Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-13 / 111. szám
1987. május 13., szerda Somogyi Néplap 5 Csökkent az ápolási idp Kedvező tapasztalatok az integrált betegellátásról A nagyatádi kórház-rendelőintézete már az integráció szellemében kezdte meg működését, szoros szakmai és gazdasági egységbe fogta a járó- és fekvőbeteg-ellátást, a terület gyógyító-, megelőző tevékenységének szakmai irányítójává vált. Nagyatád, Barcs és Csurgó, valamint vonzáskörzetük lakónépességének gyógyító- megelőző ellátását biztosítja. Ezen túlmenően a mozgásszervi betegeket a megye egész területéről fogadja. Az elme- és ideggyógyászati, valamint a baleseti sebészeti beavatkozást igénylő betegeket Marcali és vonzáskörzetéből is ide utalják. így az alapellátás területén több mint nyolcvanezer lakos tartozik az intézmény ellátási körzetébe. Az eddigi tapasztalatok — állapította meg a Nagyatádi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága —, egyértelműen igazolják az egészségügyi integráció szakmai, politikai, gazdasági és társadalmi vonatkozású előnyeit. A fekvőbeteg-ellátó intézmény teljes integrációban működik a járóbeteg-ellátással, az osztályos háttérrel rendelkező szakrendelések pedig azok ambulanciájaként tevékenykedik. Az egységes ellátás kiterjed a felnőtt-és gyenmekkörzeti orvosi alapellátásra, az üzem- és iskolaegészségügyi ellátásra, az anya- és gyermekvédelemre, valamint a gondozóintézetekre. A Nagyatádon szervezett 5 körzeti orvosi, 2 gyermekkörzeti orvosi, 2 üzemorvosi és 1 iskolaegészségügyi orvosi állást betöltötték. A kórház-rendelőintézet a kettős feladatát jól látja el: biztosítja a fekvő- és járóbeteg-ellátást, továbbá a komplex gyógyító-megelőző, anya- és gyermekvédelmi, gondozási, felülvizsgálati, tanácsadási tevékenység szákmai irányítását, szervesét és ellenőrzését. 1980-tól folyamatosan kialakult a személyi és dologi ellátottság rendszere, hatékonyan működnek a klinikai osztályok. örvendetes, hogy a diagnosztikai osztályok (röntgen, laboratórium, szemészet, vérellátás) feltételei is megteremtődtek, pedig ezek országos szinten hiányszakmákként jelentkeznek. , A járóbetegellátáson naponta — a 17 munkahelyes rendelőintézetben — 450— 500 beteg fordul meg. A kórházban évente mintegy 13 ezer beteget ápolnak és 4 ezer műtétet végeznek. Az intézmény orvosi műszerfelszereltsége a legkorszerűbbek közé tartozott az országban. Az eltelt több mint tíz évben azonban ezek jelentősen elöregedtek, pótlásuk rendkívül nehezen oldható meg, nehezen javíthatók, megszűnt az alkatrész- ellátás. Éppen ezért parancsoló szükségszerűség a műszerek folyamatos cseréje, mert a hatékony gyógyítómegelőző munkának ez az egyik alapfeltétele. A testület összességében eredményesnek ítélte meg a kórház-rendelőintézet integrált betegellátásban kifejtett tevékenységét és hasznosnak azt, hogy ezzel megszűnt az elkülönülés a fekvő- és járóbeteg-ellátás között. A járóbeteg-ellátásban dolgozó orvosok a kórház osztályain találkoznak a beteggel és így figyelemmel kísérhetik a gyógyító munkát, biztosíthatják a betegek kórházi ápolás utáni gondozását. Előnyös, hogy megszűntek a párhuzamos vizsgálatok, csökkent a kórházi ápolási idő, a rendelkezésre álló kapacitást pedig célszerűbben és gazdaságosabban lehet kihasználni. A kórház tevékenységének szakmai megbecsülését jelzi az is, hogy 1986-tól, mint a Pécsi Orvostudományi Egyetem oktatőkórháza, döntő szerepet játszik e szakemberképzésben és a lehetőségektől függően részt vesz a tudományos munkában is. D. S. Sajtófotó ’86 A múlt év legjobb hazai sajtófotóiból rendezett kiállítás a Munkásmozgalmi Múzeumban június 21-ig tart nyitva. Képeinken: Egy kép Rédei Ferenc és Bánhalmi János díjnyertes sorozatából (jobbra). Borost Jenő: Tótágas (felül). Regionális történészkonferencia Pécsen Sikeres somogyi előadások Befejeződött a dél-dunántúli történészek első regionális konferenciája. A Pécsen, az MSZMP Megyei Oktatási Igazgatóságának épületében tartott tanácskozáson a plenáris ülésen elhangzott előadások mellett négy szekcióban összesen 32 referátum hangzott el. Elsősorban fiatal oktatók, levéltári munkatársak és tanárok tolmácsolásában, A történész-konferencián Baranya, Somogy, Tolna és Zala megye mintegy nyolcvan szakembere vett részt. Hallgatva a beszámolókat, kiderült, hogy színvonalas előadások és parázs viták voltak mind a négy szekcióban. A nemzetiségi és politikatörténeti, a gazdaságtörténeti, a művelődéstörténeti és a felszabadulás utáni időszakot átfogó szekciókban a regionalitással foglalkozott a dolgozatok zöme, természetesen más-más témák kapcsán. Az értékelések után három előadás hangzott el: Orosz István, a debreceni KLTE egyetemi tanára a Földművelési rendszerek a Dunántúlon a XIX. század második felében, Tilkovszky Lóránt, a pécsi JPTE egyetemi tanára Bajcsy-Zsilinszky Endre és a nemzetiségi kérdés, Vonyó József, a JPTE adjunktusa a Gömbös-csoport államkoncepciója a harmincas évek második felében címmel (tartott előadást. A konferencia sikere miatt szeretnének évente hasonló tanácskozást szervezni. Ügy vélik, lehetőség lesz arra is, hogy tematikus konferenciákat tartsanak ezentúl, és mindig más megyeszékhelyen. Az első pécsi konferencián elhangzott előadások valószínűleg önálló kötetben is megjelennek. A Somogy megyeiektől is több értékes előadás hangzott el. Dr. Király István Szabolcs (Kaposvár) a gazdaságtörténeti szekcióban agrártörténeti emlékekről beszélt iskolája tanulóinak gyűjtése alapján. Ugyanebben a szekcióban dr. Mohos Mária, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem tanársegéde figyelemreméltó' elemzést adott Nagyatád, Barcs és Lenti történeti- földrajzi szerepéről. A művelődéstörténeti szekcióban dr. Magyar Kálmán (Kaposvár) ispánsági és nemzetiségi központok régészeti kutatásai Somogybán címmel beszélt, Bíró Gyula (Csurgó) a magyar politikai emigráció és a kiegyezés következmé nyeiről. Dr. Tóth Antal (Kaposvár) A népgondozó hivatal dél-dunántúli kirendeltségének székely telepítési akciója 1945—46-ban címmel tartott előadást, míg Molnár F.erencné (Kaposvár) Az MDP központi vezetőségének 1953 júniusi ülésén elhatározott új irányvonal hatása Somogy megyére címmel jelentkezett referátummal. Bozsik László A kutatást is szolgálja majd A DEVECSERI KÖNYVTÁR Elme, elmélet, művészetelmélet Beszélgetés dr. Jádi Ferenc pszichológussal Pécsről jött, ahol a régi barátokkal, tanáraival, egykori költőtársaival találkozott. A következő nap a szülőké, azután még egy szeminárium a dunántúli egyetemi városban — és utazás vissza Heidelbergbe. A hatszázéves világhírű egyetem neves tanára, dr. Jádi Ferenc néhány napig Magyar- országon tartózkodott, s a