Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-16 / 114. szám

1987. május 16., szombat Somogyi Néplap 3 A béke csatornái Megyei borverseny Szőlőskislakon Jó a tavalyi évjárat Lehet tiszteletre méltó ál­modozónak nevezni őket vagy a technika fejlődésébe vetett hit rajongóinak. Az­zal sem járunk messze az igazságtól, ha a világbéke korai híveiként tiszteljük az alapítókat, akik 122 évvel ezelőtt Párizsban aláírták a Nemzetközi Távközlési Egye­sület létrehozásáról szóló ok­mányt. Érdemes elgondol­kodni rajta: óriásiak voltak akkor még a távolságok, he- tek-hónapok telhettek el, amíg Európa egyik végéből a másikba jutott valaki, s a postai küldemények ugyan­csak hosszú ideig vándorol- gattak a „menetrendszerű” lovaskocsikon, amíg megér­keztek rendeltetési helyükre. S akkor alapították meg az Egyesületet húsz ország kép­viselői, bízva abban, hogy majd egyre gyorsul a táv­közlés, összefogják a világ egymástól távol eső tájait az — akkor még jobbára csak kísérletező tudósok fantá­ziájában létező — telefon-és távíróvonalak. Gondolhatták-e, hogy tör­ténelmi távlatban nézve nem is olyan hosszú idő alattva­lóban behálózzák ezek a földgolyót, s hogy az aktkor egyetlen távközlési eszközt, a távírót hamarosan követi a telefon, majd a rádió, s a televízió, s hogy az alapí­tók déd- vagy ükunokái már az eseményekkel egyidőben látnatják otthon, szobájuk­ban ülve távoli földrészek embereinek ünnepi menete­it, gyár- és iskola-avatásait, politikusok tanácskozásait. ök, az alapítók bizonyára úgy akarták, hogy a távköz­lés az emberek, országok, földrészek közti megértést szolgálja. Hiszen egyetlen telefonbeszélgetéssel is el le­het simítani félreértéseket, sőt megakadályozhatok vi­lág-katasztrófák — ezért áll­nak a „forró drót” telefon- készülékei a két legnagyobb hatalom első embereinek asz­talán. Szinte jelképeként an­nak, hogy a távközlés — amelynek további fejleszté­se, fejlődése érdekében ala­kult meg 122 éve a Nemzet­közi Távközlési Egyesület — egyik eszköze lehet a világ­béke megvalósításának. Ezért nyilvánította az egész emberiség közös in­tézményévé az egyesületet (angol rövidítésével ITU-t) 1947-ben az Egyesült Nem­zetek Szervezete. Támogatást nyújtott és nyújt neki ah­hoz, hogy a távközlés való­ban közös kincse legyen minden földrész lakóinak. Eljutott a telefon, a rádió, a televízió olyan vidékekre is, ahol még néhány évti­zeddel korábban dobszóval tudták csak értesíteni egy­mást az emberek az esemé­nyekről. Jól ismerték fel az 1865. május 17-én Párizsban ösz- szegyűlt alapítók, hogy a távközlés egyre inkább nél­külözhetetlen részévé válik az emberi életnek. Fejlődé­se nélkül a társadalom sem tud előbbre lépni. Ha némi késéssel is, de felismerték ezt nálunk is. Magyarország természetesen tagja az ITU- nak, s volt idő, — gondol­junk Puskás Tivadarra és találmányára, a telefonköz­pontra —, amikor magyar tudósok a távközlés fejlesz­tésének első vonalában ha­ladtak. Nem szégyen bevallani: később leszakadtunk a világ élvonalától. Sok ország elő­zött meg bennünket a rá­diózásban, a televízió kifej­lesztésében. Sőt: ma is hát­rányban vagyunk az ezer la­kosra jutó telefonkészülékek számában. De az elmaradás már nem tart — mert nem tarthat — sokáig. Elkészül­tek a tervek, mind nagyobb számok szerepelnek bennük, s minden remény megvan arra, hogy viszonylag rövid időn belül ledolgozzuk hát­rányunkat. Sokezer embernek ad ke­nyeret a távközlés — sök- ezer ember dolgozik azon, hogy „bejöjjön lakásunkba a nagyvilág”; foghassuk a rá­dió, a televízió adásait, szól­jon a telefon, kattogjanak a távíró- és telexgépek. Vagy­is, hogy állandó kapcsolat­ban lehessünk egymással, akár földrészeken, óceáno­kon át is. Az alapítók abban a re­ményben fogtak össze, hogy a modern, a kort mindig megelőző technika egyre to­vább fog fejlődni. Ügy kö­szöntjük méltóképpen a Táv­közlési Világnapot, az alapí­tás évfordulóját, ha azt kí­vánjuk: tovább gyorsuljon ez a fejlődés, jussanak el ország és világ hírei miinél előbb mindenhová. S hogy ezek a hírek egy­re inkább mind-mind a bé­kéről, az emberek békés egymás mellett éléséről, ha­ladásáról szóló, örömteli hí­rek legyenek. Tegnap Szőlőskislakon, a Balatonboglári Mezőgazda- sági Kombinát kastélyában rendezték meg a somogyi borversenyt. 1987 a szőlő és a bor nemzetközi éve, en­nek jegyében került sor a kiskörzeti versenyek után a megyeire, ahonnan a leg­jobb borok eljutnak az ősz­szel Egerben megrendezendő országos versengésre is. Boglárlelle — amelyhez Szőlőskislak is hozzá tarto­zik — megpályázta a szőlő és bor városa kitüntető cí­met, amelyet igen szigorú nemzetközi követelményszint teljesítmények alapján lehet elnyerni. Mielőtt még bárki az alkoholizmus veszélyeire célozgatna, leszögezendő: a nemzetközi követelményszint semmiképpen sem tartalmaz­za azt, hogy sokan és sokat igyanak, hanem épp ellen­kezőleg a mértékletes, kul­turált borfogyasztás terjesz­téséért sokat tevő települé­sek érhetnek el eredményt a pályázaton. A dél-balatoni borvidék központjában megrendezett tanácskozások, nemzetközi és hazai rendezvények — így a tegnapi borverseny is — öregbítik a borászat és a szőlőtermesztés jó hírét, az értékeléskor sokat nyomnak a latban. A megyei borverseny fő szervezője Mészáros Laszlo- né, a Viticoop szőlőtermesz­tési rendszer igazgatója el­mondta: — Szép számú borminta érkezett a versenyre és az hamar kiderült, hogy az 1986-os évjárat eléggé jó. örömmel állapíthattuk meg, hogy mind több kistermelő nevezett be boraival, össze­sen 198 mintát értékelt a négy zsűri, 124 fehérbor, 67 vörösbor, négy pezsgő és há­rom vermut versengett. Ez az összetétel megfelel a me­gye je'legének, Somogybán jobbára a fehérborok te­remnek. A négy bíráló bizottság tagjai szorgalmasan ízlelget­ték a mintákat, a bor színét, tisztaságát, illatát és ízét vizsgálták. A kortyokat ilyenkor természetesen nem nyelik le, hiszen egy-egy verseny végére eléggé pityó- kássá válna a szakértők so­kasága, ha minden minta a gyomrába vándorolna. Két bor között atmaszeletkék, sajtkockák biztosítják, hogy az ízlelőszervek ne tévedje­nek. Ha mégis vita alakulna ki egy bizottságon belül, ak­kor a bor az elnökséghez kerül, s ott mondatik ki a végső szó. A minta, ha hibás, kizárható, ha nem hibás, ak­kor különféle szinteken ju­talmazható. A bizottságok csupán az évjáratot és a fajtát ismerik, a minták egyébként számo- zottak és csak a végső dön­tés után derül ki a termelő neve. A százkilencvennyolc tor közül százkettőt magán- termelő küldött be a ver­senyre, a többit szakcsopor­tok, téeszek, illetve állami gazdaságok nevezték. Az or­szágos versenyre tizenöt ter­melői bor nevezhető be So- mogyból, a gazdálkodó szer­vezetek pedig elvileg kor­látlan számban küldhetnek mintákat, ám természetesen csak a legjobbakkal indul­nak. A megyei borversenyen végül is 35 bor kapott arany­érmes minősítést. Dicsérő oklevelet kapott a Sefag Kiemelkedő munkavégzés Ünnepi eseményre került sor tegnap a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság­nál. A vállalat jó munkájá­nak az elismeréseképpen dr. Tóth Sándor, a MÉM Erdé­szeti és Faipari Hivatalának hivatalvezető-helyettese ad­ta át Takács Lászlónak, a Sefag vezérigazgatójának a MÉM dicsérő oklevelét. Az ünnepségen Schvarcz Dezső, a vállalati tanács el­nöke köszöntötte a dolgozó­kat, majd Takács László is mertette azokat az erőfeszí­téseket, amelyekkel a válla­lat kiérdemelte a magas el­ismerést. A Sefag 1986-ban a ter­vezett 220 milliónál többet, 224 milliós eredményt ért el. A tavalyi évben a vállalat céljai között olyan felada­tok szerepeltek, mint az er­dőtelepítések, a hazai faellá­tás biztosítása, a tőkés ex­port fokozása és a költség­megtakarítás érdekében az energia- és az anyagtakaré­kosság. Ezek a tervek meg is valósultak. Mint a vezérigaz­gató elmondta, a vállalat fontosnak tartja, hogy jó