Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-19 / 116. szám

1987. május 19., kedd Somogyi Néplap 3 Szerkezetváltás a határban Elképzelhető az önellátó falusi porta? Miért is ne! A ház körül elő lehet állítani mindazt, ami szükséges a család ellátásához: zöldség­ből, gyümölcsből, sőt akár még gabonából is teremhet elegendő, s meghízhat a jó­szágból is annyi, amennyi hús kell. A teljes önellátás megvalósítható, de fölösle­ges. És drága is. Jobban jár a közösség, ha mindenki mást csinál. Helyesebben: mindenki azt teszi, amihez a legjobban ért. Egy ország mezőgazdasága is akkor színvonalas, ha a termelők nem akarnak egy­szerre mindennel foglalkoz­ni; csak azokra a terüle­tekre lép mindenki, ame­lyen a legbiztosabban tud járni. Elméletben ez így is van. A gyakorlat viszont egyelőre más. Az üzemek legtöbbje nemcsak azzal fog­lalkozik, ami számára a legtöbb anyagi hasznot hoz­za. Olyasmit is csinálniuk kell, ami szerényebb ered­ménnyel, sőt nemegyszer veszteséggel is jár. Ennek persze sok-sok oka van. Az ország lakosságának színvonalas élelmiszerellá­tása rengeteg különböző agrárterméket követel. Köz­tük olyanokat is, amelyeket jelenleg képtelenség gazda­ságosan megtermelni ... A tsz-eknek gazdálkodniuk kell silány, gyenge terméssel fi­zető földeken is .. . Meg kell termelni a tőkés és szocia­lista exportra kínált árut is, hiszen dollárra, rubelre egy­formán nagy szüksége van a népgazdaságnak. A valu­taszerzés azonban nem min­dig nyereséges vállalkozás. Meg aztán a termelőszövet­kezetek nagy része amiatt kénytelen fenntartani kü­lönféle, nem egyszer csak a ráfizetést növelő ágazatot, hogy munkát, fizetést tud­jon adni a környékbeliek­nek . .. Szóval még messze van az az idilli állapot, amikor a mezőgazdasági üzemek — megszabadulván a kizárólag gazdasági szempontból fö­löslegesnek ítélt tevékenysé­gi köreiktől — csak az iga­zán jól jövedelmezőeket fog­ják megtartani. De bármily utópisztikusnak is tűnjék ez, a jövőben ilyen irányú vál­tozásra kell törekedni. Mert különben csak álom marad a mezőgazdaság további in­tenzív fejlődése, a hatéko­nyabb termelés. Tény, hogy a mezőgazda­ság korábbi, imponáló üte­mű fejlődése az utóbbi idő­szakban megtorpant; az el­múlt két esztendő bizony nem kerül be az agrárvilág aranykönyvébe. Ennek oka­in mindenkinek érdemes el­gondolkodnia ... Vitathatatlan, hogy az el­múlt időszak gyengébb tel­jesítményeiért hibáztatható a kedvezőlen időjárás, a négy-öt éve ismételten tete­mes károkat okozó aszály. De nemcsak ez a gondok forrása. S ezzel is szembe kell nézni. Az elmúlt esztendőkben az élelmiszercikkek alapanya­gainak termelőinél — vagy­is a tsz-ekben és állami gazdaságokban — csökkent az anyagi erő; akikor maradt náluk kevesebb pénz, ami­kor a hatékony termelés, a minőség, a versenyképesség, a tartalékok kihasználása került ennek az ágazatnak a zászlajára is. A termelés bő­vítéséhez, a fejlesztéshez, a piac követelményeihez való gyors alkalmazkodáshoz azonban nemcsak akarat kell. Hanem guruló forintok is. Ma már nyilvánvaló, hogy az elvonó jellegű sza­bályozórendszer túl sok erőt vett ki a gazdaságokból. S nemcsak a földeken gaz­dálkodókat ’sújtották a szűk esztendők. A feldolgozóipar sem jutott ahhoz a forrás­hoz, amely szükséges lett volna az ágazat korszerűsí­téséhez, fejlesztéséhez. így jelenleg az élelmiszeripar termelési színvonala nem éri el a honi mezőgazdálkodás általános színvonalát sem, és messze elmarad a fejlett országok hasonló iparágaitól is. Másképp: nagyon kevés olyan terméket tud produ­kálni, amely sikerrel lenne képes helytállni a piaci ver­senyben. Az elmúlt fél évtizedben azonban nemcsak azért mér­séklődött tőkés értékesíté­sünk bevétele, mert több árunk a világpiaci megmé­rettetéskor könnyűnek ta­láltatott. Élelmiszergazda­ságunknak nagy veszteséget okozott az is, hogy a legtöbb élelmiszer ára lezuhant. Az élelmiszergazdaságban tehát jócskán van feszült­séggóc. De ezeket nem le­het megszüntetni. Lehet, sőt kell is; a meg­oldásokat mindenképpen meg kell keresni. Számos szakember azt tartja, hogy a növénytermesztésben, ál­lattenyésztésben, feldolgo­zóiparban egyaránt a ko­rábbi lendületes fejlődés visszaszerzésében a mostani termelési szerkezet megvál­toztatására is szükség van. Kétségtelen, hogy ez számos területen indokolt. Ám hoz­zá kell tenni: a szerkezet- váltás nem jelenti azt, hogy holnap a határban már nem búzát, kukoricát vetünk. Je­lentheti viszont a termelés­politika korrekcióját. Pél­dául olyasmit, hogy a jö­vőben a gabonaterűlet ne növekedjen, ellenben na­gyobb területen termeljenek a gazdaságok importot he­lyettesítő szóját vagy vi­szonylag jól exportálható terméket adó olajos növé­nyeket . . . Az agrárminisztériumban már dolgoznak egy úgyneve­zett „konszolidációs” progra-' mon is, amelynek — leegy­szerűsítve — az a célja hogy 1990-re pontosan fed­jék egymást a tervek és a tények. Mondhatni ezt úgy is: néhány év múlva olyan feltételek legyenek, amelyek között üzem, népgazdaság, lakosság egyformán jól jár. Ennek eléréséhez nyilván sok mindennek változnia kell. Ebben a kulcsszó: a minőségi termelés. Ez pedig vonatkozik az alapanyagter­melőkre és az élelmiszer- iparra egyaránt. Ehhez kap­csolódó alapkövetelmény, hogy a kiváló minőséget preferáló pénzügyi és köz- gazdasági szabályzók — vég­re — időtállókká váljanak, lehessen azokra építeni, azok alapján jövőt tervezni. Horváth L. István r Átcsoportosítottak Napjaink gazdasági válto­zásai sok helyen ösztönzik arra a vállalatokat, hogy a korábbinál hatékonyabban foglalkoztassák dolgozóikat. Egyes gazdaságtalan tevé­kenységek megszűnnek, a munkaerőt pedig olyan terü­letre igyekeznek átirányítani, ahol munkájuk több hasznot hoz a vállalatnak és a nép­gazdaságnak. Ezek a lépések teljesen indokoltak, sőt szük­ségesek. A dolgozók nagy ré­sze egyetért az ilyen intéz­kedésekkel. Akik viszont sa­ját bőrükön érzik az átcso­portosítást, kevésbé megértő- ek. A Tungsram kaposvári gyárában huszonhárom asz- szonynak kellett más válla­latnál elhelyezkedni, mert nem tudta vállalni a kétmű- szakos munkaidőt, miután korábbi munkahelyüket fel­számolták. Közülük többen sértőnek érzik, ahogy tud- tukra adták: ha nem vállal­ják a két műszakot, nincs szükség a munkájukra. Kö­zülük tizenhatan elfogadták a másik felkínált lehetőséget, és átmentek dolgozni a Fi­nommechanikai Vállalat ka­posvári gyárába. A többiek saját maguk próbáltak mun­ka után nézni. Ezek az emberek vala­mennyien betanított munká­sok voltak. Közülük azokkal beszélgettünk, akik most a FMV-nél dolgoznak. Lengyel Máriát, Toronyi Zoltánnál. Balogh Erzsébetet, Ligeti Sándornál és a többi társu­kat is betanított műszerész­ként foglalkoztatják új helyükön. Aki taíán legin­kább segített nekik beillesz­kedni: Tóth László üzem­vezető. — Március 16-án kezdte nálunk a munkát az első öt dolgozó. Ragaszkodtunk ah­hoz, hogy ötösével jöjjenek át. Az FMV-nél szükség volt a betanított munkaerőre; tu­lajdonképpen mind a 23 asz- szonynak tudtunk volna munkát adni. A régi bérük­nél 10 százalékkal magasabb fizetéssel vettük át őket. Lengyel Mária: — Először felajánlották, hogy két mű­szakban dolgozhatunk, de olyan veszélyes területen, ahol vegyszerrel kell bánni. Akadt közöttük olyan, aki ezt az egészségi állapota mi­att nem vállalttá, de a lám­pagyártásnál két műszakban is csinálta volna a munkát. Volt rajtunk kívül más dol­gozó is, akit kötelezhettek volna a két műszakra: nincs gyerekük és nem olyan rég­óta voltak ott, mint mi. A Tungsramnál egyáltalán nem vették figyelembe a családi hátterünket. Toronyi Zoltáné: — Most úgy érezzük, hogy mi va­gyunk a fölöslegesek. Ami­kor megtudtuk, hogy mi fog történni, földbe gyökerezett a lábunk. Most már nem bánom, hogy át kellett jön­nöm. Örömmel vettük tudo­másul, hogy betanított mű­szerészek leszünk és elvárják tőlünk, hogy továbbképezzük magunkat. Ligeti Sándorné: — Meg akartuk keresni a szakszer­vezeti vezetőt, de került ben­nünket. Pedig nagyon régóta ismerjük. Amikor végre sike­rült megkérdezni tőle, hogy mire számíthatunk, ha nem fogadjuk el a feltételeket, azt mondta, megkapjuk a mun­kakönyvünket. Úgy érzem, legalább azok mellett ki kel­lett volna állnia a szakszer­vezetnek, akik egyedül neve­lik a gyereküket. Van kö­zöttünk, akinek 20 éves múltja volt a Tungsramnál és kiváló dolgozó volt, mint én is. öt évig három mű­szakban jártam, de most is­kolás lesz a gyerekem, és nem tudok ilyen feltételek mellett dolgozni. Lengyel Mária: — Miután közölték velünk, hogy mire számíthatunk, egyáltalán nem kaptunk munkát. Haza­küldtek bennünket és az ott­hoz eltöltött napokat 10 fo­rintos órabérrel akarták el­számolni. Rengeteg utánjárás eredményeként végül meg­kaptuk a rendes fizetésün­ket, de két hétig teljes bi­zonytalanságban voltunk. Korábban is előfordult, hogy két hónapig nem volt mun­kánk. Most, hogy bennünket elküldték, halljuk, hogy gmk-t szerveznek. Tóth Lászó: — Ennyi dol­gozót egyszerre még soha­sem vettünk fel. Készülni kellett a fogadásukra. Sze­rencsére olyan munkások kerültek ide, akik már sze­reltek. Beváltották a remé­nyeinket, jól beilleszkedtek. Ügy látom, hogy 16 hasznos dolgozóval vagyunk többen. Lehőcz Rudolf A Ravensbrück-bizottság ülése Magyarországon tartja ülését a Nemzetközi Ravens- brück Bizottság, amely hét­főn kezdte meg tanácskozá­sát. (Ravenshrück a náci koncentrációs táborok egyi­ke volt, ahol csaknem száz­ezren esték áldozatául a fa­sizmus rémtetteinek.) A kétnapos tanácskozást — amelyre 14 európai or­szágiból érkeztek küldöttek — Rose Guérin, a szervezet elnöke nyitotta meg. A Ma­gyar Ellenállók, Antifasisz­ták Szövetsége elnökségé­nek nevében Kerekes Imre, a szövetség titkára köszön­tötte a résztvevőket. Ezután Rose Guérin terjesztette elő az elnökség beszámolóját a nemzetközi bizottság leg­utóbbi ülése óta végzett munkájáról. Küldöttség a Dráva túlsó partjáról Közös gondok, örömök Bjelovári népfrontosok Somogybán Háromtagú népfrontkül­döttség érkezett tegnap So­mogyba Cedomir Bojchicc- nak, a bjelovári járási nép­front-elnökség elnökének vezetésével. Kora reggel Barcson Szőke József, a Ha­zafias Népfront városi tit­kára és Rostás Károly, a megyei népfrontbizottság el­nöke üdvözölte a bjelovária- kat. A reggelinél — pohár­köszöntőjében — Cedomir Bojchicc a folyót, amelyen átjöttek, a barátság jelképé­nek és a közös sors szim­bólumának nevezte. Ez a közösségvállalás, az egymás iránti érdeklődés jellemezte az első napi programot és a megbeszéléseket is. A küldöttség délelőtt ért Kaposvárra; itt a megyei népfrontszékházban kötet­len beszélgetésre került sor. Rostás Károly alapos és értékes előadásban mutatta be megyénket a vendégek­nek. A bjelovári népfrontelnök — akinek társaságában a bjelovári elnökség tagja, egy népfrontos iskolaiigazgató és a viroviticai népfront titká­ra érkezett — beszédében kapcsolódott a somogyi be­mutatkozáshoz; elmondta: gondjaik érdekes módon egyeznek a somogyiakéval. 1971 és 1981 között 15 ez­ren hagyták el járásukat és máshol kerestek megélhe­tést. A fafeldolgozás és a mezőgazdaság ad munkát leginkább az ottani munká­soknak. A földterület 85 százaléka ugyan őnáluk ma­gánkézben van, de a terme­lők kisebb csoportokat, szö­vetségeket alkotnak. Az ot­tani népfrontnak mindenki tagja, akinek választójoga van, ezért ők is nemzeti programban gondolkodnak. Célra tartva Február elseje óta Tóth János őrnagy látja el az MHSZ megyei titkári teen­dőit. Nem ismeretlen számá­ra ez a tevékenység, hiszen jelentős mozgalmi múltja van. Előbb a KISZ-ben vál­lalt feladatokat, s 1979-ben titkárhelyettesként került a honvélelmi szövetségbe. 1985-ben a megyei pártbizott­ság munkatársaként kapott feladatokat, majd az út ismét visszakanyarodott az MHSZ- be. — Mindössze három hónap telt el azóta, hogy kinevez­tek megyei titkárnak — mondta. — Ez alatt az idő alatt noha nem volt ismeret­len előttem a honvédelmi szövetség élete, mégis in­kább a klubokkal való is­merkedésre fordítottam időt. Most zajlottak le me- gyeszerte az éves munkát ér­tékelő közgyűlések, ezeknek jelentőségét a magasabb kö­vetelményekhez való alkal­mazkodás adta. Ennek szellemében készí­tették eú. az éves munka alapját képező idei terveket. — Elsősorban nyitottabbá szeretnénk tenni működésün­ket, külön hangsúlyt fektet­ve a tanintézetekben való agitációs munkára. Nagyon fontosnak tartom a hazafias­honvédelmi nevelésben kifej­tett munkánkat, és sokat kell még tennünk azért, hogy ez műhelyjellegű legyen. Az újszerű gondolkodás tovább­vitelére meg kell találnunk az alkalmas környezetet, és az sem mindegy, kik azok az aktivistáink, akik a fiata­lokkal foglalkoznak. Tervez­zük, hogy differenciáltabb, sőt olykor, ha a helyzet meg­kívánja, egyéni felkészítési programot dolgozunk ki. Az MHSZ társadalmi alap­jai a klubok. A megyében 187 klub munkájába kapcso­lódhatnak be mindazok, akik egyetértenek céljaival, részt vállalnak a feladatok megol­dásából. — Ez a 187 klub az igé­nyekhez mérten kevés; szak­osztályaink alakításával kell „átérnünk” a megyét. Ter­vezzük a klubok szervezeti korszerűsítését, a hálózat szélesítését, és az sem titok, hogy ebben segítségre szá­mítunk a társadalmi szerve­zetektől is. A kis települése­ken, a községekben nagy a helyi szövetségek összetartó ereje. A közös programok te­vékeny közösségeket alakí­tottak ki, beleértve ebbe a fiatal korosztályt is. Tartal­mas és embert próbáló fel­adatokat tudunk eléjük állí­tani. Ezért megfelelő körül­ményeket kell biztosítanunk a klubok működéséhez. Nem titok, hogy mecénásokat is keresünk, de közben mi sem tétlenkedünk. Érdekünk, hogy munkát vállalva olyan anyagi bázist alakítsunk ki, amely módot ad klubjaink további fejlődésére. K. A. Számukra a járás arculatá­hoz illő és az azt meghatá­rozó cselekvési terv kidolgo­zása a legfontosabb most. Ezért földreformjuk inkább szorgalmazza a minél na­gyobb földtulajdonhoz ju­tást. A bjelovári parasztok, magángazdálkodók ugyanis azt tartják, a 10 hektáros megkötöttség akadályozza a gépesítést, az üzemesítés el­terjesztését. A bjelovári népfrontelnök szólt — ezzel viszonozta a magyarországi délszlávok helyzetéről szóló beszámolót — az ottani magyarok hely­zetéről is. Elmondta, hogy minden lehetőségük megvan a magyar szó és hagyomá­nyok ápolására, mindössze a lakosság szétszórtsága aka­dályozza az intézményesítés fejlődését. Nem titkolták a jugoszlávok, hogy szeretnék gyakoribbá tenni a somo­gyiak és a bjelováriak talál­kozásait. Ám mindkét rész­ről tudják, ehhez a mainál jobb anyagi lehetőségek is kellenek. Délután a megyei Sütőipa­ri Vállalatnál tájékoztatót hallgattak meg a vállalat munkájáról, majd a terme­lésbe is bepillantást nyer­hettek. A vendégek kétnapos programja ma a Balaton- parton folytatódik. Ugyan­csak népfrontosokkal talál­koznak holnap Csurgón is, emellett látogatást tesznek a szociális foglalkoztatóban és a mezőgazdasági szakmun­kásképző intézetben. Bérelt istállók A mezőgazdasági szövet­kezetek jelentős része bérbe adja különféle állóeszközeit; mindenekelőtt azokat, ame­lyeknek nagyüzemi haszno­sítását valamilyen oknál fog­va már nem képesek meg­oldani, illetve fenntartásuk a vállalati gazdálkodás szem­pontjából veszteséges. A ta­pasztalatok szerint a bérleti jogviszony megteremtése iránt növekszik az érdeklő­dés — erre a megállapításra jutott a Termelőszövetkeze­tek Országos Tanácsának elemzése, amely a tsz-szö- vetségek ellenőrzési irodái­nak jelentése alapján ké­szült. A bérlők között nagyobb számban vannak azok, akik nem termelőszövetkezeti ta­gok, hanem a népgazdaság más területein dolgoznak, és gyakran kiegészítő kereset- szerzési lehetőségként él­nek a lehetőséggel. A szerződések döntő több­ségükben megfelelnek a jog­szabályoknak és a pénzügyi rendelkezéseknek, eseten­ként azonban tartalmukban pontatlanok, és emiatt gya­kori a vita.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents