandó beszüntetni az atomfegyver- kísérleteket, növeli katonai költségvetését, ebből féltucat hadászati fegyverkezési programot finanszíroz, megkötött szerződéseket vagy átértelmez vagy nem ratifikál, aláásva a hagyományos nemzetközi jogrendet. A NATO pedig keretet ad nemcsak az „előretolt védelem” amerikai doktrínájának, hanem vezető nyugat-európai tagállamai szertelen katonai ambícióinak, leszerelés-ellenes zavarkeltésnek is. Ahogy Washingtonban feledésbe merülnek a szovjet—amerikai csúcstalálkozókon egyeztetett következtetések, a NATO saját korábbi javaslataival sem kíván azonosulni. Amilyen mértékben Európa telítődik új nukleáris fegyverekkel, és ahogy közeledik az amerikai elnökválasztás időpontja, egyre sürgetőbbé válik egy újabb szovjet— amerikai csúcstalállkozó, amelynek kontinensünket legalább a közép-hatótávolságú szovjet és amerikai fegyverektől mentesíteni kellene, ha már megmaradnak ott az amerikai közép-hatósugarú, valamint a brit és francia „hadászati” nukleáris eszközök. A Varsói Szerződés hozzájárult e kérdéskör önálló, megtárgyalásához, de hozzájárult ahhoz is, hogy a NATO- nak részint az ázsiai térséggel, részint'az európai hadműveleti-harcászati rakétákkal, részint pedig a hagyományos erőkkel és eszközökkel kapcsolatos aggodalmait tekintetbe vegye. Célja Európa atomfegyvermentesítése és ennek érdekében kész engedményekre. Célja a hagyományos erők lényeges megritkítása és szétválasztása kontinensünkön és ennek érdekében hajlandó a fölénytényezők kétoldalú kölcsönös lefaragására. Nem hajlandó viszont elfogadni azt a nyugati érvelést, hogy a Varsói Szerződés minden térségében és minden fegyverfajtában „nyomasztó fölényben" van, mert ez az érvelés tárgyalás- és megegyezés-ellenes, nem felel meg a valóságnak, azoknak az eszköztárához tartozik, akik szeretnék a tárgyálá- si készség látszatát megőrizve „megóvni” a Nyugatot mindenféle leszereléstől, a fegyverkezés mindenfajta korlátozásától. A NATO mostanában olyannyira reklámozott konzultációival ellentétben a Varsói Szerződés számára Berlin is a konstruktív tanácskozás fóruma lesz. Nem kétséges, hogy a Politikai Tanácskozó Testület az új politikai gondolkodásmód szellemében, az elégséges biztonság ésszerű szükségleteit tartva szem előtt, ismét elébe megy az elfogadható nyugati biztonságpolitikai és fegyverzetellenőrzési elképzeléseknek, honorálni fogja a megegyezési készség legapróbb megnyilvánulását is. A leszerelés problémájának az az átfogó megközelítése, amelyre tavaly júniusban a budapesti PTT-ülés példát mutatott, a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottságának ez év márciusi állásfoglalásai, a nemrégiben előterjesztett Jaruzelski-terv — mind megannyi lehetőség kelet—nyugati — akár legfelsőbb szintű — eszmecserékre és megállapodásokra. Európa nagyot lépett előre Stockholmmal a katonai bizalomerősítés, a helyszíni ellenőrzés, a Nyugat által szorgalmazott katonai „átlátszóság” irányában. A Varsói Szerződés és a NATO közötti közvetlen érintkezésfelvétel első tapasztalatai is rendelkezésre állnak. Mindezek némileg biztató jelek. Az atlanti szövetség vezető szerveinek e heti tanácskozásai nem szűkölködtek pozitív fogadkozásokban. A Varsói Szerződés ma kezdődő kétnapos tanácskozása nem fogja megakadályozni, hogy Nyugat bizonyítsa szándéknyilatkozatainak őszinteségét. Pirityi Sándor _________________________________________________ M ihail Gorbacsov befejezte látogatását Romániában Történelem és személyiségek Mihail Gorbacsov, az SZKP KB fő-titkára szerdán befejezte romániai hivatalos baráti látogatását és a kora délutáni órákban elutazott Bukarestből. Az otopeni repülőtéren Mihail Gorbacso-vot, feleségét, Raisza Gorbacsovát és Vagyim Medvegyevet, az SZKP KB titkárát Nicolae CeausescU' az RKP főtitkára, Románia