mi­nőségű erdőket hagyjanak az utódokra. Takács László beszélt még a fakitermelésről és a vad- gazdálkodásról. Az utóbbival kapcsolatban hangsúlyozta, hogy törekedni kell a szar­vasfarm létrehozására. A fejlesztésekről elmondta, hogy tavaly 170 millió forin­tot tudtak a munkaeszközök szintenitartására fordítani. Az idei év második felétől jelentős fejlesztési program kezdődik. Ezután dr. Tóth Sándor méltatta a vállalat munká­ját, majd elmondta, hogy az erdőgazdaság eleget tesz azoknak az elvárásoknak, amelyet az állami vezetés támaszt az ágazattal szem­ben. Az erdőgazdálkodás 2 mil­liárd forintos eredményt ért el a múlt évben és ennek 10 százalékát a Sefag telje­sítette. Végül a somogyi vállalat legjobb brigádjának, a nagy­atádi Kossuth Lajos szocia­lista brigádnak nyújtotta át dr. Tóth Sándor az ágazat kiváló brigádja kitüntetést. V. E. Á HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁM Szovjet kiállítók a Budapesti Nemzetközi Vásáron A májusi eső aranyat ér — ki tudja, mióta hiszi — vallja a mező embere a mondást, ám okkal hozzáte­hetjük napjainkban: a jóból is megárt a sok. Jelenleg ugyanis langymeleget árasz­tó napfény kellene a somo­gyi földeknek, hogy nőjenek a vetések, dolgozhassanak a gépek, s utolérje magát a természet meg az ember az időszerű mezőgazdasági ten­nivalókkal. A FOLAZOTT FÖLDÖN a héten alig boldogult a traktor, belvizek fojtogatják a növényeket és hátráltat­ják a munkavégzést! Nem sok lehetőség kínálkozott az ütem gyorsítására, viszont ahol és amikor tehették, igyekeztek behozni az ön­hibájukon kívül előállt le­maradást a megye gazdasá­gai. A tavaszi vetésekkel egyébként túljutottak a fel­adat teljesítésének háromne­gyedén. Félidejéhez érkezett a so­mogyi műszaki és közgazda- sági hónap igencsak gazdag eseménysorozata: hétfőtől mostanáig számos rendez­vényt szerveztek a szakem­bereknek a tudományos egyesületek helyi csoportjai, megyei szervezetei. Ezek kö­zül ezúttal csak néhányat említünk: a Közlekedéstudo­mányi Egyesület szerdai rendezvényén arról tanács­koztak Kaposváron, milyen szerep vár a Kaposvári Von­tatási Főnökségre a MÁV Pécsi Igazgatóságának VII. ötéves tervi programjában, s ugyanez az egyesület — együttműködve az MTESZ környezetvédelmi és ter­málvíz-hasznosítási bizottsá­gával — csütörtökön ugyan­csak a megyeszékhelyen a közúti gépjárművek levegő- szennyezését szabályozó ren­delet végrehajtásának mű­szaki kérdéseit vitatta meg. A Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület me­gyei szervezetének sütőipari szakosztálya a meo-szerve- zet bővítéséről és működé­séről a Somogy Megyei Sü­tő- és Édesipari Vállalatnál szerzett tapasztalatok érté­kelésére hívott össze SZAKMAI TANÁCSKOZÁST kedden. Ugyanennek az egyesület­nek az országos vezetősége volt az egyik rendezője an­nak a nemzetközi szimpózi­umnak, mely a csicsóka re­neszánszával foglalkozott és szerdától tegnapig tartott Siófokon: osztrák, NSZK­beli, holland előadókon kí­vül magyar szakemberek — köztük a témában úttörő szerepet vállaló somogyiak — mondták el tapasztala­taikat a növény termelésé­ről, feldolgozásáról, az elő­állított termékek alkalmazá­sáról. A májusi békehónap ke­retében papi békegyűlést tartottak kedden Kaposvá­ron, a Hazafias Népfront Somogy Megyei Bizottságá­nak székházában. Szilágyi Béla nyugalmazott nagykö­vet időszerű nemzetközi po­litikai kérdésekről, dr. Tar­ján Lászlóné megyei kör­nyezetvédelmi titkár pedig Somogy környezetvédelmi feladatairól tájékoztatta a megye papságát. Siófokon az egészségügy­ről, gazdasági, műszaki és tudományos témákról há­romnapos, országos ankét kezdődött és kiállítás nyílt csütörtökön; ugyanezen a napon pályakezdő agrár- szakembereknek rendeztek fórumot és a magántervezés­ről tartottak megbeszélést Kaposváron. Az összejövete­lek résztvevői eredményeket, tapasztalatokat összegeztek és vitattak meg, illetve A JÖVŐRE VONATKOZÓ tennivalókról cseréltek