szülővárosában, Kaposváron kértünk interjút tőle. — önt huszonéves korában kirobbanó tehetségnek tartották pszichológus orvosként, a pszichoművészet elemzőjeként, és költőként. Tudományos pályázatokat nyert, <két rektori elismerést tudhatott magáénak már diákként; társszerzőként •— egészen fiatalon — nagy hatású könyvet írt József Attiláról „Köztetek voltam bolond” címmel. Mi a tehetséges ember következő lépcsője? — Nem szeretem azt a kifejezést, hogy tehetséges ember. Ezt valakik ráragasztják valakire, aki mondjuk, nagyon jól elvégzi azt a feladatot, amit valakitől kapott. Töröcskén és Kaposváron nőttem fel, eléggé szegény környezetben. Töröcskére, a mi házunkba 1961-ben vezették be a villanyt, így négy évig petróleumlámpánál olvastam. 1961-ben, amikor már elkezdtek a világűrbe kacsingatni! Kaposváron a Táncsics gimnáziumba jártam, ahol a belvárosi fiúk kiközösítettek, mert parasztgyerek voltam, a rossztanulók azért mert jól tanultam. Egy csomó lelki sérülés ért folyamatosan; ezeket meg szerettem volna oldani, ezért lettem pszichológus. Visszatérve a kérdéshez: azNSZK- ban ugyanazt folytattam, amit Pécsen abbahagytam. Írok, tanítok, gyógyítók. — Hogyan került Pécsről Heidelbergbe? — Harminchárom évesen válsághelyzetbe kerültem, a legnagyobb munka közepette. Feleségem hirtelen meghalt, ott maradtam egy kisgyerekkel és egy csecsemővel, meg tengernyi munkával. Megoldhatatlannak tetsző helyzet volt. Akkor megismerkedtem a heidelbergi pszichikai intézetben kezelt elmebetegek rajz- és fest- fénygyűj töményének vezetőnőjével. Ebből szeretem lett, s én megpályáztam ott egy tanári állást. 120-an voltunk erre a helyre. Ráadásul mindenki előtt, aki csak Heidelbergben pszichológiával foglalkozik, vizsgáznom kellett. Náluk nem a főnök veszi föl az embereket, hanem a „csapat”, a kórházi osztály, a tanszék, azok, akikkel dolgozni fog. Azt is elhatároztam a feleségem halála után, hogy nem aprózom el tovább a dolgokat, ezután negyvenéves koromig minden évben kiadok egy könyvet. Két és fél év alatt négyet írtam; ezek elég sikeresek az NSZK- ban. — iMt az, ami leginkább foglalkoztatja? — Elme, elmélet, művészetelmélet. írtam könyvet az elmebeteg-művészet poétikai hátteréről, arról, hogy mi a művészet az elmebeteg művészetben. Aztán Oscar Panizza egyik patografikus Írásáról. Sokat foglalkoztam Lukács György heidelbergi naplójával. Ebből született meg egyik számomra nagyon fontos írásom. Azt bizonyítom benne, hogy milyen indítékok miatt számolta föl Lukács a miszticizmusát. Köztudott, hogy korunk nagy filozófusa lelkiismereti válságában pisztollyal a zsebében járt a Neckar partján. Itt óhatatlanul beleütköztem Popper Leóba, aki valóban zseni volt. Alig tíz jelentősebb írása maradt hátra, de ezek jó néhány elmélet újragondolását forradalmasították. — Itthon hallottuk, hogy Nyugat-Berlinbe készül. Ez előrelépés a pályáján? — Elfogadtam egy főorvosi állást az ottani pszichikai intézetben. Nyugat-Európá- ban van egy különös intézmény, úgy hívják „heat- hunter”, vagyis fejvadászok. Ezek az emberek megbízást kapnak egyetemektől, kutatóintézetektől, világhírű cégektől, hogy a legjobb embert megszerezzék nekik. Most az én fejemnek elég jó az ázsiója, sok helyre hívtak, s én ezt választottam. Érzésem szerint Párizsból oda tevődött át az európai művészi progresszió bölcsője. Nem véletlen, hogy sok magyar író is megfordult ott a közelmúltban. — Két és fél éve él külföldön. Itthon nem szeretne tanítani és publikálni? — Ha aláír egy szerződést, akkor ott kell tudása legjavát nyújtania, és nem máshol. Kutató tudós vagyok, így viszonylag keveset utazom. Másrészt nem szeretem a problematikus helyzeteket, ezek gátolják a teljesítmény kibontását. Két éve fölvettek velem egy műsort a Gólyavári estékben, aztán ez valamiért elmaradt. Tanultam ebből. Most azonban nem tudtam ellenállni a kérésnek, hogy tartsak egy szemináriumot Pécsen. A szóról értekezem, amivel és amiből élek. Békés József A közelmúltban látott napvilágot a hír, miszerint Szombathelyre került Deve- cseri Gábor hagyatéka, melynek a város tanárképző főiskolája ad otthont. A főiskola könyvtárának igazgatóját, dr. Tóth Gyulánét kérdeztük : — Mi volt az ok, ami miatt Szombathelyre esett a választás? — A Devecseri házaspár tizenöt nyarat töltött a városban. Devecseriné Huszár Klára, az Állami Operaház rendezőjeként visszatérő vendégünk volt, az ünnepi játékok Plautus rendezéseire ma is sokan emlékeznek. Döntésében az itt eltöltött nyarak meghatározóak voltak. Igaz, a költő özvegye a Petőfi Irodalmi Múzeumnak is felajánlotta a hagyatékot, s mivel ott nem járt sikerrel, hozzánk fordult, öt évvel ezelőtt léptünk kapcsolatba, akkor kezdődött meg a könyvek pontos leírása. ő is, mi is, két részre bontottuk a könyvtárat. Kétezer-ötszáz a modern irodalom fogalmába tartozó kötetek száma, köztük a huszadik századi írók, költők dedikált kötetei. A hagyaték másik felét az úgynevezett görög-latin könyvtár alkotja, külön gyöngyszemei a másfél ezer kötetnek a francia, spanyol, olasz, görög és latin nyelvű XVI. századi könyvek. Két évvel ezelőtt döntött úgy Devecseriné Huszár Klára, hogy nem választja külön a két részt, egyben marad a hagyaték. — Eszerint itt vannak a már-már legendás Homérosz- fordítások is. — Természetesen, féltő gonddal óvjuk is e köteteket, amelyeknek külön érdekességük is van. Az egyik, hogy nemcsak fordítások, hanem a témakörhöz kapcsolódó szótárak, tanulmánykötetek — többféle nyelven — is megtalálhatók, de kincses- bányát jelenthetnek majd a költő lapszéli jegyzetei is. Devecseri megjegyzései szintén érdekesek, közöttük szép szárpmal vaskos véleményét ^''olvashatjuk egy-egy tanulmányról vagy szerzőről. — Egy négyezer kötetes könyvtár elhelyezése nem kis gondot okoz. — Kétségtelen, bár ilyen gondot azt hiszem bármelyik könyvtár szívesen vállalna magára. Jelenleg a tanári tanácskozóteremben helyeztük el a köteteket, egyelőre csak a könyvtárosok férhetnek hozzá. Szeretnénk azonban lehetőséget nyújtani a kutatómunkához is. A közeljövőben készül el egy nyomtatott katalógus az állományról, emellett tervezünk külön katalógusokat a lapszéli jegyzetekről, dedikálásokról is. Ezekről a jegyzetekről térítésmentesen készítünk majd fénymásolatokat. A könyvek könyvtárközi kölcsönzéssel értékük miatt sem igényelhetők, olvasótermi használatra szánjuk őket. A munkálatok kellős közepén vagyunk, de már töb ben jelezték — elsősorban az intézmény oktatói — hogy dolgozataikhoz, kutatásaikhoz szeretnék használni a könyvtárat. Reméljük, az említett katalógusok hamar elkészülnek, így a méltán nagy érdeklődésre számot tartó Devecseri Könyvtár az érdeklődők széles rétege előtt nyitva áll majd. B. P. F.
