Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-25 / 121. szám

1987. május 25., hétfő Somogyi Néplap 3 Reform r i Napjaink politikai eszme­cseréiben alighanem a re­form az egyik legtöbbet em­legetett kifejezés. Ám egyál­talán nem biztos, hogy min­denki ugyanarra gondol a szó hallatán. Van, akinek a múlt század eleje, a legen­dás reformkor ötlik az eszé­be, másoknak meg talán ép­pen az, hogy a munkásmoz­galomban a reform jelszavát annak idején egy olyan irányzat tűzte zászlajára, amely szembenállt a forra­dalom híveivel, a kommunis­tákkal. Általánosságban szólva a reform valaminek a megvál­tását jelenti. Mégpedig nem csupán kisebb, részleges ja­vítgatást, módosítást, hanem egy adott rendszer lényeges elemeinek átfogó átalakítá­sát. A reformok a- rendszer összműködését érintik, na­gyobb horderejű változáso­kat eredményeznek abban. Ugyanakkor magának a rendszernek a lényegét nem alakítják át valami mássá: a szocializmuson belüli re­formok tehát a szocialista viszonyok alapvető tartal­mát nem változtatják meg, de lényeges pontokon meg­újítják működésüket, haté­konyabbá, jobbá teszik. Hazánkban negyven esz­tendővel ezelőtt forradalmi átalakulás ment végbe: fel­számolták a tőkés magántu­lajdonon alapuló termelési viszonyokat, megszűnt a ki­zsákmányolás, létrejött a munkásosztály hatalma, a szocialista politikai rend­szer. A négy évtizede meg­indult forradalmi folyama­ton belül — mint ezt a te­levíziós beszélgetésekben is kiemelték — három évtized­del ezelőtt ráléptünk a szé­les értelemben vett refor­mok megvalósításának útjá­ra. Az 1956. őszi súlyos és tragikus válság arra késztet­te a szocialista fejlődés irá­nyító erejét, a pártot, hogy politikájának szerves, elvá­laszthatatlan elemévé tegye a törekvést a folytonos meg­újulásra, az idejét múlt vi­szonyok és gyakorlat szün­telen meghaladására. Ez ab­ban az értelemben is jelen­tős reformlépés volt, hogy az MSZMP nemcsak a politika és a munkastílus addigi tor­zulásainak felszámolását ha­tározta el1 (ez ugyanis ön­magában még nem reform, csupán visszatérés a helyes útra), hanem változtatott a szocializmus mindaddig egyedül elképzelhetőnek tar­tott felfogásán, a nemzetkö­zileg addig elfogadott szo­cializmusképen is. Az 1956 óta folytatott re­formpolitikának kiemelkedő fontosságú lépése volt 1968- ban az új gazdasági mecha­nizmus bevezetése. A gazda­ságirányítási rendszer re­formja döntő pontokon újí­totta meg a szocialista ter­melési viszonyokat, miköz­ben épített a társadalmi-gaz­dasági életben 1957-tól bekö­vetkezett változásokra, szer­ves folytatását jelentette azoknak. Az 1968-as reform­ban testet öltött az a már 1957-től mind jobban körvo­nalazódó felismerés, hogy a szocializmus nem lehet vala­miféle minden részletében egyetlen központból vezérelt társadalom, hanem a helyi és középszintű gazdasági és társadalmi egységek, politi­kai szervek megfelelő önál­lósággal (önkormányzattal, önigazgatással) kell, hogy rendelkezzenek. Ily módon elmondható, hogy az 1966- ban elhatározott, és 1968-ban bevezetett gazdaságirányítá­si reform nem születhetett volna meg az 1957-től kiala­kult társadalmi-politikai fel­tételek nélkü-L Ha csaknem két évtized távolából visszatekintünk az 1968. évi reformra, igen je­lentős változásokat vehetünk szómba. A reformnak döntő része volt abban, hogy eb­ben az időszakban lényege­sen javult gazdaságunk al­kalmazkodási készsége, hogy a korábbinál sokkal inkább tudunk igazodni a világgaz­daság, a külső piac igényei­hez. Ehhez az kellett, hogy az a vállalati vezetés, amely­nek korábban a felülről jö­vő utasítások végrehajtása volt a dolga, megtanuljon gazdálkodni, kalkulálni, ke­reskedni. A reform hozta be a ma­gyar gazdaságba a vállalko­zás lehetőségét, a vállalkozó szellemet, mégpedig nem­csak a kisvállalkozások, ha­nem a nagyvállalatok szférá­jában is. A reform következtében termelési viszonyaink job­ban igazodnak a termelő­erők fejlődésének követel­ményeihez, ami különöskép­pen mezőgazdaságunk nem­zetközi összehasonlításában is kiemelkedő eredményei­ben mutatkozott meg; ezál­tal vált hazánk a világ élel­miszerekkel legjobban ellá­tott országainak egyikévé. Hatalmas ugrást hozott a re­form a hiánygazdálkodás le­küzdésében. Mindezt azért indokolt hangsúlyozni, mert a közvé­lemény gyakran nem ilyen­formán ítél. Nem kevesen úgy vélik, hogy a reform in­kább ártott, mint használt: úgy gondolják, a reform hozta az inflációt, a bér­emelkedést meghaladó ár­emeléseket, a fokozódó jöve­delemkülönbségeket, a gaz­dasági növekedés megtorpa­nását, stagnálását. A Szem­benéző adásában ezzel a kér­déssel is nyíltan szembenéz­nek. A valóság az, hogy a krónikusan elhúzódó világ- gazdasági válság kedvezőtlen hatással volt minden köze­pesen fejlett országra, füg­getlenül' attól, tőkés vagy szocialista berendezkedésű- e, s milyen 'fajta irányítási rendszerben működik. A vál­ság negatív hatásait tehát igazságtalan dolog lenne a reform számlájára írni. Az azonban tény, hogy a mi irányítási rendszerünk sem tette lehetővé e hatások igazán sikeres kivédését. S ebben bizony nem kis mér­tékben játszott közre, hogy korábban sok tekintetben következetlenek voltunk a reform céljainak valóra vál­tásában, túlságosan sok volt a kompromisszum, a felemás megoldás. Márpedig az élet az utóbbi időben olyan ta­pasztalattal is gazdagított bennünket, hogy adott eset- .ban még egy következetesen kiépített, kevésbé jó rend­szer is eredményesebb lehet, mint egy olyan, amely alap­elemeiben ugyan jobb, de következetlenül kiépített, mivel abban a jó elemek kölcsönösen leronthatják egymás hatását. A reformfolyamat most ki­bontakozott új szakaszában a cél éppen a következetlen­ségek csökkentése és felszá­molása, a felemás megoldá­sok egyértelműbbé tétele. Most szándékozunk követ­kezetesen megtenni azt, ami­től a várható feszültségek miatti aggodalom túlságosan hosszú ideig visszatartott bennünket. Rá kellett ébred­nünk: az id ej éb ah véghez­vitt reformlépéseit átmene­tileg ugyan okozhatnak kon­fliktusokat —, hiszen min­den változás nemcsak kielé­gít, de sért is bizonyos ér­dekeket —, de hosszú távon csak azáltal akadályozható meg a feszültségek felhal­mozódása, érhető el az el­lentmondások feloldása. A nálunk végbemenő re­formfolyamat nemcsak gaz­dasági, hanem társadalmi jellegű is. Hiszen semmilyen gazdasági reform nem kép­zelhető el megfelelő társa­dalmi közeg nélkül. Ezért a gazdasági döntésekkel pár­huzamosan .megújító lépé­sekre készülünk a társada­lom egyéb szféráiban, így a politikai intézményrendszer­ben is. Ennek a megújulási folyamatnak az élén — s ez egyértelműen kitűnik a Szembenéző adásából is —, jelenleg is a párt áll. Az MSZMP teljes mértékben tudatában van annak, hogy csak a