véle­ményt. Néhány előre mutató megállapítás az elhangzot­tak közül: új alapokra kell helyezni az egészségügyi gazdálkodást, s a továbblé­péshez az szükséges, hogy az orvosok a műszakiakkal együtt dolgozva munkálkod­janak a közös cél érdeké­ben; szükség van arra, hogy a 'pályakezdő agrárszakem­berek aktívan bekapcsolód­janak a közéletbe. Hernesz Ferenc A BNV-n, a beruházási ja­vak szakvásárán a Szovjet­unió minden esetben több kiállítási pavilonban szere­pel. Az idei részvételről az APN tudósítójának kérdé­seire Alekszandr Cseliscsev, a tavaszi Budapesti Nemzet­közi Vásár szovjet kiállítá­sának igazgatója válaszol. — Melyek az idén z leg­fontosabb bemutatkozási te­rületek? — A két ágazati pavilon mellett mintegy 2500 négy­zetméternyi nyitott területen mutatjuk be termékeinket. Az ágazati minisztériumok, főhatóságok és külkereske­delmi egyesülések több mint 1500 féle terméket hoztak el a vásárra. Köztük vaskohá­szati mintakollekciót, külön­féle berendezések és techno­lógiai folyamatok makett­jeit, számjegy vezérlésű szer­számgépeket és gépkocsikat. A szovjet kiállítási anyag­ban a legnagyobb szerepet az elektronika kapta. Az itt be­mutatásra kerülő valameny- nyi termék a magyar piac igényei szerint készült. — A szocialista országok tudományos-műszaki együtt­működési komplex program ja keretében az elektronika meghatározó szerepet kap a szovjet—magyar gazdasági kapcsolatokban is. Milyen termékek képviselik a vásá­ron az elektronikai együtt­működés legújabb eredmé­nyeit? — Bemutatjuk többek kö­zött a másodpercenként 10 milliárd művelet sebességű, újgenerációs szuperszámító­gépet. A tervek szerint nép­gazdaságaink számítástech­nikai eszköz-ellátása érdeké­ben közös szovjet—magyar vállalatot is létrehoznak. A konkrét termékek közül a vásárlátogatók figyelmébe ajánljuk a stacionáris szá­mítógépcsaládot, a személyi számítógépeket, a színes mo­nitorral felszerelt dialógus üzemmódú számítógépkomp­lexumot, a teleprocesszoro- kat és egyéb más elektroni­kai termékeket. Ezek nagy részét a gyártók első ízben a Budapesti Nemzetközi Vásá­ron mutatják be a közönség­nek. A gyártásszakosítás és kooperáció keretében ezek­hez a berendezésekhez Ma­gyarország sokféle alkatrészt és részegységet szállít a Szovjetunióba. Az elektroni­ka műszeripari alkalmazását szemléltetik az ellenőrző­mérőműszerek, röntgen­elemző berendezések, radio- izotópos készülékek, lézer­technikai eszközök, mikrosz­kópok. Az elektronikai bemuta­tón szerepelnek orvosi mű­szerek is. Ezen a területen a szovjet—magyar együttmű­ködés már több mint egy év­tizedes múltra tekinthet visz- sza. A kölcsönös szállítások mellett egyre újabb együtt­működési formák jönnek lét­re. így például év elején Esztergomban megkezdte működését az első szovjet— magyar vegyesvállalat. A „Mikromed” létrehozója az össz-szövetségi orvosi mű­szergyártó tudományos-ku­tató intézet, illetve a magyar „Medicor” vállalat. A „Mik­romed” első terméke novem­berben, a nagy októberi szo­cialista forradalom 70. év­fordulójának tiszteletére je­lenik meg a piacon. A vásárlátogatók figyel­mét minden bizonnyal fel­kelti a „PIFO” mikroprocesz- szoros edzőrendszer, a mik­roklíma szabályozását bizto­sító telemetrikus mérőrend­szer, a csoporttevékenységet vizsgáló „Telestat—M” be­rendezés. Különös érdeklő­désre tarthat számot a „Nep­tun—3” biotelemetrikus szív- izomösszehúzódás-mérő. Befejezésül néhány szó még a szabadtéri kiállítási területen látható termékek­ről. Az „Avtoexport” kül­kereskedelmi egyesülés a ta­valy bemutatott nagysikerű VÁZ—2108 és VÁZ—2104 tí­pusok mellett ez alkalommal elhozta a nagy teherbírású „URAL” utánfutós teherau­tót is. A „Kamaz—53213” bá­zisára épülő erőgép a szov­jet export újdonságai közé tartozik. Ez a gép a szocia­lista integráció jó példája is, hiszen az alkatrészek rész­ben Lengyelországból, Ma­gyarországról és Jugoszláviá­ból érkeztek. G. Mejzerov

Next

/
Thumbnails
Contents