Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-21 / 118. szám

2 Somogyi Néplap 1987. május 21., csütörtök Gorbacsov-interjú a L’Unitaban Tanultunk a múlt leckéiből A szovjet lapok tegnapi számukban közük azt az in­terjút, amelyet Mihail Gor­bacsov, az SZKP KB főtit­kára adott ' május 18-án Moszkvában Gerardo Chia- romonténak, az OKP veze­tősége tagjának a L’Unitá főszerkesztőjének és mun­katársainak. Az európai közepes ható­távolságú rakétákról köten­dő szovjet—amerikai megál­lapodásira vonatkozó kérdés­re válaszolva Gorbacsov ki­fejtette: néhány héttel ez­előtt még úgy tűnt, hogy a megállapodás csupán kar­nyújtásnyira van, mivel a szovjet fél elébe menit az Egyesült Államok és nyu­gat-európai szövetségesei ál­láspontjának. Kiderült azon­ban. hogy néhány nyugat- európai kormány még nem döntötte el, kívámja-e a kö­zepes hatótávolságú rakéták felszámolását, ha ez együtt jár az amerikai rakéták megsemm i sí t ésével. A szovjet vezető kitért a világ kommunistáinak sok­oldalú találkozóira vonatko­zó javaslatokra is, érthetet­lennek nevezve azokat a fenntartásokat, amelyekkel sokan ezeket az indítványo­kat fogadják. Közölte, hogy a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójá­nak megünneplésére külön­böző pártok és mozgalmak delegációit is meghívják Moszkvába. A szovjet szán­dék az, hogy a kommunista és más pártok részvételével nem hivatalos találkozót tart­sanak Moszikvában, s ezen párbeszédet folytassanak az egész világot nyugtalanító legfontosabb kérdésekről. A találkozón nem születne semmiféle hivatalos doku­mentum, nem kerülne sor az eredmények külön ösz- szegzéséne. Az átalakítás szovjetunió- beli politikájáról szólva Gor­bacsov többek között hang­súlyozta, hogy az az SZKP kezdeményezésére indult, s annak vezetésével folyik. — Tanultunk a múlt lec­kéiből, s nem csupán a sa­ját országunkban született tanulságokból. Tudjuk, hogy a pánt nem számíthat vezető szerepének automatikus ér­vényesülésére. Ha a párt el­késik a társadalomban vég­bemenő objektív feladatok átgondolásával, nem veszi észre idejében a megoldásra érett kérdéseket, s halogat­ja azok eldöntését, akkor el­kerülhetetlenek a nehézsé­gek, mind a párt, mind az ország fejlődésében. Pár­tunk ezért kezdte az átala­kítást önmagával — muta­tott rá az SZKP KB főtitká­ra. Bejrúti robbanások Irak hajlandó kártérítést adni Richard Murphy amerikai külügyi államtitkár bejelen­tette: Irak hajlandó az Egyesült Államok által kö­vetelt kártérítés megfizeté­sére, a Stark amerikai fre­gattot ért támadás áldoza­tainak kártalanítására. Az erről szóló elvi megállapo­dást akár azonnal megköt­hetik. Ezt Irak nagykövete közölte az amerikai külügy- mi n isz tóriummal. Közben folytatódik a vizsgálat az incidens körül­ményeinek teljes felderíté­sére. A legújabb adatok sze­rint a hajó személyzete ész­lelte ugyan a közeledő re­pülőgépeket, de nem észlel­te a támadó rakéta — egyes jelentések szerint: rakéták — indítását, ezért nem haj­tott végre védekező manőve­reket. A Fehér Ház közzétette Reagan egy nyilatkozatát, amelyet egy kuvaiti lapnak adott. Ebben az elnök közöl­te: továbbra is megfelelő lé­péseket kíván tenni a „sza­bad hajózás” biztosítása ér­dekében a Hormuzi-szoros- bam és az öbölben. Wa­shington kész hozzájárulni ahhoz, hogy 12 kuvaiti tar­tályhajó amerikai zászló alatt hajózzon, kész ameri­kai kapitányokat küldeni a hajókra és megfelelően biz­tosítani a hajók mozgását. Ugyanakkor az amerikai el­nök sürgette, hogy békés úton haladéktalanul ren­dezzék Irak és Irán hábo­rúját. Összecsapások Suvában Heves összecsapások vol­tak tegnap Suvában, a Fi- dzsi-szigetek fővárosában melanéz őslakosok és in­diaiak között. Az egyórás incidensnek a katonaság közbelépése vetett véget. Mintegy 50 személy megse­besült. Sir Penaia Ganilau főkor­mányzó találkozott a fidzsi törzsfőnökök nagy tanácsá­val és támogatást kért olyan tanácsadó testület felállítá­sához, amely ügyvivő kori mányként működne és ja­vaslatot dolgozna ki az al­kotmány módosítására. A törzsfönökök tanácsának, amelyet még 1874-ben a brit gyarmatosítók hoztak létre, a mai napig nagy befolyása van a melanéz őslakosságra. A brit nemzetközösséghez tartozó szigetországban a brit koronát képviselő fő- kormányzó előzőleg beje­lentette: a kormányfő tisztét betöltetlennek tekinti és kezébe vette a végrehajtó hatalmat. A jelentések szerint az in­diaiak többsége egyelőre vá­rakozó álláspontra helyezke­dik. Még nem tudják, hogy képviselőik milyen szerepet kapnak az ügyvivő kor­mányban. Kambodzsa joga Tegnap délelőtt újabb négy (más források szerint öt) robbantásos merényletre került sor Nyugat-Bejrút- ban. A városrész egyik főut­cáján két járókelő megsebe­sült és kitört a pánik. A szíriai csapatok nem tudták elejét venni a merénylet-so­rozatnak. Kedden este a libanoni te­levízió a Haladó Szocialista Pánt egyik magas rangú tisztségviselőjét gyanúsítot­ta a merényletek megszer­vezésével. A kamerák előtl egy magát „Abu Shaim”- nák nevező férfi kijelentet­te, hogy az utasításokat Ma fogadja Reagan Vranitzky* Megérkezett az Egyesült Államokba Franz Vranitzky osztrák kancellár. Látogatá­sát ugyan magánjellegűnek minősítették, a kancellár azonban fontos hivatalos tárgyalásokat is folytat majd. Csütörtökön fogadja őt Rea­gan elnök, két alkalommal tárgyal Shultz külügyminisz­terrel és találkozik Meese igazságügy-miniszterrel is. A kancellár elsősorban azt kívánja elérni, hogy lecsilla­podjanak a Waldheim köz- társasági elnök ellen han­goztatott amerikai vádak miatt alaposan felkavart szenvedélyek. Mint ismere­tes, a washingtoni igazság­ügyminisztérium a közel­múltban közölte: Waldheim magánemberként nem kap­hat amerikai beutazási vízu­mot, s állítólagos háborús bűnei miatt tilalmi listára tette őt. Az amerikai külügy­minisztérium már jó előre jelezte: ez a kérdés közpon­ti helyet kap a megbeszélé­seken. Vranitzky elsősorban Meese igazságügy-miniszter­rel kívánja tisztázni a hely­zetet. Amerikai részről a tárgya­lások előtt azt hangoztatták, hogy ettől az ügytől ejlte- kintve a két ország kapcso­lata igen jó és együttműkö­désükben nincsenek érdem­leges problémák. A kancellár washingtoni megbeszélései során tárgyal majd a nemzetközi helyzet­ről is, különös tekintettel az európai leszerelés lehetősé­geire, a bécsi találkozón fel­merült javaslatokra. Dzsamal Kararahtól, a HSZP Központi Bizottsága tagjától a párt volt bizton­sági főnökétől kapta. Azt ál­lította, hogy ő maga 31 rob­bantásos ákcióban vett részt Nyugat-Bejrútban, emellett kiképezte embereit hasonló akciók végrehajtására. Feb­ruár 22.,. a szíriai csapatok nyugat-bejrúti bevonulása óta egyébként több mint 110 pokolgépes merénylet történt a városrésziben. Bejrúti rádióállomások szerint a HSZP KB tagját, Dzsamal Kararahot a szíriai erők már őrizetbe vették — más források úgy tudják, hogy egyelőre csak keresik. Libanonban igen súlyos fejleménynek minősítik a történteket. Bár Kanaan dandártábornok óvakodott attól, hogy a HSZP-t köz­vetlen felelősséggel vádolja a nyugat-bejrúti robbantá­sokért, gyakorlatilag mégis a Dzsumblatt vezette párt. került a vádlottak padjára. Valid- Dzsumblatt, a drúz közösség és a HSZ vezetője az utóbbi időben nem fu­karkodott a Szíria elleni bí­rálatokkal, oktalan komp­romisszum-készséggel vá­dolta Damaszkuszi és köve­telte, hogy Szíria adja visz- sza a pártnak a február óta elkobzott fegyvereket. Moszkva és Hanoi teljes­séggel osztja a Phom Penh-i vezetésnek azt az álláspont­ját, hogy a kambodzsai prob­lémát kizárólag politikai esz­közökkel lehet megoldani, el­ismerve a kambodzsai nép jogát sorsa meghatározásá­hoz. A megoldás útja az ösz- szes hazafias, nemzeti erő egyesítése, s természetesen figyelembe kell venni a tér­ségbeli kialakult politikai realitásokat. E vélemény szűrhető le Mihail Gorbacsov és Nguyen Van Linh eszme­cseréiből. A Moszkvában tar­tózkodó vietnami vezető és az SZKP KB főtitkára nem­zetközi kérdésekről tárgyal­va mindenekelőtt az ázsiai helyzetnek szentelt figyel­met, aminek az egyik sarkal- latos pontja Karmbodzsa, il­letve az ott kialakult viszo­nyok lecsapódása a térség kapcsolatrendszerére. Érthető hát, hogy a napok­ban szintén1 Moszkvában járt thaiföldi külügyminiszter is főként erről cserélt véle­ményt szovjet kollégájával. Sevardnadze hozzátette: a Szovejtunió — lehetőségeihez mérten — kész hozzájárulni a Kambodzsa körül kialakult helyzet rendezéséhez, más or­szágokkal közösen, beleértve az ASEAN-államokat és az indokínai országokat is, s az ENSZ Biztonsági Tanácsának más állandó tagjaival szava­tolni az általánosan elfoga­dott megállapodások valóra váltását. Ugyancsak figyelemre mél­tó Nguyen Van Linh moszk­vai kijelentése, miszerint Vi­etnam kész új fejezetet nyit­nia Kínához és az ASEAN- országokhoz fűződő viszony­ban, kész a párbeszédre és a találkozóra az említett orszá­gok vezetőivel. Hanoi meg­egyezési szándéka tehát nyilvánvaló. Ha az Indokínát övező térség valamilyen for­mában érdekelt államai így Thaiföld és Kína is — képe­sek szakítani azokkal a be­idegződésekkel, amelyeken túlhaladt az idő, s valóban Kambodzsa tényleges érde­keit tartják szem előtt, alig­ha létezik gátja az igazságos rendezésnek. L. Z. Tragédia a New York-i állatkertben — jegesmedvék széttéptek egy gyermeket. A képen: a rendőrség és a szakértők a lelőtt állatok mellett vizsgálják a baleset körülményeit. (Telefoto — AP—MTI—KS) Elnökválasztási előcsatározások Vajon véglegesnek tekint­hető-e Mario Cuomonak, New York állam demokrata kormányzójának az a koráb­bi bejelentése, hogy semmi­képp sem indul pártja je­löltségéért az 1988-as elnök- választásokon? Az amerikai politikában gyakran idézett axióma: sosem mondd, hogy sosem. Mindenesetre a mos­tani jó időszak ahhoz, hogy emlékezzünk erre. Gary Hart látványos „félrelépését” kö­vető visszavonulásával olyan űrt hagyott maga után a de­mokrata pártban, hogy so­kan lehetségesnek tartják: el­jöhet egy pillanat — akár az atlanti demokrata jelölő kongresszuson —, amikor a legvonzóbbnak tartott de­mokrata politikus mégis ringbe lép. Jackson nem nyerhet Látszatra természetesen nincs űr, éppen ellenkező­leg, nagy a bőség az önje­löltekben. Hart távozása után a listavezető Jesse Jackson fekete bőrű politi­kus. Bárki legyen a végleges jelölt, Jackson híveinek tá­borával és befolyásával szá­molnia kelll. Ám abban min­denki bizonyos, hogy az amerikai közvélemény sem most, sem a belátható jövő­ben nem fogad el egy nagy párt részéről fekete jelöltet — ehhez a faji előítéletek gyökerei túl mélyek —, kö­vetkezésképp maga Jackson nem lehet jelölt. Michael Dukakis görög származású politikus, Massachussetts ál­lam népszerű kormányzója a liberális szociálpolitika és az enyhülési külpolitika hí­ve. Sok tekintetben hasonló nézeteket vall Bruce Babbitt volt arizonai kormányzó. Richard Gephardt Missouri állambeli képviselő a „kék­gallérosok”, a munkásszava­zók között igen népszerű, mivel protekcionista intéz­kedésekkel akarja megaka­dályozni a versenyképessé­güket elvesztett amerikai üzemek bezárását. Egy tör­vénytervezethez fűzött ilyen értelmű kiegészítése ország­szerte felhívta rá a figyel­met — elképzelhető azon­ban, hogy érdemi előretöré­se riadalommal töltené e|I Amerika szövetségeseit és kereskedelmi partnereit. És a névsor még folytatható: ott van Joe Biden, a pará­nyi Delaware állam szená­tora, aki részben azokra szá­mít, akik eddig Hart mögött sorakoztak fel, részben pe­dig a cionista körök anyagi segítségét élvezi, mivel tá­mogatja Izrael minden igé­nyét és követelését. És ha már a szenátusnak a Fehér Házra aspiráló tagjairól be­szélünk, nem lehet megfe­ledkezni Albert Gore-ról, aki "a törvényhozás egyik kato­nai szakértője — de ezek többségétől eltérően nem a konfrontációs politikát kép­viseli. Sem pedig Paul Si­monról, aki talán a legkon­zervatívabb az összes e pil­lanatban számbajöhető poli­tikus között. A demokraták „hetesfogata” — de lehet, hogy egy nyolca­dik lesz a nyerő. Felső sor balról jobbra: Gephardt, Du­kakis Jackson, Biden, alsó sor: Babbit, Gore, Simon Ugyanakkor úgy tűnik, mintha igaza lenne a News- week-nek, amely azt írja legutóbbi számában, hogy mindezek végeredményben egy „B-csapatot” alkotnak, csupa Dávidok, és így — né­mely előző kampányhoz ha­sonlóan — egyiküknek sincs esélye arra, hogy Góliát fe­lett aratott előválasztási győzelmévejl kerüljön a ref­lektorfénybe. Épp ezzel füg­genek össze azok a spekulá­ciók, hogy részben még új nevekkel^ vagy a minden­képpen „A-csapatbeli” mi­nőséget jelentő Cuomo visz- szatérésével lehet számolni. Egy azonban valószínű: a demokraták amúgysem ró­zsás esélyeit a Hart-epizód nem javította. Az ügy igazi haszonélvefcői a republiká­nus elnökjelöltségre aspiráló politikusok. Mindenekelőtt természetesen Bush ailelnök, aki politikai múltjára, két reagani turnus alatt a má­sodik poszton szerzett ta­pasztalatára hivatkozhat. Aztán két lehetséges jelölt, akik az 1980-as konzervatív Reagan-hívők szavazatára számítanak: Paul Laxalt volt nevadai szenátor és Alexander Haig, extábornok és külügyminiszter. Az „egy­házi jobboldal” színeiben indulni kívánó Pat Ro­bertson tv-tiszteletes esé­lyeit viszont közvetve beár­nyékolja egy erkölcsbot­rány. Neves kollégájáról, Jim Bakker-ről kiderült, hogy e tekintetben vizet prédikált és bort ivott, egy félrelépés után zsarolni hagyta magát, emellett ha­talmas profitra tett szert prédikációval, s ez ráirányí­totta a figyelmet pályatár­saira is. Úgyhogy most Ro­bertson ellen is diszkrét vizsgálatot folytat az adóhi­vatal: lehet, hogy hívei ado­mányait elnökjelöltségének előkészítésére fordította? Az mindenesetre elképzelhető, hogy az „egyházi jobboldal­lal” a republikánus pártplat­form kialakításánál talán kevésbé kel-1 számolni 1988- ban, mint a „nagy Reagan- kampány” idegén, 1980- ban ... Személyeskedés, politika helyett Persze egy olyan kam­pányban, amelynek első iga­zi fejleménye egy házasság­töréssel gyanúsított demok­rata éllovas politikai „kiüté­se” volt, még további ha­sonló fejleményeket sem te­kinthetünk lehetetlennek. Laxalt Névadóban a játék­kaszinók világával tartott kapcsolatot, és Bushnak sok kellemetlen kérdést tettek fel az „Irangate” kapcsán. Nem lehet kizárni, hogy az 1988-as választási hadjárat­ban több lesz a személyre- szóló leleplezés, mint az ér­demi politikai vita a kor nagy kérdéseiről. Vajda Péter

Next

/
Thumbnails
Contents