Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-18 / 115. szám

1987. május 18., hétfő Somogyi Néplap 3 Tudomány, technika és hadsereg SOMOGYJÁDI MAJÁLIS aktívaértekezlete A ‘lajstrom százhúsz nevet tartalmazott, s mindössze húszam ültek a leszűkített teremben. Érdektelenség vagy elfoglaltság ? Nehéz el­dönteni, annyi azonban bi­zonyos, ho,gy az MHSZ ren­dezvényeire máékor jóval többen kíváncsiak. A kis hallgatóság családias hangu­latban töltötte el a szombat délelőttöt a Magyar Honvé­delmi Szövetség kaposvári székhazában. Az MHSZ ka­posvári városi vezetősége és a Magyar Néphadsereg So­mogy Megyei Hadkiegészítő és Területvédelmi Parancs­noksága közösen rendezett aktívaértekezletet. A meghí­vókat a tartalékos hadköte­leseknek címezték, olyan tiszteknek és tiszthelyette­seknek, akik nem kapcsolód­tak be az MHSZ-klubok munkájába. — A honvédelmi nevelés elsősorban erkölcsi fölkészí­tést jelent a haza védelmé­re. Ez a megállapítás .termé­szetesen jelenleg érvényes, békeidőben. Weisz Zoltán, a kaposvári városi pártbizottság titkára ezekkel a szavakkal kezdte a szocializmus időszerű kér­déseiről szóló tájékoztatóját. Majd arról beszélt, hogy a különböző korúaknak más és más a szocializmusról al­kotott képük, éppen ezárt a tartalékosok felkészítésében is különbséget kell tenni. A nemzetközi katonai erő­viszonyok alakulásáról tar­tott érdekes előadást Ser bán László alezredes. Megemlí­tette a tudomány, a techni­ka és a hadsereg kapcsola­tát. — A városban és a város környékén 55 MHSZ-klub működik, s ezekben csaknem háromezren munkálkodnak. A klubok a városban, a köz­ségekben is segítik a haza­fias honvédelmi nevelést — mondta Bunovácz Dezső, az MHSZ városi titkára. •— A tartalékosoknak jelentős sze­repük van a lakosság, min­denekelőtt a fiatalság hon­védelmi felkészítésében. A későbbiekben arra kell tö­rekedni, hogy az oktatásnál vegyék figyelembe a mun­kaidőalap védelmét. Móricz István alezredes, az MHSZ országos központ­jának osztályvezetője többek között a tartalékosok képzé­sének módozatairól szólt. El­sősorban a szakfegyverne- mekhez kapcsolódó oktatást említette, majd az általános tájékoztatást és a gyakorlati foglalkozást. Ez utóbbit ked­velik leginkább a tartaléko­sok. Tüzoltóversenyről lakodalomba A BÁCSHŰS A DÉLI PARTON Termékbemutató a Csárdás étteremben A Bácskai Húsipari Közös Élelmiszeripari Vállalat ter­mékeiből láttak bemutatót a hétvégén a Balatoni Keres­kedelmi Vendéglátó Vállala­tok képviselői Siófokon, a Csárdás étteremben. A kiál­lított húsipari készítmények mellett a kunbajai—báessző- lősi állami gazdasági leány­vállalat pincészeti termékeit is bemutatták. — A Bácshús feladata, hogy a megye déli részén megtermelt sertéshúst felvá­sárolja és java részét feldol­gozza — mondta Braxmair Béla kereskedelmi osztályve­zető. — Évente 380 ezer ser­tést vásárolunk; ebből 300 ezret levágunk, 80 ezret pe­dig exportra küldünk. A fel­dolgozott termékek 60 száza­léké megy exportra; s a magas színvonalú higiénia lehetővé teszi, hogy az Egye­sült Államokba is szállít­sunk. Exportálunk még Olaszországba, az NSZK-ba, Franciaországba, valamint a Kanári-szigetekre. A szocia­lista országok közül a leg­nagyobb vásárlónk a Szov­jetunió. Ahogy bővült a termelési kapacitás, új piacokat is kerestek. Köztük a Balaton- parti településekre is szállí­tanák húst és húskészítmé­nyeket: mintegy 70 féle ter­méket. 