reformok kezdemé­nyezőjeként, megvalósulá­sának politikai irányítója­ként töltheti be társadalmi vezető szerepét, s ebben a szellemben kíván tevékeny­kedni a továbbiakban is. Gyenes László Van jövője az elmaradott térségeknek Befejeződött a kaposvári országos tanácskozás „Mert a baj régen tart, jobb időknek kell közeledni” — ennek a Cervantds-i gon­dolatnak a szelleme hatotta át az elmaradott térségek kibontakozásának lehetősé­gét tárgyaló országos tanács­kozás második napját. Dr. Győri Józsefnek, a me­gyei .tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályve­zetőjének megnyitója után dr. Márton János, az Agrár- gazdasági Kutató Intézet nyugalmazott főigazgatója tartott figyelmet érdemlő előadást. Mint kifejtette, az elmaradott, hátrányos hely­zetű térségek léte nem ma­gyar sajátosság, szinte min­den országban fellelhető az ehhez hasonló gond. Okfej­tésében kitűnően érzékeltet­te azt az ellentmondást, hogy a mezőgazdaság intenzív fej­lesztése egyes területek, fal­vak elsorvadását okozza. Azokon a tájakon, ahol a Kaposváron rendezték meg a belügyi munka önkéntes segítőinek megyei értekezle­tét szombaton délelőtt az Oktatási Igazgatóság nagy­termében. Az elnökségben ott volt Kiss Sándor rendőr vezérőrnagy, belügyminisz­ter-helyettes is. Az önkéntes rendőri szer­vezet 30., az .önkéntes határ­őrmozgalom 35., az önkéntes tűzoltóság 105. évfordulója alkalmából összehívott ta­nácskozást dr. Molnár József ezredes, megyei rendőrfőka­pitány-helyettes nyitotta meg. Borbola Mihály alezre­des, a megyei rendőrfőkapi­tányság közbiztonsági és köz­lekedési osztályának vezetője tartott beszámolót. — Tisztelettel emlékezünk és elismeréssel. gondolunk a belügyi önkéntes mozgalom alapítóira, szervezőire, a sok munkát, fáradságot, helytál­lást vállaló hajdani és jelen­legi munkatársaira. Mun­kánk fontos jellemzője, hogy a Belügyminisztérium meg­alakulásától kezdve egység­ben dolgozunk a néptöme­gekkel és velük együtt véd­jük a szocializmus vívmá­nyait, a közrendet, a közbiz­tonságot, az állampolgárok élet- és vagyonbiztonságát, őrizzük államhatárainkat. A felnőtt önkéntesek mellett ott vannak a jövő utánpótlását jelentő úttörők és ifjúgárdis­ták is. Az osztályvezető felidézte a három terület önkéntes segí­tőinek munkáját a megala­kulástól napjainkig. Kiemelte: csaknem tíz szá­zalékkal nőtt az önkéntes rendőrök által különböző bűncselekmények elkövetése miatt elfogott személyek szá­ma. A határőrség eredmé­nyeihez szintén hozzájárult a lakosság, a párt-, állami és társadalmi szervek, a ha­magas fokú, belterjes gaz­dálkodásnak nincsenek meg a földrajzi, természeti adott­ságai, az „erőszakoílit”, in­tenzív módszerek elkerülhe­tetlenül veszteséget okoznak. Részben emiatt, részben azért, mert az ember és a természet közötti, évezre­dekig tartó egyensúlyt ép­pen a bel térj esi tés bontotta fel, ezeken a vidékeken ér­demes lenne visszatérni a külterjes gazdálkodáshoz. Az extenzív módszereket, a vállalkozásokat, a szakszö­vetkezeti formákat sokan visszalépésnek tekintik, jól­lehet adott helyen és időben éppen egek hozhatnak társa­dalmilag is hasznos ered­ményt, teremthetnek jövőt az e területen élőknek. Arról nem beszélve, hogy az er­dősítések, a külterjes mód­szerek környezetvédelmi cé­lokat, tájmegörzö szerepet is betöltenek. tárőr község-mozgalom, az ifjúgárda, úttörő alegységek, az önkéntes segítők tevé­kenysége. Sokat segítenek a MÁV, a Volán dolgozói. Az átlagosnál hatékonyabb mun­kát végeztek a gyékényesi, bélavári, vízvári, csurgói er­dészeti és barcsi csoportok. Az önkéntes és vállalati tűz­oltóságok a tűz- és kárese­teknél hatékony segítői az állami tűzoltóságnak. A megyei értekezlet részt­vevői közül nyolcán mondták el a véleményüket. Dr. Iha­ros Csaba, a megyei tanács vb-titkára szükségesnek tar­totta, hogy olyan közhangu­lat alakuljon ki: érdemes le­gyen az önkéntes segítők so­raiba lépni. Kiss Sándor bel­ügyminiszter-helyettes a BM párt- és szakmai vezetősége nevében elismerte és megkö­szönte az önkéntesek áldo­zatkészségét. Ezután kitüntetéseket, ju­talmakat, előléptetéseket ad­tak át hatvanhárom résztve­vőnek. Kiss Sándor belügy­miniszter-helyettes nyújtotta át a Haza Szolgálatáért Ér­demérem bronz fokozatát Fdbos János nemesvidi ön­kéntes tűzoltó századosnak, a Közbiztonsági Érem arany fokozatát Rudán József pa- tosfai önkéntes rendőrnek, a Tűzbiztonsági Érem arany fokozatát Csordás János bol- hási önkéntes tűzoltóhad­nagynak, Szentiványi Bélá­nak, a kaposvári textilmű­vek tűzvédelmi bizottsági el­nökének és Balogh István­nak, a Medicor iharosberé- nyi üzembiztonsági főelőadó­jának. Miniszteri dicséretet és pénzjutalmat kapott Mik­lós Gyula csokonyavisontai önkéntes rendőr, Stujber Já­nos drávatamási önkéntes határőr és Buzási László nyugállományú kaposvári tűzoltó őrnagy. Dr. Bartke István, az Or­szágos Tervhivatal tervgaz­dasági osztályvezetője az el­maradott térségek apró tele­püléseinek infrastrukturális fejlesztése fontosságát hang­súlyozta, kiemelve, hogy ön­magában a mezőgazdaság, hosszú távon nem vállalhat­ja a stabilizáló szerepet. Gondolatmenetéhez kapcso­lódott dr. Kiss Pálnak, az Országos Kereskedelmi és Hitelbank elnök-vdzérigaz- gatójának előadása, aki a ki­bontakozás finanszírozási lehetőségeiről szólt Utalt o falusi turizmus fejlesztésé­ben rejlő lehetőségekre, a távközlési, közlekedési, ke­reskedelmi feltételek javí­tásának fontosságára, hang­súlyozva, hogy bár szigorú feltételekkel, de a bank min­den jó célra biztosít hitelt. A tanácskozás témaköré­hez sokak érdeklődését fel- keltően kapcsolódott dr. Ba- binszky Mihálynak, az Ag­rártudományi Egyetem Ál­lattenyésztési Kara tanárá­nak előadása, aki a folyó­völgyi, dombvidéki gyepte­rületek speciális tejtermelési technológiáját: mutatta be szóban és diaképeken. Is­meretes, hogy ezt, a Kapos­váron kidolgozott, a Kapos­vári Állami Tangazdaságban hat év óta bizonyítottan be­vált módszert a miniszté­rium országos elterjesztésre ajánlotta. Az előadásokat követő vi­tában kilencen kértek szót. Nehéz ilenne eldönteni, hogy a sok hasznos javaslatot tar­(hOt perc Munkaverseny és megújulás A Szakszervezetek Somogy Megyei Tanácsa meghívására két nap is Kaposváron tar­tózkodott Vjacseszlav Gri- gorjevics Szmolkov, a „Szo­cialista munkaverseny” cí­mű szovjet folyóirat főszer­kesztője, egyetemi tanár, a filozófiai tudományok dokto­ra. — Miről, kiknek ad infor­mációt, és milyen céllal ké­szül a lap? — kérdeztük a főszerkesztőt. — Alapjában véve a szo­cialista munkaverseny téma­körével foglalkozik. Elméle­ti és módszertani megközelí­tésben, a hazai és a nemzet­közi munkaversenyről ad in­formációt. Minden számában megjelenik egy-egy szocia­lista ország politikusának, ideológiai szakemberének írása. Kritikus hangon ét a fejlődés lehetőségeit felvázol­va többször is megszólalt la­punk hasábjain Gáspár Sán­dor, a SZOT elnöke. Az utóbbi időben cikkeink gyak­ran, eltávolodnak a hivatalos talmazó előadások, vagy az ország legkülönbözőbb tájai­nak sajátos gondjait, útke­reső erőfeszítéseit bemutató hozzászólások adták-e a fó­rum igazi értékét Valójá­ban a kettő együttesen tette teljessé ezt a rendezvényt! A holnapot féltő, talán leg- szorongatóbb kérdésre, hogy lehat-e jövője az átlagnál szegényebb, elmaradott tér­ségek apró településeinek, ahol az emberek százezrei élnek, igenlő választ adott a tanácskozás. Hangot adott ennek a tabi Kovács Ferenc éppúgy, mint Sári Gyula, a tiszaladányi tsz elnöke. Ér­zelmekre is ható szenvedél­lyel hangsúlyozta dr. Gergely Sándor, a karancslapujtői Karancs tsz elnöke, hogy a kibontakozás az emberi szel­lem, szorgalom és lelemény függvénye, egy erdősültebb, üdébb Magyarország-képet vázolt föl, azzal zárva mon­dandóját: „Az elmaradott térségek jövője értekében ezen a két napon egy pár szellemi gyertyát sikerült meggyújtani. Nagyon fontos, hogy ezek a gyertyák né hunyjanak ki!” A tanácskozás összefogla­lójában dr. Tóth Károly, a megyei tanács elnökhelyette­se többek között elmondta, hogy az elszegényedett tér­ségek helyzetének változta­tására vonatkozó, a kibon­takozást szolgáló javaslatok mindegyikét továbbítják az országos főhatóságokhoz, és kifejezte reményét, hogy együttes akarattal mindenütt megtalálják a kiutat V. G. Szmolkovval hangnemtől, az is előfordul, hogy a vélemények ütköz­nek. Ez nagyon figyelemre­méltó mert segíti a gondo­latok előrehaladását;. Az írá­sok egyrészt a közvetlen szakszervezeti szerveknek szólnak, de a munkástól a miniszterig mindenki számá­ra adnak információt. — Az utóbbi két évben a sajtóban is nagy változások­nak lehetünk tanúi. Fokozó­dott a kritikai hangnem. Természetesen csak a kriti­kával nem elégedhetünk meg, a javaslatoknak is he­lyet kell adnunk. A szocialista munkaver­seny évente 35—40 milliárd rubel tiszta hasznot hozott a népgazdaságnak. Ha a lét­rehozott érték minőség te­kintetében el is maradt a kívánalomtól, ez a forma be­fektetés nélkül jelentett „in­jekciót” az állami költségve­tésnek. Az utóbbi időben azonban hanyatlott a szocia­lista munkaverseny, fojto­gatta a formalizmus. Ezért megpróbáltunk reálisabban tekinteni a dolgok menetére, és arra a következtetésre ju­tottunk, hogy a verseny eb­ben a formában nem foly­tatható. A legfontosabbnak tartjuk az új ösztönzők mű­ködésének biztosítását. A központi előírások, utasítások helyett a dolgozó közösségek javaslataira kívánunk tá­maszkodni. — Magyarországi látogatá­sa során milyen benyomá­sokat szerzett az említettek­kel kapcsolatban? — Sok értékes tapasztala­tot gyűjtöttünk a magyar mozgalom tanulmányozása során. Az első kritikai meg­jegyzéseket is az Önök or­szágából, Gáspár Sándor írá­sából olvashattuk. V. A. 1 Gyakorlati szaktudásukról is számot adnak a napokban a megye végzős szakközépiskolá­sai. Kaposváron az Ipari Szakközépiskolában 123 tanuló az érettségi bizonyítvány mellé forgácsoló, géplakatos, elektronikai műszerész és szerszámkészítő (képünkön) szakmunkás - bizonyítványt Is szerez , Védik a közrendet Önkéntes segítők megyei értekezlete

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents