Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-15 / 113. szám
1987. május 15., péntek Somogyi Néplap 3 Sikerek, gondok, tervek Pályakezdő agrárszakemberek fóruma A KONZERVÜZEMBEN Ötvenmillió forintos fejlesztés Mind keresettebbek a siófoki gyümölcslevek Kilenc év óta hagyomány, hogy a munkába állást követő évben a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya találkozóra hívja össze a megyében dolgozó pályakezdő agrárszakembereket. Az elmúlt évben ötvenhárom, egyetemet és főiskolát végzett szakember helyezkedett el a megyében, s azzal együtt, hogy közülük jelenleg tizenhatan katonák, mindössze tizenöten jöttek el a megyei tanácson tegnap megrendezett eszmecserére. Ahogy mondta megnyitó szavaiban dr. Illés Attiláné, a mező- gazdasági és élelmezésügyi osztály helyettes vezetője, nehezen magyarázható és sajnálatos az érdeklődésnek eddig még soha nem tapasztalható, ilyen mérvű csökkenése. Épp úgy elgondolkodtató, mint az a tény, hogy az utóbbi két-három évben csökken a megyében a munkába álló pályakezdők száma, és bár igen nagyienne rá az igény, tavaly sem jött a megye agrárágazatába egyetlen fiatal közgazdász, jogász sem. A tegnapi, jó fél napos eszmecsere több irányú célt szolgált. Mikié Vilmos osztályvezető-helyettes jól ösz- szefogott tájékoztatót adott a megye mezőgazdaságának helyzetéről, a növénytermelés, az állattenyésztés főbb jellemzőiről. Külön ráirányította a figyelmet az elmaradott térségek fejlesztésére indított programra és arra is, hogy milyen szerepe van a falu népességmegtartó képességének növelésében az agrárértelmiségnek. A közéletbe való aktív bekapcsolódásra, emellett az önképzésre, a továbbképzésre buzdította a szakembereket. A tájékoztatás mellett, hasonló módon, egy kicsit útra- valóul szolgált, amit dr. Ga- labár Emil, a Medosz megyebizottságának titkára mondott. Szakmai igényességre bátorította a pályakezdőket és felhívta figyelmüket a másod-diploma megszerzésének jelentőségére, várható hasznára. Mivel a pályakezdők többsége KISZ-tag, segítséget je- \ lenthet munkájukhoz Kubik Györgynek, a megyei KISZ- bizottság titkárának tájékoztatója, aki elsősorban az ifjúsági szervezet gazdaság- politikai törekvéseiről szólt. Csaknem két éve, hogy a megye 169 nem székhely- községében megalakultak az elöljáróságok. Alapvetően kettős céllal jöttek létre: egyrészt képviselik a társközség lakosságának az érdekeit, másrészt összefogják a település közéletét. Az elöljáróságok létrejöttekor munkájukkal kapcsolatban felfokozott volt a várakozás. A lakosság egy része a kisebb községek népességmegtartó képességének fokozásához szükséges feltételek gyors megteremtését, a helyi közösségi élet fel- pezsdülését várta és feladatul határozta meg. A valós lehetőségekkel alig számoló vélemények mellett megfogalmazódott a jogos igény is: az elöljáróság töltse be a ,.községgazda” szerepkört. A választók bizalmát élvező tanácstagok ismerjék meg a gondokat, a községi közös tanács lehetőségeinek birtokában tegyenek meg mindent a társközségi érdekek érvényesítésére, és mozgósítsák a helyi erőket a döntések végrehajtásához. Azóta az elöljáróságok többsége megtalálta helyét és szerepét. Az elöljáróságok működésére jellemző az öntevéKonkrét, gyakorlati példákra hivatkozva adott ötleteket ahhoz, miként tehet többet az ifjúság a lakóhely, a munkahely gazdasági fejlődéséért. Az pedig, hogy dr. Csathó László, az Agrártudományi Egyetem Kaposvári Állattenyésztési Karának kutatási-szervezési osztályvezetője is eljött erre a találkozóra, arra adott módot, hogy a kutató munka iránt érdeklődő fiatal szakemberek tájékozódhassanak az intézetben folyó tudományos munkáról, igényüknek és érdeklődési körüknek megfelelően esetleg bekapcsolódhassanak ebbe a tevékenységbe is. Nem előadások voltak ezek, hanem inkább párbeszéd, amelynek során a fiatal szakemberek szóltak „felnőtt” munkáséletük Indulásának csaknem egy éves tapasztalatairól. A megnyilvánulásokban sok volt az azonosság, de jócskán akadt különbözőség is. Egy bizonyos — ahogy Orbán Csaba. a mezőgazdasági osztály munkatársa is mondta —, összességében kevesebb volt a panasz, az elégedetlen ki- fakadás, mint akár egy évvel ezelőtt. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem hangzott el olyan észrevétel, hogy „brigádvezetöi munkát végzek egyetemi diplomával", vagy hogy „mindenes vagyok", vagy hogy „véleményem szerint a középvezetésben vannak nagy hiányok”. De nem egy fiatal mondta ki: „jól érzem magam, dolgozni szeretnék”, és nem egy fiatal utalt arra is, mint például a Dél-somogyi Mezőgazdasági Kombinátban dolgozó Lenner László, hogy minden szándéka a képzettségének a gyarapítása. Egyetlen kritikai észrevételt, panaszt sem hagytak válasz nélkül az ágazat jelenlevő irányítói — a hasznos eszmecserét végigkísérte — és az egyik legdicséretesebb vonása volt — a segítő szándék. Hogy minél kisebb zökkenőkkel találják meg holnapjukat, hasznosan munkálkodhassanak az ágazat fejlesztéséért a pályakezdő szakemberek. Kár, hogy ezúttal csak tizenöten éltek ezzel a tisztelni való segítő szándékkal! kenység, a bizottsági tevékenységre sokszor oly jellemző formális elemektől való mentesség. Üléseik gyakoriságát, témáját maguk határozzák meg, az írásbeliség minimális, az érdem; döntéseiket kell csupán jegyzőkönyvbe foglalni. Az elöljáróságok felismerték, hogy a helyi közélet szervezése, alakítása csak széles körű társadalmi bázisra támaszkodva lehet eredményes. Üléseikre rendszeresen meghívják a községi pártalapszer- vezet, a helyi népfrontbizottság képviselőjét, az intézmények, gazdasági egységek vezetőit, a tanács tisztségviselőit. Az elöljáróságok „falugazda” szerepköre már ez ideig is jól bontakozott ki a társadalmi munka, a falugyűlések szervezésében, az ingatlanok tartós használatba adásával kapcsolatos egyetértési jog gyakorlásában, a helyi rendezvények szervezésében. Ugyanakkor ez kevésbé tapasztailható az állampolgári fegyelem erősítésével, a helyi intézmények, szolgáltató szervezetek, kereskedelmi egységek nyitva- tairtásának ellenőrzésével, az egységvezetők beszámoltatásával kapcsolatban. Mint az ültetvényes nagyüzemek többségében, ez az év sem indult biztatóan a Siófoki Állami Gazdaságban. Három hullámban — a legutóbbi március elején volt — hetvenötszázalékos fagykár érte a gazdaság őszibarackosát. A piaci kilátások sem voltak biztatóak — érthető, hogy ezek miatt szigorú takarékossági intézkedéseket tett a gazdaság vezetősége, hogy az előrelátható kieséseket tudatos erőfeszítésekkel — amennyire lehet — pótolja. Most, közeledve az év feléhez, a kezdeti borús kilátások némileg módosultak, enyhültek. Igaz, hogy a fagykárokon változtatni nem lehet, viszont a gazdaság egyik jelentős ágazata, a feldolgozás, a vártnál kedvezőbben alakul. Innen a tények arról tanúskodnak, van értelme, haszna az egészségügyi felvilágosításnak, az alkohol- ellenes propagandánk, így egyenletesen és folyamatosan emelkedik a gyümölcslé-fogyasztás, nő a piaci igény a siófoki gazdaságban készített ivólevek, üdítőitalok iránt. Május elejéig több gyümölcslevet gyártottak és szállítottak el innen, mint tavaly az első félévben. Nincs raktári készletük. Az igények kielégítése érdekében át kellett állniuk a három műszakos termelésre. Egy éve Ilyenkor éppen fordítóit volt a helyzet. Mini-üzemként kezdte, ma már kétszázmilliós termelési értéket állít elő harA kezdeti tapasztalatok hiányára vezethető vissza, hogy a helyi szabályzatok nem vették figyelembe a társközségek adottságai és lehetőségei között meglevő különbségeket. A szabályzatok felülvizsgálatakor az elöljáróságok véleményezési és egyetértési jogosítványait a társközségekben előfordulható ügyekhez igazodva kell megállapítani. A községi közös tanács és a szakigazgatási szervezet munkája csak akkor lehet eredményes, és hatékony, ha a társközség lakosságát érintő valameny- nyi kérdésben az elöljáróság véleményére alapozva döntenek. Az elöljáróságok gyakran a társközségekben rendelkezésre álló fejlesztési lehetőségek, pénzügyi források szűkösségét teszik szóvá. A jelen ötéves tervidőszakban a rendelkezésre álló megyei pénzalapokból a községek részesedése nőtt ugyan, ám ebből kell megoldani a meglevő oktatási, kulturális és egészségügyi intézmények zavartalan működtetését is. Márpedig ezek általában a közös tanácshoz tartozó valamennyi község lakóinak szükségleteit szolgálják. A legtöbb elöljáróság felismermincötmilliós nyereség mellett, a gazdaságnak ez a szüntelenül fejlődő konzervüzeme. Történetében az idei év újabb jelentős előrelépést hoz. Mint mondta dr. Szalai Géza, a gazdaság igazgatója, a sokat emlegetett termékszerkezet-váltás igénye vonatkozik a mezőgazdasági termékfeldolgozásra is. Eddig az ivólevek mellett — főként szovjet exportra — savanyúságot is készítettek. A nyersanyagárak növekedése miatt, a gyártmánynak a gazdaságossága oly mértékben romlott, hogy a gazdaság vezetői úgy határoztak: megszüntetik a gyártását. Nem beszélve arról, hogy technológiailag is mind nehezebben illeszthették össze a savanyúság készítését a gyümölcslé gyártással. Az elhatározást profiltisztításnak is lehet minősíteni. mivel így több üdítőital előállítására lesz képes az üzem. A gazdaság hetedik ötéves tervének kiemelt fejlesztése a feldolgozásban számottevő előrelépést hoz. ötvenmillió forintos beruházással lehetőséget teremtenek arra, hogy a nyugati piacokon igen jól értékesíthető félkész terméket, tartósítószer nélküli, rostos gyümölcsvelőt gyártsanak. Ezt a terméicel nem üvegekben, hanem speciális, kétszáz kilós műanyagzsákokban forgalmazzak. Az idei év programba a lizingszerződés megkötése, a gépsor behozatala és ösz- szeszerelése. Ügy tervezik. te, hogy a társközségi fejlesztésekhez rendelkezésre álló összeg hogyan növelhető — esetenként többszörösére — a helyi lehetőségek feltárásával, társadalmi munkával, a lakosság önkéntes pénzbeli hozzájárulásával. Az elöljáróságok mintegy ötödé rendelkezik a településfejlesztési hozzájáruláson kívüli pénzeszközzel. Ez a kisebb karbantartási, felújítási munkák gyors megoldását teszi lehetővé. A kevesebb több lehet azonban a helyi mezőgazdasági és ipari üzemek, valamint a lakosság közreműködésével. Napjainkban több helyen jogosan bírálják, hogy az elöljáróságnak átadott ösz- szegek kifizetése, elszámolása bürokratikus, ezért is keressük az egyszerűbb megoldást. Szaporodnak azok a példák, ahol az elöljáróság a helyi közélet alakítója, a társközségi feladatok megoldásának irányítója, szervezője. A községük sorsa, jövője iránt elkötelezett — a megalakulás óta eltelt rövid időszak alatt is eredményeket felmutató — elöljáróságok tevékenységének az elkövetkezendő hetekben történő bemutatása például szolgálhat, munkamódszert adhat mindnyájunk számára. Dr. Iharos Csaba a megyei tanács vb-titkára hogy a tervidőszak derekán, a jövő év januárjában almavelő gyártásával üzembe állítják az új berendezést, és már a következő évben mintegy három és fél, négyezer tonna exportképes terméket készítenek. A technikai, a beruházási felkészülés mellett a siófoki „Ez most nem veszekedés, hanem az építészek társalgásának természetes állapota.” E szavakkal fordult tegnap Kaposvárott, a mozimúzeumban a megyei sajtó jelenlevő képviselőjéhez a délelőtti rendezvény elnöki tisztét ellátó megyei főépítész. Dr. L. Szabó Tünde bizonyára attól félt: rossz hír kel szárnyra a somogyi építéstervezési szakértői bizottság és a megyénkben élő magántervezők párbeszédéről. Noha valóban szokatlan nálunk a hivatalos tanácskozásokon a késhegyig menő vita, leszögezhető: a jelenlevők azt tették, ami a dolguk. Ha nem értettek egyet a másik féllel, akkor ezt különösebb köntörfalazás nélkül közölték. A tanácskozás előtt levetítettek két filmet. A Somogy műemlékei és a Változó otthonunk című celluloid-szalagok azt sugallták:a beszélgetés elsősorban arról szól majd, hogy miképpen lehetne szebb és jobb családi házakat építeni megyénkben. A vetítés után elhangzott adatok szintén alapot adhattak volna egy ilyen témájú vitához. A szakértői bizottság tavaly 1141 tervből csupán ötszázharmincat fogadott el első nekifutásra, az idén eddig 1351 tervből hétszáz- negyvennyolc ment át simán a rostán. Az utóbbi időben hat tervező kapott a bizottságtól dicséretet, huszonhárom figyelmeztetés történt és három tervezőt zártak ki a névsorból. Mindezek után a vitatkozók jobbára csak közvetve beszéltek a megépítendő otthonok használati és esztétikai értékéről. A kérdések és a felszólalások az építtetői igények és a tervezői munka egyes ellentmondásairól, az építkezések művezetésének problémaköréről és az ajánlott tervek adaptációinak szabályozásáról szóltak elsősorban. Viszont ezekről a kisebb-nagyobb részletekről — például: mekkora legyen egy padlásajtó, mi a pince és mi nem az, még akkor sem, ha egészen pince jellegű — nem feladatom tudósítani az izgatottan várakozó közvéleményt. De hát akkor mi az, ami miatt mégis érgazdaság a gépsor jobb kihasználása érdekében, kooperációs partnereket is keres. Az alapanyag biztosítása érdekében a Balatonbog- lári Mezőgazdasági Kombináttal és a Kutasi Állami Gazdasággal folytatnak tárgyalásokat. demes a köz érdeklődésére a tegnapi megbeszélés? Nos: épp azért, amiért figyelmeztettek, hogy nem veszekedés /tanúja vagyok, valamint azért, mert az elhangzottakból mégiscsak kiviláglott egy általános tanulság. Engedtessék meg ezt egy kis — egyes szám első személyben és többnyire feltételes módban megfogalmazott — történetecskével illusztrálnom. Ha énnekem jó magán és közízlésem lenne, akkor egy szép és jó házat akarnék magamnak, nem pedig fél méterrel magasabbat, mint amekkora a szomszédé, és nem háromszor csicsásabbat, mint a haragosomé. És akkor elmennék egy magántervezőhöz, hogy ne típustervet adaptáljon nekem, mert én sem vagyok típus, hanem az életem egészen egyedi, aminek nem kaptafa kell. S ha az egyedit rosszul gondolnám, akkor a tervező elmagyarázná, hogy az úgy nem lesz jó, hanem az én testre szabott szép házam amúgy lesz igazán nekem való. Mert a illető mérnök nem csak a pénzért dolgozna és akkor sem tervezné meg nekem a csicsát, ha az asztalt verném. Ezek után könnyen beszerezhetném az összes anyagot, megállapodnék egy tisztes kömives iparossal, hogy miközben én a munkámat végzem, a hivatásomat gyakorlom, aközben ő is ugyanezt teszi. Tehát épít nekem egy házat. És ezt az egészet a tisztességes munkámból származó rendes jövedelmemből ügyesen takarékoskodva, de nem a küszöböt rágva ki is tudnám fizetni. Szóval, ha mindez így volna, akkor nagyszerű házak épülnének az országban mindenütt, nem pedig sok ronda és kevés szép, mint most sokhelyütt. És ha mindez így volna, akkor a szakértői bizottság nem veszekedne a magántervezőkkel és viszont. De hát nem egészen így van. De bízzunk benne, hogy majd ... Bízzunk, miképpen a tervezők java is ezt teszi. S közben nem veszekszik, csak társalog a maga természetes módján. L. P. V. M. Az elöljáróságok váljanak a falu gazdáivá V. M. Megbeszélés a magántervezésről Ami a részletekből kiviláglik
