Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-23 / 120. szám

Néplap 1987. május 23., szombat AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPTA Nem akarja elhagyni a katedrát Az alkalmazkodás iskolája — A legrégebben — hu­szonhét éve — itt dolgozó kolléganő. Szakmailag felké­szült, óráira az eredmény-, központúság jellemző. Nagy erénye, hogy sohasem hi­ányzott. Abba a korosztály­ba tartozik, „akik jól húz­nak” — mondta róla az is­kolaigazgató. Molnár Józsefnét, a ka­posvári gyakorló általános iskola tanítónőjét az óráik után is az iskolában talál­tam. Tanítványai — most negyedikesek — ott téblá- boltak körülötte. Meg-meg- ér Intették a kezét, egy vil­lanásra vógigsimították a köpenyét, és kérdeztek. A jelenet sokat elárult a pedagógusról. Az osztályban nyoma sincs az erőszakolt fegyelemnek, az első halk „rendteremtő” szóra elcsitul a zsivaly. — Egyre ritkább az olyan pedagógus, aki több évtize­den át egyazon intézmény­ben tevékenykedik. — Mi a titok nyitja? — Szerintem — mint .minden olyan pályán, amit szívvel-lélékkel választunk, és nem azért, mert máshol nem volt hely — ki is tart äz ember. A szákmai elkö­telezettség mellett ez bor­zasztó nagy szeretetet igé­nyel a gyerekek és a kol­légák iránt. Az olyan taní­tók, mint én is, akik falu­ból indultunk útnak és di­csőség volt, hogy tanulhat­tunk, jobban meg tudják becsülni a helyüket. A há­Atíila kardja, Bocskay koronája... A Hofburg kincsei A Hofburg, az egykori csá­szári palota egyik belső ud­varában rendszeres a sorba­állás. Több mint négy évig tartó átépítés után a napok­ban újra megnyitották a kincstárat, a világ egyik pá­ratlan gyűjteményét, amelyet Bécs 'látogatóinak elmulasz­taniuk nem szabad. S bőven van itt magyar „anyag” is, hiszen nemzeti kincseink kö­zül sok ott maradt, ahonnan évszázadokig kormányoztak bennünket. A kincstár egyik büszkesé­ge például az 1605-ben arany­ból készült, ékkövekkel dú­san borított korona, amelyet a szultán küldött Bocskay István erdélyi fejedelemnek. Itt van Nagy Lajos ezüst­arany kettős keresztje, ben­ne (a hagyomány szerint) Krisztus keresztjéből szárma­zó szilánkok. A keresztet egyébként a múlt században egy bécsi restaurátor egysze­rűen ellopta: hamisított má­solatát adta vissza, az eredé- tit pedig eladta... A máso­lat 1921-ben, amikor hazánk és Ausztria megosztozott a közös javakon, a budapesti Nemzeti Múzeumba került, Bécs viszont ismét szerencsés volt: 1957-ben Londonban és Koppenhágában megtalálták Nagy Lajos kettébontott ke­resztjét, és a kincs újra a Hofburgba került. Itt van az arannyal, ezüst­tel, gyöngyökkel díszített kard, amelyet Attila és Nagy Károly kardjaként egyaránt emelegetnek. Bizonyos csak annyi, hogy a remekművű munka a X. sz. első feléből, Kelet-Európából származik és az összehasonlító kutatá­sok magyar eredetre mutat­nak. nátha tjük Szent István erszényét, sapkáját, a ké­sőbbi századokból pedig a Szt. István-rend lovagjainak csillagát, aranyláncát, tollas- hermelines díszöltözetét... Termeket töltenek meg a Habsburgoknak Európa min­den tájáról, sőt a tengeren­túlról összegyűjtött páratlan aranykincsei, drágakövei. Nem kevesebb látnivalót kí­nálnak a másik részben az egyházi kincstár műremekei, a katolikús ereklyék " (az utóbbiak között Szent Péter foga, keresztfa-darabkák, Bűnbánó Veronika kendőjé­nek maradványa). Eredetiek-e vagy sem, ki tudná megál­lapítani. De mindenképpen történelmet idéznek, sok szá­zad kegyeletét. A mintegy 90 milliós költ- áéggel újjáalakított kincstár területét' az eredetinek két­szeresére növelték, hogy a látogatók tömegei jól láthas­sanak. A textíliákat minden külső fénytől védik, az el­fedett ablakú helyiségekben a különleges belső megvilá­gítás meghitt félhomályt teremt. A golyóálló, betonba ágyazottan földrengésbiztos, acél- és bronzszerkezetű tár­lók portól, természeti csa­pástól és rablóktól egyaránt bizitosan védik kincseiket. ború után nehéz anyagi kö­rülmények között éltünk. A falusi tanító beszélte rá szü­léimét, hogy adjanak él mindent és küldjenek vissza tanulni. Ö — az akkori pél­dakép — adott erőt és biz­tatást a munkához. Azt val­lom, hogy a nehezen elérhe­tő és elvégzett iskola job­ban megfogja az embereket, mint ami könnyen megy. — A gyökereik honnan erednek? — Nemesdéden születtem. Édesapám felvilágosult ipa­rosember volt, tőle kaptam az ösztönzést, és Kun Já- nosnétól, meg Szél Feri bá­csitól, volt tanítómtól. Pá­pán végeztem a Református Nőneveidében. Ennek az in­tézetnek az igazgatója is ne- mesdédi volt. Ő segített ab­ban, hogy a nehéz anyagi körülmények ellenére ta­nulhassak. Náluk leltem má­sodik otthonomra. Az, hogy falusi lányiként ilyen család­ba kerültem, arra is jó volt, hogy megtanultam alkal­mazkodni. A gyakorlati éveimet 1951-ben kezdtem meg Bolháson. Ott, akár csak három év múlva Nagy- szakácsiban, összevont osz­tályokban tanítottam az al­só tagozatban, de a felsőbb osztályokban is adtam órát magyarból, énekből. A kol­légák sokat segítettek az in­dulásnál, de valójában ered­ményekkel kellett kiharcol­ni, hogy befogadjanak ben­nünket. — Mikor került a gyakor­lóiskolába? — A hatodik évemet töl­töttem Nagyszakácsiban, amikor megismerkedtem le­endő férjemmel, aki akkori­ban szaki elügyelő volt a megyében, majd Kaposvárra került a gyakorlóiskolába. Követtem őt, s 1960 óta ok­tatok itt kicsiket és hallga­tókat. — Annyi mostanában az elvált szülő, a gondoskodás­ra vagy néha csak a bizal­mas beszélgetésre váró kis­gyerek, hogy az egész napo­mat betölti a velük való fog­lalkozás — mondta-. — A felnőtt hallgatókról, a leendő pedagógusokról mi a véleménye? — A mostani diákok kö­zött gyakran találkozom olyanokkal, akik csak főis­kolai diplomát szeretnének, de tanítani nem akarnak. Amíg gyakorlaton vannak, pontosak, lelkiismeretesek. — Mi a véleménye a pá­lyaelhagyóikról ? — Aki jó tanító azt saj­nálom, aki nem ide való, az jobb, ha elmegy. Példás munkáját 1976-ban minisztériumi dicsérettel, 1982-ben Kiváló Munkáért kitüntetéssel ismerték el. Várnai Ágnes RÁDIÓJEGYZET Kicsodák vagyunk? A kérdésre természetesen nem hivatott válaszolni egyetlen rádióműsor sem. Érdeklődéssel hallgattam vi­szont a Kicsoda ön? adása­it, mert rendszerint izgalmas sorsú, foglalkozású embere­ket mutatnak be rövid, frap­páns műsorban. így volt ez a csütörtök esti adásban is (ha háromnegyed tizenegy még estének szá­mít). Dr. Járai Jenőt, a SOTE 1. számú sebészetének adjunktusát mutatták be, Igaz, itt nem a legszeren­csésebb kifejezés a bemuta­tás szó, talán nem is ezt tűzte ki célul a szerkesztő. Sokkal jobban jártak viszont így a hallgatók, hiszen egy olyan ember vallott munká­járól, aki naponta találkozik élettel, halállal, a természet nagy pillanatai — s egyben tabui — hozzá tartoznak mindennapjaihoz. Az izgalmat egy cseppet sem nélkülöző sebészi mun­ka Járai doktor esetében még fokozódik is, hiszen azon kis orvosi csoportnak a tagja a hetvenes évek ele­je óta, amely a veseátülteté­sekre képezte ki magát. Eddig hazánkban több mint háromszáz ilyen műté­tet végeztek, s jelenleg négy­százan várnak arra, hogy minden akadály elháruljon a műtét elől. A műsor szerkesztője és riportere, Lukácsi Béla rá­érzett riportalanyának ket­tős helyzetére. Nem ritka ugyanis, hogy Járai Jenő naponta nyolc-tíz, sőt tizen­hat órát dolgozik, gyakran hétvégeken is, és előfordul az is, hogy éjszaka válik szükségessé egy-egy sebésze­ti beavatkozás. Ebben a helyzetben másként látja a mindennapok apróbb-csep- rőbbnek hitt dolgait az or­vos. Legalábbis a kívülállók eképpen gondolkodnak. A valóság azonban — amint hallottuk — az, hogy az ilyen nagy felelősséggel és energiával járó munkavég­zés okozta feszültséget is személyenként, típusonként másként vezetik le az orvo­sok. (Járai doktor például nagyon sok szépirodalmat olvas, valamint szívesen hó­dolna kedvenc sportja gya­korlásának, a labdarúgás­nak, erre azonban már va­lóban csak nagyon ritkán van ideje.) A Kicsoda ön?-nek mint műsornak az erénye, hogy egy-egy személy sorsában egy életformát, életpályát is emberközelbe hoz. Itt meg kell jegyeznünk, hogy bizo­nyos korlátáit nem tudja le­küzdeni a műsor, hiszen mindössze húsz percnyi ide­je van arra, hogy érdekes és értékes embereket bemutas­son. így valószínűleg hosz- szabb beszélgetésből vágják össze a szerkesztők. Aki ke­vésbé jártas a szakmában, az is tudja, hogy az anyag­bőség ebben az esetben in­kább nehézséget, mint köny- nyebbséget jelent. Nehezebben magyarázható viszont a műsorszerkesztés­nek azon elképzelése, amely olyannyira késői időpontot engedélyez a műsornak, hogy gyaníthatóan már csak a nagyon állhatatos rádiózok maradnak ébren bármilyen . műsor kedvéért is. Varga István Idegenforgalmi akadémia Siófokon A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság ide­genforgalmi szakosztálya éa siófoki szervezete ötödik al­kalommal rendezte meg az idegenforgalmi akadémia fó­rumot Siófokon a Siotour üdülőhelyi klubjában. A tíz­napos rendezvény tegnap délelőtt dr. Czeglédi József­nek, az Országos Idegenfor­galmi Hivatal vezetőjének elnöki megnyitójával kezdő­dött, majd dr. yincze Imre belkereskedelmi miniszter- helyettes tartott bevezető előadást Az idegenforgalom időszerű kérdései címmel. Az első napon megvitatott Két amerikai művészettörténész Kaposváron Minden „very nice” RIPPL-RÓNAI ISMERETLEN ÉVTIZEDE — Very nice! Very nice! (Nagyon kedves! Nagyon jó!) — ezt felelte a kérdé­sünkre Patricia Eckert Bo­yer New Jersey-1 művészet- történész, ám mi ezúttal nem ezt vártuk. Nem arra voltunk kíváncsiak, hogy a másfél napos kaposvári út­ja során neki és művészet­történész asszisztensének, hág/ tetszett a város. Ha­nem, hogy egy átlag ameri­kai szemével milyen a ma­gyar festészet, ismeri-e egyáltalán az amerikai em­ber a magyar kultúrát? A művészettörténész el­mondta : — Vannak Amerikában magyar kolóniák, ahol ápol­ják a hagyományokat, de jó­szerével ők sem tudnak töb­bet az óhazáról és e századi kultúrájáról, mint mi. En először járok Magyarorszá­gon és óriási hatással volt rám ez az ország. A képek és az emberék egyaránt. — Miért utazott több ezer kilométert, hogy Kaposvár­ra jöjjön? — A párizsi Nabis festő­műhely művészeti elemzését végzem. Egy katalógust sze­retnék készíteni a festői kör tagjainak munkáiról, s ide tartozott a múltszázad vé­gén a Franciaországban élő Rippl-Rónai is. Tolmácsunk, H. Bognár Zsuzsa muzeológus kiegészí­ti a „Prófétáknak” keresz­telt Nabis-körről az ismere-- tetőket: — A Nabis 10—15 évig a legerőteljesebb hatású fes­tői műhely volt Párizsiban. Olyan nevek fémjelezték, mint Bonnard, Ransan, Den­nis, Senurier, Vuillard és Maillol. A Revue Blanche folyóirat köré csoportosul­ták, szecessziós iskola leg­jobbjai voltak. Ide tartozott 1892—1902 közt Rippl-Rónai is; többükkel szoros barát­ságiban volt. Maillolt példá­ul ő beszélte rá a szobrász- kodásra ... ■ Boyer asszony leginkább Rippl-Rónai grafikáira, li­tográfiáira, metszeteire, ce­ruza- és tollrajzaira lett volna kíváncsi, sőt szívesen vett is volna belőlük. Keve­set talált, venni pedig nem vett egyet sem. Tervezi azonban, hogy Amsterdam­ban, New Jerseyben vagy New York Cityben egy ki­állítással tiszteleg a Nabis alkotóinak; oda sorolják Rippl-Rónait is. Ebbén segítségére lehet az Egyesült Államok volt magyarországi nagykövete, aki a közelmúltban hét Rippl-Rónai képpel tért ha­za. — Mennyire ismeretlen Rippl-Rónai párizsi korsza­ka? — Sok mindent tudunk róla — feleli Pogány Gábor művészettörténész, a múze­um igazgatóhelyettese —, de még korántsincs felderítve; számos képe valószínűleg magán gyűjtőknél lappang Franciaországban. Csak egy­két képe szerepel kinti ka­talógusokban, amiről mi is tudunk. A festőnek rendkí­vül termékeny korszaka volt, sok képet haza is ho­zott. A tolmácsunk kérdésünket fordítja: — Sikeres lesz-e Rippl- Rónai Amerikában. A mosolygós amerikai hölgy arcán látszik, hogy a dolog nem rajta áll. A képekre mutat: — Very nice! (Nagyon kedves!) Hisszük, ha a tengerentú­liaknak alkalmuk lesz lát­ni, ők js ezt mondják majd. Dolroe Tn’rcpf témák a következők: az ide­genforgalom devizakérdései, a vállalatok működési felté­telei ma és holnap, az ide­genforgalom fejliesztésének különböző lehetőségei, a vál­lalatok közötti együttműkö­dés problémái, feladatai. Szó esett gazdasági tartalékaink­ról is. Ma a devizatermelés és a vállalat érdekkapcsolatáról tart előadást dr. Gellai Im­re, a Danubius Szálloda és Gyógyüdülő Vállalat vezér- igazgatója, dr. Horváth Ákos, a Hungarhotels vezérigazga­tó-helyettese pedig a szállo- davállalaitok gazdasági hely­zetéről, illetve a szabályozó- rendszerről beszél. A taná­csok érdekeltségi viszonyai­nak főbb kérdései a címe Dóri János, a Somogy Me­gyei Tanács kereskedelmi osztályvezetője előadásának, az utazási irodák érdekeltsé­géről és a gazdasági szabá­lyozásról dr. Ökrös András, az Ibusz főosztályvezetője tart tájékoztatót. Végül a Klub Tihany részvénytársa­ság működésének tapasztala­tait dr. Gömbös Sándor, a részvénytársaság vezérigaz­gatója ismerteti az idegen - forgalmi akadémia résztve­vőivel. Nemzetiségi táborok Az anyanyelv- és a ha­gyományápolás újabb lehe­tőségeit kínálja a Magyar- országi Délszlávok Demok­ratikus Szövetsége. A szer­vezet az idén tábort szervez a népzene, a néptánc, a színjátszás művelőinek. Jú­nius 14. és 20. között Baján, a Petőfi-szigeten táboroz­nak a horvát, a szerb és a szlovén nemzetiségű tanulók tambunazenekarai; köztük a vaskúti, a bácsalmási, a felsőszentiváni, a garai álta­lános iskolák együttesei.

Next

/
Thumbnails
Contents