köztársasági elnöke és felesége, Elena Nem hivatalos adatok szerint az ír választópolgárok többsége szerdán „a Közös Piacra szavazott”. Ennek nyomán Dublin is ratifikálhatja azt az „Egységes Európai Okmányt” amelynek értelmében 1992-ig megteremtik az EGK egységes belső piacát, és erősítik a nyugateurópai közösség politikai integrációját. A népszavazásra azután került sor, hogy az ír legfelsőbb bíróság áprilisban alkotmányellenesnek nyilvánította a tavaly februárban aláírt közös piaci egyezmény egyes rendelkezéseit. Az európai közösség többi 11 tagja már ratifikálta az okmányt. Az amerikai katonai vezetés már kijelölte azokat a potenciális iráni célpontokat, amelyeket az Egyesült Államok megtámadna abban az esetben, ha Irán támadást inténze a Perzsa (Arab)- öbölben cirkáló amerikai hadihajók, vagy az általuk kísért kuvaiti és amerikai teherszállító hajók ellen. Az ABC televíziós hálózat kedd esti jelentése szerint a Ceausescu, valamint számos más román vezető személyiség búcsúztatta. Mihail Gorbacsov szerdán délelőtt zárómegbeszélést tartott vendéglátójával, Nicolae Ceausescuval. Ezután városnézésen vett részt, amelynek során megtekintette a román főváros néhány történelmi és építészeti nevezetességét, felkeresett egy lakótelepet, valamint több új bukaresti építkezést. A legnagyobb ír pártok közlése szerint a szavazóknak több mint hatvan százaléka mondott igent az egyezményre. Mind a kormányzó Köztársasági Párt, mind az ellenzék fő ereje, a Fine Gael a Közös Piac mellett foglalt állást, ellenzői elsősorban egyes egyházi szervezetek, szakszervezetek, és különböző békecsoportok voltak. A népszavazáson alacsony volt a részvétel, a szavazásra jogosultak alig 45 százaléka járult az urnákhoz. Charles Haughey ír miniszterelnök máris győzelemnek nevezte a szavazás eredményét. Ügy értékelte, hogy „az ír nép elkötelezte magát javasolt célpontok között mindenekelőtt Iránnak a Hormuzi-szoros partja mentén telepített rakétaütegei, a Bandar Abbasz-i haditengerészeti támaszpont, valamint- az öböl térségében levő iráni katonai repülőterek szerepelnek. Végleges döntés azonban még nincs, s egyelőre nem határozták meg pontosan, milyen erőket alkalmazzanak jelenleg az öbölben. A szovjet társadalom fejlődését fékező tehetetlenségi erő leküzdése elképzelhetetlen a múlt feltárása nélkül. Fél év alatt történelmi vitacikkek egész sorozata jelent meg, s ezek nem hagyják figyelmen kívül a szovjet párt első embereinek személyiségi vonásait, konkrét szerepét sem. A Moszkovszkije Novosztyi egyik korábbi számában újra közölte Leninnek a Központi Bizottsághoz intézett levelét, amelyben Sztálin személyiségjegyeinek ellentmondásaira figyelmeztetett, s megkérdőjelezte alkalmasságát a párt vezetőjének posztjára. Kevéssel később ugyanebben a lapban hangsúlyozta egy történész, hogy a jövő feladatai csak a múlt hibáinak teljes feltárása után határozhatók meg egyértelműen. Ugyancsak a Moszkovszkije Novosztyi egyik legutóbbi számában hangsúlyozta egy a régebbi nemzedékhez tartozó tudós, hogy a történelmet nem lehet a jelen igényeihez idomítani, a korábbi alapos kutatások következtetéseinek a továbbiakban is érvényeseknek kell maradniuk. Az első cikk szerzője válaszában hangsúlyozta, hogy a történettudomány nem egyenlő a tények halmazával, szemléletét, hasznát az azokból levont következtetések pontossága határozza 'meg. Olvasói levélben feltett kérdés nyomán foglalkozott vasárnapi számában Sztálin személyiségének értékelésével az SZKP KB egyik napilapja, a SZocialisztyicsesz- kaja Indusztrija. A cikk szerzője, Alekszandr Szam- szonov akadémikus, elsősorban a nagy honvédő háború történetének kiváló kutatója, megpróbál leszámolni azzal a legendával, hogy korábban a nép egybeforrott Sztálin személyével. Mint a háború egykori résztvevője is visszautasítja azt az állítást, hogy a katonák „A hazáért, Sztálinért” felkiáltással indultak volna a harcba. Ezt inkább a frontról származó tudósítások állították, s a személyi kultusz megnyilvánulásaként értékelhető buzgalom volt — írja. Ugyanilyen képet festettek az özvegyeknek küldött értesítések, amelyben hősi halált halt férjükről a parancsnokok azt állították, hogy ezzal a kiáltással indultak a végső rohamra. Személyes ismerőseinek példáján vonja kétségbe e levelek hitelét a szerző. A tudós nem vonja kétségbe a sztálini időszak eredményeit, de felhívja a figyelmet arra, hogy a párt és a nép sikereit nem szabad csupán Sztálin nevével összekapcsolni. Sztálin súlyos hi- * bákat követett el, egyebek között abból a téves elméleti megfontolásból, hogy a szocializmus erősödése során az osztályharc nem gyengül, hanem erősödik. Az állambiztonsági szerveket már a háború előtt nem a párt, hanem saját ellenőrzése alá vonta, s a nép olyan ellenségeinek adott bizalmat, mint Jagoda, Jezsov, Béri ja. A koholt „Tuhacsevszkij- öisszeesküvés” ürügyén kiváló katonai vezetőket végeztetett ki: Tuhacsevszkijt, Jakirt, Bljuhert, Uborevicset, Jegorovot. A szovjet katonai elképzelések értelmében az ellenséggel saját területén kellett volna harcolni, Sztálin viszont nem akarta „provokálni” a náci Németországot, így a nyilvánvaló jeleket is figyelmen kívül hagyta. A németeknek módjuk volt felderítő repüléseket és diver- ziós cselekményeket végrehajtani. Ennek — s nem a mondvacsinált „Pavlov-ösz- szeesküvésnek”, vagy más állítólagos árulók tevékenységének — tudható be, hogy a háború első napján 1200 szovjet repülőgép semmisült meg a földön, hogy az ellenséges csapatok végül is Le- ningrádig, Moszkváig, Sztálingrádig jutottak. Sztálin nem vette figyelembe Richard Sorge hírszerző Tokióból küldött pontos jelentéseit, amelyek még a háború kezdetének napját, a felvonuló erők nagyságát is előre jelezték. Sztálin 1942 őszéig óriási számítási hibákat követett el. Igaz, a katonák szaktudását kihasználva sikeresen megtanúlta a korszerű hadviselés módszereit, s főparancsnokként a második sza kaszban fontos szerepet játszott a győzelem kivívásában — mondja ki Szamszo- nov akadémikus. Hangsúlyozza, hogy Georgij Zsukov volt az igazi nagy szovjet hadvezér, „a tábornok, aki nem szenvedett vereséget”. Ezzel lényegében igazat ad azoknak a művészeknek, akik — tudván, hogy a Sztálin és Zsukov közötti katonai viták széles körben ismertek — Zsukov személyét állították alkotásaik középpontjába, közvetetten kérdőjelezve meg Sztálin érdemeit. Ugyancsak regények és más műalkotások mutatták rá először arra, hogy a bekerítésbe, fogságba kerülés mekkora szégyen volt, az ilyen katonákat eleve „gyanúsakként” kezelték. A történelmet azonban nem lehet csak regények és filmek alapján tanulmányozni — hangsúlyozza a tudós, s maga említi több — részben Sztálin hibás számításai miatt — ^bekerített szovjet hadsereg sorsát, amely nem eléggé ismert, egyebek között azért, mert ezek a hadseregek megsemmisítették archívumukat is. Fel kell tehát kutatni a még élő szemtanúkat, az egykori résztvevőket, akikből mind kevesebben vannak —ajánlja a tudós. Alekszandr Szamszonov hangsúlyozza, hogy a történelemben nem lehetnek sem fehér foltok, sem elhallgatott tények. A kéndást feltevő olvasónak szólnak, de éppen a lap hasábjain szélesebb értelmet kapnak a következő szavai: „javaslom, hogy mélyebben gondolkodjék el azon, milyen szerepet játszott Joszif Visszariono- vics Sztálin az elmúlt idők történelmében”. M. Lengyel László A nápolyi hatóságok egy 22 fos gyermekkereskedö bandát tettek ártalmatlanná. A Villa Ma ioné nevű klinika dolgozói gyermektelen házaspároknak adtak el jó pénzért csecsemőket. A képen: az akció színhelye Népszavazás Írországban A többség a Közös Piacra voksolt az európai közösség iránt”. Ha Irán támad az öbölben... Kijelölték a célpontokat az amerikai katonai vezetők Nyereményjegyzék Az 1987. május 26-án megtar tott Májusi Telelottó jutalom- sorsolásáról, melyen a májusi Telelottó szelvények és a május havi előfizetéses szelvények vettek részt. A nyereményjegyzékben az alábbi rövidítéseket használtuk : A Vásárlási utalvány (3000 fo rint) B Lada 1200 S típusú személy- gépkocsira szóló utalvány C Dacia 1310 TX típusú személygépkocsira szóló utalvány D Szerencse-utalvány (30 000 forint) 2 876 389 h 2 884 702 i 2 909 641 d 2 926 267 h 2 951 206 e 2 959 519 f 2 967 832 g 2 984 458 i 77 385 808 f 77 402 434 e 77 410 474 i E Vásárlási utalvány (10 000 forint) F Vásárlási utalvány (9000 forint) G Vásárlási utalvány (7000 forint) H Vásárlási utalvány (5000 forint) I Vásárlási utalvány (4000 forint) A nyertes szelvényeket 1987. június 16-ig kell a Totó Lottó kirendeltségek, az OTP-fiókok* vagy posta útján a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság címére (1875 Budapest, V., Münnich Ferenc u. 15.) eljuttatni. 82 223 974 h 82 232 287 g 82 240 600 g 82 257 226 h 82 265 539 t 82 282 165 e 82 290 478 t 82 298 791 e 82 307 104 g 82 315 417 e 82 323 730 g 77 419 060 i 77 535 77 427 373 fi i 77 543 77 435 686 77 552 77 443 999 i 77 560 77 452 312 i 77 577 77 468 938 d 77 593 77 477 251 e 77 585 77 485 564 f 82 057 77 502 190 h 82 007 77 518 816 h 82 016 77 527 129 d 442 e 82 066 027 g 755 d 82 082 653 e 068 d 82 099 279 g 381 f 82 115 905 g 007 g 82 132 531 g 633 i 82 149 157 f 320 g 82 157 470 d 714 g 82 165 783 g 836 g 82 174 096 f 149 g 82 207 348 d Egy kirekesztés tanulságai A hír alighanem mindenfelé megütközést kelt. Nemcsak az érintett fővárosokban, hanem \gz ügyben semlegesnek mondható országokban, sőt bizonyosan még ott is, ahol kiadták ezt a rendelekzést. A furcsa döntést hozó külügyminisztérium ugyanis tegy olyan állam nemzetközi politikájáért felelős, amely államnak vezetői mindig is fennen hangoztatták <a tájékoztatás szabadságának fontosságát, s nemegyszer bíráltak országokat, mondván: akadályozzák az újságírók normális munkáját. Most éppen az említett állam, az Egyesült Államok külügyminisztériuma úgy döntött, hogy bevonja a szocialista országok állandó amerikai tudósítóinak belépőit, amely nélkül nem vehetnek részt a napi sajtó- értekezleteken. Illetve eztán csak úgy mehetnek el azokra, ha minden alkalommal külön engedélyt kérnek. Ez a kirekesztés munkájuk egyik legfontosabb eszközét veszi el az amerikai politikáról tudósítóktól. Ebben a hatalmas országban ugyanis annyi minden történik, a politikáról szóló híráradatSzerda esti kommentár olyan hatalmas, hogy nélkülözhetetlen napról napra követni a hivatalos álláspontot. Furcsa egy döntés, különösképpen, hogy eleddig meg sem indokolták. Főképpen meglepő az időpont. Hiszen abban Nyugaton és Keleten is egyetértenek a politikusok, hogy a világ legfontosabb ügyeiben legjobban úgy lehet előrelépni, ha növekszik a bizalom. Márpedig a kulcskérdésben, mint a fegyverzetkorlátozás, vagy általában az enyhülés, aligha segíti a pozitív folyamatokat az ilyen nyíltan bizalomromboló, sőt kifejezetten barátságtalan politikai tett. Ezért aztán eléggé érthetetlen, hogy mi szükség volt erre. Nem világos, hogy az amerikai kormányzat vezetői — ilyen döntést valószínűleg nem alacsony rangú külügyi tisztviselők hoznak ■—, mit várnak ettől, avagy miért akarnak esetleg bosz- szút állni. Most, amikor fegyverzetcsökkentési szerződések megkötésének küszö; bén állunk, amikor újabb szovjet—amerikai - csúcstalálkozó reális reménye teszi kedvezőbbé a nemzetközi légkört. Bizonyosan nem csupán az érintett országokban jutnak most arra a következtetésre, hogy ez nem volt éppen túl okos, s pláne nem józan döntés. A. K.