1982—1983-ban a Ba- laton-parton tíz úgynevezett hurkaházat létesítettek. Za- márdiban kisvendéglőt, ABC-t nyitottak, a siófoki Zichy Mihály téri kempingben két, a Petőfi sétányon és a stran­don egy-egy büfét létesítet­tek. — Több mint 300 tonna árut szállít a cég a Balaton- partria — mondta dr. Né­met István gazdasági ta­nácsadó. — Célunk a válasz­ték bővítése. Jelentős vásár­lóink a SZOT-üdülők, a Ka­póskor, a siófoki és az enyingi áfész. Az idei sze­zonra 8—10 százalékkal szál­lítunk többet, mint tavaly. Mintegy 40 féle terméket mutattak be, főként új ké­szítményeket. Ezek közül a legújabb a tubusos termék­család: a Sugovica húskrém, a vadászkrém és a Tomi pa­radicsomos májkrém. Kővári Péter, a Kunba­jai—Bácszsőlősi Állami Gaz­daság osztályvezetője a töb­bi között elmondta, hogy Alföld néven különböző üdí­tőket forgalmaztak, s az idén úgynevezett egzotikus gyü- mölcsleveket, szűrt és rostos nektárokat hoznak forga­lomba. A Balaton-parton Balatonlellén és Siófokon működik raktáruk; ezek a vállalat teljes termékskálá­ját tartalmazzák. Ax mső mlmosta, a falu SEÓrította ÖNKÉNTES ÉS VÁLLALATI TŰZOLTÓK VERSENYE — Méghozzá családdal — mondja mosolyogva a szege­di gazdálkodó. — A józan ész határáig nincsen szenve­dély, ezt az autósműfajt ki­csit „túl kell szeretni”. Ma­gamról annyit, hogy csak né­hány éve kezdtem ronccsal autózni, de az eddigi kilenc versenyem közül hetet meg­nyertem. Autóm nyolchenge­res Tátra, Volkswagen „bo­gárba” építve. Ennyire tellett, mert már szórta is a kocsi a sarat és röpült vissza a pályára. Az Ignácz-rétről az iskolához Csíkos Nagy Mártonnal, a somogysárdi szobrásszal jöt­tünk, akinek Arója is indul­hatott volna ebben a nem túl elegáns versenyben. Ki­állításán legszebb szobrait mutatta be, nagy sikerrel. A parasztvilág tömörítésének jó kezű mestere, a magyar táj­ra, hangulatra, történelem-, monda- és mesevilágra szo­katlanul érzékeny faragó most nem jött hiába. Egy it­teni szoborterv körvonalait is megbeszélték. Ö már nem kóstolta meg a jól szervezett bemutató ter­mékeit, amelyet a környék ellátása érdekében a megyei sütőipari vállalat és a kapos­vári áfész rendezett a jádi- aknak és az itteni két tucat boltosnak. A környező tele­pülések kereskedőinek egy­behangzó véleménye: a be­mutatott 26 termék kiváló, bár csak ilyen bemutatói ál­lapotban kaphatnák meg. Nem - időzhettünk sokáig, mert a lovaspályán már fél­reverték az indítócsengőt. Mi­közben a mernyeiek, a ka­posvári lovasiskoia és a jádi termelőszövetkezet lovasai az indulásra vártak, érdekes, izgalmas dolog történt. A Bombázó névre hallgató ló ezúttal nem hallgatott a ne­vére, és egy korlátrúdba be­legabalyodva száz métert vágtatott, mire egy biztos ke- ző lovász megállította. A pá­lyán Páríger Ferenctöl, a ter­melőszövetkezet növényter­mesztő ágazatvezetőjétől megtudtuk: Somogyjádon a lósport egyet jelent a falu iránti elkötelezettséggel, az állat- és a földszeretettel. Ne­ki például mindkét gyereke nyeregben volt ezúttal, de itt láthattuk a falu állatorvos­nőjét is. A szombati napot nagy si­kerű bál zárta,’ másnap reg­geltől kisütött a nap és még többen jöttek a somogyjádi majálisra. Volt foci, játék- készítés a kicsiknek, művé­szeti bemutató a nagyoknak. Hazautaztunkban az eső miatt gimucsizmában járó­kelő tanácselnöknő szavai ju­tottak az eszembe: — Hogy megéri-e a majá­lis? Nem a forintok győznek meg bennünket a sikeréről, hanem a szervezők lelkessé­ge és a résztvevők öröme. Bckes József Cseperészett, majd he­vesebben potyogott; az­tán meg mintha dézsából öntötték volna az esőt szombaton a somogyjádi- ak nyakába. Kedvet sze­gett a viz, de a falu aka­rata mintha a természe­ten is fordulatot tudna venni. A felhők délben szétoszlottak, előbújt a nap - és a nép. Ettől kezdve cirkalmas jókedv­vel zajlott a kétnapos fa­lusi majális. — Négy éve kezdődött, so­kat formálódott, de azóta a község igazi ünnepe a tavasz végén a somogyjádi tavasz. — foglalta össze az előzmé­nyeket Torma Sándor, a ter­melőszövetkezet főagronó- musa. A jókötésű férfiból árad az energia, azt mond­ják: inkább nem aludt, de itt mindennek a helyén kellett lennie. Ahogyan fölidézi a pártszervezet, a tanács, a népfront, az iskola, az áfész és a művelődési ház össze­fogását, mindketten bokáig vízben állunk, s méterekre tőlünk a roncsderbi autós­párbaja zajlik. A jócskán felázott talajon „messze- szántják” az Ignácz-rét gyö- pét az autósok. Lehetünk vagy háromszázan az eser­nyőkből ítélve. A színvona­las küzdelemből kicsúszott szegedi autós, Farkas Gábor éppen gyertyákat cserél, amikor kérdőre fogom: — Igaz, hogy maga mái egy éjszakát itt töltött, So­mogyjádon zuhogó esőben, sátor alatt? Nem fanatiz­mus ez? , Az önkónites és vállalati tűzoltóik kaposvári és város- környéki versenyén nevezési rekord született: negyven­két — nyolcszemélyes — csapat állt rajthoz a Kapos- gép Vörös Lobogó tócsákkal tarkított pályáján. A nagy érdeklődéssel kísért verse­nyen képiviseltette magát a városi pártbizottság és a megyei tűzoltóparancsnok­ság, és számos községi es vállalati vezető is elkísérte a csapatát. Dr. Varga László, a váro­si tanács igazgatási osztály- vezetője megnyitójában ki­emelte, hagy a nemzetgaz­daság tűzvédelme az élet- és vagyonbiztonságát szol­gálja. Éppen ezért fokozott figyelmet kell fordítani a változó gazdasági és társa­dalmi folyamatokból eredő feladatok megoldására. Hang­súlyozta, hogy belső .ren­dünk szilárdságában jelen­tős szerepe van a tűzvéde­lemnek. A továbbiakban el­ismerően szólt a munkahe­lyi tűzvédelmi szervezetek munkájáról és ezen belül az utánpótlás neveléséről. Ezután Nagy Lajos tűzoltó százados, városi parancsnok ismertette a feladatokat, a versenyszabályokat, és föl­hívta a figyelmet a baleset- védelmi szabályok betartá­sára. — A csapatoknak a kis- matorfecskendő szerelésben két jelképes tűzfészket kell leküzdeniük, száztíz méter­re a rajttól — mondotta. — A másik feladat az akadá­lyokkal nehezített váltófu­tás. Derültség fogadta a kö­vetkező bejelentését. Az egyik női csapat ugyanis halaszthatatlan elsőbbséget kért az induláshoz: Az első sugárvezető ugyanis aznap tartotta lakodalmát. Soron kívüli indulási lehetőséget kapott a csapat... Ezután megkezdődött az izgalmas, délig tartó verseny, amelyben számos fej-fej melletti párharc alakult ki. Izgalmakban tehát nem volt hiány. De vajon elégedett volt-e a zsűri a színvonal­lal? — kérdeztem Bulecza János hadnagytól az értéke­lés után. — A mély talajú pályák ugyancsak próbára tették a verseny résztvevőit— mond­ta. — Ilyen körülmények között viszont értékesebbek az eredmények. — Ki kell emelni —vette át a szót Nagy Lajos száza­dos —, hogy a különböző kategóriákban indított négy kaposfői csapat közül három első és egy második helye­zést ért el. A vállalati tűz­oltók versenyében pedig a Pamutfonó mindhárom csa­pata első lett. Végezetül eláruljuk: a la­kodalomban érdekelt ver­senyző, Varga Szilvia a Pa- mutfonó felnőtt nőf csapatát erősítette két „idegenlégiós” társával, Maria Caridad Quevedóval és Amparo La- madrid Gonzalesszel. V.G.

Next

/
Thumbnails
Contents